Bocsánat!

Mint azt már a másik blogomba is bejegyeztem, leírhatatlanul sajnálom, hogy eddig hetek óta nincs új rész.
Ti se ijedjetek meg, nem hagytam abba a blogot --- Isten ments ---, csupán annyi a bökkenő, hogy "drága" édesanyám elvette a laptopomat és még mindig nem hajlandó visszaadni.
Amint visszakapom a szerkentyűmet nektek fogom szentelni az ÖSSZES szabadidőmet és nem szabhat határt sem tanulás, sem semmi. Addig is igyekszem megírni a részt telefonról.
Ne haragudjatok rám! <3
Hatalmas szeretettel: xxSzikraa.<3 *

~28.: Váratlan, hívatlan és kellemetlen látogató.~

*Harry szemszöge*

/Újra a jelenben\

2013. Július 12.

17:12

Jól voltam. Most, hogy tudtam, hogy Kimberly ébren van és semmi olyan károsodást nem szenvedett, aminek komolyabb nyoma maradhat a jövőben. Rendbe fog jönni. Most már biztos. Ez az egyetlen, ami most tartja bennem a lelket.
Én is egyre jobban éreztem magam. Valamiért nagyon gyorsan felépültem. Bár a baleset csak tegnap volt, kevesebb, mint 24 órája, egészen jól éreztem magam.
Nem értettem, hogyan lett Kimberly ilyen gyorsan, majdnem jól, de ez most nem is számít. Az a lényeg, hogy minden rendben lesz. Most már én is sokkal optimistábban állok a dolgokhoz.
De még mindig ott lebegett a fejem fölött az, hogy látnom kell őt. Ha csak egy pillanatra is, de meg kell néznem, milyen állapotban van.
Megpróbáltam felülni az ágyon, de nem ment. A bordáimba éles fájdalom hasított, és ez a fájdalom vissza taszított a párnák közé. Hiába. Még képtelen vagyok arra, hogy felálljak.
Lehunytam a szememet és élveztem a kórházi csöndet. Ahogy a hangokra koncentráltam sokkal többet hallottam a külvilágból, mint máskor.
Hallottam, ahogy az infúziós zacskóban kavargó folyékony halmazállapotú anyag csöpög a csőbe, ami a testembe juttatja a folyadékot. Hallottam minden lépést, ami a szobám előtt ment el. És egy halk cipő kopogását, amely egyre közelebb és közelebb jött..
Erre kipattant a szemem. Ismertem ezt a hangot. Nem akartam. Nagyon nem. Tudtam, hogy ami most jön az nem lesz egy kellemes találkozás.
És amint ez a gondolat végig futott a fejem nyílt a terem ajtaja és megláttam azt a nőt, akit egyáltalán nem akartam. Ő, aki két-három hónapon keresztül pokollá tette az életemet. Ő, aki tagadhatatlanul kiemelkedő tehetség, mégsem tartom semmire. Főleg, hogy már ismerem, milyen is igazából.
-Szia Harry - mosolyodott el halványan és közelebb lépett.
-Szevasz Taylor. Mit keresel te itt?  - kérdeztem dacosan.
-Csak gondoltam bejövök hozzád. Hallottam, mi történt. Remélem semmi komoly bajod nem esett - simított végig az arcomon.
-Jajj Taylor, ne játszd, hogy csak ezért jöttél. Köztudott, hogy utálsz engem, amiért nem kellesz nekem és az ember olyanhoz nem megy be csak úgy a kórházba, akit utál - forgattam a szememet.
-Igazad van Harry. Akkor kibököm az eredeti célom. Újra össze akarok veled jönni - Taylor.
Nekem kikerekedtek a szemeim. Csak Kimberly járt az eszemben, Pontosan tudtam, ő most mit tenne. Elküldené melegebb éghajlatra és, ha olyan állapotban lenne valószínűleg véresre verné.
-Figyelj csak Taylor! Nem voltam elég érthető mikor szakítottunk? Nem vagyok rád többet kíváncsi. Nem érdekelsz és gyűlöllek úgy, ahogy vagy. Lejárattál a Grammy-n, vagy legalábbis próbáltál, aztán ahol csak tudtál igyekeztél nekem keresztbe tenni. Ezek után te megbocsátást vársz? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.
-Mindenki megérdemel egy második esélyt - felelte halkan.
-Ja. Megérdemelne egy második esélyt. De te nem. Amúgy sem adhatnék neked még egy esélyt. minek lennél velem? Hogy többen szeressenek? Felkapottabb légy? Na nem. Én nem vagyok hülye. Szóval máris fordulhatsz és mehetsz is - mutattam az ajtó felé.
-Miért ne kaphatnék még egy esélyt hmm? - tette csípőre a kezét.
-Mert van barátnőm basszus, azért. Na húzz el innen! - emeltem fel kicsit a hangom.
-Hát... szerencsés egy kis liba, azt meg kell hagynom. De kíváncsi leszek majd a fejére. Jobbulást Harry - fordult el és kiment.
Nem vagyok képes felfogni, hogy még mindig teper. Elégszer elmondtam már neki, hogy V.É.G.E., de úgy tűnik nem fogja fel az a mogyorónyi agya. Valóban annyi esze van, mint egy marék molylepkének. Ez nem csak buta pletyka. Szegény nagyon buta.
Taylor látogatása után ismét visszaejtettem magam abba az állapotba, amelyben eddig voltam. Megint mindent hallottam. Az infúzió csöpögésétől, az éppen most beguruló hordágyig.
Orvosok és ápolók cipőjének léptei aztán pedig teljes csönd. Az életben tartó- és szívfigyelő gépek halk pittyegését és már vége is volt. El aludtam. Míg itt vagyok ki kell használnom a teljes nyugalmat. Pihennem kell. Ameddig van rá lehetőségem.

*Perrie szemszöge*

2013. Július 12. 

17:56

Csak ültem és néztem ki a fejemből. Semmire nem figyeltem, semmit nem érzékeltem a külvilágból. Néma szenvedésemből a zsebemben rezegni kezdő mobiltelefonom zavart fel.
Kihúztam a zsebemből a készüléket és megnéztem ki keres. A képernyőn egy név állt.
"Zaynie♥"
A szívem gyorsabban kezdett verni, majd elcsúsztattam az iPhone kijelzőjén villogó zöld gombocskát.
-Szia Zayn - vettem fel és az alsó ajkamba haraptam.
-Szia Pezzy. Nem zavarlak? -  kérdezte félénken.
-Te soha - feleltem nemes egyszerűséggel.
-Csak azt szeretném mondani, hogy... sajnálom. Nem kellett volna úgy felkapnom a vizet. Igazából nagyon aranyos volt tőled, hogy a mi rajongóink érdekét nézted. Tudom, hogy egy nagy barom vagyok, amiért összevesztem veled azért, mert te csak jót akartál, de most szeretnék bocsánatot kérni. Nem szeretnék veled több konfliktust - Zayn.
-Figyelj, én nem haragszom. Csak arra kérlek, hogy tényleg legalább picit nyugtasd meg a rajongókat. tudod, milyenek. Képesek depresszióba esni Hazz miatt - kértem.
-Jó. Hol vagy most? - kérdezte.
-Még mindig a kórházban. Nem akarok elmenni - feleltem lesütött szemmel.
-Perrie, csak annyi időre gyere haza míg pihensz egy kicsit. Te is jobban leszel és aztán visszamehetsz, ha szeretnél - Zayn.
-Oké. Otthon leszel?
-Igen.
-Akkor elindulok. Puszi - és letettem.
Nagyot sóhajtva álltam fel a helyemről és indultam el hazafelé.
Éreztem, hogy olyan kimerült vagyok, mint talán még soha. A lábaimat alig tudtam egymás elé rakosgatni, hogy jussak is valamerre, de igyekeztem minél több erőt nyerni a haza úthoz...

Remélem tetszett! ♥ 

Nem győzök folyton bocsánatot kérni a kihagyásokért, de remélem a részek tartalma valamelyest kárpótol benneteket! Lehet, hogy már holnap hozom a kövit, mert most hétvégén rengeteg időm van. De semmi nem biztos. 

Pusziiii: xxSzikraa.♥*

Díj #4

Köszönöm ezt a díjat Patrícia-nak! ♥

Szabályok:

1.Írj 11 dolog magamról

2.Válaszolj 11 kérdésre

3.Tegyél fel 11 kérdést

4.Küldd tovább 11 embernek

11 Dolog rólam :  

1. Nyolcadik osztályba járok

2. Már az iskola első hetén rengeteget kellett tanulnom

3. Nem szeretem az akció filmeket. Csak néha ;)

4. Imádok olvasni.

5. Soha nem bírtam ki, hogy ne rágjam a körmömet, pedig rengeteget próbáltam felhagyni ezzel.

6. Egyszer kiesett a suliban a kontaktlencsém és pont aznap felejtettem el berakni a táskámba szemüveget vagy egy másik pár lencsét és az egész napot úgy kellett végig tanulnom, hogy kb az orrom hegyéig láttam. (Igen, olyan rossz a szemem.)

7. Kedvenc színészem Robert Pattinson, kedvenc színésznőm pedig Ashley Teasdale.

8. Legutóbb a Bel Ami címú filmet néztem meg, amiben éppen Robert Pattinosn játszik.

9. Szeretnék egyetemre menni, azon belül bölcsészszakra, hogy a későbbiekben is írással foglalkozhassam.

10. Bármit feláldoznék az olvasóimért. ♥

11. Rengeteg csíkos ruhám van.

Válaszaim: 

K: Melyik a kedvenc zeneszámod, ami úgy igazán megfogott?

V: Fogalmam sincs. Most talán Demi Lovato- Heart Attack-je, és a Chasing Cars a 1D-től. Ezt a számot még az X-Factorban adták elő.

K: Kedvenc énekeseid? Hogyan ismerted meg őket?

V: Hát, ha egy banda énekesnek számít, akkor One Direction és Little Mix. Viszont ha simán csak énekesről van szó, akkor Lana Del Rey, Olly Murs, Justin Timberlake és újabban elkezdtem Lady Gagát hallgatni. :D
A 1D-t a nővérem mutatta még régen, Little Mixet a 1D által, mivel Perrie Zayn barátnője. Lana Del Rey-t egy blog ismertette meg velem, Olly Murs-t pedig a TV-ben láttam még a Troublemaker c. számának idején és sz óta imádom. Justin Timberlake-t meg amióta az eszemet tudom imádom. ♥

K: Tudsz valamilyen hangszeren játszani? Ha igen miért pont azt választottad?

V: Igen, tudok, méghozzá gitáron. Fogalmam sincs, miért éppen ezt a hangszert választottam. Pár éve valahonnan gitármániás lettem és mindenképpen meg akartam tanulni játszani is ezen a hangszeren. Hát megtanultam ;)

K: Mi a fontos, hogy tovább olvasd az adott blogot ( mármint hogyan döntöd el, hogy te követni fogod)?  

V: Nem tudom. Vannak olyan történetek, amikbe csak úgy beleszeretek és mindennél jobban érdekel a folytatása, viszont vannak olyan blogok, amiknél nem feltétlen a történet tetszik meg, hanem ahogy az író megfogalmazza. Van néhány olyan "különleges" adottsággal rendelkező kezdő blogoló, akiknek olyan fejlett a fogalmazási készségük, hogy lélegzetelállító. Szóval nálam az a fontos egy blogban, hogy a történet szépen meg legyen formálva, ki legyen dolgozva és lehetőleg minél szebb fogalmazással, vagy esetleg teljesen mindegy az előbbi szempont, csak érdekes legyen a történet.

 

K: A közösségi oldalak közül melyiket használod?  

V: Facebook, Twitter, Ask.fm. Nagyjából mindent. Sőt, van Iwiw és Myvip felhasználóm is, de hát azok már iszonyat régiek. Azt sem tudok, hogyan kell őket használni.

K: Mit gondolsz a mai világról?

V: Borzasztó. Mindenki nagyra van magával, közben pedig nincs is mire nagyra lenni, mert a mai emberek nagy része kívül csillog-villog, belül viszont kongó üresség lakozik. Én személy szerint nem vagyok olyan, mint a kortársaim. 14 éves létemre szűz vagyok, nem bújok ágyba minden nap mással és erre büszke vagyok. Kétszer csókolóztam, azt is egy sráccal. Én szinte saját magamat nevelem, mivel anyám nem sokat van itthon. Magamtól lettem olyan, amilyen. A mai világban mindenki a közösségi oldalakon sajnáltatja magát, hogy "Jajj, milyen rossz az élete", de ezek csak felszínes gondolatok és érzelmek. Fogalmuk sincs milyen amikor tényleg rossz az életük. Ők abba valószínűleg bele is halnának, hiszen nekik az a lételem, hogy valamivel felvágjanak és, hogy amúgy minden tökéletes. Én tudom, milyen mikor tényleg rossz az élet és a sors csak keresztbe tesz nekem, mégsem teszek ki különböző idézeteket és minden egyebet a privát Facebook portálomra. Ez az én dolgom. Nem tartozik másra, csak arra, akivel meg akarom osztani, aki elég fontos ahhoz, hogy megérdemelje, hogy tudja, mi bajom. Nem az egész világra.... Röviden a mai világ botrányos. Mindenki az interneten él és más szinte nem is létezik. Minden emberi érték egyre jobban kezd szűnni. Nagyon szomorú...

K: Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Lehetséges, hogy teljesíteni fogod?

V: Nem tudom, mi szerettem volna lenni kicsinek. Egy időben azt hiszem pókember. Sosem voltam lányos kislány és ez most is megmutatkozik rajtam. Mindig fiús elképzeléseim voltak arról, hogy mi leszek, mikor nagy leszek. És nem hiszem, hogy teljesíteném, hogy én leszek pókember. Most már inkább az írói szakma vonz.

K: Milyen a stílusod? Milyen ruhákat hordasz szívesen? 

V: Fogalmam sincs. Nekem nincs így külön stílusom. Mindent hordok, ami tetszik. Olyan is van, hogy a bátyám cuccait nyúlom le. Mindent szívesen hordok, ami tetszik és jól is áll. 

 

K: Melyik az az ember típus, amit elítélsz?  

V: Az olyanok, akik nagyra tartják magukat a semmire, vagy akik mindenkinek beszólnak, mert sokkalta fölényesebbnek hiszik magukat, pedig egyáltalán nem is. Azokat pedig még inkább elítélem, akik akár 500 forintért is képesek agyon verni valakit. 

Hova jutunk emberek?! Dolgozni kell, nem megverni valakit pár száz forintért!

K: Hogyan neveznéd el a saját városodat?  

V: Őszintén? Halvány gőzöm sincs. Sosem gondolkoztam még ezen.

K: Szereted a körömlakkokat? Ha igen, most kivan festve, milyen színű?

V: Imádom a lakkokat, egy egész cipős doboznyi körmös kellékem van a polcomon. Most éppen nincs kifestve a körmöm, de nemsokára szerintem fekete, vagy vörös lesz. 

Még egyszer nagyon nagyon köszi a díjat!♥

xxSzikraa.♥*

Díj #3

Nagyon nagyon köszönöm a blog 3. díját Rebekah Smith-nek! ♥

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek

11. Dolog rólam :

1. Nagyon sokáig tudok aludni. Az eddigi "rekordom" délután fél 5 volt. :DD
2. Éppen próbálok leszokni a körömrágásról. Egész jól haladok, ugyanis azt veszem észre, hogy az eddigihez képest zavaróan hosszú a körmöm...
3. Vettem egy vagyis kettő Little Mixes karkötőt *-*
4. Nem szeretem a túl sajtos dolgokat.
5. Az anyai nagymamám Kanadában él, de októberben vagy novemberben költözik haza.
6. Fóton élek, ami közvetlen Budapest mellett van, egyszóval gyakran járok Bp-re. 
7. Augusztus 24-én voltam egy éves író. :D
8. Hamarosan új telefont kapok *-* Nem tudom,milyet, de tuti jobb lesz, mint a mostani.
9. A családom apai része Esztergom és környékén él. 
10. 3 unokahúgom van. Mindegyik lány, és mindegyikük kisebb 10 évnél :)
11. Amikor meghallom Miley Cyrus - The Climb című dalát mindig rám jön a sírás. (Pedig nem vagyok egy nagy Miley Cyrus fan).

Kérdések, amiket kaptam : 

1.Szeretsz sportolni?
 Hát nem vagyok az a nagy sport ember... :D

2. Sportolsz valamit? 
 Nem igazán...

3. Ha igen mit? 
  Mondjuk talán szeretnék boxolni :D

 4. Tudsz játszani valamilyen hangszeren? 
 Gitározok :)

5. Hány blogod van? 
 Hát... amit írok is abból 3.
De van egy befejezett is :)

6. Hányadik díjad ez? 
 Ezen a blogon a 3., de ha úgy az összes blogomra nézzük, akkor nagyon sokadik :D

7. Kedvenc szín? 
 Változó. De Többnyire a kék és a rózsaszín. ^^

8. Milyen zenéket szeretsz?
 Pop, Rock, Metál, Deathcore. (Az utóbbi kettő elég elvetemült és időnként ijesztő, de én oda vagyok értük *---*)

9. Kedvenc színész?
 Hát... Most így hirtelen talán Robert Pattinson *-*

10. Kedvenc film?
 Hannah Montana - A Film.
Nem tudom, hogy miért de erre mostanában rá vagyok kattanva. Amúgy meg a kedvenc filmem még meg sem jelent  ;  One Direction - This Is Us♥

11. Ki a példaképed?
A teljes Little Mix, de akire a legjobban hasonlítani szeretnék az Perrie Edwards. Örök példaképem marad! ♥

Kérdések, amiket én írtam : 
1. Milyen kritikákat kapsz leginkább a blogodra? (pozitív, vagy negatív?)
2. Van gyermekkori szerelmed?
3. Mi a kedvenc meséd?
4. Mit néztél meg legutóbb moziban.
5. Hol voltál nyaralni a nyáron?
6. Várod a sulit?
7. Hányadikos leszel?
8. Mi a véleményed a rabszolga tartásról a XXI. században?
9. Ha egy lakatlan szigetre csak 5 dolgot vihetnél magaddal, mit/kit vinnél?
10. Sajtos, vajas, chilis, vagy karamellás popcorn?
11. Melyik éved volt eddig a legjobb eddigi életedben?

Akiknek küldöm:
Most nem tudom kinek küldeni :S

Még egyszer hálásan köszönök a díjat! ♥
xxSzikraa.♥*

*27.: Turn Your Face.~

Ezt a részt egy olyan olvasómnak küldöm, akivel teljesen váratlan módon sodort össze a sors, egészen véletlenül a This Is Us egyik vetítésén. Remélem tudja az, akiről szó van, hogy most épp rá gondolok ebben a kis szövegben! :DD

Jó olvasást mindenkinek! ♥

xxSzikraa.♥*

 2013. Július 12. 

16:44

-Perrie, énekelsz nekem valamit? - kérdezte Kimberly hatalmas szemekkel, mikor már egy ideje itt beszélgettünk.
-Persze. Mit?
-Turn Your Face-t. Annyira imádom azt a számot! - Kimberly.
Én csak elmosolyodtam és belekezdtem a dalba. A felénél még én is elsírtam magam, ugyanis néhány órával ezelőtt alaposan összevesztünk Zaynnel. Hosszú történet, de ez a dal most éppen illett arra a szitura, ami köztem és Zayn között folyt le.
Mikor már nem bírtam irányítani a hangomat, és az össze-vissza csuklott eltakartam az arcomat minkét kezemmel és csak ráztam a fejemet. Kieresztettem a könnyeket, ami eddig bizonytalanná tették a hangomat és a tenyerembe folytak a könnyeim.
-Pezz? Jól vagy? - kérdezte Kimberly aggódva.
-Persze Kim - szipogtam. - Most kimegyek picit jó? - álltam fel és miután Kim bólintott egy aprót elhagytam a termet.
Könnyeimet hagytam végig csorogni az arcomon és sebesen a női mosdó felé irányítottam lépteimet.
Amint beléptem az üres mosdóba szinte térdre rogytam és zokogtam. Zayn... Gyűlölök vele összeveszni akár egy percre is. Hiszen ő az életem. Nála jobban nem szeretek senkit...

*Louis szemszöge*

Perrie csak úgy sírva rohant ki Kimberly terméből.
Zayn miatt sírt. Láttam már őt párszor sírni, de csak akkor ilyen mikor Zaynnel van valami. Mély levegőt vettem és tárcsáztam Zayn számát, miután kihalásztam a farzsebemből az iPhone-mat.
-Cső haver, mi van Perrie-vel? - kérdeztem egyből, amint felvette.
-Szevasz Louis. Eléggé összekaptunk pár órája. Talán az a baja - sóhajtott.
-Min kaptatok össze? - kíváncsiskodtam.
-Csak sikeresen címlapra kerültünk. Mármint valahogy kiszivárgott, hogy Harry kórházban van autóbaleset miatt, ezt szuperül túlspilázta a sajtó egy része, csak úgy, mint mindent és most a fanok meg vannak bolondulva, hogy mi van Hazzal. Perrie meg kiverte a hisztit, hogy miért nem nyugtatom meg a rajongókat, hogy minden OK - Zayn.
-Hát... igaza van. Nem hagyhatjuk, hogy a fanok ki legyenek akadva. Aranyos Pezztől, hogy így aggódik a mi rajongóinkért - adtam végül igazat Perrie-nek.
-De akkor is! Ne üsse bele az orrát ebbe. Tudja, hogy nem szeretem, mikor valaki beleszül a dolgainkba, dolgaimba - Zayn.
-Na jó. figyelj!  tájékoztass mindenkit Twitteren, hogy Harryvel minden oké, az állapota stabil és semmi túlságosan komoly baja sincs, és hamarosan minden visszatér a rendes helyére - utasítottam. - Aztán békülj ki Perrievel. Ebben akkor is neki volt igaza, mondhatsz te bármit Zayn - dorgáltam le apukásan.
-Oké. Így lesz Louis - és letette.
Én csak megforgattam a szememet és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.
Nagyot sóhajtva indultam el kifelé a kórházból. Ideje lenne hazamennem, ledőlni. Eleget idegeskedtem már.
Kiértem a kocsihoz, amivel jöttem és beültem.  A motort elindítva szinte azonnal kiálltam a parkolóból és hazafelé hajtottam.

*Kimberly szemszöge*

/Visszaugrás kicsit az időben\

2013. Július 12. 

8:55

Iszonyatosan fájt mindenem. Ahogy levegőt vettem, mintha oldalba vágtak volna, olyan fájdalom hasított belém. Szemeimet nem volt erőm kinyitni. Mozdulni pedig már meg sem mertem. Fogalmam sem volt, mi történt.
Annyira emlékszem, hogy egy kereszteződésen mentünk keresztül Harryvel én pedig egyszer csak a nevét kiabáltam. Ennyi volt az egész. A többi kiesett. Iszonyatosan kába voltam. Amennyire tudtam végigmértem magam. Mindenem tele volt sebekkel és a vénámba egy hatalmas tű volt szúrva, amin keresztül mindent bejuttattak a szervezetembe. Infúzió. Sosem szerettem, mikor belém volt szúrva.
Lassan, megfontoltan vettem a levegőt és igyekeztem minél kevesebb fájdalmat okozni magamnak.
Miután láttam magamból valamennyit egy kép villant be a fejemben. Egy kép, amin az én göndör hajú, gödröcskés és egyenesen tökéletes szerelmem volt. Ő jutott eszembe.
Hol van most? Mit csinál éppen? Jól van? - csak ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege cikázott a fejemben.
Belegondoltam, hogy lehet, hogy már éppen egy hullaházban fekszik, hidegen, letakarva egy szemeteszsákkal. A szívembe mintha belemarkoltak volna, a mellkasom egyre gyorsabban emelkedett. Nem érdekelt a bordáimat kegyetlen módon kínzó fájdalom. Most az volt a legkevesebb...
Alig vártam, hogy valaki bejöjjön hozzám és közöljön velem mindent.
Éppen csak megfordult a fejemben az utóbbi mondat, nyílt az ajtó és belépett rajta egy csinos ruhás, fehér kis köpenyes nő.
Kissé kábult pillantásomat ráemeltem, ő pedig elámulva nézett.
-Jó reggelt - mosolygott, mikor kicsit magához tért az ámulatból. - Hogy van ma Miss Hill? Remélem tudja, hogy az orvosi könyvek szerint még legalább 2 napig kiütve kellett volna lennie. De úgy látszik a  fiatal szervezet valóban sokkal strapabíróbb manapság - heherészett és írogatott valamit a kezében tartott lapokra.
-Hol van Harry? - szólaltam meg.
Jéézusom! Borzasztó a hangom.
-A fiú, akivel együtt behozták? Mr. Styles? - kérdezett vissza.
-Igen, ő - bólintottam fájdalmasan.
-Hát, a magával szembeni teremben fekszik. Az ő állapota már tegnap rendben volt és már este magához tért. De, ha szeretné beküldhetem valamelyik hozzátartozóját. Mindenki kint vár. Csupa híresség. Maga ilyen jó családba tartozik? - kérdezte mosolyogva.
-Hát... így is mondhatjuk. De nagyjából mindenki csak egy barát. Kettőt kivéve - mosolyogtam vissza, csak sokkal erőtlenebbül
-Gondolom az egyik Mr. Styles - találgatott.
-Igen - feleltem.
-Óó, elnézést! Nem akartam bolygatni a magánéletét. Teljesen elfeledkeztem magamról - rázta a fejét és hosszú haja előre csúszott, amit azonnal ki is söpört az arcából.
-Nyugodjon meg, nem zavar. Ez a "bolygatás" még igazán semmi ahhoz képest, ami Harry mellett vár rám - forgattam a szemem.
-El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen híres sráccal együtt lenni. De nem lennék a maga helyében - kuncogott. - Viszont ne vegye tolakodásnak, de, ha bármikor szüksége lenne valamire... Gondolok itt barátra, vacsorázótársra, valakire, aki felvidítja, akkor itt engem biztos megtalál. Ja, és Ellie vagyok. Eleanor Whisper. Sebész főorvos - kacsintott.
-Nem veszem tolakodásnak és köszönöm. Sokat jelent ez most nekem - pislogtam nehezen.
-Akkor majd még bejövök... hozzád Kimberly. Remélem nem baj, ha veled hanyagolom ezt a hivatalos beszédet - vigyorgott.
-Nem baj egyáltalán. És oké - néztem rá Ellie pedig megfordult és kiment.
Néhány másodperc múlva Perrie lépett be. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok elmosolyodott, nekem pedig felcsillant a szemem, hogy bejött....

Nos, remélem tetszett! Nagyon bocsi a késésért! Imádlak titeket úgy, ahogy vagytok, de sajnos nem nagyon tudok gyakran részt hozni. Remélem ezért ez a rész megérdemel 5 komit *-*

LoveLoveLoveLove: xxSzikraa.♥

Figyelem!

Sziasztok!
Erre a blogomra is kiírom, azt, amit a másikra, hogy tisztában legyen vele itt is mindenki :)
Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek megkezdődött az iskola.
Ezzel kapcsolatban lenne pár dolog, amit el kell mondanom.
Mint tudjátok én most kezdtem a nyolcadik osztályt. Nos, már most, első héten rengeteg dolgot kell tanulnom, írnom, csinálnom. Konkrétan irodalomból feladtak két oldalt a Nobel-díjról, amit szóról szóra be kell magolnom, e mellé még verset is kell elemezzek, az angol himnusz egy részét is meg kell tanulnom, a tavalyi fizikát, kémiát, nyelvtant, földrajzot és biológiát átvennem és rengeteg matematikai feladat is vár még rám.
Azt szeretném ezzel tudatni veletek, hogy nagyon ritkán tudok majd részt hozni. Igyekszem legalább hétvégén veletek foglalkozni, de el kell nekem nézzétek, hogy már most ki vagyok merülve a tanulások miatt.
Esküszöm az égre, hogy minden erőmmel azon vagyok - persze a tanulás után-, hogy nektek írjak, de nem mindig meg, mert mire végzek a házival még felállni is alig van erőm.
Remélem senki nem fog ezért elpártolni a blogtól. Nagyon sajnálom. :(
xxSzikraa.♥*

~26.: Kórházi takaró.~

2013. Július. 12.

09:11

*Perrie Szemszöge.*

Soha nem éreztem magam ennyire nyomottnak. Egész éjjel itt voltam bent a kórházban. Próbáltam megnyugodni, de valahogy nem ment.
Mióta először bent voltam Kimberlynél csak rosszabbul voltam.
Látni, hogy milyen állapotban van... Senkinek nem kívánok ilyen kínt. Bár lehetséges, hogy az én érzéseim ez esetben eltörpülnek Harry fájdalma mellett.
Csak ültem és bambultam előre. Nem töltöttük bent sokan az éjszakát. Csak én, Louis, El, és miután Liam elment bejött Danielle is.
Négyen tébláboltunk egész éjszaka a kórház folyosóján. Danival egymásra dőlve próbáltunk aludni, több kevesebb sikerrel.
Elég korán reggel jött az orvos a szokásos reggeli vizitre, hogy megnézze, minden OK-e Kimmel és Harryvel.
Mikor kilépett Kimberly terméből csodálkozva nézte a kórlapot, majd ránk emelte a tekintetét.
-Ébren van. Nem tudom, hogyan, de ébren van és elég jó az állapota. Úgy tűnik nagyon, nagyon szerencsés lány - nézett ez orvos végig mindannyiunkon. - Bemehetnek hozzá. És... Egy bizonyos Harry-t emlegetett - mondta és elhaladt.
Én álltam fel először.
-Bemehetek hozzá én? - kérdeztem reménykedve.
-Persze. Menj csak - biccentett Louis én pedig fáradt léptekkel elindultam Kim ajtaja felé.
Beléptem és Kimberlynek felcsillant a szeme.
-Pezz! Szia - köszönt erőtlenül.
-Szia Kim. Hogy érzed magad? - kérdeztem és a homlokára tettem a kezemet.
-Ahhoz képest, hogy tegnap letarolt egy kamion, jól. Leszámítva azt, hogy alig tudok levegőt venni a bordáim miatt és mindenem fáj - felelt kissé mosolyogva. - Nagyon szörnyen nézek ki? - pislogott rám.
-Nem. Jól áll a kórházi takaró - nevettem.
-De most komolyan - mosolygott még mindig.
-Ahhoz képest, ami történt veled nagyon jól nézel ki - feleltem őszintén.
-Akkor jó - a szeme egy pillanatra lecsukódott, majd újra kinyílt.
-Kim, ha rosszul vagy, szólj! - figyelmeztettem.
-Nem, semmi bajom. Csak picit megszédültem. Valószínűleg az agyrázkódás miatt. Amúgy mennyi az idő? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Reggel fél 10 - válaszoltam könnyedén.
-Basszus, nekem már bent kéne lennem az irodában - aggódott Kimberly.
-Nyugi, felhívtam Charles-t. Azt mondta, hogy minden jót kíván neked és addig, amíg nem épülsz fel teljesen pihenj. Röviden ennyi - mondtam.
-Édes. Perrie? - nézett rám és kék szemei csillogtak.
-Tessék? - néztem rá vissza.
-Hol van Harry? - kérdezte és a hangjából aggodalmat szűrtem ki.
-Egy másik szobában. De jól van. Ő már tegnap magához tért. Egyből téged keresett és egész nap aggódott miattad. Kicsit idegbeteg állapotban van - húztam össze a szemöldököm.
-Mondd meg neki, hogy semmi bajom, és ne aggodalmaskodjon. Nagyon szeretem - mosolyodott el megint erőtlenül.
-Pihenj Kim! Szemmel láthatóan nagyon gyenge vagy - fogtam meg a kezét.
-Oké. De... beküldöd Louist? El kell neki mondanom, hogy még kiütve is hallottam, amit mondott, mikor bejött. Emlékszem rá - Kim.
-Jó. Beküldöm - eresztettem felé egy gyengéd félmosolyt és adtam neki egy puszit. - Majd még bejövök, ha ébren leszel - hagytam rá, majd kilépkedtem a szobából.
Kimentem és mindenki kérdő pillantásokat lövellt felém.
-Louis, téged hív - biccentettem az ajtó felé, amin az imént kijöttem.
Louis nagy és gyors léptekkel eltűnt az ajtó mögött én pedig bementem Harryhez, aki az ajkát rágva feküdt, ahol eddig.
-Ébren van - mondtam.
-Tényleg? És... beszéltél vele? Mit mondott? - faggatott.
-Igen, beszéltem vele. Azt üzeni, hogy semmi baja és ne aggodalmaskodj. És, hogy nagyon szeret - adtam át Kimberly üzenetét.
-Én is szeretem - mosolyodott el szomorúan. -Nem hiszem el, hogy miattam kerültünk ide - fogta a fejét Harry.
-Dehogy miattad! Ezt bebizonyították, hogy te teljesen szabályosan vezettél, csak az az elmebetek kamionos volt a hülye - magyaráztam.
-De én rángattam el tegnap Kimet - Harry.
-Te nem azzal a céllal rángattad el, hogy ide kerültök. Fejezd be ezt az önokolást és most törődj azzal, hogy mindketten életben vagytok! Ennél fontosabb most nincs is - mosolyogtam rá visszafogottan.
-Igazad van - sóhajtott megadóan. - Ő az életem. És az, hogy... javul az állapota csak boldogsággal tölt el. Nem is tudom mi lett volna velem, ha... - itt befogtam a száját.
-Csönd! Ilyenre ne is gondolj! Csak koncentrálj arra, hogy mindkettőtök rendben legyen, lehetőleg minél hamarabb - mondtam. - Hagylak téged is pihenni. Te nemsokára talpra állsz és láthatod Kimberly-t. Csak nyugi. Ne spilázd túl! - kacsintottam és kimentem.
Úgy döntöttem, hogy rám fér egy kávé, még csak ha a kórház szép szóval is visszafogott büféjének választékából válogathattam.
Kifizettem mindent, amit vásároltam. Nem volt túl sok minden, csak egy kis apróság, hogy senki ne bukjon ki.
Mindenkit megleptem egy-egy szendviccsel és kávéval. meg vettem egy zacskó m&m's-et, hátha valakinek nasizhatnékja támadna.
Visszamentem és csak ültem. Életemben nem esett még olyan jól egy átlagos szendvics és egy iszonyatosan rossz kávé, mint akkor. Kicsit feltöltődtem attól, hogy némi táplálékot juttattam a testembe.
Most, hogy Kimberly is valamennyire rendben van kicsit jobban éreztem magam. Ezzel biztosan nem voltam egyedül...

Háát meghoztam nektek ezt a részt is! :) 

Csak miattatok képes voltam fent maradni éjjel negyed 12-ig. :D Amúgy nem vagyok egy korán fekvő típus, de ha már fél 6-kor kelek reggel, nem éjszakázhatok. :) 

Szóval, remélem tetszett. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz új rész, de hozom, ahogy tudom!

Kiss&Hug: xxSzikraa.♥*