~10.: Éppen Elég.~

2013. Július 5.

11:53

Reggel kényelmesen ébredtem. Fogalmam sincs, hogy mitől éreztem magam olyan jól.
Mikor kicsit kijózanodtam a kómás állapotomból, eléggé megijedtem.
Harry arca közel volt hozzám, tenyereink pedig össze voltak kulcsolódva.
Az arca még mindig nagyon békés volt. Éppen, mint tegnap este. Sőt talán még békésebb is.
Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak ezért nem is másztam ki az ágyból. Visszacsuktam a szemem, testemmel kicsit még közelebb húzódtam Harry forró testéhez.
Jó ideig így feküdtünk, aztán Harry lassan megmozdult. El engedte a kezemet, óvatosan elhúzódott tőlem. Kimászott az ágyból és érzékeltem, hogy még áll egy kicsit az ágy fölött. Majd éreztem, hogy ismét megsüllyedt egy kicsit Harry oldalán az ágy és egy ajkat éreztem a homlokomhoz érni. Aztán Harry helyén ismét csak a könnyű levegő és csak egy halk ajtó csukódást hallottam.
Megfordultam az ágyon és nagyot sóhajtottam.
A fejemet fogtam és agyaltam, hogy most ezek után hogyan menjek le?
Erőt vettem magamon, felálltam és elindultam lefelé.
Halkan araszoltam, mert gyanítottam, hogy még szinte mindenki alszik.
Éppen csak leértem a lépcsőn, hallottam, hogy Harry valakivel suttogva társalog a konyhában.
-...Tudom Louis, hogy most utálni fogsz ezért, de én tényleg úgy érzem, hogy szeretem - Harry.
-Figyelj Harry. Nekem Kimberly elmondta, hogy mennyire zavarja őt, hogy ilyen gyorsan történik vele minden. Ez amúgy tökre jogos, mert hirtelen kapott új... pontosabban csak családot, és csak úgy váratlanul öt fiú úgy kezeli őt, mint egy régi ismerőst. Szerintem várj ezzel picit. Legalább ezt ne érezze túl gyorsnak - Louis.
-De... Én... én tegnap megcsókoltam.... - hallottam Harry félő hangját.
-Mit csináltál?! - Louis suttogva őrjöngött.
Kikukucskáltam az ajtófélfa mögül és amit láttam kicsit megijesztett.
Louis idegesen, mereven állt Harry előtt, aki viszont lehajtott fejjel és bánatos arccal ült.
-Louis... én nem akartam, de ott volt a mosdóban és ahogy rám nézett... azokkal a gyönyörű kék szemekkel, amik ki voltak sírva. Nem tudtam magam türtőztetni - Harry.
-És Kimberly mit szólt? - kérdezte Louis kicsit megnyugodva.
-Meglepődött, de visszacsókolt - Harry felemelte a fejét. Szemei csillogtak.
Én akaratlanul is vissza emlékeztem arra a csókra.
Istenem!
Azok az ajkak... és az az isteni íz... Azt az érzést senki, semmivel nem váltotta még ki belőlem, amit Harry egyetlen csókjával, sőt érintésével kiváltott.
-Hát nem tudom Harry. Szerintem hagyd, hisz' biztosan szüksége van egy kis időre. Majd egy hét, vagy 3-4 nap múlva beszélsz vele és lehet, hogy még össze is jöttök, de pár napig maradj távol tőle... olyan értelemben, hogy ne erőszakold rá ezt a dolgot. Ne csókold meg még egyszer, stb. Érted? - Louis ezt úgy mondta, mintha valami nagy nő szakértő volna. Mondjuk lehet, mert neki van barátnője és lehetséges, hogy Eleanor kioktatja a nőkről.
-Oké Louis - bólintott Harry. - De.. te vagy most a legszerelmesebb a csapatban én pedig ugye, mint pár perccel ez előtt mondtam nem tudom megkülönböztetni, hogy ez most csak szexuális vonzalom, vagy szeretem-e. El tudnád nekem mondani, hogy milyen az, ha tényleg beleszeretek valakibe? - kérdezte szégyenlősen Harry.
-Ne mondd, hogy te még életedben nem voltál igazán szerelmes! - csapott a homlokára Louis.
-Hát.. voltam, de olyan régen, hogy nem igazán emlékszem - Harry.
-Tudod... ezt nem igazán lehet elmondani. Olyan érzés, mintha csak ő lenne az egyetlen lány a földön. Másra rá se néznél. Tudod van ez a rózsaszín köd, vagy minek hívják. Egy darabig úgy látod őt, mintha valami olyasmi venné körül, és ha rá gondolsz, akkor is. Mikor megfordul a fejedben a szerelmed tárgya, akkor... remegő érzés fog el és úgy érzed, csak ő kell. Mindent megtennél, hogy újra lásd, ha elszakadtok és szinte minden gondolatod kapcsolódik hozzá. A neten is csak az ő adatlapját tudod bújni, mert nincs jobb elfoglaltságod nála... - Louis úgy beszélt, hogy közbe a semmibe meredt és félig mosolygott. Valószínűleg Eleanor járhatott az eszében.
-Hmm... -  Harry elgondolkozott. - Oké. Kösz tesó - mondta és fel állt.
Nagy léptekkel elindult kifelé, nekem pedig időm sem volt elbújni.
Kilépett a konyhából és riadtan rám szegezte csillogó zöld szemeit.
-Khm... Ööö... Mióta vagy itt? - kérdezte az ijedtségtől halkan.
-Elég régóta - feleltem és nagyot nyeltem.
Harry fújtatott egyet kicsit elmosolyodott magán és gyorsan távozott. Felment az emeletre ott pedig nem tudom hová.
Legszívesebben utána mentem volna, de valahogy nem volt erőm.
Inkább lassan beléptem a konyhába, ahogy kérdően felvont szemöldökkel Louis nézett rám.
Én az alsó ajkamat harapdálva néztem vissza rá.
-Mennyit hallottál abból, amit Harryvel beszélgettem? - kérdezte még mindig ugyan úgy felvont szemöldökkel, de most már félig mosolyogva.
-Éppen eleget ahhoz, hogy tudjam mi a helyzet - feleltem komoran.
-Na, de most komolyan. Honnantól hallottad a beszélgetésünket? - Louis.
-Onnantól, hogy Harry azt mondta neked, hogy tudja, hogy utálni fogod, de ő úgy érzi, hogy szeret - válaszoltam lesütött szemekkel.
Ahogy éreztem minden vérem az arcomba szállt és a fejem rák vörös lett.
-És te hogy érzel iránta? - kérdezte kedvesen.
-Jesszus, Louis, felcsaptál pszichológusnak, vagy mi? Ez még egyelőre az én dolgom. Hadd dolgozzak fel mindent a magam módján és a magam tempójában oké? - álltam fel az asztaltól és kiviharzottam a konyhából.
Átmentem a nappaliba és levágódtam a kanapéra. lehatottam a fejem és néztem magam elé a földre.
Harry szerelmes lenne belém? Ennyi idő után? De hiszen nem is ismer.. Lehet hogy létezik ez a "Szerelem-Első-Látásra" dolog? Mi van, ha igen? De mi van akkor, ha Harry csak azért mond ilyeneket, mert nem tudja megkülönböztetni a testi vágyat és a szerelmet? Mi van, ha összejövök vele, megdug, aztán meg a maga dolgára és úgy csinál, mintha semmi nem történt volna és nem lett volna kettőnk közt semmi?
Jártam már így. Hülye módon belehabarodtam egy fiúba, aki hírhedt volt a csábításairól. "összejöttünk", megfektetett aztán pedig szakított velem.
Ahogy én tudom, Harry sem egy szent. Több nője volt, mint ahány éves és egyikkel sem volt tovább egy, vagy fél évnél. Nem szeretnék többször senkinek az "áldozata" lenni. Nem akarok többször egy újabb érem lenni a sok között, sem egy nő, aki könnyen odaadja magát és aztán meg bele kell törődnie, hogy csak egy férfi vad szexuális vágyának kielégítésére volt jó.
Nem leszek még egyszer ilyen naiv. Először teperjen nálam Harry, ha tényleg szerelmes, és mutassa meg, hogy tényleg nem egy éjszakára szeretne velem lenni.
Szeretném elhinni, hogy amit Harry mondott Louisnak az mind igaz, szép és jó, de sajnos már nincs meg az a bizalmam a felém közeledő férfiak felé és nem vagyok az a hülye kislány, mint két és fél éve, aki csak azért adta oda a szüzességét egy fiúnak, mert szerelmes volt, pedig a srác nem akart többet egy szimpla jó dugásnál. Nem! Nem ismételem meg megint ezt a kicseszett nagy hibát. Kivárom mi lesz ennek a vége és majd kiderül, hogy hogyan tovább.