2013. július 22., hétfő

~9.: Most Akkor Mi Is Van?!~

"-Van jobb ötleted? Mit tudok ilyenkor csinálni? Olyan az életem, mint egy undorító brazil szappan opera, most meg itt sajnáltatom magam neked, mint az árva fő hős, aki nem tud mit kezdeni a... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert itt egy egészen furcsa dolog történt, amire abszolút nem számítottam és annyira meglepett, hogy teljesen lefagytam."

Harry egyetlen mozdulattal ajkait az enyémre nyomta. Akaratlanul is lehunytam a szememet, kezeim pedig a hajába vándoroltak és göndör fürtjeivel játszottak. Harry egyik keze a derekamra fonódott a másik pedig az arcomat érintette. Ahol Harry kezei és ajka hozzám ért ott olyan érzésem volt, mintha égnék. Teljesen lázba hozott ez a srác. Sosem éreztem még ehhez hasonlót csók közben.
Úgy csókolt, mint egy isten. Könnyedén és mégis keményen, lassan, de olyan szenvedéllyel, amilyet még sosem éreztem. A számban édeskés íz futott végig és a testem egy pillanatra megremegett.
Amikor ajka elvált tőlem zihálva szegeztem le a szememet a földre.
-Sajnálom, de nem bírtam tovább - mondta Harry halkan és kezével felemelte a fejemet, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
-Harry... - suttogtam lassan a nevét és lehunytam a szememet. Vártam, hogy még egyszer megcsókoljon.
-Nem tehetem - rázta a fejét. - Így sem kellett volna megcsókolnom téged - lihegte, miközben bűnbánó arccal elhúzta a kezét a derekamról.
-Akkor megteszem én - mondtam és gyorsan és erősen magamhoz húztam a fejét.
Most sokkal aktívabb voltam csók közben, mint az előbb, hiszen az előbb meglepetésként ért ez az egész.
Ajkaimmal játszottam Harryvel, miközben fogammal súroltam alsó ajkát. Erre a tettemre ő felmordult és erősen megragadta a derekamat és az ölébe ültetett. Keze a pólóm alá vándorolt  és megpróbálta feljebb húzni, hogy kikapcsolhassa a melltartómat.
-Harry! - szóltam rá és hátra nyúltam nagy kezeiért. - Ezt ne itt - szóltam rá lihegve.
Leszálltam Harry öléből és odaálltam a tükör elé. Meg  igazítottam a hajamat és a ruhámat, majd az ajtó felé indultam.
-Jössz? - kérdeztem Harryt.
-Mindjárt. Te menj csak nyugodtan - mondta, mire én egy bocsánat kérő pillantást vetettem felé, majd kimentem.

*Harry szemszöge*

Olyan jó érzés volt megcsókolni... Az óta vágyom rá, hogy először rám mosolyogott.
Lehet, hogy csak a testem kívánja. Mármint... lehet, hogy csak szexuális értelemben vonzódom hozzá, de az is lehet, hogy még sem csak úgy. De mi van akkor, ha egyszer lefekszem vele és rájövök, hogy nekem tényleg csak arra kellett, hogy kielégítsem szexuális vágyaimat? Ha ez így lenne és Louis megtudná tuti kibelezne.
Nem játszhatok Kimberlyvel. El kell döntenem, hogy mire is van szükségem és mit is akarok pontosan. Nem bánthatom meg Kimberlyt.
De... Az a gond, hogy én tényleg nem tudom. Kimberly hihetetlenül jól néz ki. Vonzó lány, szép, okos meg minden. De nem tudom, hogy most csak a szexuális kielégületlenség vezérel, vagy a szerelem. Bár nem hiszem, hogy ennyi idő alatt bele tudnék valakibe szeretni... Habár... Mi van ha még is?
Istenem, csak én lehetek akkora fasz kalap, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak meg akarom dugni, vagy szeretem.
Úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje kimenni a mosdóból, így felálltam a kád széléről és Kimberly csókjától még mindig kicsit kábán kivánszorogtam a nappaliba.
-Na, csakhogy itt vagy Harold! - nevettek a többiek.
Én ledőltem az egyik fotelba és onnan figyeltem mindenkit. Főleg Kimberly-t.
Olyan szép volt, ahogy természetes könnyedséggel ült ott Joy mellett, néha elnevette magát a Louis által benyögött idióta poénokon... Olyan szép lány. A tengerkék szeme annyira elüt a hajától, hogy megbolondít...
Elég Harry!! - parancsoltam magamra. - Ne légy szerelmes belé! Gondolj csak Louisra. Nem hiszem, hogy díjazná ezt az egészet! Áll le és ne is gondolj rá többet! - belül ordítottam magammal.
-Louis felmehetek a szobádba? Rosszul vagyok kicsit... - játszottam meg magam.
-Persze Hazz, menj csak - mosolygott Louis mire én felálltam és felballagtam Louis szobájába. Ott ledőltem az ágyra és csak Kimberly-n agyaltam.
Vajon ő is úgy érez, mint én? Esetleg van neki valaki más és csak szánalomból csókolt meg? Vagy még csak halvány csírája sincs benne valami különleges érzelemnek irántam??
Ha ezekre a kérdésekre tudnám a választ....

*Kimberly szemszöge*

Miután Harry felment az emeletre, Louis szobájába, ugyan olyan hangulatban ment tovább minden. Csak hiányzott a göndör mókamester.
Hát mindegy, ha rosszul van, akkor nem kell zaklatni.
De édes Istenem az a csók! Nem tudom kiverni a fejemből. Ez most megint olyan, mint egy szappan operában az a sok szar túlírt szerelem, de fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e egyáltalán vele kezdenem.
Megpróbálom kizárni a fejemből, de amióta a kocsiban megölelt olyan furcsa érzésem van, ha rá gondolok.
Aztán az a csók... Ahogy puha, húsos, meleg ajkai az enyémre tapadtak... Annyira leírhatatlan érzés volt. Mintha... egy egészen másik világba csöppentem volna.
Mint minden, természetesen ez is kibaszottul el volt sietve. Ráért volna ez a dolog Harryvel pár hét múlva is. Olyan sablonos ez így.
Sosem szerettem a "Szerelem-Első-Látásra" történeteket. Mindig a komplikáltabb dolgokért voltam oda.
Szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálom komplikálni a dolgokat köztem és Harry között, ha már minden ilyen túl gyors, zavaros, de mégis sablonos.
Bár... még egyelőre azt sem tudom, hogy Harry mit érez. De... ha megcsókolt, akkor nem hiszem, hogy semleges érzelmek fűznék hozzám...
Mindegy. Majd kicsit kavarok és komplikálok kicsit a dolgokon és kiderül minden. Lehet, hogy a végén még Harry karjaiban végzem...

23:44

-El szeretnék menni aludni... későre jár - dörzsöltem meg a szemeimet.
Az idő szinte elrepült, amíg itt lent ültünk és nevetgéltünk. Én pedig úgy el fáradtam, hogy már a szememet sem tudtam nyitva tartani.
-Menj fel a szobámba Kimberly! Mi még lent maradunk egy kicsit - mondta Louis.
-Melyik a te szobád? - kérdeztem.
-Menj fel az emeletre. Észre fogod venni, hogy melyik Louis szobája - mosolygott Joy.
-Oké, köszönöm. Jó éjt - mondtam és felmentem.
Tényleg rájöttem, melyik Louis szobája. Az egész kékre festett ajtón egy hatalmas "L" betű díszelgett, mellette pedig egy csomó focis matrica meg egyebek. Louis a nagy foci mániás..
Halkan bementem a szobába.
Két lépést után furcsa hangra lettem figyelmes. Olyan szuszogó hang. Felkapcsoltam a villanyt és megláttam, hogy Harry szuszog Louis ágyában.
Az ajkamba haraptam és Harry nyugodt arcán legeltettem a szememet. Olyan csodás látvány volt. Mintha egy angyalt látnék aludni. Mély levegőt vettem és bebújtam mellé az ágyba. Nem tudtam, mit tenni. Nem volt kedvem levánszorogni, elmagyarázni, hogy miért nem akarok egy ágyban aludni Harryvel és aztán még átcuccolni egy másik alvó helyre.
Inkább semmivel sem törődve beborultam a jó puha, meleg ágyba és nyakig betakaróztam.

1 megjegyzés: