2013. Július 5.
13:31
Már mindenki fent van és mindenki kezében egy kávés bögrét szorongat. Én a nappali legeldugottabb zugában csücsülök és a telefonomat babrálom. Nagyjából mindenki ezt csinálta. Csak én még várom, hogy történjen valami.
A telefonom megremegett a kezemben és sorban 8 Facebook értesítés érkezett. Ebből 5 ismerősnek jelölés. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ki a fene jelölhetett be, aztán mikor megnyitottam villámcsapásként ért a felismerés, hogy Louis, Liam, Niall, Zayn, és Harry jelöltek be. Megforgattam a szememet és egyesével visszajelöltem mindenkit.
A másik három értesítés pedig egy régi barátnőmtől Miától érkezett.
Nézegette a képeimet és lájkolgatott. Elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy milyen régen beszéltem vele.
Mia volt a középsuliban a legjobb barátnőm. Az volt az egyetlen gond, hogy a suli után ő a Mirror magazinhoz ment dolgozni, ami ugye a Fabulous magazin egyik rivális lapja.
Onnantól nam tartottuk a kapcsolatot, hogy tavaly júniusban elkezdett kérdezősködni arról, hogy mi lesz a jövő havi címlapsztorink a Fabulous-nál. Nekem persze rögtön leesett, hogy koppintani akart, vagy beégetni a lapot, aminél dolgozom. Ebből összevesztem vele és azóta nem beszéltünk. Akkor most mit akar?
Gondoltam írok neki egy üzenetet.
Kimberly Hill : Szia! :)
Mia Cooper : Halihóó!! :D Mizujs? :))
Kimberly Hill : Semmi különös, szabadságon vagyok. És veled?
Mia Cooper : Máázlista.. Én meg dolgozok ezerrel. :/
Kimberly Hill : Van ilyen. És hogy megy a munka? :D
Mia Cooper : Szarul. Még mindig nem léptettek elő...
Kimberly Hill : Engem igen. Két hónapja lettem főszerkesztő. ^^
Mia Cooper : Gratula.! Ügyes vagy. És mennyi a fizetésed?
Kimberly Hill : Ez magán ügy Mia... Na jó, lelépek. Csáá. :)
Kiléptem a chatből és folytattam tovább a netezést. Nem igazán voltam kíváncsi Mia ömlengésére. Egy idő után szóba jött volna, hogy a Fabulous magazin még nem ért fel a Mirror sikerével. Akkor pedig idegességemben kikotyogtam volna, hogy ez már nincs így sokáig.
Olvasgattam kicsit... Próbáltam kizárni a zavaró hangokat és gondolatokat.
-Anyu, a lányok mikor jönnek haza? - kérdezte Joytól hangosan Louis.
-Szerintem 2-3 órán velül itthon lesznek, de fel hívom Lottie-t és megkérdezem - mondta lazán Joy, majd fel állt, és a vezetékes telefonhoz lépett.
Míg Joy telefonált mindenki folytatta azt a tevékenységét. A semmit tevést.
-El kell mennem vásárolni - jelentette ki Joy, mikor letette a kagylót.
-Minek? - kérdezte Louis vigyorogva.
-Egyrészt, mert nincs kaja és főzni kéne valamit, másrészt meg, ha a lányok hazaérnek a táborból tuti éhesek lesznek. Nem igazán volt rendes kajájuk a táborban - Joy.
-Mehetek veled? - kérdeztem egy hirtelen ötlettől vezérelve, miszerint ez egy tökéletes alkalom lesz elmenni innen egy kis időre.
-Perszee! Csak készüljünk el - mosolygott Joy.
Én felálltam és felmentem Louis szobájába, ahol a cuccaim voltak.
Felvettem egy egyszerű farmert, egy fehér sztreccs felsőt meg egy fekete Converse cipőt és készen álltam.
Letipegtem az emeletre. Ahogy elhaladtam a nappali előtt egy pillantást éreztem magamon. Harryét. Csak egyetlen másodpercre fordítottam oda a szememet, de láttam, hogy dülledt szemekkel és majdhogynem tátott szájjal néz.
Az ajkamba haraptam és a már készen várakozó Joy felé fordultam.
-Mehetünk - mosolyogtam és elindultunk.
5 perc alatt odaértünk kocsival a boltba és egész jó hangulatban mentünk be.
-Mi volt reggel az a feszült hangulat a nappaliban? - kérdezte váratlanul Joy, miközben éppen az mirelitek során mentünk végig.
-Milyen feszült hangulat? Én nem érzékeltem semmit - vontam vállat, mintha fogalmam sem lenne az egészről. Közben pedig nagyon is jól tudtam, hogy miről beszél. Amikor Harryvel és Louissal néha összeakadt a pillantásunk, mindig egy jól érzékelhető feszült és kellemetlen hangulat, sőt inkább feszültség buborék keletkezett.
-Jaj ne tedd a hülyét Kimberly! - bökött vállba vigyorogva Joy.
-Na jó... Ez egy kicsit friss dolog még nekem és nem esne jól, ha már most erről kellene beszélnem, szóval... ha most nem gond, akkor egy kicsit még magamban tartom - ráztam a fejemet.
-Jól van. Majd egyszer elmondod oké? - mosolygott biztatóan.
Én csak egy halovány mosollyal jeleztem, hogy rendben van.
Egy óra alatt vásároltunk be, majd vissza indultunk.
Haza érkezve a fiúk kijöttek az ajtóba és segítettek onnan cipekedni. Harry egy bizonytalan félmosollyal lépett oda elém.
-Hadd vegyem át - nyúlt a kezemben lévő szatyrokért.
-Oké - mondtam halkan és átcsúsztattam a kezébe a szatyrokat.
Ahogy a keze hozzáért az enyémhez, olyan érzést szabadított fel bennem, mintha pezsegne a bőröm. Mikor átvette a súlyos szatyrokat a szemembe nézett. Egy pillanatra megszűntem létezni, a szívem is kihagyott dobogni, majd olyan őrült vágtába csapott át, mint a rohanó lovak patkójának dobogása.
Most Harry mosolya kicsit biztosabbá vált, majd még egyszer tetőtől talpig végigmért és bement a konyhába a cuccokkal.
Basszus, hogy a fenében lehetnek valakinek ilyen gyönyörű zöld szemei?? Olyan varázslatos!
Istenem, Kimberly, fejezd be!!! - ordítottam magammal belül. - Nem áradozhatsz róla! Szüntesd meg ezeket a gondolatokat és koncentrálj másra!
Nem bírtam. Ez a fiú annyira... annyira lehetetlen... Hogy tud ennyi idő alatt magába habarítani egy nőt?
Fogalmam sincs, hogy hogyan kellene ezt kezelnem... Mit kezdjek magammal?
Isten Segíts!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése