~3.: Ez A Kegyetlen Valóság...~

Bocsánat, hogy ennyit késtem, de nyaralni voltam! De most már itt van a 3. rész! Jó olvasást! xxSzikraa.♥

Feszülten ültem végig a napot a fiúkkal az irodában. Néha ideges és még mindig értetlen pillantást vetettem Louisra.
Tényleg annyira képtelenségnek tűnt.
És az egész történet olyan volt, mit egy iszonyat sablonos brazil szappan opera. Feltűnik a magányos, árva lány életében egy fiú, aki most a változatosság kedvéért nem szerelmet vall neki, csak közli vele, hogy a rokona. Jézus.. Még egy ok, hogy saját magamat nézzem hülyének:  Kimberly Hill, a szappan opera főszereplő. 
A saját életem végkifejletét várom, mint egy több macskás nyanya a kis brazil története újabb délutáni adását. Remek.
-Elmegyek megint faxolni - forgattam a szememet. Ez úttal nem kértem meg senkit, hogy jöjjön. Szerintem Louis úgy is képes és szó nélkül utánam jön.
És így is lett. Amint kiléptem az irodából Louis a nyomomban is volt.
-Figyelj Kimberly, tudom, hogy ez most így hirtelen jött és nem úgy, ahogy kellett volna, de én nem vagyok az ilyenekben túl gyakorlott és esküszöm nem akartam ezzel neked rosszat. Egyszerűen csak úgy érezte,m, hogy ha már.... olyan családtag féleség vagy, akkor kötelességem valamilyen szinten felvenni és fenn tartani veled a kapcsolatot - magyarázott Louis.
-És ez eddig miért nem jutott eszedbe, mondd? - fordultam váratlanul felé, mire ő megtorpant.
-Mondtam, hogy csak max 2 hónapja tudok rólad és nagyjából az óta kereslek. Nem tehetek róla, hogy még csak most bukkantam a nyomodra - lépett közelebb.
-Jó.. Louis figyelj, majd... majd megbeszéljük, de most nem igazán vagyok erre felkészülve. Tudod ez egyáltalán nem egyszerű úgy, hogy 3 éve egy lélek sincs mellettem. Kicsit agyalok még ezen az egészen. Fel kell dolgoznom - mondtam és próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy az egész témát annyiban hagytam egy időre.
Ezek után még 1 és fél órát kellett kibírnom és mehettem haza.

19:38

Otthon bőven volt időm agyalni azon, amit Louis közölt ma velem. Sokszor gondolkoztam, hogy mi van, ha mégis van valaki, aki él a családomból, de egy idő után mindig elvetettem magamban a reménytelen ötletet.
De hát, ha Louis anyukája tudott rólam, és arról, hogy teljesen egyedül vagyok, akkor miért nem keresett ő meg? Ezek szerint ő sok mindent tudott rólam, ha a fia ilyen hamar megtalált. Miért hagyott egyedül? Miért hagyta, hogy 3 teljes évet egyes egyedül, önkéntes magányra kárhoztatva töltsem? Miért nem keresett meg, amikor az egész tragédia történt a szüleimmel és miért nem foglalkozott velem? És miért csak most közölte ezt az egészet a szupersztár kicsi fiával, Louissal? Ezt rohadtul nem értem. --- Ilyen dolgok és megválaszolatlan kérdések kavarogtak a fejemben és ezerféle kitalált választ agyaltam ki ezekre, de féltem. Féltem attól, amit Louis mondott és féltem a "családomtól".
Szerintem kicsit hülyén jönne ki nekem is és Louisnak is, ha kiderülne, hogy én vagyok az eltitkolt másod unokatestvére.
Ő egy világ szinten ismert ember én pedig csak egy nyomorult újság író, aki havi 5500-6000 fontot keres és a hírességek és ismert emberek életét/magánéletét boncolgatja minden áldott nap, és, ha Louis valóban a rokonom, akkor ez még tisztességtelenebb, mint amúgy.
Az meg csak pláne a dologban, hogy elég furcsán néznének rám az emberek, ha kiderülne, hogy Tomlinson vér csörgedezik az ereimben.
Az ágyon hasalva folytatott mély elmerülésemből a telefonom zavart fel. Legurultam az ágról és kirohantam a telefonomért, amit a konyhában hagytam. Meglestem a kijelzőt és egy számomra tök ismeretlen szám hívott. Megvontam a vállamat és felvettem.
-Halló, itt Kimberly Hill - szóltam bele.
-Szia Kimberly... Liam vagyok. Ne haragudj, hogy zavarlak, de beszélni akarok veled - szabadkozott Liam.
-Nehogy azt mondd, hogy te meg titokban az öcsém vagy, mert falnak megyek - kerekedett ki a szemem.
-Nyugi, nem állunk rokoni kapcsolatban - nevetett halkan. - Louisról lenne szó - váltott kissé komolyabb hangra.
-Figyelj Liam, nekem ez nagyon gyors. A semmiből felbukkan, és egyik pillanatról a másikra közli velem mi is a szitu. Nem vagyok hozzászokva ehhez a tempóhoz - nyeltem nagyot. - Amúgy meg honnan tudod a számomat? - jutott eszembe.
-Kimberly, te nem tudod, sőt fogalmad sincs arról, hogy Louis mennyi energiát és időt fektetett abba, hogy megtaláljon téged. És a telefonszámod... Hát tudod, ha a One Direction tagja vagy, akkor semmit nem olyan nagy ördöngösség megszerezned - Liam.
-Na jó, Liam. Tartsd meg másnak a hegyi beszédedet Louisról. Nekem ez rohadt hirtelen jött és már Louisnak is megmondtam, hogy fel kell dolgoznom. De elmentem a számodat és ígérem felhívlak, ha sikerült felfognom ezt az egészet oké? - vettem mély levegőt.
-Jó. De kérlek tényleg hívj majd - kötötte a lelkemre Liam.
-Oké. Szia - köszöntem el és letettem.
Kis híján elhajítottam a telefont, aztán visszavetődtem az ágyba.
Lassan elnyomott az álom és elnyelt az öntudatlanság állapota.

2013. Július 2.

7:49

Reggel munkába menet bementem a Starbucks kávézóba és megvettem a reggeli kávé adagomat.
Kifelé menet a szemem megakadt egy ismerős arcú lányon. Meg álltam és az agyam rögtön kattogni kezdett, hogy vajon ki az a lány.
2 perc elteltével rájöttem, hogy ki is az a lány és honnan ismerős nekem.
Ő Eleanor Calder és Louis barátnője. Valószínűleg onnan olyan nagyon ismerős nekem, hogy rengeteget kellett őutána is keresgélnem a neten, újságokban egyéb forrásokban, lévén, hogy ő az egyik One Direcitonös srác párja.
Nem akartam, de oda kellett mennem hozzá. Volt valami, ami az óta lüktetett a fejemben, amióta reggel felkeltem.
Oda léptem a gondtalanul kávézgató és Twitterező lány mellé.
-Szia Eleanor -köszöntem kedvesen.
A lány mosolyogva emelte rám a tekintetét a telefonjáról.
-Helló - köszönt vissza ugyan olyan kedvesen.
-Bocsánat, hogy megzavarlak de megadnád Louis telefonszámát? - kérdeztem kicsit zavartan.
-Öhm.. Nem adhatom meg rajongóknak - felelt Eleanor.
-Én a... másod unokatesója vagyok - közöltem.
-Hányszor hallottam én már ezt - forgatta a szemét mosolyogva.
-Hívd fel és kérdezd meg. Mondd neki, hogy Kimberly Hillnek kéne a száma - mondtam és a mobilja felé biccentettem.
-Oké - sóhajtott megadóan Eleanor és felkapta az asztalról a telefonját és tárcsázta Louis számát.
Néhány perc múlva Eleanor letette a telefont.
-Istenem. Igazad volt - nevetett. Elővett egy papírt és leírta rá Louis számát. - Tessék - nyújtotta oda nekem.
-Köszönöm Eleanor. Hálás vagyok - villantottam egy féloldalas mosolyt.
-Igazán nincs mit. És örülök, hogy megismerhettelek - állt fel.
-Én is. És biztos vagyok benne, hogy még találkozunk - vetettem egy biztató pillantást.
-Remélem - szélesedett Eleanor mosolya és megölelt.
Kicsit meglepődtem, mert engem senki nem szokott ölelgetni, úgyhogy most elég furcsa és szokatlan volt ez az érzés.
-Nekem most mennem kell dolgozni - mondtam, mikor Eleanor elengedett.
-Oké. Az én számomat is felírtam a lapra. Ha kell valami, csak szólj - szólt kedvesen.
-Jól van. Szia - intettem oda neki és elhagytam a kávézót.
Kedves lány ez az Eleanor. És milyen szép! Nekem már most nagyon szimpatikus volt. Remélem még fogok vele találkozni...

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy még csak most hoztam, de mint már mondtam nyaralni voltam, pénteken jöttem haza és egészen tegnapig dolgoztam..

De azért remélem tetszett! 4 komi, 5 pipálás és hozom a kövit! :D xxSzikraa.♥