2013. Július 11.
23:36
Már mindenki itt volt a csapatból és mindenki volt már bent Harrynél.
Kimberly-t már kihozták a műtőből, de nem engedték meg, hogy bárki is bemenjen hozzá.
Mindenki éberen várja, hogy valaki beengedjen minket hozzá. Perrie már kisírta a szemeit, csak úgy, mint ahogyan én is. A többiek pedig csak iszonyatosan lehangoltak. Zaynt például az óta nem láttam ilyen állapotban, amióta az Up All Night turné alatt meghalt a nagynénje és haza kellett mennie.
Niallnek még az evéshez sincsen kedve, Liam pedig mint általában mikor szomorú, csak ül és néz ki a fejéből. Fogalmam sincs, mi járhat ilyenkor a fejében, de nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom.
Egy barnás ruhás, nagy darab ápoló pasas ment be Kimberly termébe, majd 10 perc elteltével kijött.
-Önök a lány hozzátartozói? - kérdezte, mire mindenki, aki ülte fel állt.
-Igen - felelte Perrie még előttem.
-A nevem Thor. Nos, azt hiszem, hogy már sokkal stabilabb az állapota. Lehet, hogy az orvos tévedett és mégis túl fogja élni, de a felépülés nem lesz olyan gyors. Jelenleg kevés adrenalint és rengeteg morfiumot juttatunk a szervezetébe. Az adrenalin kicsit beindítja a szívet, aminek köszönhetően a keringés is gyorsabb lesz, ettől könnyebben kiürülnek a toxinok a véréből. A morfium pedig ugye fájdalomcsillapítási célból. És mivel ez okozta a legnagyobb gondot (mármint a toxinok), több eséllyel épül fel - magyarázta az ápoló, vagyis Thor.
-És be lehet hozzá menni? - kérdeztem.
Nem akartam ezt az állapot témát vesézgetni. Eléggé sokkoló volt még nekem ez eddig is.
-Igen. De nagyon vigyázzanak, és ha lehetséges, akkor egyesével menjenek be! - hagyta ránk és elment.
Az ajtó elé léptem és lassan lenyomtam a kilincset.
Beléptem és becsuktam magam után az ajtót.
Azt az érzést nem kívánom senkinek, amit akkor éreztem, mikor megláttam Kimberly-t.
Szép arcán sebek éktelenkedtek, bár azok nem voltak olyan komolyak.
Mindenféle orvosi műszer és életben tartó gép volt rákötve, ami minden szívverésnél pittyegett egyet.
Összeszorított fogsorral álltam és néztem. Nagyon kevés választott el a sírástól, és legszívesebben ordítottam volna, de úgy tűnik ma már eleget bőgtem ahhoz, hogy most bent tudjam tartani ezt a mérhetetlen fájdalmat.
A lábaim már nem bírták, így lerogytam a Kimberly ágya mellett elhelyezkedő székre.
Megfogtam a hozzám legközelebb eső kezét és beszélni kezdtem hozzá.
-Kimberly, nem hallhatsz meg. Nagyon fontos vagy már mindenkinek. Az elmúlt egy hét alatt mindenki a szívébe zárt. Harryről nem is beszélve. Mikor magához tért te jutottál eszébe először. Nem tudom mi lenne vele, ha elveszítene téged. Én bele betegednék de Harry nem hiszem, hogy túlélné. Kérlek Kimberly, ne hagyj itt minket! - lehajtottam a fejemet és megint könnyek potyogtak a szememből. Ezek szerint mégsem sírtam ma eleget.
Néhány csepp könny Kimberly kézfejére pottyant, aztán nagyon furcsa dolog történt.
A kéz, amit fogtam picit megmozdult és gyengén megszorította az én kezemet.
Erre felkaptam a fejemet és Kimberlyre néztem. Az arcán semmi változás nem volt.
-Tudom, hogy hallasz. És azt akarom, hogy tudd; mindenki hisz benned. Tudjuk, hogy képes vagy meggyógyulni, és, hogy nem fogsz itt hagyni bennünket. Nagyon szeretünk - mondtam, adtam egy puszit az arcára, elengedtem a kezét és kimentem.
Senki nem szólt egy szót sem, de mindenki tekintetéből kérdéseket lehetett kiolvasni. Én csak megráztam a fejemet, jelezve, hogy most nem igazán vagyok olyan lelki állapotban, hogy erről beszéljek és odébb vonultam.
Ahogy oda pillantottam Kimberly ajtaja felé Perrie alakját láttam eltűnni az ajtó mögött és onnantól már nem tudtam semmire figyelni, a gondolataimon kívül.
Beléptem Harry kórtermébe, aki egyből rám szegezte kíváncsi, aggódó zöld szemeit.
Leültem mellé és megszólaltam.
2013. Július 12.
00:09
*Harry szemszöge*
Louis belépett az ajtón én pedig rá emeltem a tekintetemet.
Végig az járt a fejemben, hogy vajon hogy van Kimberly. Elképzeltem, ahogy ott fekszik egy hideg kórházi ágyon, gépekre kötve, infúzióhoz szegezve.
Még úgy is kegyetlen látvány volt, hogy még nem láttam és nem tudom, hogy néz most ki. De látnom kellett. Nem bírnám ki, ha nem látnám.
-Most jöttem ki Kim szobájából - ült le Louis nagyot sóhajtva.
Hatalmasat dobbant a szívem, amit az EKG gép is mutatott.
-Mi van vele? Jól van? - kérdeztem azonnal.
-Rendben lesz Harry. Te is tudod, hogy nem adja fel egykönnyen - mosolyodott el picit.
-Igen tudom. De... Ha mégis meghal... én nem fogom kibírni. Bele halnék - nyeltem egy nagyot, mert a gondolatra, hogy elveszíthetem Kimberly-t, hatalmas gombóc nőtt a torkomban.
-Tudom Harry. De hidd el, hogy semmi baja nem lesz. Meggyógyul és élitek tovább az életeteket - nyugtatott Louis, nem sok sikerrel.
-Látnom kell őt! - mondtam.
-Nem lehet. Nem tudsz még felkelni sem. Majd mikor jobb állapotban leszel láthatod - Louis.
-De nekem most kell látnom. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy valóban életben van-e - erőszakoskodtam.
-Harry ha nem élne, akkor szerinted én ennyire lennék csak kiakadva? - kérdezett költőiséggel a hangjában.
-Nem - feleltem.
-Akkor semmi baja Kimnek. Ne félj, úgy tudom ez az ország legjobb kórháza. Jó gondját fogják viselni - nyugtatott még mindig.
-Jó - sóhajtottam. - Perrie, hogy viseli? Ő szerette meg a legjobban Kimberly-t a csajok közül - váltottam picit témát.
-Nagyon ki van borulva. Állítólag mikor megtudta, hogy mi történt elájult, aztán mikor magához tért csak sírt. Őt még soha nem láttam ennyire kiakadva - rázta a fejét Lou.
-Csak azon jár az agyam, hogy nem halhat meg így. Nem érdemel ilyen halált. A szüleit is így veszítette el, és nem akarom, hogy ő is.... így járjon - nem bírtam másról beszélni, csak róla. Annyira... fontos.
-Nem fog meghalni Harry. Értsd már meg! Nem fog meghalni! Erős lány. Kibírja. Ne beszélj erről többet! Te meghaltál? Nem. Akkor ő sem fog! - pattant fel Louis idegesen a székéről.
-De nekem könnyebb sérüléseim vannak, mint neki. Az orvos is megmondta, hogy nincs sok esélye - A könnyeim patakokban kezdtek folyni az arcomon és ebben a pillanatban dörgött egyet kint az ég és az eső is megeredt.
-Túléli. Bízz benne! Te is tudod, hogy felépül Harry! Nem mindig mond 100%-os igazat az orvos! Ő sem lehet jós. Én érzem, hogy túl fogja élni. Mikor bent voltam nála nem volt magánál, de megszorította a kezemet. Tudja, mi van. Hidd el, hogy túléli és egy év múlva már csak egy... rossz álomnak fog tűnni az egész - Louis szemei is könnyben áztak, ha jól láttam.
-Remélem. Bízom benne, de annyira... nem tudom. Igazságtalanság. Végre megtalálom azt a nőt, aki mellett úgy érzem, hogy le akarom élni az életemet, erre a sors el akarja venni tőlem - ráztam a fejemet.
-Harry, vedd úgy, mint egy... próbát. Egy próbát, amit ki kell állnotok. Ha ezt kibírja a kapcsolatotok, akkor tényleg egymásnak teremtettetek - tette a kezét a vállamra Louis.
-És, ha nem? Ha elveszítem? - haraptam a számba.
-Ha elveszíted túl kell lépned rajta. Tudom, nem egyszerű, de nélküle nem áll meg az élet... Nem ő az egyetlen nő a világon - Louis.
-Képzeld magad a helyembe Louis! És képzeld Eleanort Kim helyébe. Szerinted? Neked mennyire állna meg az élet El nélkül? Mert nekem Kimberly jelenleg az egyetlen nő a világon, akiért bármire képes lennék - osztottam ki Louist, akinek némi megbánás verődött vissza az arcáról.
-Igazad van. Bocsánat - hajtotta le a fejét Lou.
-Nem számít. Csak arra kérlek, hogy nagyon nagyon vigyázzatok Kimre. De azért pihenjetek is. Nem lenne jó, ha még ti is kifeküdnétek - pislogtam.
-Jó. Akkor... Hagylak pihenni. Ne aggódj, minden oké lesz. Szia - köszönt el és elhagyta a termet.
Én kicsit megnyugodtam, mert csöndes kórházi szobában nagyon megnyugtató volt, ahogy az eső az ablakon kopogott.
Pillanatok alatt elaludtam. Bár erre lehet, hogy még az agyrázkódás is rásegített...
Üdvözlehelletem! Meghoztam az utolsó nyári szüneti részt.
Ezzel a résszel kívánok mindenkinek nagyon nagyon sok szerencsét és kitartást az iskolához! Ne feledjétek: "Ha úgy érzed, eleget tanultál már, akkor tuti, hogy még hülye vagy ahhoz, hogy bármire is menj az életben. 8 elemivel nem sok helyre kellenél munkásnak." Saját költemény, de mindenki kezelje a maga tulajdonaként. :D
Szóval, remélem, tetszett ez a rész. Fogalmam sincs, mikor hozom a kövit, de megpróbálok igyekezni.
Csók: xxSzikraa.♥*
