~42.: Lustálkodás ~

2013 Augusztus 11.

9:39

Reggel kótyagosan ébredtem.

Keresztben feküdtem Harry mellkasán, de ő meg sem moccant.  Óvatosan kikukucskáltam szempilláimon keresztül arra a sötét, göndör hajú angyalra, aki itt feküdt. Szemei nyitva voltak, a plafont kémlelte. Karjai a feje alatt pihentek, arca nyugodt volt.

- Jó reggelt - mosolyogtam rá, mire hirtelen rám kapta a tekintetét.

Megijedt. Ennek ellenére végül boldogan elmosolyodott.

- Jó reggelt - mosolygott rám vissza.

Felültem és kinyújtóztam.

- Mit csinálunk ma? - kérdeztem ajkamat harapdálva.

- Ne. Csináld. Ezt. - morgott visszafojtott hangon, minden  szót egyszavas mondatként, hangsúlyozva.

- Mit ne csináljak? - kérdeztem meghökkenve.

- Ne harapdáld az ajkad, mert egyszerűen megőrjít - zöld szemei elsötétedtek.

Elmosolyodtam és még egy aprót haraptam a számba, majd  felálltam az ágyból.

- Nos, Mr. Styles, mit óhajt reggelizni? - kérdeztem.

- Egy jó, emberes adag omlettet - nyújtózik.

- Megcsinálom - mosolygok, adok egy puszit Harry szájára, felveszem fehér ingét, amely szexin lóg rajtam, és a konyha felé veszem az irányt.

Mikor belépek megtorpanok.

Egy hosszú, fekete hajú, alacsony, kedves mosolyú nő törölget a konyhában. Az alakja karcsú, szép,  de arcán látszik, hogy már eljárt fölötte az idő. A negyvenes évei végén lehet.

- Öö... Jó reggelt - köszöntem kissé mereven és fülig elpirultam, mikor eszembe jutott, hogy csak egy a combom közepéig érő vékony, fehér ing takar.

- Szép reggelt! Ön biztosan Miss Hill - mosolygott rám, majd kezet nyújtott. - Én Mrs. Lovegood vagyok, Mr. Styles házvezetőnője - pislogott kedvesen.

Láttam, hogy majdnem feltűnés nélkül végigmért, majd elismerően nyugtázta; csinos vagyok.

- Nem is tudtam, hogy Harry-nek külön házvezetőnője van - ráncoltam a homlokom. - Bár azt sejthettem volna, hogy pont ő nem fog egyedül fenntartani, takarítani és ellátni egy akkora házat - kuncogtam.

- Mr. Styles nagyon keveset van itthon - mondta Mrs. Lovegood.

- El tudom képzelni. Öö... mit lehetne fogyasztani reggelire? - kérdeztem az ajkamat harapdálva, miközben a gigantikus hűtő egyik szárnyát kinyitva bámultam befelé.

- Amit csak szeretne Miss Hill - felelte.

- Ha lehetne, akkor inkább Kimberly - mosolyogtam biztatóan.

- Kimberly... Ön választ, mit szeretnének enni. De gyorsan összeüthetek valamit, ha szeretné - nézett rám merő kíváncsisággal a szemében.

- Öö... szerintem összerakok én egy omlettet - mosolyogtam és kivettem a tojástartót a hűtőből.

- Ahogy szeretné Miss H... Kimberly - mosolygott.

Én csak visszamosolyogtam rá, majd nekiláttam az omlett készítésének.

Nem egész negyed óra múlva már egy tányér gőzölgő omlett állt készen Harry úrnak, és egy tálka müzli nekem.

Mindent egy nagy tálcára pakoltam és bevittem Harryhez, aki történetesen még mindig az ágyban lustálkodott.

- A reggelije uram - mosolyogtam és letettem mellé az ágyba a busásan megpakolt tálcát.

- Hmm... Kitettél magadért asszony - hümmögött elismerően.

- Szoktam - pirultam el.

Harry közelebb hajolt és egy puszit nyomott az orromra. Halkan kuncogtam és az ajkamba haraptam.

Ekkor eszembe jutott valami, ami kicsit aggasztott.

-Harry, a házvezetőnőd honnan tudta a nevemet? - vontam fel a szemöldökömet. - Mikor kimentem épp a konyhában törölgetett és rögtön tudta, hogy hívnak...

- Ja, említettem neki, hogy itt leszel, esetleg ide is költözöl... És elmondtam neki, hogy, hogy nevezzen téged, ha esetleg véletlen összefuttok valahol a házban - mosolygott rossz fiúsan.

- Értem. A Miss Hill-t kijavítottam Kimberly-re. Utálom, ha Miss Hill-nek hívnak - húztam fel az orromat negédesen.

-Igazán, Miss Hill? - vonogatta felváltva szemöldökét Harry.

Én egy játékos, gyenge, de csattanós pofonnal jutalmaztam kérdését.

- Héé - kerekedett el a szeme.

- Mr. Styles, lehet, hogy maga szereti, ha a vezetéknevén szólítják, a név elé biggyesztve a "Mr." jelzőt, de én nem vagyok az a fajta, aki szereti ezt. Ha kell eltűröm, de, ha lehetőségem van, akkor maradok a Kimberly-nél - mondtam komolyan.

Harry erre csak felnevetett. Gondtalan nevetése betöltötte a szobát, én pedig nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

- Rendben Kimberly - kacsintott. 

Csöndben megreggeliztünk. Nem kínos vagy baljós csönd volt, inkább az a mindent elmondó, őszinte és érzelemdús csönd.

Néha egy-egy mondatot váltottunk, de ezeken kívül némán, egymás szemébe mélyedve fogyasztottuk el az omlettet és a müzlit.

- Kiviszem - sóhajtottam teli gyomorral, majd felálltam az ágyról, magammal ragadva a tálcát is.

- Elég lenne, ha letennénk az éjjeli szekrényre, a takarítók elintéznék - nézett rám Harry sokatmondóan.

- Nem baj Hazz. Tudod, attól, hogy ideköltözöm, még nem fogok teljesen hozzászokni a full extrás körülményekhez. A dolgok rám eső részét vállalom én magam. Nem szeretem, ha minden tekintetben kiszolgálnak - dacoltam, majd öblös léptekkel elindultam kifelé a szobából.

A konyhában lepakoltam a tálcát, bele a mosogatóba, a maradék kaját a kukába kapartam, és elmosogattam. 

Éppen az utolsó tányérral nyújtóztam a csöpögtető felé, mikor két kéz zárult a derekam köré, egy kócos, göndör fej pedig a nyakam hajlatába ereszkedett. 

Feltettem a tányért és kezemet Harryére tettem, ami még mindig a derekamon pihent. 

- Csak nem úgy döntött, felkel? - kérdeztem lehunyt szemmel, miközben néhány lágy puszit hintett el a nyakamon Harry. 

- Utánad kellett jönnöm - nyelve egy picit a nyakamhoz ért, mire bizsergés futott végig a testemen. 

- Hmm... - mosolyogtam, majd felé fordultam. 

- Ma elkezdjük áthozni a cuccaidat? - kérdezte az ajkába harapva. Szemében izgatottság, türelmetlenség és boldogság elegye csillogott. 

- Elkezdhetjük - haraptam az ajkamba. Képtelen voltam tagadni, hogy már tűkön ülök, hogy az utolsó cuccomat is áthozzuk. Várakozó mosolyom gyorsan terjedt szét az arcomon. 

- Akkor nyomás, öltözzünk, és cuccoljunk - csapott picit a fenekemre és elindulunk öltözni. 

2013 Augusztus 11.

11:10

Mikor megérkeztünk a lakásomhoz, kinyitottam az ajtót, és Harry rakéta üzemmódba váltva szinte be repült a nappaliba. 

- Mit pakolunk először? - kérdeztem nyugodtan, miközben lehámoztam magamról a vékony pulóveremet, és ledobtam az üvegasztalra a kulcsot.

- Könyvek? Abból úgy is elég sok van, és nekem meg van egy könyvtárhelyiségem, amiben alig vannak könyveim. Meg, ha már itt tartunk berendezhetsz magadnak oda egy dolgozószobát - mosolyodott el gonoszul.

- Oké - bólintottam és miután szereztem a szomszédból pár nagy dobozt, elkezdünk pakolni.

Bocsánat a késésért, tudom, több, mint egy hónapot csúsztam. Sok most a hajcihő a ballagásom, a tanulásom és midnen egyéb miatt, de igyekszem tenni a dolgomat. 

Remélem, tetszett. 

xxSzikraa.♥*