~36.: Próbálgatás.~

2013. Augusztus 7. 

21:56

Kopogtam kettőt és szőke barátnőm már nyitotta is nekem az ajtót.

-Szia Kim! De hiányoztál már! - ölelt meg szinte azonnal, amint meglátott az ajtóban. 

-Szia Pezz! Te is nekem! - öleltem vissza.

-Gyere beljebb és mesélj! Mi ez a hirtelen eljövetel otthonról? - kérdezősködött és mondhatni berángatott az ajtón. 

-Hát... Harry otthon van, nekem meg most valahogy nincs kedvem hozzá. Elég rossz kedvem van - kezdtem bele a történetembe, már, ha ezt lehet annak nevezni. 

-Mitől? - kérdezett aggódó arccal.

-Tudod, ma elkezdtem szedni azokat a gyógyszereket, amiket felírt nekem az orvos. Na, az kicsit földhöz vágott. Valahogy önkéntelenül belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha megszületne, és, hogy milyen lenne ő. És eszembe jutott az is, hogy így már nem tudhatom meg... - hajtottam le a fejemet. 

-Ne gondolj ilyenekre! Tudod mire gondolj ehelyett? Arra, hogy jobb így mindenkinek. Neked is, Harrynek is és neki is - mutatott a hasam felé. - Lehet, hogy x év múlva még együtt lesztek Harryvel és majd akkor közösen úgy döntötök, hogy akkor most kell nektek egy gyerek. Először tervezni kell, mert, ha nem teszed, könnyen összeomolhat körülötted minden - nézett a szemembe. 

-Igazad van Perrie. Ez leginkább Harry karrierjének rovására mehet. Meg az enyémre, de az nem érdekel annyira - vontam vállat. 

-Na látod! Akkor nincs semmi okod arra, hogy rossz kedved legyen - ölelgetett meg. 

-Köszönöm Perrie!  - mosolyogtam. 

-Akkor most csináljunk valamit, ami kicsit felvidít. Szóval. Mit szólnál, ha most megnéznénk meg azokat a cipőket, amit még Doncasterben ígértem? - kérdezte izgatott arccal. 

-Jó ötlet! Figyelemelterelésnek tökéletesen megfelel - pattantam fel a székről, ahol ültem.

-Gyere utánam! - intett én pedig lépésről lépésre haladtam mögötte. 

Felmentünk a lépcsőn és Perrie egy ajtót nyitott ki. Beléptem, Pezz felkapcsolta a villanyt és olyan látvány tárult elém, mint még talán sosem. 

Egy nagyobb cipőbolt méretű szoba, telis-tele szebbnél szebb cipőkkel. Polcok és szekrények tömkelege lepte be a szobát és több száz pár cipő ékeskedett rajtuk és bennük. Lélegzetelállító volt. 

-Azt a rohadt - -tátottam el a számat a rengetegféle és fajta cipő láttán. 

-Na, igen. Tádááámm! - vigyorodott el Perrie végighúzva ujját egy polcon. 

-Ez valami kegyetlen! - elkezdtem lassan és óvatosan lépkedni a polcok között, mintha attól félnék, hogy bármelyik pillanatban történhet valami. 

-Válaszd ki, amelyik tetszik, próbáld fel és, ha jó, akkor a tied - Perrie.

-Na, de honnan van neked ennyi topogód? - kérdeztem elképedve. 

-Tudod, szinte minden fellépésre, interjúra, koncertre, vörös szőnyeges megjelenésre vadonatúj cipőket kapunk. Én pedig, ami tetszik, azt megtartom - felelt lazán. 

-Úristen! Ez volt rajtad, mikor tavaly decemberben Zaynnel és a srácokkal New York-ban voltál! Mindig s imádtam ezt a surranót - vettem óvatosan a kezembe a csodaszép lapos talpú, fekete, amúgy tök egyszerű bakancsot. 

-Igen - nevetett Perrie. - Honnan tudod? - kérdezte meglepődve.

-Újságíró vagyok. Én voltam az első, aki leközölte, hogy New York-ban vagy a 1D-vel - forgattam a szemem játékosan. 

-Ja, bocs - Perrie. 

-Ha ha ha! - pattogtam. - Jézusom, nem tudok válogatni! Itt a cipőd az X-factor utolsó előadásáról. És ez pedig a legelső Kids Choice Awardson volt rajtad! - mutogattam sorra a cipőkre.

-Atya ég! Te ennyire Little Mix függő vagy?! - nézett rám olyan arccal, mint egy bolondra. 

-Nem. De még mindig újságírással foglalkozom - jelentettem ki ismét.

-Haha - Perrie. 

*1 és fél óra múlva*

-Jéézusom! Még életemben nem volt rajtam ennyi idő alatt ennyi cipő - dőltem hátra a kanapén, mikor visszaértünk a való világba.
-Jó neked - kuncogott Perrie és leheveredett mellém.
-Köszönöm, hogy mindent kivertél a fejemből! - öleltem át.
-Héé, még van egy nagy szobányi ruhám is - ült fel és rám nézett.
-Neeee!! - fogtam a fejem.
-Deeee!! Na gyere te! - felállt és felrántott engem is a kanapéról.
-Édes Istenem, szűz Mariskám, segíts! - nyöszörögtem, miközben felrángatott ismét a lépcsőn.
-Valamivel el kell terelni a figyelmedet... Muhahaa! - és benyitott egy ajtón, ami mögött ezernyi darab ruha volt.
-Egész éjszaka itt akarunk lenni? Már így is fél tizenkettő - hisztiztem. - Nem fogok hazaérni és Hazz ki fog borulni...
-Itt alszol. Majd felhívom Harry-t, hogy ne aggódjon - Perrie.
-De holnap dolgoznom is kell... - érveltem a hazamenetelem mellett.
-Majd Charles-t is felhívom. Nem probléma - vont vállat és levett egy vállfáról egy ruhát.
Lila miniruha volt, szép tartással.
-Brit Awards? - kérdeztem. Eszembe jutott, hogy ez akkor volt rajta.
-Könyvet írhatnál rólam... Vagyis rólunk - nevetett ismét.
-Jóóó, nem szól be! - nevettem én is.
-Ezt próbáld fel - dobta nekem a lila darabot. - Meg ezt - dobott nekem még egyet. - És ezt - dobálta felém a harmadik ruhát.
-Jézus, ennyi elég egyszerre. Ezt felpróbálom és aztán válogatunk még - nevettem és kicsit arrébb álltam.
Egész este ruhákat próbálgattam és nemsokára beszállt Pezz is.
Rengeteget baromkodtunk és jó éreztük magunkat.

Remélem tetszett ez a rész! xx
Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a következő linken található oldalt legyetek szívesek like-olni. 
https://www.facebook.com/Szikraa.Official
Előre is köszönöm mindenkinek! 
És még egy véleményt kérnék erről a részről! 
Puszi: xxSzikraa.♥*
 

~35.: Taxisofőr.~

Közel egy óráig még feküdtem és hallhattam, Harry mit csinál. Csak olyanokat hallottam, mint a mikróm zúgása, Harry telefonálása.. Egyszer bejött és kivitte magával Turtle-t, amit furcsálltam, mert úgy tudtam, hogy nem szereti a teknősöket.
Mikor már halálra untam magam, lassan felültem, nyújtózkodtam egy nagyot, majd kimásztam az ágyból és elhagytam a szobát.
-Jó reggelt Csipkerózsika! - mosolyodott el, ahogy meglátott.
-Szia Hazz - mosolyogtam én is és az ölébe ültem. 
-Jól vagy Szerelmem? - kérdezte halkan, kezeit finoman a combomra téve.
-Jól - sóhajtottam bánatosan és lehajtottam a fejem.
-Álmodban sírtál... - pillantott rám aggódva.
Úgy döntöttem, meghagyom neki a hitet, hogy valóban aludtam.
-Hmm... Fel sem tűnt - meredtem magam elé.
-Biztos van valami baj... Mondd el kérlek! - pillantása könyörgő volt.
A gondolataim ismét rossz irányba terelődtek és fejemet lehajtva szememből kiszökött pár csepp könny, ami combomon landolt.
-Látod, most is sírsz. Nagyon szépen kérlek, Kimberly! - szorította meg gyengéden a combomat Harry.
-Hazz, ne! Ne faggass most légyszíves! Nincs erőm, sem kedvem most erről beszélni - ráztam a fejem és felálltam az öléből, majd berongyoltam a konyhába.
Ittam egy pohár vizet, aztán elkezdtem öltözködni.
-Hová mész Kim? - lépett mellém aggodalmas arccal.
-Csak... Csak szükségem van... Mármint beszélnem kell... Mindegy, az a lényeg, hogy Perrievel vagy Eleanorral leszek - feleltem végül.
-De már elég késő van... - Harry.
-Nem baj. Semmi gond nem lesz, de most ki kell szellőztetnem a fejem - sóhajtottam és felkaptam a kulcsomat meg a telefonomat, aztán elhúztam.
Miközben gyors léptekkel meneteltem felhívtam Perrie-t.
-Szia Pezza! Figyelj csak, nagy gond lenne, ha átmennék hozzád? - kérdeztem gyorsan hadarva.
-Szia Kim! Dehogy lenne, úgy is itthon ülök egyedül. Gyere csak! - felelt örömmel a hangjában.
-Rendben. 20 perc és ott vagyok - mondtam és letettem, majd igyekeztem utólérni azt a taxit, ami éppen akkor tett ki egy öregasszonyt a háza előtt.
Rohantam, ahogy csak tudtam, és éppen elindult a taxis, mikor észrevette, hogy integetek neki, mint a sült bolond, így megállt és megvárta, hogy odaérjek hozzá.
-Huhh, köszönöm, hogy megvárt! - ültem be.
-Nagyon szívesen hölgyem. Hová vihetem? - kérdezte, én pedig bediktáltam neki a címet.
Elindultunk én pedig végig a telefonommal babráltam, de közben feltűnt, hogy a sofőr egyre jobban engem néz, egyre többször kapja rám a tekintetét.
-Megkérdezhetem, hogy mi olyan érdekes? - mosolyogtam barátságosan.
-Ööö... Csak hasonlít valakire. Nem. Nem is hasonlít. Biztos, hogy maga az - vigyorgott önelégülten.
Én csak kérdően néztem rá.
-Maga a One Direction-ös Harry Styles új barátnője nem? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-De. Honnan tudta? - kérdeztem vissza meglepetten.
-Hát, tudja, a lányom nagy Directioner, vagy hogy is hívják, és mióta nyilvánosságra került a maga kapcsolata a sráccal, ő az óta arról beszél és képeket mutogat nekem, hogy maga milyen szép, és hogy mennyire örül, hogy maga van Harryvel, meg egyebek. Hát, meg kell mondjam, igaza van és maga tényleg meglehetősen szép - nézett elismerően, miután elmondta, amire kíváncsi voltam.
-Hát, köszönöm - mosolyogtam. - Szóval ilyen kedves lánya van? Hmm... Elkérhetem a telefonját? És hogy hívják a lányt? - mutattam a műszerfal tetején heverő iPhone 5c-re.
-Őő, persze és Nicole - mondta óvatosan.
Elvettem a telefont  és elülső fényképezőre állítottam, majd lefotóztam vele magam.
-Van egy tolla meg egy papírja? - kérdeztem, mire ő egyik kezével -amelyikkel nem éppen a kormányt fogta -, odaadott egy tollat meg egy picit gyűrött papírlapot, én pedig írni kezdtem rá, a légzsák helyére téve a lapot.

"Kedves Nicole! 

Tudod, ma apukád taxijában utaztam és Ő felismert Engem, majd mesélt Nekem arról, hogy miket szoktál Rólam mondani neki. 
Ezzel a kis levéllel és a képpel szeretném Neked megköszönni, hogy Te nem tartozol a közé a sok lány közé, akik Engem rosszabbnál rosszabb üzenetekkel bombáznak. Köszönöm szépen, és csak, hogy tudd, és a lehető legboldogabb legyél, Harrynek mindenképpen mesélek rólad. ;) XoXo Kimberly♥"

-Itt is vagyunk! - mutatott a házra, ahová jönni akartam. 

-Köszönöm! Ezt pedig adja oda a lányának kérem és mutassa meg neki a képet is. Mennyi lesz az ide út ára? - kérdeztem a zsebemben lapuló pénzért nyúlva.

-Hagyja csak Kimberly. Tudja, a lányom nagyon fog örülni annak, amit maga most tett és nekem a lányom öröme a legfontosabb. Ezt az utat én állom magának - kacsintott barátságosan. 

-Egészen biztos ez uram? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 

-Teljesen - mosolygott. 

-Rendben. Köszönöm, viszlát! - intettem mosolyogva. 

-Én köszönöm és viszlát! - intett ő is és elhajtott. 

Én elindultam afelé a hatalmas, de gyönyörű ház felé, amelyben Perrie lakik.

Remélem tetszett! Pár kommentárt elfogadok, ha már hajnali 2-ig írtam. :D 

 xxSzikraa.♥*

~34.: Szerelmes tekintet.~

2013. Augusztus 7.

18:22

Ma délelőttre volt beutalóm az orvoshoz, így egy nap betegszabadságot vettem ki a szerkesztőségnél és elcipeltem magam. Valóban megkaptam azokat a gyógyszereket, amelyeket Harrynek említettem, így hazamentem és leültem az ebédlőasztalhoz egy pohár víz társaságában.

Nézegettem egy darabig azt a doboz gyógyszert, majd kipattintottam a helyéről egyet. Mielőtt bevettem volta, az ujjaim közé fogva a kis bogyócskát, elkezdtem vizsgálgatni. 

Biztos, hogy én ezt akarom? Hiszen... ő az én gyerekem lenne... Közös gyerekem Harryvel.
~Kimberly, minden hiába! Meg kell tenned! Te is tudod, hogy ez a legjobb neked is, Harrynek is és ennek a magzatnak is! ~ szólalt meg valami belülről.
Nagyot sóhajtottam és egy könnycseppek futottak végig az arcomon. Még egy mély levegőt vettem és gyorsan egy korty vízzel leküldtem a gyógyszert.
A fejemet fogva ültem tovább az asztalnál és többnyire csak sírtam.

2013. Augusztus 7.

20:29

Még mindig elég levert voltam. A gyógyszer, amit be kellett vennem órákra kábulttá tett, de még így is görcsszerűen törtek rám a sírásrohamok. 

Harry minden jelzés nélkül lépett be a lakásba, majd cipőjét az előszobában lerúgva sietett be hozzám. 

Az ajkamba haraptam, és még mielőtt beért volna, alvást színlelve magamra húztam a takarót és behunytam a szememet.

Mikor meglátta, hogy "nem vagyok ébren", lassan lépkedett a szőnyegpadlón, mikor pedig mellém ért óvatosan leült az ágyra és lesimította az arcomon maradt könnycseppeket. Művészi óvatossággal csak annyira nyitottam ki a szememet, hogy lássam arcát, ami most lágy érzelmet mutatott, de mégse vegye észre, hogy nézem. 

Zöld szemei kedvesen és szeretetteljesen siklottak végig arcomon, majd az egész testemen. Szinte sugárzott smaragdszínű szeméből az, hogy akár az életét is odaadná értem.

-Olyan szép... - suttogta magának, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem. 

Halkat sóhajtottam, mert már nem bírtam a sok kis levegővel, amivel eddig lélegeztem. Éreztem, ahogy egy újabb könnycsepp szökik ki szemhéjam alól, amit Harry zavarodott arccal, de letörölt. 

Ő is felsóhajtott, majd megpuszilt és kiment a szobából, behúzva maga után az ajtót.

Én továbbra sem nyitottam ki a szemem, mert nagyon kényelmesen elfeküdtem, viszont egy boldog mosoly kúszott az arcomra annak gondolatára, ami elhagyta Harry száját. 

Tekintete, ami engem lesett annyira... csodáló volt. Már-már fanatikus. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz valaki, aki még álmomban is úgy néz rám, mint a valaha létezett legnagyobb kincsre. De láttam szemeiben. Láttam azt a színtiszta szerelmet, azt a mély és áthatolhatatlan érzelmet, amelyet irántam, és csakis irántam táplált. És ez olyan dolog, amit viszonozok. A szerelem.

~33.: Valami nem okés...~

2013 Augusztus 3.

08:28

Kicsit több, mint két hét telt el a Directionerek letámadása óta. Azóta viszont voltak olyan lányok, akik engem is megállítottak egy kép erejéig még akkor is, ha épp egyedül voltam.
Már bejárok a munkahelyemre, de most a hétvégére való tekintettel nem vagyok bent a szerkesztőségben.
Reggel arra ébredtem, hogy forog a gyomrom és a tegnap esti vacsora tartalma igyekszik visszaküzdeni magát. Felpattantam az ágyból és kirohantam a mosdóba. Azonnal, ahogy beértem kidobtam a taccsot egyenesen a vécébe.
Egyszer csak egy kezet éreztem a hátamon, amint megnyugtatóan simogat és egy másikat, ami a hajamat próbálja hátrafogni. Harry próbálta kiszűrni, mi bajom lehet, de nem tudott semmire következtetni.
Pár napja már szinte minden reggel ilyen gondokkal küzdök, de még nekem sem sikerült rájönnöm, hogy mi van. Ám most valami nagyon furcsát éreztem. A méhem olyan furcsa rezgésszerűségeket küldött szét a testemben. Ebből leesett.
Lehet, hogy terhes vagyok? De hát... az óta nem is voltunk együtt Harryvel szexuálisan. Több, mint két hét. Az éppen elég. Basszus.
-Kim mi a baj? Napok óta minden reggel rókázol - nézett rám értelmetlenül, miközben épp fogat mostam az alapos gyomortisztítás után. Egy pillanatra lehunytam a szememet, majd néhány könnycsepp gördült ki a szememből, ahogy szembesültem a bajjal. Kimostam a számat, majd nekidőltem a mosdókagylónak, Harry pedig velem szemben állt.
-Hazz, eddig azt hittem, talán beteg vagyok, de most elgondolkoztam. Figyelj... Minden reggel rosszul vagyok. Legtöbbször hányok is. Érzékeny vagyok nagyjából mindenre. Lehet, hogy.... - Harry egyre kíváncsibban nézett rám. - Sok esélyt látok rá, hogy terhes vagyok - sóhajtottam. Harry egy pillanatra lefagyott, aztán hangosan kifújta a levegőt, miközben kezeivel az arcát dörzsölte.
-Basszameg... - csak ennyit mondott először. - De hát több, mint két hete... - itt elgondolkodott. - A rohadt életbe! - fordult meg és ököllel beleütött egyet az ajtófélfába, amitől én összerezzentem.
-Harry, kérlek ne légy feszült! - kértem őt halk, visszafogott hangon.
-Mégis, hogy a jó büdös picsába ne legyek feszült, amikor teherbe ejtettelek?! - kiáltott rám, én pedig elsírtam magam.
-Ne kiabálj velem Hazz! - kértem megint olyan halkan, de most már remegve és sírva. Harry kemény tekintete ellágyult és közelebb lépett hozzám.
-Ne haragudj! Nem kellett volna így rád kiabálnom... - Harry.
-Elhiszem, hogy most ideges vagy. De ne velem kiabálj kérlek! - pislogtam rá még mindig könnyes szemekkel.
-Mit tudunk ilyenkor csinálni? - kérdezte figyelembe sem véve előbbi mondataimat. 
-Fogalmam sincs, nem voltam még terhes - forgattam a szememet.
-De, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Először fekszem le veled, erre rögtön ilyen történik - rázta a fejét Harry és hátat fordított nekem.
-Ne aggódj Harry! - öleltem meg hátulról. - Esküszöm, nem lesz semmi baj. Ezt én ígérem meg neked. Holnap kérek egy időpontot az orvosomhoz és minden oké lesz jó? Azt hallottam ezekre lehet kapni valami gyógyszert... Ha kapok olyat, akkor minden megoldódik. Rendben? - támasztottam homlokomat megfeszült hátának.
-Oké.. - sóhajtott, majd megfordult és megölelt.

2013 Augusztus 3.

12:02

-Jaj ne már! - forgattam a szememet, mikor megláttam az éppen hevesen csörgő telefonomon a nevet.
-Ki az? - kérdezte Harry felkapva a fejét. 
-Mia - leheltem utálatosan és felvettem a telefont. - Mit akarsz? - kérdeztem egyből ellenségesen.
-Ja, csak annyit, hogy gratulálok, hogy sikerült megszédítened a göndört. Kíváncsi vagyok mennyi idő kell ahhoz, hogy rájöjjön, milyen kis céda vagy valójában, és, hogy hamar összetöröd majd a szívét - kuncogott gonoszan.
-Jézus, szerintem inkább hanyagol az idézőjeles jókívánságaiddal. Amúgy mit tudsz te erről? Ez szerintem az én magánéletem Harryvel, ehhez abszolút semmi közöd. Na, de ha csak ennyit szerettél volna, akkor szia - letettem.
-Minek hívott? - kérdezte Harry.
-Mert egy idióta - forgattam meg ismét a szememet, majd visszaültem Harry mellé, de az ebédet már nem bírtam folytatni.
Bebattyogtam a szobába és ledőltem az ágyra. Szédültem és elég rosszul is voltam.
-Mi van Kim? - kérdezte Harry mikor ő is bejött.
-Semmi - motyogtam egy párnába.
-Biztos? - Harry.
-Igen.. - feleltem.
-Szóval nem akarod elmondani. Oké - kuncogott és átölelt, majd a vállamhoz tette a fejét. - Nem tudom biztosan azt kellene-e tennünk, amit mondtál... - motyogta halkan a fülembe miközben kezét a hasamra csúsztatta, hogy jelezze, mire is gondol.
-Elbizonytalanodtál? - kérdeztem meglepődve.
-Nem, csak... belegondoltam, hogy... mi lenne, ha megszületne. Lehet, hogy egy... egy gyönyörű kisfiú, vagy egy kislány. És mindennél jobban meg akar születni... És talán... Nem véletlen ez az egész - hallottam rajta, hogy hangja kissé elérzékenyül, ezért felé fordultam és megláttam egyetlen könnycseppet a szemében, amelyet nem hagyott kiszökni.
-Harry... Lehet, hogy igazad van, de meg kell értened, hogy én nem 21 évesen akarok gyereket. Majd 2-3 év múlva talán, de most még nem érzem magam készen erre az egészre. Meg amúgy is elég korai lenne még.. Ne haragudj rám, de nekem nem menne. Most semmiképpen - mondtam a szemébe bocsánatkérő tekintettel.
-Persze. Megértem. Nekem is csak egy... Egy röpke gondolat volt - mosolyodott el halványan, de látszott rajta, hogy nem mond igazat, és hogy nem csak egy röpke gondolat volt, hanem komolyan elgondolkodott ezen.
Én csak megöleltem. Egy darabig ölelkeztünk én pedig éreztem, hogy valami apró nedvesség érkezik a vállamra.
Egy pillanatra csak néztem magam elé, aztán leesett és még szorosabban öleltem magamhoz Harryt, hiszen az a könnycsepp, amelyet magában tartott kiküzdötte magát onnan és most én bőrömet érintve haladt le a vállamon.
Ahogy belegondoltam, hogy Harry sír, nem bírtam visszatartani pár könnycseppet, amik viszont az ő szürke pólóját színezték sötétebbre.
Egymás karjában ejtettük a könnycseppeket, mégis csak én tudtam Harryről, hogy elérzékenyült. Ő mit sem sejtve, szorosan magához ölelve engem potyogtatta könnyeit, amivel engem kínzott a legjobban. De ő ezt nem tudta. 

~32.: Directioner.~

2013 Július 18.
09:23

Arra ébredtem, hogy Harry ajkai a nyakamat érintik, ujjai pedig csípőmet cirógatják.
-Hmm... Jó reggelt - suttogtam álmosan és felé fordultam.
-Neked is - mosolygott rám. - Gyönyörű vagy...
-Ja, el tudom képzelni - temettem tenyerembe az arcomat.
-A tegnap este hihetetlenül jó volt... - rosszfiús félmosolyra húzodott tökéletes szája.
-Nekem is - nevettem halkan, elpirulva.
Harry végigmérte testemet, amit egyetlen vékony lepedőszerű takaró fedett és megcsókolt.
Csókja egyből kizökkentett kómás állapotomból.
Ujjaim kócos hajába túrtak és még jobban húztam magamhoz.
-Mit reggelizünk? - kérdezte miután elhúzódott.
-Te mindig ennél? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát, aki Niall mellett lehúz 3 évet, az örököl pár tulajdonságot... - Harry.
-Jól van Hazz, csinálok valamit - kuncogtam halkan és gyengén kettőt rácsaptam tetovált hasára, majd felálltam és miután felvettem Harry pólóját, ami eddig a padlón hevert, kimentem a konyhába.
-Nehogy odaégesd Életem! - hallottam Harry mély, játékos hangját magam mögött.
Én csak felmutattam neki a középső ujjamat és szórakozottan odanyögtem neki annyit, hogy :
-Nem mindenki olyan, mint Te, Harry - majd a magam boldog szökkenéseivel beugrándoztam a konyhába.
Nem akartam pepecses reggelit készíteni, ezért csak kitettem az asztalra egy nagy tál gyümölcsöt, csináltam mellé teát, meg kitettem a hűtőből a narancslevet az asztalra, hátha Harry azt akar inni.
-Vájúhoz Göndör, ui, ui, ui! - kiáltottam ki a konyhából, majd' össze esve a nevetéstől.
-Fuu, most elkaplak! - hallottam meg Harry talpának dobogását, ahogy a lakásban felém sprintel.
-Áááá!! - sikítottam és kifutottam a konyhából, egyenesen a szobámba, ott pedig fel a galériára.
Harry hosszú, nyurga lábaival olyan gyorsan utolért, hogy szinte esélyem sem volt.
-Ne, ne, ne, nee!! - fulladoztam a nevetéstől, ahogy Hazz közeledett felém.
-De, de de, dee!! - nevetett és nekem támadt, és ahol tudott csikizni kezdett.
Levetettem magam a galérián elhelyezkedő ágyra és vergődve próbáltam kiszabadulni Harry erős karjai alól.
-Ne, Harry, hagyd abba kérlek! Kérlek Hazz!! - visítottam nevetve. A könnyek, amelyek a nevetéstől végigfolytak az arcomon egyre csak gyarapodtak.
-Mondd még egyszer, amit az előbb! - parancsolt, miközben ő is egyre jobban nevetett.
-Vájúhoz, ui, ui, ui! - ismételtem meg.
-Fogod még mondani? - kérdezte folyamatosan kínozva csiklandozásával.
-Amikor csak lehetőségem akad rá! - nevettem tovább, mivel nem bírtam abba hagyni.
-Fogod még mondani? - ismételte meg a kérdést és hevesebben kezdett csikizni.
-Áááááh.... áááááááá!!!! - sikítottam, mert válaszolni nem nagyon tudtam.
-Naaa? - Harry kicsit másképp, kicsit óvatosabban csikizett, hogy válaszolhassak neki.
-Nem, nem, nem, csak hagyd abba, kérleek!! - kiabáltam fulladozva.
-Megígéred? - hagyott alább Harry a csikizéssel.
-Meg - bólintottam és magamra húztam, megcsókoltam, majd felálltam és ismét lementem a konyhába. - Auuu... Most fáj az egész hasam... - biggyesztettem le az ajkamat, amire Harry adott egy puszit.
-Nagyon? - kérdezte aggódva.
-Meglehetősen - néztem fel rá haragot mímelve.
-Gyere, adok oda is egy puszit - kacsintott, majd felhúzta a pólómat, letérdelt elém és nyomott pár puszit lapos hasam puha bőrére is. - Na, jobb? - pillantott fel rám.
Két remegéshullám futott végig gerincem vonalán, majd bólintottam.
-Akkor most kaja - ült le Harry és nekilátott enni.
Én nem ettem sokat. Valamiért nem bírtam egy narancsnál többet megenni.
-Valami baj van? - kérdezte Harry, mikor látta, hogy egy falat narancs lenyelése is nagyobb erőfeszítésekbe telik.
-Nem... Semmi, csak nincs étvágyam - mosolyogtam rá halványan.
-Biztos? - nézett rám furán.
-Teljesen - erősítettem meg.
Harry tovább falatozott, közben pillantását végig óvatosan rajtam tartotta.

2013 Július 18.

11:41

Reggeli után kitaláltuk, hogy kicsit megmutatjuk magunkat a világnak és elmentünk Harryvel sétálni.
Remekül éreztem magam, egészen addig, amíg egy csoport őrülten sikoltozó tinilány - ahogy magukat nevezik, Directioner - be nem támadott bennünket.
Az egyikük ellenségesen közeledett felém, ahogy meglátta, hogy Harry és az én kezem össze van kulcsolva.
-Hülye picsa! - kiáltott rám már 15 méterről.
Én ettől a két röpke szótól már annyira megszeppentem, hogy nem tudtam tovább menni.
-Mégis mit képzelsz?! Nem veheted el tőlük Harry-t. Ő a miénk! Az enyém! - állt meg tőlem negyed lépésre fenyegetően a lány.
-Eszem ágában sem volt elvenni tőletek. De úgy tudtam, nektek az a legfontosabb, hogy Harry és a többi srác boldog legyen. Ha velem boldog az miért zavar benneteket? - kérdeztem halkan, visszafogottan.
-Mert ne egy olyannal legyen boldog, mint te! - pattogott.
Na erre felkaptam a vizet és kitörtem eddigi szende álarcom mögül.
-Mint én?! Nem is ismersz! Azt sem tudod, min mentem keresztül ez előtt, mit élek most át, és fogalmad sincs arról, hogy mit érzek most, mikor ok nélkül hordasz le mindennek - kerekedett ki a szemem a lány felé és elengedtem Harry kezét. - Hazz, te csak maradj itt velük nyugodtan, én elmegyek. Majd otthon találkozunk - fújtattam és gyors léptekkel otthagytam őket.
Amint becsuktam a bejárati ajtót a lakásban, az szinte egyből újra nyitódott is.
-Kimberly, minden oké? - kérdezte miközben nyugtatóan megölelt.
-Persze. Hogy ne lenne minden oké? Csak letámadott valami beteges Harry Styles rajongó. De amúgy tök jó minden - itt kiborultam és elsírtam magam.
-Semmi baj Kim... Ezek a lányok... még kicsik ahhoz, hogy megértsék a helyzetünket. az idősebb rajongók persze már felfogják mi is ilyenkor a szitu, de az ilyen kislányoknak, mint ő le sem esik, hogy mi van - Harry.
-De Harry tudod milyen rosszul esett? Egyszer csak odajön és már távolról lehord mindennek, csak mert látja, hogy veled vagyok. Lehet, hogy csak egy kis taknyos kislány volt, de akkor is nagyon rosszul esett... - sírtam tovább.
-Jó, ne sírj! Nem lesz semmi baj! Én szeretlek, a többi meg nem fontos - mosolygott rám biztatóan és még jobban magához ölelt.
Harry Styles. Ő az enyém, senki nem veheti el tőlem és mostantól nem érdekelnek az utálkozó rajongók, amíg ő itt van mellettem. És szeret.

~31.: Family Guy.~

2013. Július 17. 

10:34

Hazaérve nem tudtam mást tenni, minthogy bedőltem az ágyba. Fáradt voltam. Fáradt attól a sok mindentől, ami körülöttem történt. Jó, az utóbbi egy hétben nem sok volt az izgalmas esemény, de lelombozó volt az egész kórházi mizéria.
-Kim, ne hozzak valamit? - kérdezte leülve mellém Harry. Megsimította a hátamat, mivel éppen a hasamon feküdtem.
-Nem kell köszi... - sóhajtottam.
-Akkor én megyek. Hagylak pihenni - állt fel óvatosan és keze picit érintette a fenekemet is.
-Harry... - fogtam meg a kezét, miközben megfordultam.
-Hmm? - kérdezett halkan vissza.
-Nem alszol itt velem? Tudom, hogy fényes nappal van, de annyira régen aludtam már veled - néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ha ezt szeretnéd, akár holnapig itt vagyok - mosolygott rám édesen és lehuppant mellém az ágyra.
Átöleltük egymást és a csönd mindent átjárt.
Hihetetlenül jó volt forró karjai között feküdni, érezni, ahogy erős végtagjai körül fogják apró testemet... Biztonságban éreztem magamat mellette. Tudtam, hogy most semmi baj nem történhet. Szeret, most már itt van mellettem és nem hagy el. Legalább is remélem.
Lassanként kellemes, nyugodt álomba merültünk.

2013. Július 17. 

16:22

 Arra ébredtem, hogy Harry nincs mellettem. Csukott szemmel, a kezeim segítségével próbáltam kitapogatni, merre van, de nem igazán jutottam sokra vele. Erőt vettem magamon, felültem és lassan kinyitottam a szememet. Harry sehol. Láttam, hogy a telefonja ott van az éjjeli szekrényen, szóval biztos nem hagyott itt. Feltápászkodtam és kicammogtam a hálóból. Az orromat kellemes illat csapta meg, majd halk léptekkel a konyhába mentem.
Megláttam Harry-t, félmeztelenül, amint egy serpenyőnyi tojásrántottát csinál és épp a vöröshagymát önti hozzá a tojáshoz. Megkevergette, majd hagyta egy picit.
Mikor letette a fakanalat mögé léptem és hátulról megöleltem.
-Jó reggelt gyönyörűség -tette kezeit a hasán összekulcsolt kezeimre.
-Neked is jó reggelt - mosolyogtam és Harry megfordult a karjaim között, így már velem szemben állt.
-Hogy aludtál? - kérdezte a szemembe nézve. 
Tekintete csillogott, ahogy engem nézett. Ahogy belenéztem zöld íriszében láttam benne azt a tiszta, önzetlen érzelmet, amelyet irántam táplált. Halványan elmosolyodott és karjait derekamról arcomra csúsztatta, de közben egy pillanatra sem szakadt el tőlem tenyere. Feljebb emelte a fejemet és még jobban a szemembe nézett.
-Remekül. Na és te? - kérdeztem halkan. Harry teste megremegett, ahogy meleg leheletem hozzá ért.
-Én is. De az volt a legjobb, hogy melletted ébredtem - mosolygott és egyetlen lassú mozdulattal megcsókolt.
Olyan érzékien becézték puha ajkai az enyémet, mint eddig egyszer sem.
Egyik keze, ami eddig az arcomon volt vissza vándorolt a derekamra és annál fogva húzott közelebb magához.
Mikor elhúzódott tőlem ismét olyan szerelmes tekintettel méregetett engem, mint az előbb.
-Szeretlek - suttogta.
-Én is nagyon - mosolyogtam rá.
Imádom, mikor kimondja, hogy szeret. Volt már előtte fiúm, de egyikük sem mondta ki nyíltan, hogy szeret. Ha mégis, akkor annak tuti volt valami hátsó szándéka. Vagy nagyon ritkán csak azért mondták, mert tényleg így van.
Egyszer csak valami égett illat csapta meg az orrunkat, Harry pedig oda ugrott a rántottához.
-Na, ezért nem szabad férfit engedni a konyhába! - ültem le az egyik székre a konyhával egybekötött ebédlőben és vigyorogva kémleltem a göndör angyalt, amint épp a serpenyőből igyekszik kivakarni a kissé elszenesedett tojást.
-Veled voltam elfoglalva, szóval nem lehet egy szavad sem - kacsintott.
Elnevettem magam. Észrevettem, hogy nagyon nem megy neki, hogy kiszedje a koromtól leragadt rántottát, így odapattantam mellé, kikaptam a kezéből a fakanalat és a serpenyőt, majd a lehető legegyszerűbb mozdulattal kilöktem a rántottát a tányérra.
-Hogy megy ez a nőknek ilyen egyszerűen?! - motyogta az orra alatt.
-Mi értünk ehhez. Ti pasik nem konyhai beállítottságúak vagytok - vihogtam.
-Na, köszi - fonta össze a karjait sértődést színlelve.
Csak nyomtam az arcára egy puszit és letettem az asztalra a tányért két villával.
-Köszönjük a korai vacsorát Mr. Styles - emeltem meg picit egy kis darab rántottát, ami a villámra volt szúrva.
-Jó étvágyat Ms. Hill - tette ő is azt, amit én.
-Önnek is Mr. Styles - mosolyogtam egyre szélesebben.
Szép lassan megettük az összes rántottát és míg Harry mosogatott és mosolyogva merültem el tökéletes testének nagyszerű látványában.
-Kész. Elmosogattam, előtte kajáltunk. Mit szeretnél csinálni így lassan este 6 óra felé? - állt elém én meg megfogtam a kezeit és felálltam.
-Nézünk valami filmet? - biccentettem oldalra a fejemet.
-Nézhetünk - egyezett bele Harry és behúzott a nappaliba, ahol a legnagyobb tévé volt.
-Mihez van kedved? - kérdeztem.
-Mit szólnál egy horrorhoz? - Harry.
-Hát... Nagyon félős vagyok... - feleltem szégyenlősen.
-Megvédelek mindentől ne aggódj! - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Bleee.... Szereted a Family Guy-t? - kérdeztem végignézve az egyik polcon sorakozó Family Guy összes eddigi évadának DVD-jét.
-Legjobb. Nézünk azt? - kérdezett.
-Igeeen! - csillant fel a szemem és levettem a polcról azt, amelyikben benne van a kedvenc részem.

2013. Július 17.

18:25

-Neeeeee!! - visítottam a nevetéstől azon, ahogy Peter Griffin épp a pörgőrúgást kivitelezte vezetés közben.

-Ez egy elmebeteg sorozat - röhögött Harry is. 

-Az, de én imádom - törölgettem a nevetéstől kicsordult könnyeket a szememről.

Én néztem tovább a sorozatot, de azt vettem észre, hogy Harry a film helyett engem néz inkább. 

-Mi ilyen érdekes? - kérdeztem mikor már idegesített picit, hogy engem bámul. 

-Semmi, csak... Csak azt néztem, hogy hogy lehetsz ennyire szép - sóhajtott halkan és végigsimított az arcomon.

Én elvörösödtem és már csak arra reagáltam, hogy Harry hevesen csókol. 

Elfektetett a kanapén és keze a testemen kalandozott. 

-Várj, ezt kikapcsolom! - mondtam és egy gombnyomással eltűnt a tévéről a rajzfilm. 

Amint letettem a távirányítót Harry újra megtámadta ajkaimat. 

Szinte égett a vágytól csókja, ami olyan eszeveszett édes volt, mint a cukor. 

Lehúzta rólam a felsőmet, így elé tárultak melleim. Teljesen elkápráztatta a látvány. Mintha egy kisfiú lenne, aki kapott egy új játékvonatot. 

Ajkai a nyakamra vándoroltak és fogai néha belemélyedtek a nyakamba. 

Az estének igen kellemes és élvezetes folytatása volt ezek után...

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam túl gyorsan a részt, de tényleg hatalmas gondjaim voltak itthon. Nem kertelek nektek, tényleg úgy éreztem magam, mint egy darab semmi, akit senki nem szeret és csak úgy van, azért, hogy legyen. 

Megpróbálom hamar hozni a kövit. 

Ha lehet kérnék néhány komit! 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*

Újabb infók!

Az előző előtti bejegyzésben közöltem veletek, hogy lesz egy közönség találkozóm.
Most találtam egy jó időpontot, ami nem más, mint jövő hét kedd, azaz, 29-e, valószínűleg délelőtt 11 óra, Starbucks Westend.  Ha valakinek nem megfelelő az szóljon és változtatok, ha sokaknak nem jó.
Puszii: xxSzikraa.♥*
#BocsiAFölösBejegyzésért

~30.: Köszönöm Istenem!~

*Kimberly Hill szemszöge*

2013. Július 16.

14:32

Boldog vagyok. Már amennyire ilyen helyzetben boldog lehetek.
Hosszú feszült napok várakozással teli órái után végre Harry itt volt mellettem és fogta a kezem. Ennél több nem is kellett már. Mindössze annyi, hogy kiengedjenek innen. Innen, azaz a kórházból, ahová az autóbaleset után szállítottak.
-Elnézést uram, de ki kell fáradnia - lépett be egy orvos papírokkal a kezében.
-Rendben - bólintott Harry és fel állt, majd odahajolt a fülemhez. - Amint kimegy visszajövök édesem - adott egy puszit a homlokomra, elengedte a kezemet, majd kiment.
-Most leellenőrzöm, hogy minden rendben van-e, és ha úgy látom, hogy igen, akkor esélyes, hogy még holnap haza lesz engedve, de csak, ha akkor is minden oké lesz - mosolygott rám barátságosan.
-Remélem - csak ennyit mondtam halkan, majd az orvos oda lépett a mellettem települő gépek elé és írogatni kezdett a papírjára.
Vagy 5 percig firkálgatott, aztán felém fordult.
-Hát, úgy tűnik, a vér sűrűségén kívül minden rendben van. Arra azonban tudok gyógyszert felírni, és helyreáll pár hét elteltével - magyarázta és megint írt egy picit a papírjára.
-És most akkor... vagyis holnap hazamehetek? - kérdeztem izgatottan.
-Még nem biztos. Ez a holnapi ellenőrzéstől függ. De, ha mákja van, akkor igen. És figyeljen! Mindent megteszek annak érdekében, hogy holnap kiengedjék - tette a vállamra a kezét én pedig rámosolyogtam.
-Köszönöm - mondtam és az orvos csak egy kurtát bólintott és kiment. Helyét egyből Harry váltotta fel, aki érdeklődő tekintettel ült vissza a helyére és vette újra kezébe a kezemet.
-Na, mi a helyzet? - kérdezte.
-Semmi. Lehet, hogy holnap kiengednek, csak elvileg túl sűrű a vérem, amire valami gyógyszert fog felírni a doki. De azt mondta, hogy igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy minél hamarabb és lehetőleg holnap hazamehessek - mondtam.
-Ez remek hír! Nekem meg most szólt az én orvosom, hogy már ma hazamehetek. Azért vagyok már most utcai ruhában. Gyorsan átvedlettem - kacsintott.
-Neked legalább nem kell még egy éjszakán minimum bent töltened - nevettem erőtlenül. A bordáim ugyan még mindig sajogtak, ez volt már a legkisebb gondom.
-Dehogy nem. Ma talán egyszer haza megyek, de nem hagylak itt. Valamiért biztos vagyok benne, hogy holnap kiengednek - vigyorgott Harry boldogan.
-Őszintén remélem.... - csak ennyit mondtam és hanyagoltam is ezt a témát.
Helyette valami sokkal de sokkal jobb témára tereltem a beszélgetést.
-És most mi lesz így veled? Mármint a főnököd nem fog kirúgni? - kérdezte aggodalmas szemekkel.
-Biztos, hogy nem. Egyrészt tudja, hogy Perrie egy nagyon jó barátnőm, másrészt pedig nem vágná csak úgy ki az évtized, vagy talán év század legjobb főszerkesztőjét, aki a Fabulous-nál - vontam vállat egyszerűen.
-Remélem is. Én meg szerintem visszatérek a koncertekhez. Tudod, ebben a világbban, amiben én élek nincs egy kis betegállomány miatt megállás, ha csak nem kórházba került valamelyikünk. Most ez történt, de amint kiengednek kezdődik minden előröl - forgatta azokat a csodás zöld szemeit. Úgy válaszolta meg a még ki sem mondott kérdéseimet, mintha olvasna a gondolataimban.
-Na ezért nem lettem én előadó művész. Na meg cseppet sem vágytam annál nagyobb hírnévre, mint amekkora most is van nekem. Elég az, hogy mindenki tudja a nevem, de valamennyire csak egy arctalan név vagyok nagyjából mindenkinek..
-Én sem vágytam erre a "hírnévre". Csak mivel mindenki tudta a családban, hogy milyen úgymond "tehetséggel" vagyok megáldva ezért beneveztek egy tehetségkutatóba. Arról meg nem én tehetek, hogy összeraktak négy hasonló kaliberű sráccal, és mivel mi voltunk/vagyunk a tinilányok számára álompasi - itt megforgatta a szemét. - típusú fiúk ezért oda jutottunk ahová. Hidd el nekem, ha mind az öten ronda állatok lennénk, akik még nőhöz sem nyúltak életükben, akkor nem lett volna ekkora sikerünk és nem nőtte volna ki magát világhírűvé az a név, hogy "One Direction" és nem ismerné ebbe a bizonyos One Directionbe tartozó öt gyerek nevét minden harmadik ember - Kelt ki magából kissé Harry.
-Hét, Hazz, nyugi! Nem rosszból mondtam és még csak megsérteni sem akartalak. Szereltek te bolond, ne vedd magadra, ha valami félre érthetőt mondok! - szólaltam meg és a mondatom végén megcsókoltam.
-Ne haragudj. Nem tudom, mire kaptam fel ennyire a vizet - prüszkölt saját magán.
Én csak elmosolyodtam és ezzel jeleztem neki, hogy semmi baj nem történt.

/Másnap reggel/

2013. Július 17.

09:01

Nehezen nyitottam ki a szememet, de mikor kinyitottam Harry-t láttam meg, amint fejét az ágyra támasztva hangosan szuszogva alszik.
Mély levegőt vettem és minden erőmet összeszedve Feljebb ültem az ágyon.
Negyed óra múlva Harry felemelte a fejét, tekintetét pedig rám szegezte.
-Mióta vagy fent? - kérdezte egyből.
-Nem rég óta. Talán negyed órája - vontam vállat és sóhajtottam egyet.
Amint erősen kifújtam a levegőt nyílt a kórterem ajtaja és belépett rajta ugyan az az orvos, aki tegnap.
-Jó reggelt! - köszönt.
Mi vissza köszöntünk neki. Ezúttal nem küldte ki Harry-t, csak írogatott a lapjára.
-Nos, Ms. Hill, úgy látszik valóban semmi baja a vérsűrűségen kívül. Mint már mondtam arra írok fel gyógyszert. Még elintézek néhány papírt, és haza mehet. Addig elkezdhet készülődni. 5-10 percen belül vissza jövök - jelentette be és kiviharzott.
-Köszönöm Istenem! - emeltem az égre a szemeimet és elkezdtem kimászni az ágyból.
A sok fekvéstől teljesen elgémberedtek a lábaim és az egész testem.
Nagyot nyújtóztam, majd mikor észrevettem, hogy Harry előttem áll é várja, hogy megfogjam a kezét, tettem amire várt és két lábra álltam. Furcsa volt megint állni, de Harry karjai biztosan tartottak így esélyem sem volt elesni, vagy bármi ilyesmi.
-Oké, akkor most gyere közelebb! - utasított Harry és hátra lépett két nagy lépést.
-Hazz, miért kell ezt csinálni? - kérdeztem értetlenül.
-Mert hosszú ideig ágyban voltál. A lábaid elszoktak a járkálástól és hogy úgy mondjam fokozatosan kell vissza szoktatni a végtagjaidat - magyarázta.
-Aha. Vágom - bólintottam és pár apró, lassú, de biztos lépéssel áthidaltam a köztünk lévő távolságot.
Ezek után elkezdtem öltözködni. Ahogy elnéztem Perrie hozott be nekem ruhát és azt is a saját szekrényéből, mert azok a ruhák olyan "Perrie stílusúak" voltak. Felvettem őket és épp mikor belebújtam a cipőbe, akkor lépett be a doki.
-Jól van Ms. Hill, látom készen van. Akkor még ezt a lapot alá kellene írnia és már mehet is - mutatott a lapra, amit az orrom alá dugott és mellé egy tollat is adott.
Aláfirkantottam és kész is volt.
-Köszönöm a jó ellátást - mosolyogtam az orvosra. - Viszlát! - köszöntünk el Harryvel és elmentünk...

Remélem tetszett mindenkinek ez a rész! 

Amúgy, aki nem olvasta volna, annak itt írom le, hogy az őszi szünetben közönségtalálkozót szervezek. Akit érdekelnek a részletek menjen az előző bejegyzéshez és olvassa el! 

Most pedig néhány véleményt kérek erre a részre! Csak azért, mert az utóbbi időben eléggé kizökkentem az írásból, de remélem ez nem látszik nagyon meg. 

Puszillak benneteket: XxSzikraa.♥*

Meglepetés! <3

Halihóóó!
Szikraa él és most egy kis meglepetéssel érkezem.
Az a remek ötletem támadt, hogy mivel nemsokára itt az ősziszünet, szerveznék egy kis író-olvasó találkozót.
A Westendben lenne a Starbucksban.
Nem tudom, kit érdekelne ez, de reménykedem benne, hogy néhányótok örömmel találkozna velem, azaz Szikrával.
Programokra is gondoltam. Például elmesélnék nektek pár kulisszatitkot a blogjaimról és magamról, tehetnétek fel kérdéseket bármivel kapcsolatban, illetve az olyanoknak, akik őrülten oda vannak a blogjaimért/valamelyik blogomért esetleg aláírást is osztanék a kedvenc blog fejlécének nyomtatott változatára.
Tudom, elég elvetemült ötlet, hiszen nem vagyok olyan nagy író, de annak a kevés olvasómnak, akik vannak szeretnék minél nagyobb örömet okozni.
Arra is gondoltam, hogy ha ez a talákozó be jön, akkor minden nagyobb szünetben rendeznék egyet.
Remélem nem néztek ez után komplett idiótának, de ha esélyes, hogy eljöttök, akkor kommentbe jelezzétek felém.
Köszönöm a figyelmet drágáim. <3
XxSzikraa.<3*

~29.: Végre!.

*Még mindig Perrie Edwards szemszöge*

2013. Július 12. 

18:33

Beérve a Zaynnel közös nagy házunkba ledobtam a cipőmet és felrohantam az emeletre, ahol feltehetőleg Zayn tartózkodott.
-Szia - köszöntem az ajkamba harapva, mikor megláttam, hogy párom éppen félmeztelenül, kezében a TV távirányítójával csukott szemmel a hátán fekszik és valószínűleg alszik.
A TV-ben éppen egy focimeccs ment. Óvatosan Zayn mellé léptem, kivettem a kezéből a távkapcsolót és kinyomtam a TV-t. Ledobtam a távirányítót az egyik párnára és lassan a Zayn melletti helyre feküdtem.
Kezemet végigsimítottam kidolgozott felső testén, amire álmosan morgott egyet. Felkaptam rá a tekintetemet, de nem ébredt fel.
Adtam egy puszit borostás arcára, majd megöleltem és én is elaludtam, amint fejem a mellkasára ért.
Annyira emlékszem még, hogy nem sokkal később átölelt, innentől viszont már teljesen magába szippantott az álom világa.

/4 nappal később/

2013. Július 16. 

09:14

*Harry Styles szemszöge*

Tegnap kimászhattam a kórházi ágyból, de a termet, ahol helyet kaptam nem hagyhattam el. Éreztem, egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy lássam Kimberly-t. A hiánya egyre nagyobb lyukat ütött bennem és már egyre csak türelmetlenebb voltam.

-Szevasz Harry! - lépett be Niall vigyorogva. 

-Szia - köszöntem egy ásítás után.

-Na mi a pálya? Ma már átmehetsz Kimhez? - kérdezte, miközben leült mellém egy székre. 

-Hát, nem tudom, hogy átengednek-e. De ha átengednek, ha nem, én átmegyek - kuncogtam sunyin. - Voltál ma már bent nála? - kérdeztem hirtelen kicsit lágyabb hangon.

-Igen. Pontosabban nem én, hanem Jesy. De azt mondta, hogy alszik - felelte Niall. 

-Értem. Louis bejön ma? Csak mert jó lenne vele beszélnem - mondtam halkan. 

-Nem tudom - felelt Niall miközben kifelé bambult az ablakon. 

Az utóbbi pár napban eléggé összevesztem Louis-val. Mindig is bonyolult kapcsolatot ápoltunk egymással, azt viszont egyikünkről sem lehetett soha elmondani, hogy csak azért barátkozunk egymással, mert a banda kötelez bennünket. Hát nem. Igaz, alapból emiatt ismerkedtünk meg és ezért kezdtünk el barátkozni, de mára már sokkal, de sokkal erősebb kötelék van közöttünk. Testvéremként, részemként tekintek rá.

De a veszekedésünk igazából egy teljesen abnormális dologból indult ki. Nem is tudom mi van most velünk, hiszen nem szoktunk ilyen apró baromságokon veszekedni.

Úgy kezdődött az egész, hogy halál nyugodtan Kimberly-ről beszéltünk. Aztán valamit mondott, amire én kicsit máshogy válaszoltam, talán ingerültebben. Erre ő felkapta a vizet, elküldött a legszebb szóval is a jó bús picsába és elment.

Már nem is emlékszem, mi volt az amire úgy felkapta a vizet. Talán... Nem. Nem tudom. Az agyam időnként hajlamos kitörölni a számomra rossz élményeket az emlékezetemből. Úgy tűnik ez most sem volt másképp...

2013. Július 16. 

13:53

Eljött az idő, hogy lássam őt. Hogy végre újra lássam az arcát. 

Nehézkesen kitámolyogtam a vizsgálóból és abba a szobába léptem be, ahol Kimberly volt. 

Amint beléptem megpillantottam azt a lányt, akinek a hiánya olyan nyomot hagyott bennem, mint még senkié még akkor is, ha itt volt tőlem egy-két szobányira. 

Nagy, tengerkék szemeit rám emelte és elmosolyodott. Rózsás arca kipirult és szemei csillogni kezdtek. Örült nekem. Örült, hogy lát és, hogy egyben vagyok. El tudom képzelni, hogy ő mit élt át azalatt az idő alatt amióta itt vagyunk, de mégis... ez valahogy más. 

Halvány, örömteljes mosollyal az arcomon közelebb léptem hozzá és gyengéden megfogtam a kezét. 

-Szia - köszönt halkan. a hangja még mindig rekedtes és lestrapált volt. 

-Szia - kezem, amelyikkel nem épp az ő kezét szorongattam görcsösen, az arcára simult. 

Apró arca a tenyeremben olyan törékenynek és sebezhetőnek tűnt, mintha porcelán lenne. Olyan fehér is volt. Egy pillanatra lehunyta a szemét, de aztán újra rám nézett. Gyönyörű szép szemei boldogságot tükröztek és szinte világítva pásztáztak engem. 

-Hiányoztál - súgtam halkan. 

-Te is - válaszolt ő is ugyan olyan hangon. 

-Jól vagy? Fáj valamid? - kérdeztem, mert egyszer csak fájdalmas arckifejezést vett fel, én pdeig belül majd szétszakadtam az aggodalomtól. 

-Jól vagyok, csak... Néha még levegővételnél fájdalom hasít a bordámba. De túlélem - lehelte erőtlenül.

-Minden rendben lesz - mondtam neki azt a néhány szót, amivel az utóbbi napokban valószínűleg elég sokszor nyugtattak mindkettőnket. 

-Tudom. Most már jobban, hogy itt vagy mellettem - ismét az a meseszép mosoly terjedt szét az arcán. 

Ennek láttára nem tudtam magam visszatartani így én is elmosolyodtam. 

-Még mindig annyira hihetetlenül szép vagy! - motyogtam halkan, mire ő csak lesütötte a szemét. 

-Harry? - nézett rám fel fél perc után. 

-Igen? - kérdeztem vissza.

-Megtennél nekem valamit? - még mindig csillogó szemekkel pillogott rám.

-Bármit - feleltem egyszerűen.

-Csókolj meg! - kérte.

Én csak elmosolyodtam, és összeérintettem ajkunkat. 

Ilyen jól még nem esett egy csók. Puha ajkai majdnem megbénították a testemet. A szívem úgy kalimpált, olyan hangosan és olyan gyorsan, mint talán még soha az életben. 

Fogaimmal meghúztam az alsó ajkát, mire halkan belenyögött a számba. Kezemet, amely eddig az arcán pihent felcsúsztattam a hajához és beletúrtam, ami egy újabb sóhajt váltott ki belőle. Az ő keze a tarkómra csúszott és próbált erősebben magához húzni. Vadul téptük egymás ajkait. Mikor elváltunk egymástól belenéztem a szemébe, és igyekeztem rendezni a légzésemet.

-Szeretlek - szólalt meg csengőszerű hangján.

-Én is - válaszoltam.

 Ezek után csak ültem mellette és elmerülve hangjában, szépségében és égszínkék tekintetének csillogásában örültem, hogy itt van. 

Kimberly él. Ennél fontosabb dolog pillanatnyilag még a földön nincs.

Tényleg sajnálom a hosszú kimaradásért, de mostantól igyekszem rátok szánni a szabadidőmet. 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*

Bocsánat!

Mint azt már a másik blogomba is bejegyeztem, leírhatatlanul sajnálom, hogy eddig hetek óta nincs új rész.
Ti se ijedjetek meg, nem hagytam abba a blogot --- Isten ments ---, csupán annyi a bökkenő, hogy "drága" édesanyám elvette a laptopomat és még mindig nem hajlandó visszaadni.
Amint visszakapom a szerkentyűmet nektek fogom szentelni az ÖSSZES szabadidőmet és nem szabhat határt sem tanulás, sem semmi. Addig is igyekszem megírni a részt telefonról.
Ne haragudjatok rám! <3
Hatalmas szeretettel: xxSzikraa.<3 *

~28.: Váratlan, hívatlan és kellemetlen látogató.~

*Harry szemszöge*

/Újra a jelenben\

2013. Július 12.

17:12

Jól voltam. Most, hogy tudtam, hogy Kimberly ébren van és semmi olyan károsodást nem szenvedett, aminek komolyabb nyoma maradhat a jövőben. Rendbe fog jönni. Most már biztos. Ez az egyetlen, ami most tartja bennem a lelket.
Én is egyre jobban éreztem magam. Valamiért nagyon gyorsan felépültem. Bár a baleset csak tegnap volt, kevesebb, mint 24 órája, egészen jól éreztem magam.
Nem értettem, hogyan lett Kimberly ilyen gyorsan, majdnem jól, de ez most nem is számít. Az a lényeg, hogy minden rendben lesz. Most már én is sokkal optimistábban állok a dolgokhoz.
De még mindig ott lebegett a fejem fölött az, hogy látnom kell őt. Ha csak egy pillanatra is, de meg kell néznem, milyen állapotban van.
Megpróbáltam felülni az ágyon, de nem ment. A bordáimba éles fájdalom hasított, és ez a fájdalom vissza taszított a párnák közé. Hiába. Még képtelen vagyok arra, hogy felálljak.
Lehunytam a szememet és élveztem a kórházi csöndet. Ahogy a hangokra koncentráltam sokkal többet hallottam a külvilágból, mint máskor.
Hallottam, ahogy az infúziós zacskóban kavargó folyékony halmazállapotú anyag csöpög a csőbe, ami a testembe juttatja a folyadékot. Hallottam minden lépést, ami a szobám előtt ment el. És egy halk cipő kopogását, amely egyre közelebb és közelebb jött..
Erre kipattant a szemem. Ismertem ezt a hangot. Nem akartam. Nagyon nem. Tudtam, hogy ami most jön az nem lesz egy kellemes találkozás.
És amint ez a gondolat végig futott a fejem nyílt a terem ajtaja és megláttam azt a nőt, akit egyáltalán nem akartam. Ő, aki két-három hónapon keresztül pokollá tette az életemet. Ő, aki tagadhatatlanul kiemelkedő tehetség, mégsem tartom semmire. Főleg, hogy már ismerem, milyen is igazából.
-Szia Harry - mosolyodott el halványan és közelebb lépett.
-Szevasz Taylor. Mit keresel te itt?  - kérdeztem dacosan.
-Csak gondoltam bejövök hozzád. Hallottam, mi történt. Remélem semmi komoly bajod nem esett - simított végig az arcomon.
-Jajj Taylor, ne játszd, hogy csak ezért jöttél. Köztudott, hogy utálsz engem, amiért nem kellesz nekem és az ember olyanhoz nem megy be csak úgy a kórházba, akit utál - forgattam a szememet.
-Igazad van Harry. Akkor kibököm az eredeti célom. Újra össze akarok veled jönni - Taylor.
Nekem kikerekedtek a szemeim. Csak Kimberly járt az eszemben, Pontosan tudtam, ő most mit tenne. Elküldené melegebb éghajlatra és, ha olyan állapotban lenne valószínűleg véresre verné.
-Figyelj csak Taylor! Nem voltam elég érthető mikor szakítottunk? Nem vagyok rád többet kíváncsi. Nem érdekelsz és gyűlöllek úgy, ahogy vagy. Lejárattál a Grammy-n, vagy legalábbis próbáltál, aztán ahol csak tudtál igyekeztél nekem keresztbe tenni. Ezek után te megbocsátást vársz? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.
-Mindenki megérdemel egy második esélyt - felelte halkan.
-Ja. Megérdemelne egy második esélyt. De te nem. Amúgy sem adhatnék neked még egy esélyt. minek lennél velem? Hogy többen szeressenek? Felkapottabb légy? Na nem. Én nem vagyok hülye. Szóval máris fordulhatsz és mehetsz is - mutattam az ajtó felé.
-Miért ne kaphatnék még egy esélyt hmm? - tette csípőre a kezét.
-Mert van barátnőm basszus, azért. Na húzz el innen! - emeltem fel kicsit a hangom.
-Hát... szerencsés egy kis liba, azt meg kell hagynom. De kíváncsi leszek majd a fejére. Jobbulást Harry - fordult el és kiment.
Nem vagyok képes felfogni, hogy még mindig teper. Elégszer elmondtam már neki, hogy V.É.G.E., de úgy tűnik nem fogja fel az a mogyorónyi agya. Valóban annyi esze van, mint egy marék molylepkének. Ez nem csak buta pletyka. Szegény nagyon buta.
Taylor látogatása után ismét visszaejtettem magam abba az állapotba, amelyben eddig voltam. Megint mindent hallottam. Az infúzió csöpögésétől, az éppen most beguruló hordágyig.
Orvosok és ápolók cipőjének léptei aztán pedig teljes csönd. Az életben tartó- és szívfigyelő gépek halk pittyegését és már vége is volt. El aludtam. Míg itt vagyok ki kell használnom a teljes nyugalmat. Pihennem kell. Ameddig van rá lehetőségem.

*Perrie szemszöge*

2013. Július 12. 

17:56

Csak ültem és néztem ki a fejemből. Semmire nem figyeltem, semmit nem érzékeltem a külvilágból. Néma szenvedésemből a zsebemben rezegni kezdő mobiltelefonom zavart fel.
Kihúztam a zsebemből a készüléket és megnéztem ki keres. A képernyőn egy név állt.
"Zaynie♥"
A szívem gyorsabban kezdett verni, majd elcsúsztattam az iPhone kijelzőjén villogó zöld gombocskát.
-Szia Zayn - vettem fel és az alsó ajkamba haraptam.
-Szia Pezzy. Nem zavarlak? -  kérdezte félénken.
-Te soha - feleltem nemes egyszerűséggel.
-Csak azt szeretném mondani, hogy... sajnálom. Nem kellett volna úgy felkapnom a vizet. Igazából nagyon aranyos volt tőled, hogy a mi rajongóink érdekét nézted. Tudom, hogy egy nagy barom vagyok, amiért összevesztem veled azért, mert te csak jót akartál, de most szeretnék bocsánatot kérni. Nem szeretnék veled több konfliktust - Zayn.
-Figyelj, én nem haragszom. Csak arra kérlek, hogy tényleg legalább picit nyugtasd meg a rajongókat. tudod, milyenek. Képesek depresszióba esni Hazz miatt - kértem.
-Jó. Hol vagy most? - kérdezte.
-Még mindig a kórházban. Nem akarok elmenni - feleltem lesütött szemmel.
-Perrie, csak annyi időre gyere haza míg pihensz egy kicsit. Te is jobban leszel és aztán visszamehetsz, ha szeretnél - Zayn.
-Oké. Otthon leszel?
-Igen.
-Akkor elindulok. Puszi - és letettem.
Nagyot sóhajtva álltam fel a helyemről és indultam el hazafelé.
Éreztem, hogy olyan kimerült vagyok, mint talán még soha. A lábaimat alig tudtam egymás elé rakosgatni, hogy jussak is valamerre, de igyekeztem minél több erőt nyerni a haza úthoz...

Remélem tetszett! ♥ 

Nem győzök folyton bocsánatot kérni a kihagyásokért, de remélem a részek tartalma valamelyest kárpótol benneteket! Lehet, hogy már holnap hozom a kövit, mert most hétvégén rengeteg időm van. De semmi nem biztos. 

Pusziiii: xxSzikraa.♥*

Díj #4

Köszönöm ezt a díjat Patrícia-nak! ♥

Szabályok:

1.Írj 11 dolog magamról

2.Válaszolj 11 kérdésre

3.Tegyél fel 11 kérdést

4.Küldd tovább 11 embernek

11 Dolog rólam :  

1. Nyolcadik osztályba járok

2. Már az iskola első hetén rengeteget kellett tanulnom

3. Nem szeretem az akció filmeket. Csak néha ;)

4. Imádok olvasni.

5. Soha nem bírtam ki, hogy ne rágjam a körmömet, pedig rengeteget próbáltam felhagyni ezzel.

6. Egyszer kiesett a suliban a kontaktlencsém és pont aznap felejtettem el berakni a táskámba szemüveget vagy egy másik pár lencsét és az egész napot úgy kellett végig tanulnom, hogy kb az orrom hegyéig láttam. (Igen, olyan rossz a szemem.)

7. Kedvenc színészem Robert Pattinson, kedvenc színésznőm pedig Ashley Teasdale.

8. Legutóbb a Bel Ami címú filmet néztem meg, amiben éppen Robert Pattinosn játszik.

9. Szeretnék egyetemre menni, azon belül bölcsészszakra, hogy a későbbiekben is írással foglalkozhassam.

10. Bármit feláldoznék az olvasóimért. ♥

11. Rengeteg csíkos ruhám van.

Válaszaim: 

K: Melyik a kedvenc zeneszámod, ami úgy igazán megfogott?

V: Fogalmam sincs. Most talán Demi Lovato- Heart Attack-je, és a Chasing Cars a 1D-től. Ezt a számot még az X-Factorban adták elő.

K: Kedvenc énekeseid? Hogyan ismerted meg őket?

V: Hát, ha egy banda énekesnek számít, akkor One Direction és Little Mix. Viszont ha simán csak énekesről van szó, akkor Lana Del Rey, Olly Murs, Justin Timberlake és újabban elkezdtem Lady Gagát hallgatni. :D
A 1D-t a nővérem mutatta még régen, Little Mixet a 1D által, mivel Perrie Zayn barátnője. Lana Del Rey-t egy blog ismertette meg velem, Olly Murs-t pedig a TV-ben láttam még a Troublemaker c. számának idején és sz óta imádom. Justin Timberlake-t meg amióta az eszemet tudom imádom. ♥

K: Tudsz valamilyen hangszeren játszani? Ha igen miért pont azt választottad?

V: Igen, tudok, méghozzá gitáron. Fogalmam sincs, miért éppen ezt a hangszert választottam. Pár éve valahonnan gitármániás lettem és mindenképpen meg akartam tanulni játszani is ezen a hangszeren. Hát megtanultam ;)

K: Mi a fontos, hogy tovább olvasd az adott blogot ( mármint hogyan döntöd el, hogy te követni fogod)?  

V: Nem tudom. Vannak olyan történetek, amikbe csak úgy beleszeretek és mindennél jobban érdekel a folytatása, viszont vannak olyan blogok, amiknél nem feltétlen a történet tetszik meg, hanem ahogy az író megfogalmazza. Van néhány olyan "különleges" adottsággal rendelkező kezdő blogoló, akiknek olyan fejlett a fogalmazási készségük, hogy lélegzetelállító. Szóval nálam az a fontos egy blogban, hogy a történet szépen meg legyen formálva, ki legyen dolgozva és lehetőleg minél szebb fogalmazással, vagy esetleg teljesen mindegy az előbbi szempont, csak érdekes legyen a történet.

 

K: A közösségi oldalak közül melyiket használod?  

V: Facebook, Twitter, Ask.fm. Nagyjából mindent. Sőt, van Iwiw és Myvip felhasználóm is, de hát azok már iszonyat régiek. Azt sem tudok, hogyan kell őket használni.

K: Mit gondolsz a mai világról?

V: Borzasztó. Mindenki nagyra van magával, közben pedig nincs is mire nagyra lenni, mert a mai emberek nagy része kívül csillog-villog, belül viszont kongó üresség lakozik. Én személy szerint nem vagyok olyan, mint a kortársaim. 14 éves létemre szűz vagyok, nem bújok ágyba minden nap mással és erre büszke vagyok. Kétszer csókolóztam, azt is egy sráccal. Én szinte saját magamat nevelem, mivel anyám nem sokat van itthon. Magamtól lettem olyan, amilyen. A mai világban mindenki a közösségi oldalakon sajnáltatja magát, hogy "Jajj, milyen rossz az élete", de ezek csak felszínes gondolatok és érzelmek. Fogalmuk sincs milyen amikor tényleg rossz az életük. Ők abba valószínűleg bele is halnának, hiszen nekik az a lételem, hogy valamivel felvágjanak és, hogy amúgy minden tökéletes. Én tudom, milyen mikor tényleg rossz az élet és a sors csak keresztbe tesz nekem, mégsem teszek ki különböző idézeteket és minden egyebet a privát Facebook portálomra. Ez az én dolgom. Nem tartozik másra, csak arra, akivel meg akarom osztani, aki elég fontos ahhoz, hogy megérdemelje, hogy tudja, mi bajom. Nem az egész világra.... Röviden a mai világ botrányos. Mindenki az interneten él és más szinte nem is létezik. Minden emberi érték egyre jobban kezd szűnni. Nagyon szomorú...

K: Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Lehetséges, hogy teljesíteni fogod?

V: Nem tudom, mi szerettem volna lenni kicsinek. Egy időben azt hiszem pókember. Sosem voltam lányos kislány és ez most is megmutatkozik rajtam. Mindig fiús elképzeléseim voltak arról, hogy mi leszek, mikor nagy leszek. És nem hiszem, hogy teljesíteném, hogy én leszek pókember. Most már inkább az írói szakma vonz.

K: Milyen a stílusod? Milyen ruhákat hordasz szívesen? 

V: Fogalmam sincs. Nekem nincs így külön stílusom. Mindent hordok, ami tetszik. Olyan is van, hogy a bátyám cuccait nyúlom le. Mindent szívesen hordok, ami tetszik és jól is áll. 

 

K: Melyik az az ember típus, amit elítélsz?  

V: Az olyanok, akik nagyra tartják magukat a semmire, vagy akik mindenkinek beszólnak, mert sokkalta fölényesebbnek hiszik magukat, pedig egyáltalán nem is. Azokat pedig még inkább elítélem, akik akár 500 forintért is képesek agyon verni valakit. 

Hova jutunk emberek?! Dolgozni kell, nem megverni valakit pár száz forintért!

K: Hogyan neveznéd el a saját városodat?  

V: Őszintén? Halvány gőzöm sincs. Sosem gondolkoztam még ezen.

K: Szereted a körömlakkokat? Ha igen, most kivan festve, milyen színű?

V: Imádom a lakkokat, egy egész cipős doboznyi körmös kellékem van a polcomon. Most éppen nincs kifestve a körmöm, de nemsokára szerintem fekete, vagy vörös lesz. 

Még egyszer nagyon nagyon köszi a díjat!♥

xxSzikraa.♥*

Díj #3

Nagyon nagyon köszönöm a blog 3. díját Rebekah Smith-nek! ♥

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek

11. Dolog rólam :

1. Nagyon sokáig tudok aludni. Az eddigi "rekordom" délután fél 5 volt. :DD
2. Éppen próbálok leszokni a körömrágásról. Egész jól haladok, ugyanis azt veszem észre, hogy az eddigihez képest zavaróan hosszú a körmöm...
3. Vettem egy vagyis kettő Little Mixes karkötőt *-*
4. Nem szeretem a túl sajtos dolgokat.
5. Az anyai nagymamám Kanadában él, de októberben vagy novemberben költözik haza.
6. Fóton élek, ami közvetlen Budapest mellett van, egyszóval gyakran járok Bp-re. 
7. Augusztus 24-én voltam egy éves író. :D
8. Hamarosan új telefont kapok *-* Nem tudom,milyet, de tuti jobb lesz, mint a mostani.
9. A családom apai része Esztergom és környékén él. 
10. 3 unokahúgom van. Mindegyik lány, és mindegyikük kisebb 10 évnél :)
11. Amikor meghallom Miley Cyrus - The Climb című dalát mindig rám jön a sírás. (Pedig nem vagyok egy nagy Miley Cyrus fan).

Kérdések, amiket kaptam : 

1.Szeretsz sportolni?
 Hát nem vagyok az a nagy sport ember... :D

2. Sportolsz valamit? 
 Nem igazán...

3. Ha igen mit? 
  Mondjuk talán szeretnék boxolni :D

 4. Tudsz játszani valamilyen hangszeren? 
 Gitározok :)

5. Hány blogod van? 
 Hát... amit írok is abból 3.
De van egy befejezett is :)

6. Hányadik díjad ez? 
 Ezen a blogon a 3., de ha úgy az összes blogomra nézzük, akkor nagyon sokadik :D

7. Kedvenc szín? 
 Változó. De Többnyire a kék és a rózsaszín. ^^

8. Milyen zenéket szeretsz?
 Pop, Rock, Metál, Deathcore. (Az utóbbi kettő elég elvetemült és időnként ijesztő, de én oda vagyok értük *---*)

9. Kedvenc színész?
 Hát... Most így hirtelen talán Robert Pattinson *-*

10. Kedvenc film?
 Hannah Montana - A Film.
Nem tudom, hogy miért de erre mostanában rá vagyok kattanva. Amúgy meg a kedvenc filmem még meg sem jelent  ;  One Direction - This Is Us♥

11. Ki a példaképed?
A teljes Little Mix, de akire a legjobban hasonlítani szeretnék az Perrie Edwards. Örök példaképem marad! ♥

Kérdések, amiket én írtam : 
1. Milyen kritikákat kapsz leginkább a blogodra? (pozitív, vagy negatív?)
2. Van gyermekkori szerelmed?
3. Mi a kedvenc meséd?
4. Mit néztél meg legutóbb moziban.
5. Hol voltál nyaralni a nyáron?
6. Várod a sulit?
7. Hányadikos leszel?
8. Mi a véleményed a rabszolga tartásról a XXI. században?
9. Ha egy lakatlan szigetre csak 5 dolgot vihetnél magaddal, mit/kit vinnél?
10. Sajtos, vajas, chilis, vagy karamellás popcorn?
11. Melyik éved volt eddig a legjobb eddigi életedben?

Akiknek küldöm:
Most nem tudom kinek küldeni :S

Még egyszer hálásan köszönök a díjat! ♥
xxSzikraa.♥*

*27.: Turn Your Face.~

Ezt a részt egy olyan olvasómnak küldöm, akivel teljesen váratlan módon sodort össze a sors, egészen véletlenül a This Is Us egyik vetítésén. Remélem tudja az, akiről szó van, hogy most épp rá gondolok ebben a kis szövegben! :DD

Jó olvasást mindenkinek! ♥

xxSzikraa.♥*

 2013. Július 12. 

16:44

-Perrie, énekelsz nekem valamit? - kérdezte Kimberly hatalmas szemekkel, mikor már egy ideje itt beszélgettünk.
-Persze. Mit?
-Turn Your Face-t. Annyira imádom azt a számot! - Kimberly.
Én csak elmosolyodtam és belekezdtem a dalba. A felénél még én is elsírtam magam, ugyanis néhány órával ezelőtt alaposan összevesztünk Zaynnel. Hosszú történet, de ez a dal most éppen illett arra a szitura, ami köztem és Zayn között folyt le.
Mikor már nem bírtam irányítani a hangomat, és az össze-vissza csuklott eltakartam az arcomat minkét kezemmel és csak ráztam a fejemet. Kieresztettem a könnyeket, ami eddig bizonytalanná tették a hangomat és a tenyerembe folytak a könnyeim.
-Pezz? Jól vagy? - kérdezte Kimberly aggódva.
-Persze Kim - szipogtam. - Most kimegyek picit jó? - álltam fel és miután Kim bólintott egy aprót elhagytam a termet.
Könnyeimet hagytam végig csorogni az arcomon és sebesen a női mosdó felé irányítottam lépteimet.
Amint beléptem az üres mosdóba szinte térdre rogytam és zokogtam. Zayn... Gyűlölök vele összeveszni akár egy percre is. Hiszen ő az életem. Nála jobban nem szeretek senkit...

*Louis szemszöge*

Perrie csak úgy sírva rohant ki Kimberly terméből.
Zayn miatt sírt. Láttam már őt párszor sírni, de csak akkor ilyen mikor Zaynnel van valami. Mély levegőt vettem és tárcsáztam Zayn számát, miután kihalásztam a farzsebemből az iPhone-mat.
-Cső haver, mi van Perrie-vel? - kérdeztem egyből, amint felvette.
-Szevasz Louis. Eléggé összekaptunk pár órája. Talán az a baja - sóhajtott.
-Min kaptatok össze? - kíváncsiskodtam.
-Csak sikeresen címlapra kerültünk. Mármint valahogy kiszivárgott, hogy Harry kórházban van autóbaleset miatt, ezt szuperül túlspilázta a sajtó egy része, csak úgy, mint mindent és most a fanok meg vannak bolondulva, hogy mi van Hazzal. Perrie meg kiverte a hisztit, hogy miért nem nyugtatom meg a rajongókat, hogy minden OK - Zayn.
-Hát... igaza van. Nem hagyhatjuk, hogy a fanok ki legyenek akadva. Aranyos Pezztől, hogy így aggódik a mi rajongóinkért - adtam végül igazat Perrie-nek.
-De akkor is! Ne üsse bele az orrát ebbe. Tudja, hogy nem szeretem, mikor valaki beleszül a dolgainkba, dolgaimba - Zayn.
-Na jó. figyelj!  tájékoztass mindenkit Twitteren, hogy Harryvel minden oké, az állapota stabil és semmi túlságosan komoly baja sincs, és hamarosan minden visszatér a rendes helyére - utasítottam. - Aztán békülj ki Perrievel. Ebben akkor is neki volt igaza, mondhatsz te bármit Zayn - dorgáltam le apukásan.
-Oké. Így lesz Louis - és letette.
Én csak megforgattam a szememet és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.
Nagyot sóhajtva indultam el kifelé a kórházból. Ideje lenne hazamennem, ledőlni. Eleget idegeskedtem már.
Kiértem a kocsihoz, amivel jöttem és beültem.  A motort elindítva szinte azonnal kiálltam a parkolóból és hazafelé hajtottam.

*Kimberly szemszöge*

/Visszaugrás kicsit az időben\

2013. Július 12. 

8:55

Iszonyatosan fájt mindenem. Ahogy levegőt vettem, mintha oldalba vágtak volna, olyan fájdalom hasított belém. Szemeimet nem volt erőm kinyitni. Mozdulni pedig már meg sem mertem. Fogalmam sem volt, mi történt.
Annyira emlékszem, hogy egy kereszteződésen mentünk keresztül Harryvel én pedig egyszer csak a nevét kiabáltam. Ennyi volt az egész. A többi kiesett. Iszonyatosan kába voltam. Amennyire tudtam végigmértem magam. Mindenem tele volt sebekkel és a vénámba egy hatalmas tű volt szúrva, amin keresztül mindent bejuttattak a szervezetembe. Infúzió. Sosem szerettem, mikor belém volt szúrva.
Lassan, megfontoltan vettem a levegőt és igyekeztem minél kevesebb fájdalmat okozni magamnak.
Miután láttam magamból valamennyit egy kép villant be a fejemben. Egy kép, amin az én göndör hajú, gödröcskés és egyenesen tökéletes szerelmem volt. Ő jutott eszembe.
Hol van most? Mit csinál éppen? Jól van? - csak ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege cikázott a fejemben.
Belegondoltam, hogy lehet, hogy már éppen egy hullaházban fekszik, hidegen, letakarva egy szemeteszsákkal. A szívembe mintha belemarkoltak volna, a mellkasom egyre gyorsabban emelkedett. Nem érdekelt a bordáimat kegyetlen módon kínzó fájdalom. Most az volt a legkevesebb...
Alig vártam, hogy valaki bejöjjön hozzám és közöljön velem mindent.
Éppen csak megfordult a fejemben az utóbbi mondat, nyílt az ajtó és belépett rajta egy csinos ruhás, fehér kis köpenyes nő.
Kissé kábult pillantásomat ráemeltem, ő pedig elámulva nézett.
-Jó reggelt - mosolygott, mikor kicsit magához tért az ámulatból. - Hogy van ma Miss Hill? Remélem tudja, hogy az orvosi könyvek szerint még legalább 2 napig kiütve kellett volna lennie. De úgy látszik a  fiatal szervezet valóban sokkal strapabíróbb manapság - heherészett és írogatott valamit a kezében tartott lapokra.
-Hol van Harry? - szólaltam meg.
Jéézusom! Borzasztó a hangom.
-A fiú, akivel együtt behozták? Mr. Styles? - kérdezett vissza.
-Igen, ő - bólintottam fájdalmasan.
-Hát, a magával szembeni teremben fekszik. Az ő állapota már tegnap rendben volt és már este magához tért. De, ha szeretné beküldhetem valamelyik hozzátartozóját. Mindenki kint vár. Csupa híresség. Maga ilyen jó családba tartozik? - kérdezte mosolyogva.
-Hát... így is mondhatjuk. De nagyjából mindenki csak egy barát. Kettőt kivéve - mosolyogtam vissza, csak sokkal erőtlenebbül
-Gondolom az egyik Mr. Styles - találgatott.
-Igen - feleltem.
-Óó, elnézést! Nem akartam bolygatni a magánéletét. Teljesen elfeledkeztem magamról - rázta a fejét és hosszú haja előre csúszott, amit azonnal ki is söpört az arcából.
-Nyugodjon meg, nem zavar. Ez a "bolygatás" még igazán semmi ahhoz képest, ami Harry mellett vár rám - forgattam a szemem.
-El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen híres sráccal együtt lenni. De nem lennék a maga helyében - kuncogott. - Viszont ne vegye tolakodásnak, de, ha bármikor szüksége lenne valamire... Gondolok itt barátra, vacsorázótársra, valakire, aki felvidítja, akkor itt engem biztos megtalál. Ja, és Ellie vagyok. Eleanor Whisper. Sebész főorvos - kacsintott.
-Nem veszem tolakodásnak és köszönöm. Sokat jelent ez most nekem - pislogtam nehezen.
-Akkor majd még bejövök... hozzád Kimberly. Remélem nem baj, ha veled hanyagolom ezt a hivatalos beszédet - vigyorgott.
-Nem baj egyáltalán. És oké - néztem rá Ellie pedig megfordult és kiment.
Néhány másodperc múlva Perrie lépett be. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok elmosolyodott, nekem pedig felcsillant a szemem, hogy bejött....

Nos, remélem tetszett! Nagyon bocsi a késésért! Imádlak titeket úgy, ahogy vagytok, de sajnos nem nagyon tudok gyakran részt hozni. Remélem ezért ez a rész megérdemel 5 komit *-*

LoveLoveLoveLove: xxSzikraa.♥

Figyelem!

Sziasztok!
Erre a blogomra is kiírom, azt, amit a másikra, hogy tisztában legyen vele itt is mindenki :)
Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek megkezdődött az iskola.
Ezzel kapcsolatban lenne pár dolog, amit el kell mondanom.
Mint tudjátok én most kezdtem a nyolcadik osztályt. Nos, már most, első héten rengeteg dolgot kell tanulnom, írnom, csinálnom. Konkrétan irodalomból feladtak két oldalt a Nobel-díjról, amit szóról szóra be kell magolnom, e mellé még verset is kell elemezzek, az angol himnusz egy részét is meg kell tanulnom, a tavalyi fizikát, kémiát, nyelvtant, földrajzot és biológiát átvennem és rengeteg matematikai feladat is vár még rám.
Azt szeretném ezzel tudatni veletek, hogy nagyon ritkán tudok majd részt hozni. Igyekszem legalább hétvégén veletek foglalkozni, de el kell nekem nézzétek, hogy már most ki vagyok merülve a tanulások miatt.
Esküszöm az égre, hogy minden erőmmel azon vagyok - persze a tanulás után-, hogy nektek írjak, de nem mindig meg, mert mire végzek a házival még felállni is alig van erőm.
Remélem senki nem fog ezért elpártolni a blogtól. Nagyon sajnálom. :(
xxSzikraa.♥*

~26.: Kórházi takaró.~

2013. Július. 12.

09:11

*Perrie Szemszöge.*

Soha nem éreztem magam ennyire nyomottnak. Egész éjjel itt voltam bent a kórházban. Próbáltam megnyugodni, de valahogy nem ment.
Mióta először bent voltam Kimberlynél csak rosszabbul voltam.
Látni, hogy milyen állapotban van... Senkinek nem kívánok ilyen kínt. Bár lehetséges, hogy az én érzéseim ez esetben eltörpülnek Harry fájdalma mellett.
Csak ültem és bambultam előre. Nem töltöttük bent sokan az éjszakát. Csak én, Louis, El, és miután Liam elment bejött Danielle is.
Négyen tébláboltunk egész éjszaka a kórház folyosóján. Danival egymásra dőlve próbáltunk aludni, több kevesebb sikerrel.
Elég korán reggel jött az orvos a szokásos reggeli vizitre, hogy megnézze, minden OK-e Kimmel és Harryvel.
Mikor kilépett Kimberly terméből csodálkozva nézte a kórlapot, majd ránk emelte a tekintetét.
-Ébren van. Nem tudom, hogyan, de ébren van és elég jó az állapota. Úgy tűnik nagyon, nagyon szerencsés lány - nézett ez orvos végig mindannyiunkon. - Bemehetnek hozzá. És... Egy bizonyos Harry-t emlegetett - mondta és elhaladt.
Én álltam fel először.
-Bemehetek hozzá én? - kérdeztem reménykedve.
-Persze. Menj csak - biccentett Louis én pedig fáradt léptekkel elindultam Kim ajtaja felé.
Beléptem és Kimberlynek felcsillant a szeme.
-Pezz! Szia - köszönt erőtlenül.
-Szia Kim. Hogy érzed magad? - kérdeztem és a homlokára tettem a kezemet.
-Ahhoz képest, hogy tegnap letarolt egy kamion, jól. Leszámítva azt, hogy alig tudok levegőt venni a bordáim miatt és mindenem fáj - felelt kissé mosolyogva. - Nagyon szörnyen nézek ki? - pislogott rám.
-Nem. Jól áll a kórházi takaró - nevettem.
-De most komolyan - mosolygott még mindig.
-Ahhoz képest, ami történt veled nagyon jól nézel ki - feleltem őszintén.
-Akkor jó - a szeme egy pillanatra lecsukódott, majd újra kinyílt.
-Kim, ha rosszul vagy, szólj! - figyelmeztettem.
-Nem, semmi bajom. Csak picit megszédültem. Valószínűleg az agyrázkódás miatt. Amúgy mennyi az idő? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Reggel fél 10 - válaszoltam könnyedén.
-Basszus, nekem már bent kéne lennem az irodában - aggódott Kimberly.
-Nyugi, felhívtam Charles-t. Azt mondta, hogy minden jót kíván neked és addig, amíg nem épülsz fel teljesen pihenj. Röviden ennyi - mondtam.
-Édes. Perrie? - nézett rám és kék szemei csillogtak.
-Tessék? - néztem rá vissza.
-Hol van Harry? - kérdezte és a hangjából aggodalmat szűrtem ki.
-Egy másik szobában. De jól van. Ő már tegnap magához tért. Egyből téged keresett és egész nap aggódott miattad. Kicsit idegbeteg állapotban van - húztam össze a szemöldököm.
-Mondd meg neki, hogy semmi bajom, és ne aggodalmaskodjon. Nagyon szeretem - mosolyodott el megint erőtlenül.
-Pihenj Kim! Szemmel láthatóan nagyon gyenge vagy - fogtam meg a kezét.
-Oké. De... beküldöd Louist? El kell neki mondanom, hogy még kiütve is hallottam, amit mondott, mikor bejött. Emlékszem rá - Kim.
-Jó. Beküldöm - eresztettem felé egy gyengéd félmosolyt és adtam neki egy puszit. - Majd még bejövök, ha ébren leszel - hagytam rá, majd kilépkedtem a szobából.
Kimentem és mindenki kérdő pillantásokat lövellt felém.
-Louis, téged hív - biccentettem az ajtó felé, amin az imént kijöttem.
Louis nagy és gyors léptekkel eltűnt az ajtó mögött én pedig bementem Harryhez, aki az ajkát rágva feküdt, ahol eddig.
-Ébren van - mondtam.
-Tényleg? És... beszéltél vele? Mit mondott? - faggatott.
-Igen, beszéltem vele. Azt üzeni, hogy semmi baja és ne aggodalmaskodj. És, hogy nagyon szeret - adtam át Kimberly üzenetét.
-Én is szeretem - mosolyodott el szomorúan. -Nem hiszem el, hogy miattam kerültünk ide - fogta a fejét Harry.
-Dehogy miattad! Ezt bebizonyították, hogy te teljesen szabályosan vezettél, csak az az elmebetek kamionos volt a hülye - magyaráztam.
-De én rángattam el tegnap Kimet - Harry.
-Te nem azzal a céllal rángattad el, hogy ide kerültök. Fejezd be ezt az önokolást és most törődj azzal, hogy mindketten életben vagytok! Ennél fontosabb most nincs is - mosolyogtam rá visszafogottan.
-Igazad van - sóhajtott megadóan. - Ő az életem. És az, hogy... javul az állapota csak boldogsággal tölt el. Nem is tudom mi lett volna velem, ha... - itt befogtam a száját.
-Csönd! Ilyenre ne is gondolj! Csak koncentrálj arra, hogy mindkettőtök rendben legyen, lehetőleg minél hamarabb - mondtam. - Hagylak téged is pihenni. Te nemsokára talpra állsz és láthatod Kimberly-t. Csak nyugi. Ne spilázd túl! - kacsintottam és kimentem.
Úgy döntöttem, hogy rám fér egy kávé, még csak ha a kórház szép szóval is visszafogott büféjének választékából válogathattam.
Kifizettem mindent, amit vásároltam. Nem volt túl sok minden, csak egy kis apróság, hogy senki ne bukjon ki.
Mindenkit megleptem egy-egy szendviccsel és kávéval. meg vettem egy zacskó m&m's-et, hátha valakinek nasizhatnékja támadna.
Visszamentem és csak ültem. Életemben nem esett még olyan jól egy átlagos szendvics és egy iszonyatosan rossz kávé, mint akkor. Kicsit feltöltődtem attól, hogy némi táplálékot juttattam a testembe.
Most, hogy Kimberly is valamennyire rendben van kicsit jobban éreztem magam. Ezzel biztosan nem voltam egyedül...

Háát meghoztam nektek ezt a részt is! :) 

Csak miattatok képes voltam fent maradni éjjel negyed 12-ig. :D Amúgy nem vagyok egy korán fekvő típus, de ha már fél 6-kor kelek reggel, nem éjszakázhatok. :) 

Szóval, remélem tetszett. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz új rész, de hozom, ahogy tudom!

Kiss&Hug: xxSzikraa.♥*