~47.: Fotózás.~

2014. Augusztus 13.
13:25

Mikor mélyen a munkába temetkezve az órára pillantottam, úgy pattantam fel a székemből, mint, akibe tűt szúrtak. Felkaptam a táskámat, vele együtt a kocsikulcsot is, és elindultam George helye felé.
- Kimberly, tudnál nekem segíteni? - állított meg Lily, az egyik szerkesztő.
- Lily, az a helyzet, hogy perceken belül indulnom kell a Little Mix fotózásra, szóval nem nagyon van időm, de amint visszajövök, megkereslek, ha akkor még aktuális. - hadartam.
- Ó, rendben. - mondta, én pedig tovább indultam.
Mikor megtaláltam Georget, ő már a fényképezőgépet pakolta össze.
- Kész vagy? - kérdeztem az asztalára tapasztva tenyereimet.
- Persze. Mehetünk - kacsintott, majd a vállára kapta a fényképezőgépes táskát,  és elindultunk.
Amikor a lifttel leértünk a mélygarázsba, a kocsihoz indultunk.
- Azt a jó szentséges atya úr Isten! - George hangot adott a kocsi látványa által keltett csodálatnak.
- Nyugalom. - kuncogtam, majd a slusszkulcson lévő nyitógombot lenyomva kinyitottam a kocsit, ami egy hangos pittyanéssel jelezte, hogy szolgálatkész. 
George úgy ült be, mintha a kocsi bármely pillanatban atomjaira hullhatna. Szinte áhítattal nézett végig a műszerfalon, mikor az felvillant, ahogy a kulcsot a helyére dugtam. Az indítógomb megnyomása után a motor felberrent, hangja extázisba ejtette az autómániás fotóst. Meg kell mondani, az én füleimnek is szimfónia volt az erőteljes hang.
Gázt adtam, s egy pillanat alatt kitolattam a parkolóból.

2014. Augusztus 13.
13:48

Mire megérkeztünk, mindenki ott volt. George egész úton megbűvölve figyelte az autó minden egyes mozzanatát, mikor azonban leállítottam a motort úgy eszmélt fel, mint, akit hipnotizációból ébresztettek.
Kiszálltunk, és bementünk a fotózás helyszínéül szolgáló épületbe.
Azért kellett ilyen hamar itt lennünk,  mert Georgenak úgy kellett beállítania a fényeket, háttereket, ahogy neki kényelmes. Az épületbe beérve George rögtön a kollégái felé indult, én pedig felmértem a terepet.
- Kim! - előbb hallottam, mint láttam Perriet.
Boldog hangja azonnal mosolyt csalt komoly arcomra, s visszafordultam, hogy lássam, honnan szólt drága barátnőm. 
Megláttam egy nyitott ajtót, rajta egy felirattal. "Little Mix make-up and dressing room".
Óvatosan bedugtam a fejemet, és Perrie, akinek épp a haját csinálták, felvisított örömében, mikor meglátott. A többi lány,  a példáját követte.
- Sziasztok! - léptem be mosolyogva.
- Jaj, Kimberly, annyira jó, hogy itt vagy! Istenem de hiányoztál! - Perrie mit sem törődve azzal, hogy a fodrász a hajával van elfoglalva, felpattant és a nyakamba vetette magát. 
- Te, vagyis ti is hiányoztatok nekem! - visszaöleltem.
Egymás után jöttek oda hozzám a lányok,  hogy puszit és ölelést adjanak.
- Mesélj, mi a helyzet? Hogy vagy te? Mi van veled meg Harryvel? - a Perrie-féle kérdések könnyedek voltak. Ebből a könnyedségből adódóan mindig is imádtam Pezzel beszélgetni.
- Én meg vagyok. És, hát... nagyon úgy néz ki, hogy Harryvel az összebútorozás felé hajazunk. Már egy csomó cuccomat átvittük hozzá. - ajkamba harapva próbáltam elfojtani a tinédzserlányhoz hasonló vigyoromat.
- Ez komoly? Összeköltöztök? - Jesy hangja csodálkozva, örömmel telten csengett.
- Igen. - lesütöttem a szememet, és vigyorogtam.
- Hát ennek nagyon, nagyon, nagyon örülök! - csapta össze a tenyereit Perrie.
Úgy vigyorogtam, mint aki minimum a lottó ötöst nyerte meg.
- Még az is lehet, hogy egyszer összeházasodtok! - ujjongott Jade.
- Az szerintem azért még elég messze van. Nem is biztos, hogy megtörténik. -  ráncoltam a homlokomat.
- Én sok esélyt látok rá.  - vihogott Leigh-Anne.
- Azért ne kiabáljuk el. - elvörösödve pislogtam. - És Pezz, mi van Zaynnel meg veled? - kérdeztem, hogy egy picit eltereljem a témát magamról és Harryről.
- Semmi különös. Elvagyunk. Mind a ketten dolgozunk, stúdiózni járunk, meg fotózásokra. - vont vállat könnyedén.
- Az se rossz. Azt hiszem... - éppen mondtam volna, hogy lassan ki kellene menni, mikor George bejött.
Meglepődve konstalálta, hogy épp egy baráti beszélgetés közepén járunk, de nem tett rá megjegyzést. 
- Hölgyeim, minden készen áll. - szólalt meg a fotós.
- Akkor lássunk neki! - pattant fel Jade, és kimentünk.

2014. Augusztus 13.
15:42

- Perrie, állj egy kicsit közelebb Jadehez! - utasította George, Perrie pedig minden habozás nélkül tette, amire kérték. - Ez az! - a vaku egy pillanatra engem is elvakított, majd színes pontok kezdtek el úszkálni a szemem előtt,  és tisztulni kezdett a látásom. - Oké lányok, ennyi! Végeztünk! - felegyenesedett a gépe mögül, és továbbállt.
Perrie, Jesy, Jade és Leigh-Anne sóhajtva indultak el az öltöző felé. 
- Mindjárt jövök George, csak beszélnem kell Perrievel. - mosolyogtam, majd otthagytam.
Beiszkoltam a Little Mix öltözőjébe, egyenesen a lányok után. 
- Perrie, figyelj, nekem most mennem kell. Valamelyik nap csinálhatnánk vagy csak mi ketten, vagy így öten valami programot.  Beszéljünk még, jó? - kérdeztem. 
- Okés. Ma vagy holnap felhívlak, és beszélünk. - felelt Perrie.
- Na jól van, akkor én lelépek. Vigyázzatok magatokra lányok!  - végig öleltem és pusziltam mindenkit, majd még odaintettem nekik az ajtóból, és sietősen távoztam. 
A kocsiban George csodálkozva kérdezgetett.
- Te mióta vagy ennyire jóban velük? Honnan ismered őket? - kezdte a kérdés cunamit.
- Egy ideje már jóban vagyunk. Tudod, Harry Styles a barátom, és egyszer a bandával elmentünk egy Little Mix koncertre. Akkor már pár napja ismertem őket.  Eleg bonyolult sztori ez az egész, és nem miattad, de nem szeretném megosztani. Csak a publikus dolgokat hagyom meg neked. A többi marad nekem. - kacsintottam szórakozottan.
- Oké. Hát, engem megleptél. - vigyorgott.
- Sok mindenkit. - vigyorogtam vissza.
Visszaérve a szerkesztőségbe letettem a cuccaimat az irodámban, majd folytattam a papírmunkát, amit felbehagytam. Éppen egy, a szerkesztőségnek szánt levelet olvastam, mikor kopogás zavart meg.
- Szabad! - szóltam ki, mire belépett Lily, az egyik szerkesztő, aki korábban a segítségemet kérte, csak nekem akkor rohannom kellett a fotózásra. 
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de van valami, amiben csak te tudsz segíteni. - Lily zavarban volt.
- Persze Lily, ülj csak le és mondd! - mosolyogtam kollégámra.
Lily visszafogottan helyet foglalt, majd szinte fekete szemeit rám emelte.
- Az a helyzet, hogy a minap kaptam egy állásajánlatot, amit nem tudom, hogy elfogadjak-e. Arra gondoltam, hogy megkérdezlek téged, mert ezt főszerkesztő lévén te tudhatod a legjobban. - szemét lesütötte, ujjai folyamatosan a kezét birizgálták.
Ilyen ijesztő volnék?  - tettem fel magamban a kérdést. 
- Miféle állásajánlatot kaptál? - kérdeztem kedvesen.
- Felkerestek a Mirror magazintól, hogy föl akarnak venni főszerkesztőnek. - felelte.
Ha nem ismerném, meg sem fordulna a fejemben, hogy a régi barátnőm, mostanra ellenségem, Mia Hellen tette ezt az ajánlatot Lilynek, hogy átédesgesse őt a Mirror-hoz. De, mivel nagyon is ismertem azt a sunyi Mia-t, tudtam, hogy ez csak és kizárólag ő lehetett.
- Ki tette neked ezt az ajánlatot? Emlékszel a nevére? - a szám kiszáradt, ideges lettem.
- Valami... M... Mia. Igen, Miának hívták. - Lily nagyot nyelt.
- Mia Hellen? - Lily hangtalanul bólintott. - Jól figyelj arra, amit mondok neked Lily! Ismerem ezt a Mia Hellent. Vele nem szabad üzletekbe bocsátkozni. Az a nő mindennél jobban tönkre akarja tenni a Fabulous magazint. Ha elfogadnád az ajánlatot, tudod, mi lenne? Max két hetet hagyna dolgozni, aztán azt mondaná, hogy már nem kellesz, és kirúgna. Utána pedig már ide értelemszerűen nem jöhetnél vissza. Te ezt akarod? - kérdeztem nyugodtan.
- Nem. - felelt Lily, és láttam az arcán, hogy nagyon megszeppent.
- Akkor ne fogadd el azt az ajánlatot. És nyugodj meg, Mia-t majd intézem én. - mosolyogtam.
- Köszönöm Kimberly! Nagyon köszönöm!  - hálálkodott.
- Semmiség - kacsintottam.
Lily felállt, majd kiment.
Amint becsukódott az ajtó, felkaptam az irodai telefont, és hívtam Mia-t.

Sziasztok!
Remélem, mindenkinek tetszett.
Sajnálom, hogy megint túl sokat késtem, de eddig elég zsúfolt a nyaram. A jó hír viszont az, hogy most már sokkal jobb telefonom van, amiről jobban tudom írni a részeket. Meg kell értenetek, hogy mivel egyszerre több blogot kell írnom, és mindet telefonról, ezért nem minden megy rendes tempóban.  Ne haragudjatok!
A következőt nem tudom, mikor hozom, de remélhetőleg minél hamarabb.
Puszi:
Szikraa.*