2013. Július 3.
13:42
Eldöntöttem, hogy a mai napot még ledolgozom, aztán ki veszem a nyári szabadságom egy részét. Kezd nekem kicsit sok lenni, ami az utóbbi 2 napban történt velem. Ki kell hevernem, aztán, ha sikeresen még jobban felfogtam a dolgokat kénytelen vagyok felhívni Louist, vagy Liamet.
Alig várom, hogy végre haza mehessek...
19:00
Végre eljött az idő, hogy hazamenjek. Összeszedtem a cuccaimat, mindent, ami egy hét alatt kellhet az irodából, és haza indultam.
Egész nap alig tudtam dolgozni, mert még mindig Louison járt az eszem. De mit kéne tennem?
Nem tudom. Nem tudok én már semmit. Olyan rossz érzés, hogy egyszer csak a semmiből felbukkan egy rokon, aki azt akarja, hogy fogadjam el a helyzetet és tegyek úgy, mintha világ életemben ismertem volna őt...
Haza érve elővettem a kedvenc nagy táskámat, amibe belefér 1 heti ruha és pakolászni kezdtem.
Kivettem egy szobát a város legjobb Wellness szállodájában, és ott fogom tölteni az időm, lehetőleg úgy, hogy teljesen ki tudjam zárni magamból a stresszt.
Összepakoltam és el mentem aludni. Biztos voltam benne, hogy a következő hét csak és kizárólag a nyugalomról fog szólni...
Haza érve elővettem a kedvenc nagy táskámat, amibe belefér 1 heti ruha és pakolászni kezdtem.
Kivettem egy szobát a város legjobb Wellness szállodájában, és ott fogom tölteni az időm, lehetőleg úgy, hogy teljesen ki tudjam zárni magamból a stresszt.
Összepakoltam és el mentem aludni. Biztos voltam benne, hogy a következő hét csak és kizárólag a nyugalomról fog szólni...
2013. Július 4.
10:17
Olyan jó volt negyed 11-kor kelni, hogy az leírhatatlan.
Kimásztam az ágyból, kényelmesen elkészültem és útra kész voltam.
Összeszedtem a táskáimat, amikbe ruhákat raktam és az ajtóhoz készítettem őket.
A teknőst kivettem a terráriumból és letettem a földre. A lakásban szétszórva leraktam saláta leveleket és teknős kaját. Biztos voltam benne, hogy mire hazaérek, nyoma sem lesz annak, hogy én kaját hagytam itt Turtle-nek.
Amikor friss vizet is kapott, fogtam magam és elindultam.
Fél órás kocsikázás után megérkeztem a szállodába, ahol kivettem a szobámat és elindultam felfedezni a Wellness-részleg által nyújtott kikapcsolódási lehetőségeket.
Éppen kifelé megyek az egyik úszómedencéből, amikor hangos férfi nevetés csapja meg a fülem.
Körbenézek, de sehol senki. Hát jó. Vállat vonok és tovább megyek. Összeszedtem a törölközőmet és a mobilomat és elindultam fel a szobámba. Éppen csak elhagyom a medencés helységet, a telefonomba merülök.
Ez volt az a banális hiba, amit nem kellett volna elkövetnem.
A lift felé igyekezve beleütköztem egy fiúba. Az ütközés után nem tudtam rendesen megállni a lábamon így vágódtam egyet. A mobilom kirepült a kezemből és egy méterrel arrébb csúszott a szőnyeggel porított padlón. Ha nem lett volna ott szőnyeg, tuti ripityára törik a mobilom.
-Jaj, nagyon sajnálom! Nem esett bajod? - kérdezte a srác kissé riadt arccal.
-Nem, semmi bajom. Bocsánat, én nem figyeltem a lábam elé - ráztam a felemet és összeszedtem a mobilomat a földről és felálltam.
-Amúgy... Harry Styles vagyok - nyújtott kezet.
-Én Kimberly Hill, de mi már ismerjük egymást - nevettem.
-Jaaa, tényleg! Te vagy Louis unokahúga igaz? - kérdezte és jó alaposan végigmért.
-Igen. Tudod, az újságíró - bólogattam. - Várj csak! Ti most mind az öten itt vagytok, vagy csak te? - húztam össze a szemöldököm.
-Mind az öten itt vagyunk. Gondoltuk ránk fér egy kis kikapcsolódás, úgyhogy eljöttünk ide - Harry.
-Remek... - forgattam a szemem. - Na jó, Harry, nekem most mennem kell. Bocsi még egyszer és szia! - intettem oda neki és faképnél hagytam.
Felmentem a szobámba és leültem, pontosabban lefeküdtem az ágyra.
Nem hiszem el, hogy itt vannak! Egyszer jövök el az évben ilyen helyre, erre meg itt vannak. Azért jöttem, hogy kizárjam azt az egész dolgot a fejemből, még ha egyetlen hétre is, de nem lehet, mert ezek itt vannak és persze, hogy ugyan ott, ahol én! Úgy tűnik az élet azt akarja, hogy mindenképpen fogadjam el Louist és éljem tovább az életemet úgy, hogy van családom.
Kénytelen leszek elfogadni. Nincs más választásom, hisz' ha eltaszítom magamtól Louist és a családját, akkor életem végéig bánni fogom, hogy a család lehetőségét hagytam csak úgy elúszni.
Talán jobb lenne, ha folytatnám egyedül továbbra is az életemet úgy, hogy senki nem szól semmiért. De talán a család mellett kellene döntenem, hiszen az mégis csak tetszetősebb, ha van melletted pár ember, akik szeretnek és bármit teszel elfogadnak.
Egy órás vívódás után eldöntöttem mi lenne a kedvező, sőt talán egyenesen a legjobb megoldás.
Vajon jól döntök? Meg fogom bánni valaha? Lehet, hogy mikor rájövök, hogy nem ezt az utat kellett volna választanom, akkor már késő lesz. Túlságosan is késő...
A teknőst kivettem a terráriumból és letettem a földre. A lakásban szétszórva leraktam saláta leveleket és teknős kaját. Biztos voltam benne, hogy mire hazaérek, nyoma sem lesz annak, hogy én kaját hagytam itt Turtle-nek.
Amikor friss vizet is kapott, fogtam magam és elindultam.
Fél órás kocsikázás után megérkeztem a szállodába, ahol kivettem a szobámat és elindultam felfedezni a Wellness-részleg által nyújtott kikapcsolódási lehetőségeket.
13:22
Éppen kifelé megyek az egyik úszómedencéből, amikor hangos férfi nevetés csapja meg a fülem.
Körbenézek, de sehol senki. Hát jó. Vállat vonok és tovább megyek. Összeszedtem a törölközőmet és a mobilomat és elindultam fel a szobámba. Éppen csak elhagyom a medencés helységet, a telefonomba merülök.
Ez volt az a banális hiba, amit nem kellett volna elkövetnem.
A lift felé igyekezve beleütköztem egy fiúba. Az ütközés után nem tudtam rendesen megállni a lábamon így vágódtam egyet. A mobilom kirepült a kezemből és egy méterrel arrébb csúszott a szőnyeggel porított padlón. Ha nem lett volna ott szőnyeg, tuti ripityára törik a mobilom.
-Jaj, nagyon sajnálom! Nem esett bajod? - kérdezte a srác kissé riadt arccal.
-Nem, semmi bajom. Bocsánat, én nem figyeltem a lábam elé - ráztam a felemet és összeszedtem a mobilomat a földről és felálltam.
-Amúgy... Harry Styles vagyok - nyújtott kezet.
-Én Kimberly Hill, de mi már ismerjük egymást - nevettem.
-Jaaa, tényleg! Te vagy Louis unokahúga igaz? - kérdezte és jó alaposan végigmért.
-Igen. Tudod, az újságíró - bólogattam. - Várj csak! Ti most mind az öten itt vagytok, vagy csak te? - húztam össze a szemöldököm.
-Mind az öten itt vagyunk. Gondoltuk ránk fér egy kis kikapcsolódás, úgyhogy eljöttünk ide - Harry.
-Remek... - forgattam a szemem. - Na jó, Harry, nekem most mennem kell. Bocsi még egyszer és szia! - intettem oda neki és faképnél hagytam.
Felmentem a szobámba és leültem, pontosabban lefeküdtem az ágyra.
Nem hiszem el, hogy itt vannak! Egyszer jövök el az évben ilyen helyre, erre meg itt vannak. Azért jöttem, hogy kizárjam azt az egész dolgot a fejemből, még ha egyetlen hétre is, de nem lehet, mert ezek itt vannak és persze, hogy ugyan ott, ahol én! Úgy tűnik az élet azt akarja, hogy mindenképpen fogadjam el Louist és éljem tovább az életemet úgy, hogy van családom.
Kénytelen leszek elfogadni. Nincs más választásom, hisz' ha eltaszítom magamtól Louist és a családját, akkor életem végéig bánni fogom, hogy a család lehetőségét hagytam csak úgy elúszni.
Talán jobb lenne, ha folytatnám egyedül továbbra is az életemet úgy, hogy senki nem szól semmiért. De talán a család mellett kellene döntenem, hiszen az mégis csak tetszetősebb, ha van melletted pár ember, akik szeretnek és bármit teszel elfogadnak.
Egy órás vívódás után eldöntöttem mi lenne a kedvező, sőt talán egyenesen a legjobb megoldás.
Vajon jól döntök? Meg fogom bánni valaha? Lehet, hogy mikor rájövök, hogy nem ezt az utat kellett volna választanom, akkor már késő lesz. Túlságosan is késő...
tetszett tetszett :DDDD
VálaszTörlés