2013. Augusztus 8.
17:20
Perrievel a mai napi programunk annyi volt, hogy elmentünk moziba, ahol persze letámadott bennünket néhány Little Mix rajongó, engem pedig pár Directioner is betalált.
Egész kedvesen viselkedett velem mindenki, viszont volt pár Directioner, aki Perrie-t támadta, hogy miért van Zaynnel. Volt aki engem Harry miatt, de újabban nem igazán érdekelnek az utálkozások sem az interneten, sem az életben. Ha neki fáj Harry boldogsága, akkor csak sajnálni tudom.
Pezz-t sem igazán hatotta meg a gyűlölködők beszólása, mosolygott rajta és inkább azokkal törődött, akik normálisan beszéltek vele és szerették.
Képeket csináltunk. Eléggé meglepett, hogy sokan velem is lefényképezkedtek. Ehhez még nem nagyon volt időm hozzászokni, de úgy tűnik, ha az ember egy hírességgel jár és híresség az egyik legjobb barátnője is, akkor tőle is ugyan úgy közös fényképet és határesetben aláírást kérnek. Azért meglehetősen furcsán éreztem magam, mivel minden képen erőltetetten mosolyognom kellett. Jó, nagy része nem volt erőltetett mosoly, de akkor is érdekes élmény volt.
Mikor elszabadultunk a rajongók hadától indultunk is hazafelé, mert már késő volt, nekem pedig még haza kellett mennem Harryhez.
-Akkor haza is doblak jó? - kérdezte Perrie, mikor beindította a kocsit.
-Azt megköszönném - mosolyogtam.
Elindultunk, azonban egy piros lámpánál egy mellettünk megálló autóból fotózni kezdtek bennünket. Perrie lehúzta az ablakot és megszólalt.
-Lennének szívesek nem követni bennünket? - kérdezte Perrie kicsit félve.
-Persze, csak néhány képet akartunk - bólintott a pasas.
-Remek, akkor már megvan a pár kép, szóval kérem ne kövessenek - kérte Pezz és visszahúzta a sötétített ablakot.
Mikor a lápma zöldre váltott Perrie hirtelen taposott bele a gázba, szinte minden autóst jóval lehagytunk.
-Te aztán tudod, hogy kell a helyzetet kezelni - csodálkoztam el.
-Egy idő után te is megtanulnád, ha mindenhová követnek. De, mivel te Harry barátnője vagy ezért lassan rád is ez a sors vár, úgyhogy figyelj és tanulj - nevetett fel halkan.
-Azt úgy köszi szépen - nevettem.
Az egész fél órás utat végig nevettük és beszélgettük. Mikor Perrie megállt, kinyitottam az ajtót.
-Köszönök mindent Pezz. Nagyon jó volt ma is meg tegnap is - mosolyogtam.
-Ne köszönd drágám. Én is nagyon élvezte, majd beszervezünk még egy ilyen napot - kacsintott.
-Okés - kiszálltam, kivettem a szatyrokat a csomagtartóból, még adtam két puszit és egy ölelést Perrienek, és elindultam befelé.
-Szia Hazz - köszöntem, mikor beléptem.
Ledobtam az előszobában a cuccokat, lerúgtam a lábamról a cipőt és bementem a nappaliba, mivel semmi válasz nem volt a köszönésemre.
A nappaliba mentem megnézni, ott nem volt. Bementem a hálóba és ott találtam Harry-t, amint éppen békésen aludt.
Elmosolyodtam és az ajtófélfának dőlve néztem egy darabig.
~Hány lány lenne a helyemben... De én, és csakis én vagyok az, akit Harry akar. Én nyertem el a szerelmét.. Az élettől kapott valaha legnagyobb ajándékom Ő. Nem azért mert híres. Nem azért, mert mindenki ismeri a nevét. Nem azért, mert gazdag. Hanem mert Ő szívből tud szeretni. És engem így szeret.
Nagy nehezen, de elszakadtam Harry-től. Gondoltam, csinálok neki valami kaját, mire felébred.
Meglepetésemre tele volt a hűtő mindennel. Úgy tűnik, Harry annyira unatkozott itthon, hogy nagybevásárlást tartott...
Kivettem egy liter tejet, vettem elő tojást, lisztet, kakaóport és nekiálltam Brownie-t sütni. Gondoltam Harry örülni fog egy kis édességnek.
Szépen összeraktam a tésztát, ami egy csokimasszára hasonlított, aztán kiöntöttem egy tepsibe, majd betettem a sütőbe.
Fél órára tettem be a sütőbe, ennyi bőven elég volt neki ahhoz, hogy tökéletesre süljön.
Hagytam egy picit hűlni, majd felvágtam és néhány szelet gőzölgő csokis sütit egy tányérra tettem.
A tányérral a kezemben bementem és leültem az ágyra az alvó Harry mellé. Megsimogattam arcát, majd adtam oda egy puszit.
Megfogtam egy szelet sütit és elhúztam Harry orra alatt. Ahogy megcsapta a süti illata halkan morgott egyet, a hátára fordult és nyújtózkodott, majd lassan kinyitott a szemét.
-Szia Gyönyörűm - mosolygott félkómásan. Álmos hangjától hatalmasat dobbant a szívem.
-Szia Hazz - mosolyogtam rá vissza. - Csináltam sütit - emeltem fel picit a tányért.
-Azt most tedd le egy picit! - mondta lágyan, majd lenyomta a kezemet, hogy letehessem a tányért a kis asztalra.
Miután letettem és vissza fordultam Harryhez ő egyből megtámadott ajkaival.
Lassan csókolt és éreztem, hogy nagyon örül, hogy hazajöttem. Aztán csókja egyre vadabbá vált.
Átrántott az ágy másik felére és maga alá húzva csókolt tovább.
-Harry, ezt nem lehetne holnap? Ma nem így... nem így terveztem a napomat - ziháltam.
-Persze... Ne haragudj, hogy így letámadtalak - hajtotta le a fejét.
Ülő helyzetbe tornáztam magam, majd megcsókoltam.
-Dehogy haragszom... Egyébként... - itt a füléhez hajoltam. - Szeretlek.
-Én is szeretlek - és megint megcsókolt.
-Eszel sütit? - kérdeztem édes arccal.
-Igen! - felelte és a tányér után kapott, majd letette kettőnk közé az ágyra. - Te ettél már? - nézett rám.
-Nem. Kb 15 perce szedtem ki a sütőből - feleltem.
-És az volt az első, hogy hozz nekem? - kérdezte meglepődve.
-Természetesen. Hiszen neked sütöttem - mondtam egyszerűen.
-Imádlak - adott puszit az arcomra, majd beleharapott egy szeletbe.
Én először figyelmesen kémleltem és vártam, mit reagál.
-Ez nagyon finom! - csodálkozott el.
-Örülök, hogy ízlik - mosolyogtam és én is beleharaptam egy sütibe.
Miután egy tányér sütit elfogyasztottunk ledőltünk picit.
A csöndes szobában az ágyon fekve Harry átölelve tartott.
-Mit szólnál, ha összeköltöznénk? - kérdezte Harry.
-Összeköltöznénk? Máris? - kérdeztem vissza.
-Hát... ne nézz hülyének, ez csak egy kósza ötlet volt, csak gondoltam kisülhet belőle valami jó is - vont vállat.
-Nekem tetszik az ötlet, csak picit hirtelen jött - kuncogtam.
-Azért hagyom ezt a témát, rágódj rajta - puszilta meg a homlokomat.
-Harry, ezen nem kell agyalnom, rágódnom, vagy gondolkodnom. Én rohadtul örülnék neki, ha összeköltöznénk - sütöttem le a szememet.
-Tényleg? - Harry hangjában nagy mennyiségű lelkesedést hallottam.
-Igen - néztem rá fel.
Erre csak szorosan magához ölelt, adott egy puszit a hajamba.
-Alszunk bébi? - kérdezett.
-Igen... Nagyon fáradt vagyok - ásítottam.
-Rendben. Holnap megbeszélünk mindent. Jó éjt angyalom - nyomott egy pici csókot az ajkaimra, majd leoltotta a lámpát.
-Jó éjt Hazza - és átöleltem.
Harry karjai között hamar elnyomott az álom.
Az álom, amely minden eddiginél kellemesebb és jobb volt...
Remélem, tetszett ez a rész!
Ne haragudjatok, hogy újabban nem hoztam részt, de újabban elég sok gondom volt, például a félévim miatt is, ugyanis megbuktam földrajzból. De lényegtelen már, hiszen itt vagyok és igyekszem egyre gyakrabban hozni a részeket.
Ezer puszi: xxSzikraa.♥*
