~36.: Próbálgatás.~

2013. Augusztus 7. 

21:56

Kopogtam kettőt és szőke barátnőm már nyitotta is nekem az ajtót.

-Szia Kim! De hiányoztál már! - ölelt meg szinte azonnal, amint meglátott az ajtóban. 

-Szia Pezz! Te is nekem! - öleltem vissza.

-Gyere beljebb és mesélj! Mi ez a hirtelen eljövetel otthonról? - kérdezősködött és mondhatni berángatott az ajtón. 

-Hát... Harry otthon van, nekem meg most valahogy nincs kedvem hozzá. Elég rossz kedvem van - kezdtem bele a történetembe, már, ha ezt lehet annak nevezni. 

-Mitől? - kérdezett aggódó arccal.

-Tudod, ma elkezdtem szedni azokat a gyógyszereket, amiket felírt nekem az orvos. Na, az kicsit földhöz vágott. Valahogy önkéntelenül belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha megszületne, és, hogy milyen lenne ő. És eszembe jutott az is, hogy így már nem tudhatom meg... - hajtottam le a fejemet. 

-Ne gondolj ilyenekre! Tudod mire gondolj ehelyett? Arra, hogy jobb így mindenkinek. Neked is, Harrynek is és neki is - mutatott a hasam felé. - Lehet, hogy x év múlva még együtt lesztek Harryvel és majd akkor közösen úgy döntötök, hogy akkor most kell nektek egy gyerek. Először tervezni kell, mert, ha nem teszed, könnyen összeomolhat körülötted minden - nézett a szemembe. 

-Igazad van Perrie. Ez leginkább Harry karrierjének rovására mehet. Meg az enyémre, de az nem érdekel annyira - vontam vállat. 

-Na látod! Akkor nincs semmi okod arra, hogy rossz kedved legyen - ölelgetett meg. 

-Köszönöm Perrie!  - mosolyogtam. 

-Akkor most csináljunk valamit, ami kicsit felvidít. Szóval. Mit szólnál, ha most megnéznénk meg azokat a cipőket, amit még Doncasterben ígértem? - kérdezte izgatott arccal. 

-Jó ötlet! Figyelemelterelésnek tökéletesen megfelel - pattantam fel a székről, ahol ültem.

-Gyere utánam! - intett én pedig lépésről lépésre haladtam mögötte. 

Felmentünk a lépcsőn és Perrie egy ajtót nyitott ki. Beléptem, Pezz felkapcsolta a villanyt és olyan látvány tárult elém, mint még talán sosem. 

Egy nagyobb cipőbolt méretű szoba, telis-tele szebbnél szebb cipőkkel. Polcok és szekrények tömkelege lepte be a szobát és több száz pár cipő ékeskedett rajtuk és bennük. Lélegzetelállító volt. 

-Azt a rohadt - -tátottam el a számat a rengetegféle és fajta cipő láttán. 

-Na, igen. Tádááámm! - vigyorodott el Perrie végighúzva ujját egy polcon. 

-Ez valami kegyetlen! - elkezdtem lassan és óvatosan lépkedni a polcok között, mintha attól félnék, hogy bármelyik pillanatban történhet valami. 

-Válaszd ki, amelyik tetszik, próbáld fel és, ha jó, akkor a tied - Perrie.

-Na, de honnan van neked ennyi topogód? - kérdeztem elképedve. 

-Tudod, szinte minden fellépésre, interjúra, koncertre, vörös szőnyeges megjelenésre vadonatúj cipőket kapunk. Én pedig, ami tetszik, azt megtartom - felelt lazán. 

-Úristen! Ez volt rajtad, mikor tavaly decemberben Zaynnel és a srácokkal New York-ban voltál! Mindig s imádtam ezt a surranót - vettem óvatosan a kezembe a csodaszép lapos talpú, fekete, amúgy tök egyszerű bakancsot. 

-Igen - nevetett Perrie. - Honnan tudod? - kérdezte meglepődve.

-Újságíró vagyok. Én voltam az első, aki leközölte, hogy New York-ban vagy a 1D-vel - forgattam a szemem játékosan. 

-Ja, bocs - Perrie. 

-Ha ha ha! - pattogtam. - Jézusom, nem tudok válogatni! Itt a cipőd az X-factor utolsó előadásáról. És ez pedig a legelső Kids Choice Awardson volt rajtad! - mutogattam sorra a cipőkre.

-Atya ég! Te ennyire Little Mix függő vagy?! - nézett rám olyan arccal, mint egy bolondra. 

-Nem. De még mindig újságírással foglalkozom - jelentettem ki ismét.

-Haha - Perrie. 

*1 és fél óra múlva*

-Jéézusom! Még életemben nem volt rajtam ennyi idő alatt ennyi cipő - dőltem hátra a kanapén, mikor visszaértünk a való világba.
-Jó neked - kuncogott Perrie és leheveredett mellém.
-Köszönöm, hogy mindent kivertél a fejemből! - öleltem át.
-Héé, még van egy nagy szobányi ruhám is - ült fel és rám nézett.
-Neeee!! - fogtam a fejem.
-Deeee!! Na gyere te! - felállt és felrántott engem is a kanapéról.
-Édes Istenem, szűz Mariskám, segíts! - nyöszörögtem, miközben felrángatott ismét a lépcsőn.
-Valamivel el kell terelni a figyelmedet... Muhahaa! - és benyitott egy ajtón, ami mögött ezernyi darab ruha volt.
-Egész éjszaka itt akarunk lenni? Már így is fél tizenkettő - hisztiztem. - Nem fogok hazaérni és Hazz ki fog borulni...
-Itt alszol. Majd felhívom Harry-t, hogy ne aggódjon - Perrie.
-De holnap dolgoznom is kell... - érveltem a hazamenetelem mellett.
-Majd Charles-t is felhívom. Nem probléma - vont vállat és levett egy vállfáról egy ruhát.
Lila miniruha volt, szép tartással.
-Brit Awards? - kérdeztem. Eszembe jutott, hogy ez akkor volt rajta.
-Könyvet írhatnál rólam... Vagyis rólunk - nevetett ismét.
-Jóóó, nem szól be! - nevettem én is.
-Ezt próbáld fel - dobta nekem a lila darabot. - Meg ezt - dobott nekem még egyet. - És ezt - dobálta felém a harmadik ruhát.
-Jézus, ennyi elég egyszerre. Ezt felpróbálom és aztán válogatunk még - nevettem és kicsit arrébb álltam.
Egész este ruhákat próbálgattam és nemsokára beszállt Pezz is.
Rengeteget baromkodtunk és jó éreztük magunkat.

Remélem tetszett ez a rész! xx
Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a következő linken található oldalt legyetek szívesek like-olni. 
https://www.facebook.com/Szikraa.Official
Előre is köszönöm mindenkinek! 
És még egy véleményt kérnék erről a részről! 
Puszi: xxSzikraa.♥*
 

~35.: Taxisofőr.~

Közel egy óráig még feküdtem és hallhattam, Harry mit csinál. Csak olyanokat hallottam, mint a mikróm zúgása, Harry telefonálása.. Egyszer bejött és kivitte magával Turtle-t, amit furcsálltam, mert úgy tudtam, hogy nem szereti a teknősöket.
Mikor már halálra untam magam, lassan felültem, nyújtózkodtam egy nagyot, majd kimásztam az ágyból és elhagytam a szobát.
-Jó reggelt Csipkerózsika! - mosolyodott el, ahogy meglátott.
-Szia Hazz - mosolyogtam én is és az ölébe ültem. 
-Jól vagy Szerelmem? - kérdezte halkan, kezeit finoman a combomra téve.
-Jól - sóhajtottam bánatosan és lehajtottam a fejem.
-Álmodban sírtál... - pillantott rám aggódva.
Úgy döntöttem, meghagyom neki a hitet, hogy valóban aludtam.
-Hmm... Fel sem tűnt - meredtem magam elé.
-Biztos van valami baj... Mondd el kérlek! - pillantása könyörgő volt.
A gondolataim ismét rossz irányba terelődtek és fejemet lehajtva szememből kiszökött pár csepp könny, ami combomon landolt.
-Látod, most is sírsz. Nagyon szépen kérlek, Kimberly! - szorította meg gyengéden a combomat Harry.
-Hazz, ne! Ne faggass most légyszíves! Nincs erőm, sem kedvem most erről beszélni - ráztam a fejem és felálltam az öléből, majd berongyoltam a konyhába.
Ittam egy pohár vizet, aztán elkezdtem öltözködni.
-Hová mész Kim? - lépett mellém aggodalmas arccal.
-Csak... Csak szükségem van... Mármint beszélnem kell... Mindegy, az a lényeg, hogy Perrievel vagy Eleanorral leszek - feleltem végül.
-De már elég késő van... - Harry.
-Nem baj. Semmi gond nem lesz, de most ki kell szellőztetnem a fejem - sóhajtottam és felkaptam a kulcsomat meg a telefonomat, aztán elhúztam.
Miközben gyors léptekkel meneteltem felhívtam Perrie-t.
-Szia Pezza! Figyelj csak, nagy gond lenne, ha átmennék hozzád? - kérdeztem gyorsan hadarva.
-Szia Kim! Dehogy lenne, úgy is itthon ülök egyedül. Gyere csak! - felelt örömmel a hangjában.
-Rendben. 20 perc és ott vagyok - mondtam és letettem, majd igyekeztem utólérni azt a taxit, ami éppen akkor tett ki egy öregasszonyt a háza előtt.
Rohantam, ahogy csak tudtam, és éppen elindult a taxis, mikor észrevette, hogy integetek neki, mint a sült bolond, így megállt és megvárta, hogy odaérjek hozzá.
-Huhh, köszönöm, hogy megvárt! - ültem be.
-Nagyon szívesen hölgyem. Hová vihetem? - kérdezte, én pedig bediktáltam neki a címet.
Elindultunk én pedig végig a telefonommal babráltam, de közben feltűnt, hogy a sofőr egyre jobban engem néz, egyre többször kapja rám a tekintetét.
-Megkérdezhetem, hogy mi olyan érdekes? - mosolyogtam barátságosan.
-Ööö... Csak hasonlít valakire. Nem. Nem is hasonlít. Biztos, hogy maga az - vigyorgott önelégülten.
Én csak kérdően néztem rá.
-Maga a One Direction-ös Harry Styles új barátnője nem? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-De. Honnan tudta? - kérdeztem vissza meglepetten.
-Hát, tudja, a lányom nagy Directioner, vagy hogy is hívják, és mióta nyilvánosságra került a maga kapcsolata a sráccal, ő az óta arról beszél és képeket mutogat nekem, hogy maga milyen szép, és hogy mennyire örül, hogy maga van Harryvel, meg egyebek. Hát, meg kell mondjam, igaza van és maga tényleg meglehetősen szép - nézett elismerően, miután elmondta, amire kíváncsi voltam.
-Hát, köszönöm - mosolyogtam. - Szóval ilyen kedves lánya van? Hmm... Elkérhetem a telefonját? És hogy hívják a lányt? - mutattam a műszerfal tetején heverő iPhone 5c-re.
-Őő, persze és Nicole - mondta óvatosan.
Elvettem a telefont  és elülső fényképezőre állítottam, majd lefotóztam vele magam.
-Van egy tolla meg egy papírja? - kérdeztem, mire ő egyik kezével -amelyikkel nem éppen a kormányt fogta -, odaadott egy tollat meg egy picit gyűrött papírlapot, én pedig írni kezdtem rá, a légzsák helyére téve a lapot.

"Kedves Nicole! 

Tudod, ma apukád taxijában utaztam és Ő felismert Engem, majd mesélt Nekem arról, hogy miket szoktál Rólam mondani neki. 
Ezzel a kis levéllel és a képpel szeretném Neked megköszönni, hogy Te nem tartozol a közé a sok lány közé, akik Engem rosszabbnál rosszabb üzenetekkel bombáznak. Köszönöm szépen, és csak, hogy tudd, és a lehető legboldogabb legyél, Harrynek mindenképpen mesélek rólad. ;) XoXo Kimberly♥"

-Itt is vagyunk! - mutatott a házra, ahová jönni akartam. 

-Köszönöm! Ezt pedig adja oda a lányának kérem és mutassa meg neki a képet is. Mennyi lesz az ide út ára? - kérdeztem a zsebemben lapuló pénzért nyúlva.

-Hagyja csak Kimberly. Tudja, a lányom nagyon fog örülni annak, amit maga most tett és nekem a lányom öröme a legfontosabb. Ezt az utat én állom magának - kacsintott barátságosan. 

-Egészen biztos ez uram? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 

-Teljesen - mosolygott. 

-Rendben. Köszönöm, viszlát! - intettem mosolyogva. 

-Én köszönöm és viszlát! - intett ő is és elhajtott. 

Én elindultam afelé a hatalmas, de gyönyörű ház felé, amelyben Perrie lakik.

Remélem tetszett! Pár kommentárt elfogadok, ha már hajnali 2-ig írtam. :D 

 xxSzikraa.♥*