~50.: Dehogy volt részeg!~

2014. Augusztus 14.
00:10

Már megfürödtem, pizsamában voltam, de Harry még mindig sehol nem volt. Mikor meguntam, hogy az ágyon fekve várakozom, kimentem a nappaliba. Üres volt. A párna, amit Gemma eldobott, a teraszajtó előtt hevert. Odamentem és felvettem, majd visszatettem a kanapéra.
Fentről, a vendégszobából nevetést hallottam, így elindultam felfelé, de aztán eszembe jutott, hogy nem éppen olyan a pizsamám, amiben illendő lenne megjelenni a barátom nővére előtt, így visszamentem a hálóba, felvettem a fekete szaténköntösömet, ami nagyjából combközépig takart, szorosan megkötöttem a derekamon, majd ismét elindultam az emeletre.
Mosolyogva toltam be a félig behajtott vendégszoba ajtaját.
- Sikerült előkészíteni a szobát? - kérdeztem, mikor Harry és Gemma is rám néztek.
- Az a helyzet, hogy nem találom az ágyneműhuzatokat... - vakarta a fejét Harry. Tipikus.
- Édes Istenem - forgattam a szememet, és kimentem a szobából.
Átmentem a raktárszobába, és kinyitottam az üveges mahagóni szekrényt, kivettem belőle egy piros selyem párna-és takaróhuzatot, majd visszamentem a szobába, és odaadtam Harry kezébe.
- A te házad, és én tudom jobban, hol vannak a cuccaid. Pedig nem én élek itt, amióta megvetted a házat - nevettem.
Harry csak mosolygott, és elkezdte felhúzni a párnára a huzatot. Én elvettem a takaró huzatát, és felhúztam azt.
- És kész! - mondtam, mikor szépen összehajtogatva letettem az ágyra a takarót.
- Akkor én most... elmegyek, megfürdöm, és inkább ledőlök. Késő van, én pedig nem vagyok valami jól. Tényleg, gyerekek, köszi mindent. Hálás vagyok nektek! - Gemma mindkettőnket megölelt.
- Jó éjszakát Gem - nyomott egy puszit a fejére Harry, majd kimentünk.
Egymás kezét fogva mentünk le a lépcsőn, majd bementünk a szobába. Elengedtem Harry kezét, és levettem a köntösömet. Harry lélegzete hangosan akadt el, mikor meglátott.
- Szóval, beszéltél Gemmával? - kérdeztem, mintha egy teljesen átlagos alvás előtti csevegést akarnék folytatni.
- I... Igen. Na... nagyon hálás nekünk, hogy itt lehet. Azt hiszem, elég... jó ötlet volt tőled. - öröm volt hallani, ahogy Harry nehezen nyögi ki a szavakat.
Háttal fordultam neki, és felcsatoltam a hajamat, miközben még tovább húztam az agyát.
- Csak nem lesz olyan rossz. Legalább ti is kicsit többet vagytok együtt, és... - nem tudtam befejezni, mert Harry fogai a nyakamba mélyedtek. Felnyögtem a testemen végigsugárzó hirtelen fájdalomtól, és meglepettségtől.
Harry kezei a csípőmre lapultak, és erősen magához húzott. Belemorgott a nyakamba, én pedig hirtelen felé fordultam, és karomat a nyaka köré fontam.
- Megőrjítesz Kimberly! - súgta a fülembe.
Ajka az enyémre tapadt, és vadul falni kezdett. A szívem úgy dobogott, mintha színtiszta adrenalin lenne a véremben. Harry felkapott, és az ágyhoz vitt. Óvatosan letett, és fölém mászott. Kezei vékonyka hálóingem alá csúsztak, és puhán érintették a hasamat, amitől végigfutott a gerincemen az a kellemes melegség, amit csak Harry érintése okozhat. Az ágy besüppedt alattunk, ahogy mindkettőnk súlya megközelítőleg egy helyre nehezedett, és a takaró felgyűrődött.
Ujjaim Harry puha, göndör tincsei között voltak, lábaim csípője körül.
- Szeretlek! - suttogtam gyengéden, és elmerültünk az egymás adta örömökben.

2014. Augusztus 14. 
06:00

Éppen csak pittyegni kezdett a telefonom ébresztője, már ki is nyomtam. A kevés alvás ellenére is kipihentnek éreztem magamat, így könnyedén pattantam ki az ágyból. Kimentem a konyhába, hogy kávét csináljak, de Gemma megelőzött.
- Jó reggelt! - mosolygott. Furcsa volt, hogy a tegnap történtek után ennyire élénken, és őszintén mosolygott.
- Jó reggelt! Hát te? Hogyhogy ilyenkor már fent vagy? - kérdeztem, és feltápászkodtam az egyik bárszékre.
- Nem igazán tudtam aludni az éjszaka. Ashton hívogatott, üzengetett, és ez nem hagyott nyugodni. Azt mondta, részeg volt, nem tudta mit csinál.  - forgatta a szemét Gemma.
- Ugyan már! Ezt te sem hiszed el, ugye? - nevettem fel.
- Persze, hogy nem! Tudom, milyen, ha részeg. Olyankor el sem megy mellőlem. Itt nem arról volt szó, hogy részeg lett volna, csak arról, hogy vissza akarja nyalizni magát hozzám, mert tudja, hogy más lány nem viseli el az undorító dolgait, meg a bunkó beszédstílusát. De többet már én sem fogom. Ma hazamegyek, kipakolom a cuccait a ház elé, és jövök vissza. - vállat vonva kortyolt bele a kávéjába.
- Nos, jó felfogás. Az a kávé az enyém? - mutattam csillogó szemekkel a pult másik felén lévő rózsaszín, Kimberly feliratú bögrémre, amiben gőzölgött a kávé.
- Ja, igen, persze. - odaadta a bögrét, én pedig áhítattal kortyoltam bele.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
Ekkor megjelent Harry egy szál boxerben és egy pólóban.
- Reggelt! - kómás hangján én is és Gemma is elmosolyodtunk.
- Szia öcsi! - üdvözölte Gemma.
- Jó reggelt édes! - Harry hozzám lépett,  és egy puszit nyomott a számra.
Gemma Harry elé tolta Harry névvel ellátott kék bögréjét. Úgy tűnik Gemma mindenkit ellát kávéval ma reggel.
- Hogy aludtál Gem? - kérdezte Harry a nővérét. 
- Nem sokat aludtam, de amennyit sikerült, az jó volt. - vont vállat mosolyogva Gemma.
- Hú, én elkezdek készülődni. - leugrpttam a bárszékről, és bevonultam a gardrób szobába. 
Leakasztottam a vallfáról egy fekete, combközépig érő, félvállas ruhát, majd bementem a fürdőszobába. Sminkeltem, megcsináltam a hajamat, és felvettem a ruhát. Épp a cipzárral bajlódtam, mikor belépett Harry.
- Segítenél? - fordultam neki háttal. Ő egy könnyed mozdulattal felhúzta. - Köszönöm! - szájon pusziltam, és elindultam kiválasztani egy cipőt.
Egy piros magassarkút vettem ki a cipősszekrényből, mivel piros ékszereim, és fekete ruhám mellé az ment a legjobban. Beleléptem a Macy's topogókba, és magabiztosan kimentem a helyiségből.
- De csini vagy! - csodálkozott el Gemma.
- Köszi! Figyelj csak, arra gondoltam, hogy előbb eljöhetnék a munkából, és csinálhatnánk valami közös programot. Mondjuk vásárolhatunk, elmehetnénk moziba vagy hasonlók. Ha gondolod. - mosolyogtam.
- Oké,  persze, nekem tökéletes! Hívj fel, mikor.
- Jól van. - felkaptam a lakáskulcsot, meg a kocsi kulcsát, a táskámat, és mindent, ami kell. - Most viszont megyek, mert elkésem. Majd hívlak. Puszi. - arcon puszilta sógornőmet, és elindultam kifelé. Harry velem szemben jött éppen. - Elindultam. Az Audit viszem. Szeretlek. - megcsókokoltam, és elindultam a munkahelyemre.

2014. Augusztus 14.
10:22

Éppen a magazin kiadásait néztem át, mikor kopogtak az irodám ajtaján. 
- Szabad! - szóltam ki.
- Elnézést a zavarásért, azt mondták, itt találom Kimberly Hillt. - egy fiatal, pattanásos képű, vékony küldöncfiú állt az iroda ajtajában egy csokor vörös rózsával.
- Ömm... megtalálta. - mosolyogtam.
- Remek, szóval egy küldeményt hoztam önnek. Lenne szíves itt aláírni? - közelebb jött, és az orrom alá nyomott egy átvételi lapot. Elvettem tőle, felkaptam egy tollat, és aláírtam.
Letette a rózsákat az asztalomra.
- Megkérdezhetem, ki küldte?
- Majd meglátja hölgyem. - mosolygott, és kiment. 
Vállat vontam, és kiszedtem a virágok közé bezűzött kisérőlapot. Kibontottam a borítékot, és kihúztam belőle a papírt.

Köszönöm a tegnap éjszakát! Remekül éreztem magam veled, és remélem, te is jól érezted magad velem. Ha érted... ;)
Legyen szép napod!
Szeretlek!
Harry

A lapot olvasva elmosolyodtam.
- Én is szeretlek! - suttogtam, mintha hallaná.
Betettem a virágokat egy vázába, azt pedig azt asztalomra tettem. Az kisérőlapot a váza aljához támasztottam. Mosolyogva néztem a csokrot, mikor berontott George, a fotós.
- Kim, sürgősen kellenének a... hűha! - leblokkolt, mikor meglátta a bárgyú vigyort az arcomon, és a nagy csokor rózsát az asztalon. - Látom, a nagy Harry Styles kitett magáért. - vigyorgott rám.
- Igen. Na, de ne haragudj, mik kellenének? - megráztam a fejemet, hogy kicsit visszatérjek a Föld bolygóra.
- A magazin fotózásokra szánt kiadásai. - fejezte be a korábban félbehagyott mondatát.
- Ja, persze. Azokkal már végeztem. - felkaptam egy nehéz lila mappát, és odaadtam neki.
- Kösz csajszi! - kacsintott, majd kiment.
Nekiugrottam a további kiadások ellenőrzésének, és kiszámításának. Ezzekkel nem árt még ma végeznem.

~49.: Gemma Csalódott Styles.~

2014. Augusztus 13.
22:10

A vacsora után Harryvel a nappaliban, a kanapén ücsörögtünk, és egy romantikus fényhatást kölcsönző lámpa fényénél filmet néztünk. Lábaimat átvetettem Harry ölén, és élvezettel nyalogattam a kezemben lévő kanalat, amelyen Nutella volt. A hasamon tartott Nutellás üvegből Harry és én is fogyasztottunk. Közben a kedvenc vígjátékomat, a Pancser Police-t néztük, amelyen annak ellenére is, hogy századszorra láttam, hatalmasakat nevettem.
- Imádom Mark Wahlberget - nevettem fel, mikor az előbb említett színész által játszott rendőr karakter egy fegyverrel a kezében hadonászva fenyegetőzött olyan kifejezések mellett, amiktől kicsordult a könnyem a nevetéstől.
- És Harry Stylest? - kérdezte Harry, mintha nem is róla lenne szó.
- Hmm... Ő az a göndör gyerek abból a brit fiúbandából, igaz? - mentem bele a játékba.
- Igen, ő az. - Harry arcán megjelent a mosoly.
- Hát, nincs vele bajom. - vontam vállat tettetett érdektelenséggel. - Helyes gyerek, úgy hallottam, van barátnője. - húztam el a számat.
- Igen, azt hiszem, gyönyörű barátnője van. A legszebb a világon. Mázlista flótás. - forgatta a szemét.
Felnevettem, és Harry ölébe helyezkedtem, lovaglóülésben.
- Szóval Harry Styles mázlista? - átkaroltam a nyakát, és a szemébe néztem. - Azt hiszem én a barátnőjéről mondanám el ugyan ezt. - hangom elgondolkozó volt, de még mindig Harry szemébe néztem.
Mindketten felnevettünk a saját hülyeségünkön, majd mikor újra egymás szemébe néztünk, elkomolyodtunk. Egy kis ideig csak fürkésztük egymás arcát, majd lassan Harry hajába túrtam. Kezei a combomon, a fenekemen pihentek, szeme folyamatosan arcomat pásztázta. Ahogy előrébb hajoltam, egy hajtincs kicsúszott a fülem mögül, amit Harry visszatűrt. Keze a fejemen maradt. Arcunk közeledni kezdett egymáshoz, az ajkunk résnyire nyílva, éppen, hogy összeért, mikor a portás lépett be a szobába.
- Ó.. Khm... E... Elnézést kérek a zavarásért Mr. Styles, és Miss Hill, de vendégük érkezett. - John arcán látszott, hogy nem kicsit van megilletődve.
- Kurva jó! - morogtam halkan, majd lemásztam Harry öléből, és emberi pozícióban ültem a kanapéra.
- Ki az ilyenkor, John? - kérdezte Harry, aki elég érdekesen vette a levegőt. Egyik kezemmel takartam a számat, hogy ne lássa senki a bárgyú vigyoromat, és halkan kuncogtam.
- A nővére, Gemma Styles, uram. - felelte John egyszerűen.
- Küldje be, legyen szíves! - mondta Harry, majd amint John elhagyta a szobát, Harry rám nézett. - Mit akarhat ilyenkor Gemma? - Harry tekintetében kis félelem rejtőzött.
- Fogalmam sincs. Hallgassuk meg. - mondtam, és ebben a pillanatban belépett Gemma.
Alig állt a lábán, szemeire felkent festék végigfolyt az arcán, feltehetőleg a könnyektől. Ajkai remegtek, ruhája igénytelen volt, haja kócosan állt szanaszét.
- Jézusom, Gem, mi a fene történt veled?! - pattant fel Harry, és azonnal ott termett a szoba másik végében a nővére előtt, majd átölelte. Gemma visszaölelte, és hangosan zokogni kezdett Harry vállába.
Én csak a körmömet rágva figyeltem a jelenetet. Gemma annyira ki volt borulva, hogy percekbe tellett neki, míg összeszedte magát, és elengedte Harryt, akinek fehér pólóján ottmaradtak a Gemma szemeiről lefolyt sminkpecsétek.
- Ne haragudjatok, ha megzavartam valamit... - szipogta Gemma, és az arcát törölgetve elindult a kanapé felé.
- Ugyan Gem! - simogattam meg a vállát, amikor leült mellém. - Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem.
- Ashton a szemem láttára csalt meg. - nyögte ki nehezen Gemma. - Végignéztem, hogy letaperol, és lesmárol egy szórakozó helyen egy lányt... Aztán odamentem, felpofoztam, otthagytam, és ide jöttem. - Gemma könnyei patakzani kezdtek, még jobban, mint addig.
Átöleltem Gem vállát, és simogatni kezdtem.
- Megkeresem, és letépem a tökeit ennek a hülye kis taknyosnak! - Harry fel és alá járkált.
- De, hogy lehet valaki ekkora szemét?! Elvisz engem valahová, aztán ott smárol más nővel a szemem láttára! Undorító, gusztustalan féreg! - kiáltott fel Gemma, és elhajította a szoba másik végébe az egyik díszpárnát, ami eddig a kanapén hevert.
Összepillantottunk Harryvel. Ő Gemma jobb oldalán ült, én pedig a balon. Ahogy tekintetünk találkozott, Harry pillantásából sütött az ijedtség, és láttam, hogy tekintetével azt kérdezi; "most mit kellene tennünk?!". Mély levegőt vettem, felálltam, és adtam Gemmának egy zsebkendőt.
- Harry, bejönnél velem a hálóba egy pillanatra, kérlek? - kérdeztem kedvesen.
Harry felpattant, és bementünk a hálószobába.
- Költöztesd ide őt pár napra! - mondtam egyből, ahogy becsukódott a hálószoba ajtaja.
- Micsoda? - Harry teljesen elképedt.
- Csak egy pár napra, míg rendbe jön. Ha kell addig minden nap korábban eljövök a munkából. Hidd el nem lenne jó neki, ha egyedül hagynánk. Menj ki szépen, és mondd neki azt, hogy jobbnak látod, ha egy pár napra idejönne. Holnap elmegyek vele, és összeszedünk pár ruhát, addig meg adok neki mindent. Harry, ennyit igazán megtehetsz a nővéredért! - végigsimítottam a vállán, és a szemébe néztem.
- Igaz. Oké, idebútoroztatom. De te leszel a dadus! És... valamit nem fejeztünk be, mikor John félbeszakított... - közelebb hajolt hozzám.
- Először rendezd le Gemmát. Én addig elmegyek, letusolok. - halványan rámosolyogtam, és ledobtam a blúzomat magamról. Elnéztem a vállam felett, egyenesen Harryre, aki csillogó szemekkel lesett. - Harry! Foglalkozz Gemmával! - mordultam rá, majd bementem a szobához tartozó fürdőszobába.

És lőn, meghoztam a negyvenkilencedik részt is! 
Sokat késtem, rettenetesen, igen jól tudom, sajnálom. 
Azért remélem, tetszett! 
Véleményeket kérek szépen! 
Puszi: Szikraa.*

~48.: Horzsolás.~

2013. Augusztus 13.
16:33

Három csengés után Mia felvette a telefont.
- Halló, tessék, itt Mia… - nem tudta befejezni, mert belevágtam a mondókájába. 
- Te mégis mi a jó büdös fenét képzelsz magadról egyébként? - förmedtem rá kegyetlenül.
- Mi a probléma Kimberly? - kérdezte, de tudtam, hogy tudja.
- Az a probléma, hogy olyan apró, pitiáner trükkökkel próbálod tönkrevágni a Fabulous-t, amivel csak magadat, és a Mirror-t minősíted. Nem tűnik fel, hogy soha nem fogod véghezvinni a tervedet?! - a hangomból sütött a megvetés és a gyűlölet.
- Semmi sem lehetetlen Kimberly. Próba szerencse. Előbb utóbb a trükkjei, amiket te pitiánernek nevezel, sikeresek lesznek, és tönkreteszem az egész magaznit! - kacagott gonoszan Mia.
- Egy utolsó féreg vagy. Egy talpnyaló. Undorító, hogy mennyire mélyre süllyedtél. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen görény leszel. Azt ajánlom, fejezd be az áskálódást, és törődj a magad dolgával, mielőtt te szívnád meg a legjobban! - ennyit mondtam még, majd választ meg sem várva raktam le a telefont.
Felsóhajtottam, és hátradőltem a székemben. Beletúrtam derékig érő hajamba, és próbáltam megnyugodni.
Az órára néztem, és feltűnt, hogy már nincs is munkaidőm.
Felkaptam a cuccaimat, és elindultam.
Az irodaépület fotocellás ajtaján kilépve teljesen megdöbbentem. 
Fotósok és újságírók toporzékoltak az épület előtt és mind rám szegezték a fényképezőgépeket.
~ Ez meg mi a jó szentséges atya úr Isten?! - kérdeztem magamban, riadtan.
Mély levegőt vettem, és elindultam az R8-as felé.
A gépek kattogtak, a fotósok pedig tolakodva, egymás hegyén, hátán próbáltak a közelembe jutni, én pedig felmértem a terepet, és a fotósok között átfurakodva igyekeztem a kocsihoz eljutni.
~Mióta vagyok én ekkora híresség?! - visított egy hang a fejemben.
Nem tudom, miért olyan nagy dolog egy tulajdonképpen híresség barátnője. 
Az Isten szerelmére, csak egy barátnő vagyok! Nem akarok ebbe a paparazzók előli menekülésbe belecsöppenni! A francba!
Egy szerencsétlen lépésem következtében sikeresen megbotlottam egy fotósban, és elestem. Végighorzsoltam a tenyeremet, és megütöttem a térdemet.
Na jó. Most lett elegem!
Éppen felállni készültem a hatalmas csattanásom után, mikor valaki elkezdett felsegíteni.
- Minden rendben van? Nem esett baja? - kérdezte egy kedves, női hang.
- Persze, minden oké. Nincs semmi bajom. - mosolyogtam, miközben leporoltam a térdemet. 
- Remélem, tényleg semmije nem fáj! - a nő aggódó hangja kicsit megnyugtatott.
- Nem, semmim nem fáj, köszönöm. - nyugtattam meg. - De most igyekeznem kellene. Köszönöm a segítséget. Viszlát! - intettem, és ismét, bár ezúttal óvatosabban indultam tovább. 
A volán, és a sötétített üveg mögött már lassabban dobogott a szívem. Tulajdonképpen sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam.
Beindítottam a motort, és elindultam. Gyorsan besoroztam a forgalomba. Minél előbb el akartam tűnni onnan.
Mikor egy pillanatra a kezeimre néztem,  feltűnt, hogy vérzik a lehorzsolt tenyerem. Pillanatok alatt elővarázsoltam a táskámból egy zsebkendőt, mielőtt összevéreztem volna a krémszínű bőrkárpitot. Letöröltem a véremet, de a kezemben tartottam a zsebkendőt, hátha még szükségem lenne rá. 
100-zal hajtottam Harry házáig. Mikor beálltam a garázsba, kipattantam a kocsiból, és egyenesen a lakásba mentem.
Óriási megkönnyebbülés volt beérni a házba. Csönd, és rend fogadott. Fellélegeztem, élveztem a nyugalmat. 
Felmentem a hálószobába, kivettem egy itthonra szánt nadrágot és pólót,  majd elmentem letusolni.
Felcsatoltam a hajamat, és
A meleg víz megnyugtatott. Legalább 15 percig álltam a zuhany alatt, mire észbe kaptam, és kimentem.
Magamra tekertem egy törülközőt, és kimentem. A szobában öltöztem át. 
Mikor mindennel végeztem nagyot kordult a hasam, így arra gondoltam, hogy le kellene menni, körbenézni a konyhában.
A lépcsőn leérve megláttam Harryt, amint épp a cipőjét veszi le.
- Szia bébi! - mosolygott, majd hozzám lépett egy csókért.
- Szia! - megfogtam a kezét, és adtam egy puszit a szájára. 
- Milyen napod volt? - kérdezte,  miközben a konyhaba igyekeztem.
- Hosszú. - sóhajtottam. 
- Mi ez a kezeden? - hangja aggódóvá vált, ahogy jobban szemügyre vette a kezemen éktelenkedő, terebélyes, vörös sebet.
- Hoztam a formám, és elestem. Mikor az irodaházból mentem kifelé egy halom fotós meg újságíró fogadott. És annyira tolakodtak, hogy az egyikben elestem. - forgattam a szememet.
- Hát ez nem jó. - kezemet az ajkához emelte, és megpuszilta a tenyeremet.
- Hát nem. És neked milyen napod volt? - kérdeztem én is.
- Szintén hosszú. Éhes vagyok, és fáradt. - morogta.
- Akkor együnk valamit, aztán pihenésképpen nézzünk meg valami filmet. - ötleteltem.
- Benne vagyok. - somolygott Harry.
- Akkor csinálok valami ehetőt. - kacsintottam, és a hűtőhöz mentem, hogy keressek benne valami ehetőt. - Mit ennél? - kérdeztem. 
- Bármit.
- Hát ezzel igazan sokat segítettél. - forgattam a szememet.
Végül kivettem egy csomag sajtot, és sonkát a hűtőből, meg vajat, elővettem a kenyeret, meg a szendvicssütőt, és elkeztem melegszendvicseket gyártani.

Igen, tudom, hogy megint rengeteget késtem,  és ezúttal nem fogok kifogásokat gyártani. 
És tudom,  hogy ez a rész eleg lapos lett, de valahogy a hangulatom kihat az írásaimra is.
De azért remélem, tetszett ez a rész! 
Szikraa.*

~47.: Fotózás.~

2014. Augusztus 13.
13:25

Mikor mélyen a munkába temetkezve az órára pillantottam, úgy pattantam fel a székemből, mint, akibe tűt szúrtak. Felkaptam a táskámat, vele együtt a kocsikulcsot is, és elindultam George helye felé.
- Kimberly, tudnál nekem segíteni? - állított meg Lily, az egyik szerkesztő.
- Lily, az a helyzet, hogy perceken belül indulnom kell a Little Mix fotózásra, szóval nem nagyon van időm, de amint visszajövök, megkereslek, ha akkor még aktuális. - hadartam.
- Ó, rendben. - mondta, én pedig tovább indultam.
Mikor megtaláltam Georget, ő már a fényképezőgépet pakolta össze.
- Kész vagy? - kérdeztem az asztalára tapasztva tenyereimet.
- Persze. Mehetünk - kacsintott, majd a vállára kapta a fényképezőgépes táskát,  és elindultunk.
Amikor a lifttel leértünk a mélygarázsba, a kocsihoz indultunk.
- Azt a jó szentséges atya úr Isten! - George hangot adott a kocsi látványa által keltett csodálatnak.
- Nyugalom. - kuncogtam, majd a slusszkulcson lévő nyitógombot lenyomva kinyitottam a kocsit, ami egy hangos pittyanéssel jelezte, hogy szolgálatkész. 
George úgy ült be, mintha a kocsi bármely pillanatban atomjaira hullhatna. Szinte áhítattal nézett végig a műszerfalon, mikor az felvillant, ahogy a kulcsot a helyére dugtam. Az indítógomb megnyomása után a motor felberrent, hangja extázisba ejtette az autómániás fotóst. Meg kell mondani, az én füleimnek is szimfónia volt az erőteljes hang.
Gázt adtam, s egy pillanat alatt kitolattam a parkolóból.

2014. Augusztus 13.
13:48

Mire megérkeztünk, mindenki ott volt. George egész úton megbűvölve figyelte az autó minden egyes mozzanatát, mikor azonban leállítottam a motort úgy eszmélt fel, mint, akit hipnotizációból ébresztettek.
Kiszálltunk, és bementünk a fotózás helyszínéül szolgáló épületbe.
Azért kellett ilyen hamar itt lennünk,  mert Georgenak úgy kellett beállítania a fényeket, háttereket, ahogy neki kényelmes. Az épületbe beérve George rögtön a kollégái felé indult, én pedig felmértem a terepet.
- Kim! - előbb hallottam, mint láttam Perriet.
Boldog hangja azonnal mosolyt csalt komoly arcomra, s visszafordultam, hogy lássam, honnan szólt drága barátnőm. 
Megláttam egy nyitott ajtót, rajta egy felirattal. "Little Mix make-up and dressing room".
Óvatosan bedugtam a fejemet, és Perrie, akinek épp a haját csinálták, felvisított örömében, mikor meglátott. A többi lány,  a példáját követte.
- Sziasztok! - léptem be mosolyogva.
- Jaj, Kimberly, annyira jó, hogy itt vagy! Istenem de hiányoztál! - Perrie mit sem törődve azzal, hogy a fodrász a hajával van elfoglalva, felpattant és a nyakamba vetette magát. 
- Te, vagyis ti is hiányoztatok nekem! - visszaöleltem.
Egymás után jöttek oda hozzám a lányok,  hogy puszit és ölelést adjanak.
- Mesélj, mi a helyzet? Hogy vagy te? Mi van veled meg Harryvel? - a Perrie-féle kérdések könnyedek voltak. Ebből a könnyedségből adódóan mindig is imádtam Pezzel beszélgetni.
- Én meg vagyok. És, hát... nagyon úgy néz ki, hogy Harryvel az összebútorozás felé hajazunk. Már egy csomó cuccomat átvittük hozzá. - ajkamba harapva próbáltam elfojtani a tinédzserlányhoz hasonló vigyoromat.
- Ez komoly? Összeköltöztök? - Jesy hangja csodálkozva, örömmel telten csengett.
- Igen. - lesütöttem a szememet, és vigyorogtam.
- Hát ennek nagyon, nagyon, nagyon örülök! - csapta össze a tenyereit Perrie.
Úgy vigyorogtam, mint aki minimum a lottó ötöst nyerte meg.
- Még az is lehet, hogy egyszer összeházasodtok! - ujjongott Jade.
- Az szerintem azért még elég messze van. Nem is biztos, hogy megtörténik. -  ráncoltam a homlokomat.
- Én sok esélyt látok rá.  - vihogott Leigh-Anne.
- Azért ne kiabáljuk el. - elvörösödve pislogtam. - És Pezz, mi van Zaynnel meg veled? - kérdeztem, hogy egy picit eltereljem a témát magamról és Harryről.
- Semmi különös. Elvagyunk. Mind a ketten dolgozunk, stúdiózni járunk, meg fotózásokra. - vont vállat könnyedén.
- Az se rossz. Azt hiszem... - éppen mondtam volna, hogy lassan ki kellene menni, mikor George bejött.
Meglepődve konstalálta, hogy épp egy baráti beszélgetés közepén járunk, de nem tett rá megjegyzést. 
- Hölgyeim, minden készen áll. - szólalt meg a fotós.
- Akkor lássunk neki! - pattant fel Jade, és kimentünk.

2014. Augusztus 13.
15:42

- Perrie, állj egy kicsit közelebb Jadehez! - utasította George, Perrie pedig minden habozás nélkül tette, amire kérték. - Ez az! - a vaku egy pillanatra engem is elvakított, majd színes pontok kezdtek el úszkálni a szemem előtt,  és tisztulni kezdett a látásom. - Oké lányok, ennyi! Végeztünk! - felegyenesedett a gépe mögül, és továbbállt.
Perrie, Jesy, Jade és Leigh-Anne sóhajtva indultak el az öltöző felé. 
- Mindjárt jövök George, csak beszélnem kell Perrievel. - mosolyogtam, majd otthagytam.
Beiszkoltam a Little Mix öltözőjébe, egyenesen a lányok után. 
- Perrie, figyelj, nekem most mennem kell. Valamelyik nap csinálhatnánk vagy csak mi ketten, vagy így öten valami programot.  Beszéljünk még, jó? - kérdeztem. 
- Okés. Ma vagy holnap felhívlak, és beszélünk. - felelt Perrie.
- Na jól van, akkor én lelépek. Vigyázzatok magatokra lányok!  - végig öleltem és pusziltam mindenkit, majd még odaintettem nekik az ajtóból, és sietősen távoztam. 
A kocsiban George csodálkozva kérdezgetett.
- Te mióta vagy ennyire jóban velük? Honnan ismered őket? - kezdte a kérdés cunamit.
- Egy ideje már jóban vagyunk. Tudod, Harry Styles a barátom, és egyszer a bandával elmentünk egy Little Mix koncertre. Akkor már pár napja ismertem őket.  Eleg bonyolult sztori ez az egész, és nem miattad, de nem szeretném megosztani. Csak a publikus dolgokat hagyom meg neked. A többi marad nekem. - kacsintottam szórakozottan.
- Oké. Hát, engem megleptél. - vigyorgott.
- Sok mindenkit. - vigyorogtam vissza.
Visszaérve a szerkesztőségbe letettem a cuccaimat az irodámban, majd folytattam a papírmunkát, amit felbehagytam. Éppen egy, a szerkesztőségnek szánt levelet olvastam, mikor kopogás zavart meg.
- Szabad! - szóltam ki, mire belépett Lily, az egyik szerkesztő, aki korábban a segítségemet kérte, csak nekem akkor rohannom kellett a fotózásra. 
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de van valami, amiben csak te tudsz segíteni. - Lily zavarban volt.
- Persze Lily, ülj csak le és mondd! - mosolyogtam kollégámra.
Lily visszafogottan helyet foglalt, majd szinte fekete szemeit rám emelte.
- Az a helyzet, hogy a minap kaptam egy állásajánlatot, amit nem tudom, hogy elfogadjak-e. Arra gondoltam, hogy megkérdezlek téged, mert ezt főszerkesztő lévén te tudhatod a legjobban. - szemét lesütötte, ujjai folyamatosan a kezét birizgálták.
Ilyen ijesztő volnék?  - tettem fel magamban a kérdést. 
- Miféle állásajánlatot kaptál? - kérdeztem kedvesen.
- Felkerestek a Mirror magazintól, hogy föl akarnak venni főszerkesztőnek. - felelte.
Ha nem ismerném, meg sem fordulna a fejemben, hogy a régi barátnőm, mostanra ellenségem, Mia Hellen tette ezt az ajánlatot Lilynek, hogy átédesgesse őt a Mirror-hoz. De, mivel nagyon is ismertem azt a sunyi Mia-t, tudtam, hogy ez csak és kizárólag ő lehetett.
- Ki tette neked ezt az ajánlatot? Emlékszel a nevére? - a szám kiszáradt, ideges lettem.
- Valami... M... Mia. Igen, Miának hívták. - Lily nagyot nyelt.
- Mia Hellen? - Lily hangtalanul bólintott. - Jól figyelj arra, amit mondok neked Lily! Ismerem ezt a Mia Hellent. Vele nem szabad üzletekbe bocsátkozni. Az a nő mindennél jobban tönkre akarja tenni a Fabulous magazint. Ha elfogadnád az ajánlatot, tudod, mi lenne? Max két hetet hagyna dolgozni, aztán azt mondaná, hogy már nem kellesz, és kirúgna. Utána pedig már ide értelemszerűen nem jöhetnél vissza. Te ezt akarod? - kérdeztem nyugodtan.
- Nem. - felelt Lily, és láttam az arcán, hogy nagyon megszeppent.
- Akkor ne fogadd el azt az ajánlatot. És nyugodj meg, Mia-t majd intézem én. - mosolyogtam.
- Köszönöm Kimberly! Nagyon köszönöm!  - hálálkodott.
- Semmiség - kacsintottam.
Lily felállt, majd kiment.
Amint becsukódott az ajtó, felkaptam az irodai telefont, és hívtam Mia-t.

Sziasztok!
Remélem, mindenkinek tetszett.
Sajnálom, hogy megint túl sokat késtem, de eddig elég zsúfolt a nyaram. A jó hír viszont az, hogy most már sokkal jobb telefonom van, amiről jobban tudom írni a részeket. Meg kell értenetek, hogy mivel egyszerre több blogot kell írnom, és mindet telefonról, ezért nem minden megy rendes tempóban.  Ne haragudjatok!
A következőt nem tudom, mikor hozom, de remélhetőleg minél hamarabb.
Puszi:
Szikraa.*

~46.: Audi.~

2013 Augusztus 13.
6:00

Mikor reggel felkeltem, Harry még aludt. Óvatosan másztam ki az ágyból, és igyekeztem NEM felkelteni őt.
Tempósan kerestem egy elegáns, de rendkívül csinos, szellős nyári ruhát.
Amit választottam, halványkék volt, combközépig érő, pánt nélküli. Elővettem hozzá egy hasonló színű, kivágott orrú magassarkút, majd elvonultam a fürdőbe, hogy letusoljak, fogat mossak, felöltözzek, sminkeljek, és, hogy még a hajammal is kezdjek valamit.
Már épp a sminkemet kentem, mikor Harry megjelent a fürdőben.
- Szia bébi. Jól nézel ki! - mosolygott rám fáradtan, és puszit nyomott a homlokomra.
- Te sem panaszkodhatsz Styles - haraptam az ajkamba. És valóban, Harry egy szál alsóban is, szinte kegyetlenül jól nézett ki. 
- Hogy aludtál? - kérdezte, miközben megmosakodott.
- Nagyon jól. És te? - kacér mosolyt villantottam a tükörbe, amitől Harryben hallhatóan bennakadt a lélegzet.
- Re... Remekül. Azt hiszem, eddig te vagy az egyetlen, aki mellett olyan kényelmesen alszom, hogy teljesen kipihenem magam. Elég kellemes érzés - mosolygott.
- Akkor mégsem alszom olyan szörnyen, mint gondoltam - kuncogtam.
- Nem, nem alszol szörnyen, tanúsítom. Sőt, megnyugtató, mikor alszol. Szeretem nézni - ölelt át óvatosan hátulról.
- Ennek örülök. Egyébként, hogy fogok én munkába menni? - jutott eszembe a kérdés.
- Én úgy gondoltam, hogy... őőő... van jogsid? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Persze. Csak kocsim nincs - vontam vállat.
- A garázsban áll egy Ashton Martin, egy Audi R8, egy Mercedes, meg egy Lamborghini. Válassz egyet, és vidd el - mondta lazán.
- Egész biztos? - kérdeztem szinte tátott szájjal. A szemeim elkerekedtek a csodálkozástól.
Hűha! Egy Audi R8!
- Természetesen - boldog vigyor terült szét az arcán.
- Ó, szerintem az Audit viszem. Imádom az R8-ast - fogam az alsó ajkamba mélyedt, közben pedig szégyenlősen mosolyogtam.
- Hozom a kulcsot - kacsintott, és kiment.
El is készültem, és lementem a konyhába. Kiöntöttem magamnak és Harrynek is a kávéból, amit akkor tettem fel, mikor elvonultam a fürdőbe.
Mikor Hazz visszatért egy Audi jellel ellátott slusszkulccsal a kezében, odaadtam neki a kávét. Ő odanyújtotta nekem a kulcsot, amit én boldogan vettem el.
- Nagyon köszönöm - lábujjhegyre álltam, nyújtózkodtam egy csókért, amit meg is kaptam.
Az órára pillantottam, ami 7:20-at mutatott.
- Hú, basszus, indulnom kell! - kaptam fel a táskámat.
- Kulcsok - dobta oda nekem Harry a bejárati ajtó, a kapu, és a garázs kulcsát.
- Köszönöm! Vigyázz magadra, majd hívlak - csókoltam meg.
- Te is. Óvatosan vezess, az az Audi többszáz lóerős - kacsintott.
- Rendben. Szia - még megöleltem, majd kimentem a házból, egyenesen a garázsba.
Mikor megláttam a bent sorakozó négykerekű autócsodákat, elállt a lélegzetem. Az Audihoz mentem, kinyitottam, és beültem.
Oké, Kimberly, nyugalom. Végülis csak egy többszázezer fontba kerülő, négy kerék meghajtású álmot vezetsz! Ugyan, mi ez neked?!
Beindítottam a kocsit, és lassan kigurultam a garázsból, majd a kapun.
Mikor kiértem a főútra, kicsit beleléptem a gázba.
Leengedtem a kocsi tetejét, felvettem a napszemüvegemet, és mosolyogva vezettem. Az emberek az utcán megbámultak engem is, meg a kocsit is. Pár iskolába tartó lány, ahogy láttam felismert, mert arcukra vagy döbbenet, vagy hitetlenkedés, vagy boldogság ült ki.
Egy piros lámpánál állva meghallottam, ahogy egy kis csapat lány hangosan beszélgetnek.
- Te, az ott nem Harry barátnője?! Úristen, szerintem ez Kimberly!
- Nem hiszem, hogy ő lenne. Úgy tudom, nincs kocsija.
- De, ez Kimberly. Tuti, hogy ő az!
Levettem a napszemüveget, és az engem bámuló, és rólam beszélő lányokra néztem.
Rájuk mosolyogtam, odaintettem nekik, ők pedig tátott szájjal néztek.
Mikor a lápma zöldre váltott, indítottam.
Volt bemenni a Starbucksba, ahol újabb pillantásokat, és felismeréseket kaptam.
Éppen kifizettem a kávémat, mikor egy aranyos lány odalépett hozzám.
- Szia, Caroline vagyok! Ne haragudj, Kimberly, hogy zavarlak, de kérhetnék egy autogrammot? Tudod, imádom a 1D-t, és nagyon szimpatikus vagy, látszik, hogy szereted Harry-t, és jézusom, el sem hiszem, hogy találkoztam veled - arcán meleg mosoly ragyogott.
- Ó, nagyon aranyos vagy, köszönöm. És... Autogrammot, tőlem? - elcsodálkoztam, de nagyon jól esett, amit mondott.
- Igen! - a lány szeme felcsillant.
- Hát, rendben. Hová?
Előhúzott egy papírkát, és egy tollat. Én egy üres asztalhoz mentem, és aláírtam.
- Ha nem nagy gond, képet is csinálhatnék veled? - kérdezte reménykedve.
- Persze!
Elővette a telefonját, és elsőkamerára állította. Megfogtam a telefont, mire csodálkozva nézett.
Odaálltam szorosan mellé, mosolyogtam, és megnyomtam a fényképezés gombot.
- Jézusom, nagyon köszönöm! El sem hiszem! - ujjongott.
- Ugyan, semmiség! - legyintettem. Visszaadtam neki a telefont. - Most viszont mennem kell, mert elkésem a munkából - gyorsan megöleltem Caroline-t. - Szia Caroline - mosolyogtam, és kimentem.
Két perc múlva már az irodában voltam.
Leültem a helyemre, és bekapcsoltam a gépemet.
Valaki kopogott az ajtón.
- Szabad! - szóltam ki.
- Szia Kim - nyitott be George, a fotós. - Ööö... Ne felejtsd el, hogy délután kettőkor fotózás a Little Mix-szel - kacsintott.
- Jaj, de jó, hogy szóltál! Kösz az emlékeztetőt! - mondtam hálásan. - Ja, és mit szólnál, ha együtt mennénk? Ma kocsival jöttem.
- Mióta van neked kocsid? - vonta fel a szemöldökét.
- A barátom egyik kocsija, de odaadta, hogy ma bejöjjek vele. Egy Audi R8-as.
George szeme kikerekedett.
- Az az áramvonalas, fehér csodakocsi az épület mélygarázsában?!
- Igen - mosolyogtam szégyenlősen.
- Az kemény. Az a kocsi alsó hangon százezer, újonnan. Ki a pasid? - szemében a csodálkozás és a kíváncsiság elegye csillogott.
- Harry Styles - feleltem.
- Az a Harry Styles?!
- Miért, több Harry Styles van? - csodálkoztam rá megjátszottan.
- Az igen. Na jó, én lépek, mert nemsoká Palvin Barbit fotózom.
- Fúj, ki nem állhatom azt a nőt - fintorogtam.
- Nekem sem a szívem csücske. Akkor majd találkozunk. Szia Kim! - intett, és lelépett.
Én csendben nekiálltam a szokásos teendőimnek.

Sziasztok!
Remélem, tetszett ez a rész!
Kommentben jelezzétek, hogy 1-10-es skálán mennyire tetszett, és, hogy mit változtassak.
Puszi:
Szikraa.*

~45.: Szeretlek.~

2013. Augusztus 12.
20:47

Mikor kinyitottam a szememet, és felébredtem, az üvegfalú nappali a nyár, kései naplementéjének narancsszín fényében úszott. Hunyorogva néztem körbe, szememet zavarta a hirtelen, erős fény. Felültem a kanapén, ahol eddig szundítottam, és a fejemet fogva tekintettem körbe a szobában. A kis asztalon egy pohár kristálytiszta vízen vakítóan csillogott az a csodás sugár, amely az ablakon szűrődött be, százezernyi másikkal együtt. Mély levegőt vettem, majd felálltam, és kivánszorogtam a még mindig nyitott teraszajtón.
Most kellemes langyos, későnyári szellő kezdte borzolni az amúgy is kócos tincseket a fejemen. Felsóhajtottam, mélyet szippantottam a friss levegőből, majd lassan lehunytam a szememet és álltam a lenyugodni készülő nappal szemben.
Egyszer csak két erős kar fonódott a derekam köré, és izmos mellkas nyomódott a hátamnak. Mielőtt reagáltam volna a derekamat érintő kéz lágyan feljebb csúszott, eltakarta a szememet, és várt. A szél iránya a másodperc törtrésze alatt megfordult, így éppen éreztem a hozzám érő személy illatát. Harry.
- Szia, Göndör - ajkam széles mosolyra húzódott, kezemet a kezére tettem, majd visszahúztam az ő kezeit a derekamra.
- Szia - puszilt bele a nyakamba.
- Milyen napod volt? - kérdeztem halkan, miközben az ajkamat harapdáltam.
- Hosszú. Fárasztó. Pörgős - foglalta össze. - És neked? - kérdezett vissza.
- Néha érdekes. Sokszor unalmas. Lassú - mondtam, s minden szónál félredöntöttem a fejemet. Mikor a szemébe néztem, még mindig félredöntött fejjel, ő elmosolyodott és megcsókolt.
Ajka puha volt, lelkes, és édesen tapadt az én számra. Karjaimmal átfontam a nyakát, és a hajába túrtam.
Mikor elhúzódott, félre nézett, majd megszólalt.
- Menjünk be. Úgy látszik, közönségünk van - súgta, és a szomszéd felé biccentett, aki felénk sandított éppen.
- Styles! - köszönt felé a számomra meglehetősen gyanús Neal.
- Helló, Caffrey! - köszönt vissza Harry, távolságtartóan.
- Üdv Kimberly - kacsintott nekem Caffrey.
Megfogtam Harry kezét, és behúztam a ház biztonságos némaságába.
- Honnan tudja a nevedet? - kérdezte Harry gyanakvóan.
- Ma, mikor kint napoztam, odaszólt nekem, és a te különbejáratú Playmatednek nevezett, én meg kioktattam, mi a helyzet kettőnkkel. Majd megpróbált felszedni, de én elhajtottam - vontam vállat.
- Rohadék - forgatta a szemét. - Ha még egyszer ilyet akarna tenni, szólj, kérlek! Kitaposom a belét - Harry keze görcsösen ökölbe szorult a derekamon.
- Rendben - motyogtam, aztán megcsókoltam. - Egyébként csak nekem halál gyanús? - vetettem fel.
- Egy ex-hamisító, és ex-börtönlakó kinek nem az? - kérdezte amolyan "hülye-ne-legyél-már!" fejjel.
- Szóval nem is a Brit Különleges Alakulatnak dolgozik? - kérdeztem zavartan.
- Az, hogy dolgozik, ez túlzás, de egyébként ebben nem hazudott. De örülnék, ha vigyáznál vele. Elég veszélyes figura szerintem... - oktatott.
- Oké. Neal Caffrey veszélyes. Megjegyzem - mosolyogtam rá. 
- Szeretem a mosolyodat - mondta halkan.
Éreztem, hogy minden vér az arcomba szalad és elpirulok. Lesütöttem a szememet, de Harry megfogta az államat, felemelte a fejemet, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
- Jó, hogy itt vagy - mosolygott rám és ismét megcsókolt.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem, mikor elváltak ajkaink.
Harry helyett gyomra válaszolt, és hangosan megkordult.
- Ettél ma egyáltalán? - néztem róvóan.
- Egy zacskó Haribo gumicukrot, meg egy szalámis szendvicset - felelt.
- Elég szegényes étrend - vontam fel a szemöldökömet.
- Megszoktam - vont vállat egyszerűen.
- Akkor most együnk, mert én is éhes vagyok - haraptam az ajkamba, és elindultam a konyha felé.
Összeütöttem egy sonkás tükörtojást, angol nevén ham and eggset, mivel ez volt a leggyorsabb.
Leültünk és csöndben ettünk. Néha váltottunk egy-egy pillantást, amitől én mindig fülig piros lettem.
Evés után Harry kitalálta, hogy fürödjünk egyet a medencében, én pedig támogattam az ötletet.
Mivel már teljesen besötétedett, a medence világítása romantikus hangulatot keltett.
- Kellemes a víz - mondtam, mivel én mentem be elsőként, mint merész vállalkozó.
Harry elmosolyodott, majd lehúzta a papucsát, és fejest ugrott a vízbe.
Mikor feje felbukott a víz alól, megrázta a fejét, hajáról pedig szanaszét hullottak a vízcseppek.
- Valóban kellemes - úszott oda hozzám. Átfogta a derekamat, én pedig a víz alatt csípője köré kulcsoltam a lábam.
Megcsókoltam, közben vizes haját markoltam.
Egy pillanat múlva már a víz alatt csókolóztunk. Síkos bőrünk lágyan összeért, és ez mindkettőnket felizgatott. Amikor újra a felszínen voltunk, Harry a medence hűvös falához szegezett.
- Még sosem szeretkeztem a medencében - morogta a nyakamba.
Én felkuncogtam.
- Ezzel mire célzol? - tettem a hülyét.
- Ne játszdd, hogy nem tudod! - mordult fel állat módjára.
- Tőled akarom hallani. Célozgatás és félrebeszéd nélkül - suttogtam.
- Ám legyen. Veled akarok szeretkezni itt, ebben a medencében. Most - jelentette ki mélyen a szemembe nézve.
Zöld szeméből sütött a vágy. Bizseregni kezdett tőle a testem.
- A tied vagyok Styles! - nyögtem halkan, csípőmet pedig az ágyéka felé löktem.
Harry ismét felmordult fogát erősen a nyakamba mélyesztette, mire feljajdultam.
Hátul kihúzta bikinifelsőm zsinórját, és a bordó anyag már mellettünk lebegett a vizen.
Olyan mélyen csókolt meg Harry, olyan vággyal, mohósággal és telhetetlenséggel, hogy a szívem vadul kalapált, az alhasamban lévő izmok pedig erőteljesen összehúzódtak, visszhangot adva ezzel Harry tetteinek, érintésének.

[…]

2013 Augusztus 12.
23:20

- Boldoggá teszel. Mindig - motyogta Harry a mellkasomba, mikor már az ágyunkban voltunk tisztán, alváshoz készülve.
- Te is engem. Most viszont fáradt vagyok, holnap meg dolgozom. Alszunk?
- Aludjunk. Jóéjt hercegnőm - puszilta meg a homlokomat.
- Jóéjt Göndör herceg. Szeretlek - súgtam és adtam egy puszit a szájára.
- Én is - mondta, majd leoltotta az éjjeli szekrényen álló éjjeli lámpát.
A szoba csöndes sötétségének, és Harry forró testének köszönhetően pillanatok alatt mély álomba zuhantam.

Remélem, tetszett!
Mivel csak telefonról tudom írni a részeket, mindent sokkal lassabban tudok csinálni, így most ezért, és a ritkás szabadidőm miatt sem tudtam gyorsabban hozni a frisset.
Most egy darabig így lesznek a dolgok, de mivel úgyis nemsokára vége a blognak, próbálom húzni.
Igen, nemsoká vége. Rájöttem, hogy kegyetlenül sablonos a blog, meg, hát már nem is nagyon van mit beleírnom, ezért már nem lesz sok rész, azt azonban garantálhatom, hogy a vége mindenkinek izgalmas és érdekes lesz.
Szóval, remélem, bejött ez a rész!
Szurkoljatok a keddi vizsgáimhoz! Ha minden jól megy, utána hozok új részt!
Puszi:
Szikraa.*

~44.: Szomszéd.~

2013. Augusztus 12.

11:10

Arra ébredtem, hogy Harry nincs mellettem és üres az ágy az ő helyén. Egy papírt találtam a párnáján az ő kézírásával. 

El kellett mennem. Ha felkeltél, hívj fel! A telefonod a konyhapulton. Harry.

 Felsóhajtottam, majd felálltam. Észrevettem, hogy Harry tegnap este ugyan abban a ruhában tett ágyba, mint amiben egész nap pakoltam. Bevonultam a szobához tartozó fürdőszobába, és feltűnt, hogy minden ott van, ami az én fürdőszobámban volt. Mármint a piperecuccaim. Mind szépen sorakozott a hatalmas mosdópult egyik felén. A másikon Harry dolgai. Borotva, borotvahab, dezodor, parfüm, és sok férfias dolog.
Az én oldalamon megtaláltam a kedvenc kézkrémemet, de ezen csodálkoztam, ugyanis ezt én rendelni szoktam Franciaországból, és, ami most volt nekem már csak félig volt. Az, ami ott volt, viszont egy bontatlan tubus volt. Ugyan így volt az összes dolog. érintetlen állapotban volt, és mind teljesen ugyan az volt, pedig én az ilyen cuccaimat többnyire rendelem valami más országból.
Kihúztam a fiókokat az én felemen, megnéztem a szekrényeket, mindenhol az én cuccaim voltak. Hmm.
Bevetettem magam a zuhanyfülkébe, és forró vízzel mostam le magamat. Találtam egy ismeretlen női tusfürdőt a dolgaim között, felkaptam azt, és azzal fürödtem meg. A tusfürdő édeskés, finom illata megnyugtató volt. Egy töröközőbe csavartam magamat és a kis szekrényrészhez léptem, ahová tegnap délután már valamennyire sikerült bepakolnom. Elővettem egy szürke melegítőnadrágot, mellé egy otthoni pólót, és már készen is voltam.
Lementem  a konyhába, és a telefonom csakugyan ott várt a pulton. Feloldottam a billentyűzárat, aztán tárcsáztam Harry számát. Addig csörgettem, míg ki nem sípolt. Újra. Még egyszer megpróbáltam, ezúttal már a második csengés után felvette.
- Szia Kim! - vette fel.
Hangjára elmosolyodtam.
- Szia. Miért kellett felhívnom téged? - kérdeztem.
- Ja, csak, hogy ne aggódj, a srácokkal kellett eljönnöm egy fotózásra, meg interjúra a This Is Us filmmel kapcsolatban. Szerintem későn megyek haza. A pakolást nálad majd a közeljövőben folytatjuk. Szerintem a legfontosabb cuccokat már áthoztuk, nem?
- De, azt hiszem - helyeseltem.
- Remek, akkor a többi egyelőre ráér - Harry.
- Hazz, köszönöm, hogy olyan szépen megcsináltad a fürdőt a cuccaimmal - mondtam.
- Ugyan már - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Ja, és találtam egy női tusfürdőt a cuccok között... iszonyatosan jó illata van - ámuldoztam.
- A pirosra gondolsz? - kérdezte.
- Ööö... igen, arra.
- Ó, azt magam választottam ki. Nehéz volt, de ez az illat annyira Te vagy.
- Köszönöm.
- Bébi, most mennem kell. Este megyek haza. Szeretlek - és le is tette.
Otthagytam a telefonomat a konyhapulton, majd elkezdtem körbejárni a fényűző méretű és kinézetű házat. A nappaliból nyíló kétszárnyú üvegajtó egy medencére nézett. Gyönyörű látvány volt a nyári napsütésben, így gondoltam, kimegyek.
Kinyitottam az üvegajtót, majd kiléptem. Langyos nyári szél csapott meg, de nagyon kellemes volt. A Nap magasan járt az égen, fénye vakítóan erős volt. Odasétáltam a medencéhez, lerúgtam a papucsot a lábamról és a lábfejemet beledugtam a kék vízbe. Kellemesen meleg volt.
Nem tudtam ellenállni, felrohantam a szobába, és, mivel emlékeztem, hogy egy fürdőruhám van itt, előkerestem és felvettem azt. Ismét kimentem, de ezúttal meg sem álltam, míg nyakig nem voltam a vízben.
Úsztam egy kört, lebuktam a víz alá, majd kiültem az egyik fehér napozóágyra, hadd barnuljon egy kicsit a már kórosan fehér bőröm.
Egyszer csak éles füttyentés csapta meg a fülemet. Felültem, körbenéztem, és a kerítésnél egy fiatal fickót láttam. Nem lehetett huszonnyolcnál idősebb.
- Nem tudtam, hogy Mr. Stylesnak külön bejáratú Playmate-je van, de elismerem, igen jót választott - nevetett.
- Már elnézést, de én nem Mr. Styles "külön bejáratú Playmate-je" vagyok, hanem a barátnője. De ki maga, hogy ilyen könnyedén tesz megjegyzéseket? - kérdeztem, és kezdett felmenni bennem a pumpa az előbbi jelzőtől.
- Ó, elnézést kérek. Neal Caffrey vagyok, Mr. Styles szomszédja, és nyomozó a Brit Különleges Alakulatnál. És maga?
Felálltam, és könnyedén odasétáltam hozzá, hogy bemutatkozzam.
- Kimberly Hill, Harry Styles barátnője, és főszerkesztő a Fabulous magazinnál - megráztam a kerítésen keresztül, kinyújtott tenyerét.
- Nagyon örülök, Kimberly - kacsintott. - Egyedül van? Nem jön át egy italra? - kérdezett cinikusan.
Hehe. Flörtölni próbál, és elcsábítani.
- Nem járok át idegenekhez. Mellesleg, ahhoz képest, hogy maga nyomozó, elég rossz flörtölési technikája van - kacsintottam.
- Elnézést, tudja, máskor bejönnek ezek a könnyed meghívások.
- Maga túl sokszor kér elnézést. Majd szólok Harrynek, hogy ne bízzon túlzottan a szomszédjában, mert az megpróbálta felszedni a barátnőjét - vigyorogtam gúnyosan.
- Csak tegye. Mr. Styles meg fogja érteni.
- Kétlem - villantottam meg a fogsorom, majd megfordultam, de két lépés után issza is fordultam Caffrey felé. - Főleg, ha ezt többször is bejátssza - mondtam.
- Szóval sokszor lesz itt? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Összeköltöztünk Harryel. Már én is itt élek vele. Szóval lehetséges, hogy még összefutunk - vetettem oda könnyen, majd bementem a házba.
A konyhába tartottam, a kezemben a pohárral, amiben az eper shake-t vittem ki magammal, de mikor beléptem annyira megijedtem a bejárónőtől, hogy felsikoltottam, és kiejtettem a poharat a kezemből, ami millió darabkára tört a márványpadlón.
- Ne haragudjon, hogy megijesztettem Kimberly - szabadkozott Mrs. Lovegood.
- Nem történt semmi, számíthattam volna rá, hogy a házban összefutunk - mosolyogtam. - Hol találok egy seprűt? -kérdeztem körbenézve.
- Hagyja csak, megcsinálom én! - mondta és kiszaladt, majd fél perc múlva egy seprűvel tért vissza.
- Köszönöm.
- Ez a dolgom, Kimberly - majd összesöprögette az üvegszilánkokat.
Ittam egy pohár narancslevet, majd leheveredtem a kanapéra a hatalmas nappaliban. Lehunytam a szememet és élveztem a csöndet, amelyet néha Mrs. Lovegood neszelése tört meg.

Sziasztok! 
Remélem, tetszett a rész, és ne haragudjatok, hogy ennyire soká hoztam! 
Véleményeket! 
Szikraa.* (The Official Blogger)

~43.: Emlékek.~

2013. Augusztus 11.

23:33

- Jézusom, asszony, neked mennyi cuccod van? - kérdezte Harry, mikor épp egy iszonyat súlyos dobozt emelt.

- Sok. De már a legtöbbet átvittük - kacsintottam és egy gyors csókot nyomtam a szájára, mire elmosolyodott.

Egész álló nap pakoltunk. Már majdnem minden megvolt. A poharak, konyhai cuccok, minden. Egyedül egy szekrény maradt kipakolatlanul.

Egy szekrény, amelyben a szüleim után maradt emlékek laktak.

- Harry, magamra hagynál egy picit? - kérdeztem halkan.

Gondolom leesett neki a tantusz.

- Persze - felelte ugyanolyan halkra véve a hangot, nyomott egy puszit a homlokomra és elhagyta a szobát, becsukva maga mögött az ajtót.

Mély lélegzetet vettem és leültem a kis szekrény elé. Óvatosan kinyitottam a kétszárnyas ajtót és megláttam aput és anyut. Pontosabban a képüket.

A kép még Amerikában készült. 15 éves voltam akkor és a születésnapom alkalmából elmentünk Los Angelesbe a homokos tengerpart városába. Középen voltam én, jobb oldalamon anyu, a balon pedig apu. Felsóhajtottam és a mellkasomhoz szorítottam a képkeretet. Némán siklott végig az arcomon egy-egy könnycsepp. Hiányoztak. Még mindig hiányoztak.

Azért volt ez a kép a szekrényben, mert ez még édesapám irodájában volt kitéve, mielőtt meghalt. Ugyan ez a kép ki volt téve a lakásomban is. Még mielőtt összepakoltam.

- Nagyon hiányoztok! - suttogtam a képre, a kamerába mosolygó szüleimnek.

Félretettem a képet és elkezdem kipakolni a többit is a szekrényből. Minden egyes kép, tárgy, ruha, vagy bármi, ami ebben a szekrényben rejtőzött fájdalmas döfést jelentett a szívembe.

Lassú, lomha mozdulatokkal dobozoltam és a legutolsó dolog, amit kivettem az egy fadoboz volt, belevésve a nevemmel.

Felnyitottam a doboz tetejét és egy kis balett táncosnő ugrott elő belőle, majd felcsendült egy lassú, búgó, csengő dallam, amire a balerina táncolt. Jobban mondva forgott a kis fém rudacskán, ami tartotta. Mikor a dalnak vége szakadt, a balerina felpattant és egy még kisebb doboz nyílt ki ezáltal.

Találkoztam párszor már ezzel a nagy dobozzal, de ez a kicsi rész még sose nyitódott fel nekem.

Egy papír volt benne nekem címezve és egy nyaklánc. 

Régi papír volt, puha tapintású, könnyű, a rajta ékeskedő kézírás pedig kifinomultságra vallott.

A homlokomat ráncolva nyitottam ketté a pici lapocskát és olvasni kezdtem a rajta szereplő szöveget.

 Drága Kimberly, édes kicsi lányom! 

 Mikor ezt megtalálod, én és édesapád már szinte biztos, hogy nem élünk. Szeretném, hogy tudd, hogy nagyon szeretünk, s még, ha meghaltunk is, mi vigyázunk rád és őrizzük a sorsodat.

 Nagyon sajnáljuk, hogy nem lehetünk veled, hogy lássuk, mint nősz fel és változol önálló, gyönyörű, érett nővé. Reméljük, olyan boldog leszel valaki mellett, mint én voltam apád mellett és olyan boldoggá teszitek majd egymást, mint mi. 

 Szeretünk Kimberly!

Szerető szüleid.

Hangos zokogás tört fel a torkomból, nem tudtam visszafojtani magamban.

Hogy értették, hogy mire megtalálom ezt, biztos, nem élnek? Tudták, hogy meg fognak halni? Édes Istenem!

Arcomat két tenyerembe temettem és olyan hangos sírásba kezdtem, hogy két perc múlva Harry úgy rontott be a szobába, mintha azt hallaná, hogy ölnek.

Nem kérdezett semmit, csak letérdelt mellém a földre és szorosan átölelt. Kezeimmel átöleltem izmos testét és fejemet a mellkasába fúrtam. Sírtam. Vigasztalhatatlanul sírtam, nem bírtam abbahagyni. Harry az ölébe húzott és lassan ringatni kezdett. Zokogásom halványulni kezdett, de remegésen nem hagyott alább.

- Sssh! - susogta a fülembe halkan Harry és egy puszit adott a fejemre.

Csak öleltem és próbáltam úrrá lenni magamon, több, kevesebb sikerrel.

- Hé, bébi, nyugalom - nyugtatott csöndesen Harry.

- Harry - motyogtam mellkasába, hogy megnyugtassam magamat, hogy itt van velem. Legalább ő.

- Itt vagyok, semmi baj - továbbra is szüntelenül ringatott.

Hangos, heves szívem még mindig gyorsan vert, de már közel sem olyan tempóban, mint néhány perccel ezelőtt.

Enyhén előrehajolva a kezembe vettem a nyakláncot és megnéztem. Egy mondat volt belegravírozva a szív alakú medálba, édesanyám anyanyelvén, franciául.

" Amour est le plus beau dans la vie. ", azaz " A szerelem a legszebb a világon. ".

Elmosolyodtam és észrevettem, hogy a medál szétnyitható. Szétnyitottam hát, és megláttam a szüleim képét, ahogy szerelmes tekintettel néznek egymásra. A medál másik fele üres volt. Üres, és tudtam, milyen célból üres. Arra gondoltam, talán majd nekem kell beletennem a következő képet, amin azzal az emberrel leszek, akivel annyira szeretjük egymást, mint a szüleim tették.

Egyből, akaratlanul is az férfi jutott eszembe, aki éppen most a karjaiban tart. Izmos, erős karjai olyan gyengéden és puhán fonódtak körém, mintha én lennék a legtörékenyebb dolog a Földön. Valamiért elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy mellette fogom leélni azt a jó pár évtizedet, ami még hátra van az életemből. Nem! Ne agyalj ezen, mert akkor örökké csak ábránd marad. 

Tudatalattim mély, kedvetlen morgása ébresztett fel töprengésemből

Kimásztam Harry öléből, magam mellé csúsztattam a szüleim levelét és a nyakláncot, majd gyorsan becsuktam a zenedobozt és felálltam. Letettem a dobozt a komódra, amely már üresen és porosan állt, megtöröltem a szememet és kihúztam magam. Mire visszafordultam, Harry is felállt és nyugodt, nyugtató pillantással nézett rám. 

Figyeltem, mint feszülnek meg izmai, pólója vékony anyaga alatt, miközben hozzám lépett. Karját a derekam közé fonta, arcát a nyakam hajlatába temette és apró puszit nyomott a nyakamra. Lehunytam a szememet, kissé hozzáfeszültem, karjaimmal körül öleltem és hagytam, hogy folytassa. Vártam is a folytatást, de nem történt semmi. Meleg légzését éreztem a nyakam vékony, feszes bőrén, néha kisebb puszikat, de mást nem. 

Éreztem és hallgattam azt, amiért most élek, ami most a legfontosabb az életemben, amiért mindent képes lennék feladni, s mint hallgattam nyugodt szívvesését és légzését a férfinak, akiért mindenen keresztülmennék, éreztem valamit. Valami különlegeset. 

A szívem az övére hangolódott, szemem akaratomon kívül csukódott le. Megnyugodtam. Megnyugodtam a karjaiban. Szívverésem olyan egyenletes és kiegyensúlyozott lett, akár az övé. Egyetlen érintésétől melegség árasztott el. Az előbb erre fel sem figyeltem. Talán, mert akkor annyira lekötött a doboz által rejtett dolog. 

Mély levegőt vettem, és akármennyire is nem akartam, el kellett húzódnom Harrytől. 

- Már nincs sok cucc a lakásban, de... de pihennem kell. Egész nap szaladgáltunk, és most... egy kicsit sok energiát emésztett fel az előbbi incidens - ingattam a fejemet. 

- Oké. Menjünk haza - csókolt arcon Harry. 

Összeszedtem a dobozt és a  levelet, meg a nyakláncot, majd elindultunk kifelé. Bezártam a házat, majd fáradt léptekkel totyogtam ki Hazza kocsijáig, ahol szinte csak bedőltem az anyósülésre és vártam az indulást. 

2013 Augusztus 11. 

00:59

Arra ébredtem, hogy valami puha ér a hátamhoz. Pár másodperc múlva feleszméltem. Ágyban vagyok! Végre vízszintesen voltam.  

Harry még fölöttem állt. Nézett. Megfordultam az ágyon és nyújtózkodtam, majd sóhajtottam egyet. Kinyitottam a szemeimet és szembetaláltam magam Harry csillogó zöld íriszeivel. Álmosan, gyengén rámosolyogtam. 

- Aludj életem! - csókolta meg a homlokomat és óvatosan áthengeredett fölöttem az ő oldalára. A matrac teljesen besüppedt súlya alatt.

- Harry? - fordultam ismét felé és szorosan átöleltem. 

- Tessék? - kérdezett vissza halkan. 

- Csak azt akartam mondani, hogy... - kis szünet, míg vettem három levegőt. A fáradtságtól alig bírtam beszélni is. - Azt akartam mondani, hogy... nagyon szeretlek. Te vagy a legfontosabb az életemben - sóhajtottam. 

Harry nem mondott semmit. Ajka érintette a fejemet, aztán mindketten elaludtunk. 

Remélem, tetszett ez a rész! :) 

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak, és családjának! Teljen jól mindenkinek az ünnep, és a tavaszi szünet! ♥

Puszii: xxSzikraa.♥*

~42.: Lustálkodás ~

2013 Augusztus 11.

9:39

Reggel kótyagosan ébredtem.

Keresztben feküdtem Harry mellkasán, de ő meg sem moccant.  Óvatosan kikukucskáltam szempilláimon keresztül arra a sötét, göndör hajú angyalra, aki itt feküdt. Szemei nyitva voltak, a plafont kémlelte. Karjai a feje alatt pihentek, arca nyugodt volt.

- Jó reggelt - mosolyogtam rá, mire hirtelen rám kapta a tekintetét.

Megijedt. Ennek ellenére végül boldogan elmosolyodott.

- Jó reggelt - mosolygott rám vissza.

Felültem és kinyújtóztam.

- Mit csinálunk ma? - kérdeztem ajkamat harapdálva.

- Ne. Csináld. Ezt. - morgott visszafojtott hangon, minden  szót egyszavas mondatként, hangsúlyozva.

- Mit ne csináljak? - kérdeztem meghökkenve.

- Ne harapdáld az ajkad, mert egyszerűen megőrjít - zöld szemei elsötétedtek.

Elmosolyodtam és még egy aprót haraptam a számba, majd  felálltam az ágyból.

- Nos, Mr. Styles, mit óhajt reggelizni? - kérdeztem.

- Egy jó, emberes adag omlettet - nyújtózik.

- Megcsinálom - mosolygok, adok egy puszit Harry szájára, felveszem fehér ingét, amely szexin lóg rajtam, és a konyha felé veszem az irányt.

Mikor belépek megtorpanok.

Egy hosszú, fekete hajú, alacsony, kedves mosolyú nő törölget a konyhában. Az alakja karcsú, szép,  de arcán látszik, hogy már eljárt fölötte az idő. A negyvenes évei végén lehet.

- Öö... Jó reggelt - köszöntem kissé mereven és fülig elpirultam, mikor eszembe jutott, hogy csak egy a combom közepéig érő vékony, fehér ing takar.

- Szép reggelt! Ön biztosan Miss Hill - mosolygott rám, majd kezet nyújtott. - Én Mrs. Lovegood vagyok, Mr. Styles házvezetőnője - pislogott kedvesen.

Láttam, hogy majdnem feltűnés nélkül végigmért, majd elismerően nyugtázta; csinos vagyok.

- Nem is tudtam, hogy Harry-nek külön házvezetőnője van - ráncoltam a homlokom. - Bár azt sejthettem volna, hogy pont ő nem fog egyedül fenntartani, takarítani és ellátni egy akkora házat - kuncogtam.

- Mr. Styles nagyon keveset van itthon - mondta Mrs. Lovegood.

- El tudom képzelni. Öö... mit lehetne fogyasztani reggelire? - kérdeztem az ajkamat harapdálva, miközben a gigantikus hűtő egyik szárnyát kinyitva bámultam befelé.

- Amit csak szeretne Miss Hill - felelte.

- Ha lehetne, akkor inkább Kimberly - mosolyogtam biztatóan.

- Kimberly... Ön választ, mit szeretnének enni. De gyorsan összeüthetek valamit, ha szeretné - nézett rám merő kíváncsisággal a szemében.

- Öö... szerintem összerakok én egy omlettet - mosolyogtam és kivettem a tojástartót a hűtőből.

- Ahogy szeretné Miss H... Kimberly - mosolygott.

Én csak visszamosolyogtam rá, majd nekiláttam az omlett készítésének.

Nem egész negyed óra múlva már egy tányér gőzölgő omlett állt készen Harry úrnak, és egy tálka müzli nekem.

Mindent egy nagy tálcára pakoltam és bevittem Harryhez, aki történetesen még mindig az ágyban lustálkodott.

- A reggelije uram - mosolyogtam és letettem mellé az ágyba a busásan megpakolt tálcát.

- Hmm... Kitettél magadért asszony - hümmögött elismerően.

- Szoktam - pirultam el.

Harry közelebb hajolt és egy puszit nyomott az orromra. Halkan kuncogtam és az ajkamba haraptam.

Ekkor eszembe jutott valami, ami kicsit aggasztott.

-Harry, a házvezetőnőd honnan tudta a nevemet? - vontam fel a szemöldökömet. - Mikor kimentem épp a konyhában törölgetett és rögtön tudta, hogy hívnak...

- Ja, említettem neki, hogy itt leszel, esetleg ide is költözöl... És elmondtam neki, hogy, hogy nevezzen téged, ha esetleg véletlen összefuttok valahol a házban - mosolygott rossz fiúsan.

- Értem. A Miss Hill-t kijavítottam Kimberly-re. Utálom, ha Miss Hill-nek hívnak - húztam fel az orromat negédesen.

-Igazán, Miss Hill? - vonogatta felváltva szemöldökét Harry.

Én egy játékos, gyenge, de csattanós pofonnal jutalmaztam kérdését.

- Héé - kerekedett el a szeme.

- Mr. Styles, lehet, hogy maga szereti, ha a vezetéknevén szólítják, a név elé biggyesztve a "Mr." jelzőt, de én nem vagyok az a fajta, aki szereti ezt. Ha kell eltűröm, de, ha lehetőségem van, akkor maradok a Kimberly-nél - mondtam komolyan.

Harry erre csak felnevetett. Gondtalan nevetése betöltötte a szobát, én pedig nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

- Rendben Kimberly - kacsintott. 

Csöndben megreggeliztünk. Nem kínos vagy baljós csönd volt, inkább az a mindent elmondó, őszinte és érzelemdús csönd.

Néha egy-egy mondatot váltottunk, de ezeken kívül némán, egymás szemébe mélyedve fogyasztottuk el az omlettet és a müzlit.

- Kiviszem - sóhajtottam teli gyomorral, majd felálltam az ágyról, magammal ragadva a tálcát is.

- Elég lenne, ha letennénk az éjjeli szekrényre, a takarítók elintéznék - nézett rám Harry sokatmondóan.

- Nem baj Hazz. Tudod, attól, hogy ideköltözöm, még nem fogok teljesen hozzászokni a full extrás körülményekhez. A dolgok rám eső részét vállalom én magam. Nem szeretem, ha minden tekintetben kiszolgálnak - dacoltam, majd öblös léptekkel elindultam kifelé a szobából.

A konyhában lepakoltam a tálcát, bele a mosogatóba, a maradék kaját a kukába kapartam, és elmosogattam. 

Éppen az utolsó tányérral nyújtóztam a csöpögtető felé, mikor két kéz zárult a derekam köré, egy kócos, göndör fej pedig a nyakam hajlatába ereszkedett. 

Feltettem a tányért és kezemet Harryére tettem, ami még mindig a derekamon pihent. 

- Csak nem úgy döntött, felkel? - kérdeztem lehunyt szemmel, miközben néhány lágy puszit hintett el a nyakamon Harry. 

- Utánad kellett jönnöm - nyelve egy picit a nyakamhoz ért, mire bizsergés futott végig a testemen. 

- Hmm... - mosolyogtam, majd felé fordultam. 

- Ma elkezdjük áthozni a cuccaidat? - kérdezte az ajkába harapva. Szemében izgatottság, türelmetlenség és boldogság elegye csillogott. 

- Elkezdhetjük - haraptam az ajkamba. Képtelen voltam tagadni, hogy már tűkön ülök, hogy az utolsó cuccomat is áthozzuk. Várakozó mosolyom gyorsan terjedt szét az arcomon. 

- Akkor nyomás, öltözzünk, és cuccoljunk - csapott picit a fenekemre és elindulunk öltözni. 

2013 Augusztus 11.

11:10

Mikor megérkeztünk a lakásomhoz, kinyitottam az ajtót, és Harry rakéta üzemmódba váltva szinte be repült a nappaliba. 

- Mit pakolunk először? - kérdeztem nyugodtan, miközben lehámoztam magamról a vékony pulóveremet, és ledobtam az üvegasztalra a kulcsot.

- Könyvek? Abból úgy is elég sok van, és nekem meg van egy könyvtárhelyiségem, amiben alig vannak könyveim. Meg, ha már itt tartunk berendezhetsz magadnak oda egy dolgozószobát - mosolyodott el gonoszul.

- Oké - bólintottam és miután szereztem a szomszédból pár nagy dobozt, elkezdünk pakolni.

Bocsánat a késésért, tudom, több, mint egy hónapot csúsztam. Sok most a hajcihő a ballagásom, a tanulásom és midnen egyéb miatt, de igyekszem tenni a dolgomat. 

Remélem, tetszett. 

xxSzikraa.♥*

~41.: Zuhany.~

2013. Augusztus 10.

18:42

A taxi, amivel mentem hamar odaért Harry házáig. Kifizettem az utat és bementem a házba. 

Hatalmas volt. Csak az előtér akkora volt, hogy 100 fő röhögve elfért volna benne. Csodálkozva léptem beljebb, de hirtelen le is blokkoltam. Megcsapott Harry bódító, kellemes illata. Olyan töményen keringett ebben a házban, hogy szinte csak az orromon vettem levegőt, hogy minél többet magamba szívjak Harry illatából. 

Végül fogtam magam és  letettem a cuccaimat a kanapéra, és körbejártam a házat. Ez fölért egy kisebb túrával a magas lépcsők miatt, de megérte, mert annyira gyönyörű volt a ház, amilyet én még nem láttam. 

Mikor alaposan körbejártam mindent felvittem Harry szobájába a cuccomat és bedőltem az ágyba. 

~Harry úgy is későn jön. - gondoltam. - Csak felkelek, mire hazaér... - gondoltam tovább és el is aludtam. 

21:33

Nehezen kezdtem nyitogatni szememet és nagyot nyújtóztam. 

Felálltam, és kimentem a szobából.

-Itthon vagy Harry? - kiáltottam, majd vártam. Vártam, de nem jött válasz. 

Szóval nincs itthon. 

Gondoltam, elmegyek lezuhanyzom, hogy tisztán várjam itthon szerelmemet. Megkerestem a fürdőszobát, miután elővettem a tusfürdőmet, és beálltam a zuhanyzóba. 

A forró víz égette a bőrömet, de ennek ellenére sem állítottam hidegebbre. Annyira jól esett a gőzölgő forró víz a bőrömnek.

Egyszer csak hallottam, hogy nyílik az ajtó és megcsap a kintről beáradó hűvös levegő. Odakaptam a tekintetemet és az én göndör hercegem állt az ajtóban kicsit rémült arccal.

-Harry! - visítottam.

-Jaj, ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy! - kapta kezét a szemei elé Harry, de az ujjai között "észrevétlenül" engem lesett.

-Hazug róka! - nevettem, majd elé álltam és elhúztam a kezét szemei elől. 

Ő csak egy rossz fiús félmosollyal tetőtől talpig végigmért. Karjai derekam köré fonódtak és ajkai lassan az enyémhez értek. 

Ruhástul behúztam a zuhanyzóba Harry-t és ott folytattuk. Elkezdtem leszedni róla gyorsan átázott, fehér pólóját, amin már átlátszott kidolgozott teste. 

A hangulat kettőnk között egyre jobban hevült, végül vizes, meztelen testtel Harry hatalmas franciaágyán kötöttünk ki...

*Később*

-Annyira szeretlek! - súgta a fülembe halkan, mikor már mellkasán feküdtem, közben pedig hátamat cirógatta hosszú ujjaival. 

-Én is szeretlek Hazz - mosolyogtam rá. 

-Szóval, mit szólnál, hozzá, ha hétvégén átcuccolnánk ide, hozzám? - kérdezte izgatottan. 

-Nem tudom, Harry - ültem fel, miközben melleimen tartottam a vékony takarót. - Nem olyan egyszerű ezt eldönteni - mondtam. 

-Naaaaa, Kiiim! - fúrta arcát a nyakamba. 

-Jól van Harry! Bútorozzunk össze - öleltem meg. 

-Ezaz! - nevetett és megcsókolt. 

-Én éhes vagyok - haraptam az ajkamba.

-Hát, amennyit dolgoztál az elmúlt háromnegyed órában, nem csodálom - kacsintott perverzül Harry. 

Én csak felnevettem és felvettem egy átlátszó anyagból készült hálóinget, amit magammal hoztam. 

Harry fogait erősen a szájába mélyesztette, mikor megláttam, mit vettem fel,d e nem szólt semmit, megfogta a kezemet és elindultunk a konyhába.

-Tudod, Harry... sosem gondoltam volna, hogy veled ilyen jó a szex - mosolyogtam kajánul, miközben már csak egy szelet sajtot rágcsáltam. 

-Komolyan? - vonta fel egyik szemöldökét vigyorogva.

-Igen. Tudod, mit hittem, mikor összejöttünk? - ültem az ölébe.

-Na, mit? - kérdezett, miközben átkarolta a hátamat. 

-Azt, hogy mivel egy popsztár vagy, ezért te leszel a legbénább ember az ágyban, mivel ugye nincs, vagyis nem volt úgy szexuális életed, mint egy átlagos veled egyidős srácnak - nézegettem a kis darab sajtot, mielőtt bekaptam. 

-Hát, látod, nem így van - kacsintott.

-Igen, és ennek nagyon örülök - mosolyogtam és megcsókoltam. 

-Jóllaktál? - kérdezte, mikor felálltam az öléből.

-Igen - bólintottam és kézen fogva mentünk vissza a hálószobába.

Ásítva dőltem be az ágyba, szerelmem pedig mellém, miután lekapcsolta a villanyt. Nyújtóztam egyet, majd Harry átölelt.

-Köszönöm ezt a remek estét Kim - puszilta meg a homlokomat Harry. 

-Ne köszönd, nem szívességből tettem - kuncogtam. 

Most teljes csönd következett. Nem kínos csönd, hanem az a fajta csönd, ahol szinte gondolatban kommunikálunk. 

Már majdnem teljesen elaludtam, mikor Harry rekedtes hangja felzavart.

-Kimberly? - szólított meg.

-Hmm? - nyögtem válaszként.

-Te vagy az életem. Örökre téged akarlak - ölelt picit erősebben magához. 

Hallottam, hogy szíve más tempót vesz fel. Én elmosolyodtam megint és felé fordítottam a fejemet.

-Szeretlek. Örökké - csókoltam meg mosolyogva, majd szorosan ölelkezve mindketten elaludtunk.

Sziasztok!

Remélem, tetszett ez a rész. 

Nos, mint ígértem a Wellnesshétvégés pihenésről visszatérve rátok szentelem minden szabadidőmet, így  most újult erővel látok neki a munkának. :)

Egyébként köszönöm ehhez a részhez az ötletet, az egyik drága olvasómnak, P.Reninek.

Reni, remélem örülsz, hogy beletettem. Egyébként nekem is hasznos volt, mert amúgy nem tudtam volna mit kitalálni. :D

Véleményeket elfogadok erről a részről kommentben!

xxSzikraa.♥*

Figyelem!

 Sziasztok!
Sajnos ezen a hétvégén nem fogok tudni újabb rész hozni, mert el kell utaznom Cserkeszőlőre, egy Wellness hétvégére, kicsit pihenni. Ezt követően újult erővel fogok dolgozni minden blogomon, de érthető, hogy most egy kis pihenésre van szükségem.
Ne haragudjatok, igyekszem majd kárpótolni benneteket.
Legyetek erősek, álljatok ki magatokért, és senkinek ne hagyjátok, hogy eltiporja az álmaitokat, mert csodákra vagytok képesek!
Remélem, nem haragszotok!
Puszi: xxSzikraa.♥*

~40.: Fotóalany. ~

2013. Augusztus 10.

14:23

A munka most valahogy jól esett. Mélyen beleástam magam a papírmunkába, hiszen szinte ki sem látszottam belőle.

Az utolsó rakat papír átnézéséből az irodai telefon éles sípolása zavart fel.

Megnyomtam a fekete gombot, amivel felvettem.

-Kimberly Hill - mondtam, hogy tudja, aki hívott, hogy én vagyok.

-Kimberly, egy bizonyos Linea Best keres - mondta a recepciós nő, Jenett.

Linea Best egy nagyon fontos kapcsolata a cégnek. Eredetileg kritikusként dolgozik, de ő intézi a legtöbb interjút, fotózást és reklámot a magazinunknak. Amolyan nagykutya a szakmában. Ezért is olyan nagy szám, ha Linea magától keres fel bennünket, esetleg érkezése előtt mindössze néhány órával küld levelet arról, hogy ma meg fog itt jelenni. 

Még a Mirrornak sincsen ilyen kapcsolata, mint nekünk Linea. Ez a mi ütőkártyánk. Egy Jolly Joker a riválisaink ellen.

Éppen pár órája olvastam a levelet, miszerint ma bejön, hogy beszéljen velem egy fotózással kapcsolatban.

-Vezesd fel hozzám Jenett! - feleltem és letettem.

Gyorsan elkezdtem összekapni az irodát, pontosabban az asztalomat, amin hatalmas disznóól uralkodott. Mire visszaültem a székembe Jenett felhozta hozzám Linea-t.

-Jó napot Kimberly! - köszönt Linea.

-Isten hozta Linea - mosolyogtam. - Üljön le, nyugodtan - intettem az asztalommal szemben álló székre, mire Linea leült.

-Remélem, olvasta a levelemet, és nem érte váratlanul az érkezésem - nézett rám pici aggodalommal a szemében.

-Nem, dehogy ért váratlanul, olvastam a levelet. Nos, a levelében említett fotózás... Mikor lenne, hol, és ki lenne a fotóalany? - kérdeztem, egyből rátérve a témára.

-A pontos időpont a maguk fotósától függ. A helyszín szintén, bár ezt inkább a fotós fantáziája fogja megszabni. A fotóalany pedig a Little Mix lenne - válaszolt sorra a kérdéseimre.

Little Mix? Hurráá!!

Boldog voltam, hogy velük dolgozhatom, és egészen biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz.

-Hű, ez remek! Szerintem most épp bent van a fotósunk, szóval, ha gondolja, akár be is hívhatom... - mondtam

-Ez egy jó ötlet - mosolygott Linea.

Én rámosolyogtam és a fülemhez emeltem a céges vezetékes telefont.

Bepötyögtem George irodájának kódját, majd pár pillanaton belül fel is vette.

-Szia George! Kimberly vagyok. Lennél szíves átfáradni hozzám néhány percre? Linea Best és én szeretnénk veled váltani néhány szót - mondtam és választ meg sem várva letettem.

George 5 percen belül kopogott az üvegajtón.

-Gyere! - szóltam ki, mire belépett George.

-Jó napot Miss Best! Nagyon csinos. Mint mindig - rázott kezet a hölggyel. 

-Köszönöm George - mosolyodott el picit Linea.

-Nos, George - kezdtem, miután mindenki leült. - Arról lenne szó, hogy lenne egy fotózási lehetőség a Little Mix-szel. Amennyiben te vállalod a fotózást (márpedig vállalnod kell, mert a felettesed vagyok és ezt én mondom meg),  neked kell eldöntened, hol legyen a helyszín és, mikorra legyenek beszervezve a lányok. Még ma szükséges lenne a döntés - mondtam. 

-Húú, hát... lehetne a fotózás az új fotóstúdiónkban. Így nem kell semmilyen helybért fizetni. Az időpont pedig... - itt meg kellett állnia, mert megcsörrent Linea mobilja. 

-Egy pillanat, elnézést - mondta, mikor felvette.

Pár percet beszélt, majd letette. 

-A fotózás 13-án lesz. Most éppen a Little Mix management-je hívott és szólt - Linea. 

-Rendben, 13-a pont jó lesz - mondta George. 

-Nos, akkor én nem is zavarok tovább. Megyek én is a dolgomra, szóval... További szép napot és jó munkát kívánok - mondta, és el is tűnt az irodából Linea. 

-Én is lelépek. Hello Kimberly - intett George, majd ő is itt hagyott.  

Visszavetettem magam a kemény munkába, így egy kicsit pihentem még. 

2013. Augusztus 10. 

18:03

Mikor megláttam, mennyi az idő, szinte reflexből olyan lendülettel álltam fel, mintha nagyon sietnék valahová. Aztán rájöttem, hogy mégsem, így nyugodt tempóban folytattam a dolgomat. 

Mikor összepakoltam a cuccaimat, amik otthonra kellhetnek, elindultam. Lassan sétálgattam hazafelé, így röpke háromnegyed óra alatt értem csak haza. 

Otthon ledobtam magamról a cipőt és nekiálltam valami kaja elkészítésének. Öreges lassúsággal csoszogtam el a hűtőig, majd kivettem pár tojást, és pár szelet csirkemell filét. Gondoltam összedobok valami kis natúrszelethez hasonlító étket. 

Miközben a tojást vertem fel és beleáztattam a csirkemellet a tegnapi brownie kis maradékán csámcsogtam. A csirke kisütése közben pedig valami... multivitaminlé-szerű löttyöt kortyolgattam. 

Miután készen lett a kajám, elkezdtem enni. Annyira jól esett a gyomromnak a meleg kaja, hogy az vihetetlen. Szinte visított a megrágott falat a számban, hogy nyeljem le, éhségem annyira fölém kerekedett már. 

Kívülről valahogy úgy nézhettem ki, mint egy éhező, akinek jutott némi kis eledel. 

De legalább végre ehettem. 

Éppen az utolsó szelet husit csócsáltam, mikor megcsörrent a telefonom. 

Szinte rögtön felvettem. 

-Szia Harry! - köszöntem.

-Szia Szerelmem! Figyelj csak, miután elvittelek még hazaugrottam hozzád. Letettem az én lakáskulcsomat az éjjeli szekrényedre. Ha szeretnél menj át hozzám, de taxival, ha lehet! - hadarta Harry. Nagyon siethetett. 

-Rendben Hazz. Értettem mindent - mondtam. 

-Oké, akkor én olyan este 9-10 felé érek haza. Imádlak, puszi! - köszönt el és le is tette. 

Vállat vontam és még megettem azt a pici darab husit is, ami maradt. 

Felálltam és bementem a hálószobába. Harry lakásának kulcsa alatt találtam egy papírt is, amin Harry pontos címe volt és annyi, hogy "Várlak nálam! Nagyon szeretlek! ♥ ".

Sóhajtottam egye, és elkezdtem összeszedni néhány ruhát.

Nem kellett aggódnom, mert holnap nem kellett munkába mennem. Hétvége. A legjobb dolog mindenben. 

Miután összeszedtem a ruháimat, felpakoltam magamat még néhány kiegészítővel, sminkkel, tisztálkodási cuccokkal, mivel gondoltam, Harry nem tart otthon magának női tusfürdőt, sem pedig egyéb más női dolgokat. 

Amikor már minden meg volt 100-ig, akkor fogtam magamat és elindultam. 

Nos, remélem, tetszett mindenkinek! 

Most látom egyébként, hogy nemsokára meg van a 15.000 oldalmegjelenítés. Szeretném nektek őszinte hálámat kifejezni ezért, és azért az összesen 83 kommentért. Nagyon nagyon köszönöm, tudjátok, hogy engem egyetlen kommenttel nagyon boldoggá tudtok tenni!

Sok puszi: xxSzikraa.♥*