~24.: Életveszély.~

2013. Július 11.

19:51

*Louis szemszöge*

Éppen Eleanorral enyelegtünk a nappali kanapéján, mikor megcsörrent a mobilom.
-Ne vedd fel! - mondta El, mikor elhúzódtam az ajkairól.
-Fel kell vennem. Lehet, hogy fontos - mondtam és előhúztam a farzsebemből a telefont.
Nem volt ismerős a szám, amiről hívtak.
Elcsúsztattam a zöld jelet és a fülemhez emeltem a telefont.
-Halló? - szóltam bele.
-Üdvözlöm. Louis Tomlinsonnal beszélek? - hallottam meg egy rekedtes férfihangot.
-Igen -feleltem.
-Én James őrnagy vagyok a londoni rendőrkapitányságról - mutatkozott be.
-Üdvözletem - köszöntem immáron én is és a hangom elég hivatalossá és tisztelettudóvá vált.
-Lenne egy rossz hírem - kezdte. Már most beparáztam. - Autóbaleset történt a 87. és a Szent George utcánál. Egy fekete Range Rover és egy kamion ütközött. az autóban két személy ült. Harold Styles és Kimberly Hill - itt szünetet tartott és valami reakcióra várt.
-Tessék?! - teljesen elsápadtam. Valószínűleg úgy festhettem, mint egy halott. Éreztem, ahogy minden fér kifut az arcomból és fal fehérré válok.
Eleanor aggodalmasan nézett rám.
-Igen. Nos, Harold csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Jó pár nagyobb sebbel, egy durva agyrázkódással, két bordatöréssel és eszmélet vesztéssel megúszta, viszont a lány állapota igen súlyos. Mondhatni életveszélyben van - közölte.
-Jézusom - a kezemet a számra tettem.
-Be tudna fáradni a Mindenszentek kórházba? - kérdezte.
-Persze. Azonnal indulok - feleltem.
-Siessen! Nem biztos, hogy Kimberly még egy óra múlva is életben lesz. Jelenleg is küzdenek az orvosok az életéért.
-Rendben. Visz hall - és meg sem várva a válaszát letettem.
-Mi van Louis? - méregetett El.
-Harry-nek és Kimberly-nek autóbalesete volt. Azonnal be kell mennünk a kórházba - mondtam és már vettem is a cipőmet.
-Úristen! - Eleanor ugyan olyan tempósan kezdett el szedelőzködni, mint én.
Életemben nem vezettem még olyan gyorsan, mint akkor. És soha nem értem be 2 perc alatt a kórházba. Hát most sikerült.
Közben Eleanor végig telefonált mindenkit.
Azonnal a recepciós pulthoz igyekeztünk.
-J... jó napot. Harry Styles-t és Kimberly Hill-t keressük - mondtam amint megálltam.
-A két fiatalt, akiket az autóbalesetről hoztak? -kérdezett vissza.
-Igen, igen őket - vágtam rá.
-Harry Styles 187-es vizsgáló. Kimberly pedig még a sürgősségi műtőjében van - adott választ.
-Köszönjük - vetettem oda neki és Eleanort magam után húzva indultam a 187-es vizsgáló felé.
Mikor odaértünképpen akkor lépett ki egy csinos orvosnő Harrytől.
-Jó napot Doktornő. Elnézést, de lehet tudni valamit Harry-ről és Kimberly-ről? - zúdítottam rá a kérdésemet.
-Harry nagyon jól fest. Legalábbis a lányhoz képest. A benti fiú megúszta azt a hatalmas ütközést pár bordatöréssel, egy nagyobb agyrázkódással, egy ájulással és rengeteg sebbel, de azért megfigyelő gépeken tartjuk.Viszont Kimberly felől semmi biztatót nem tudok mondani. Az járművükbe hajtó kamion gyakorlatilag darabokra törte majdnem minden csontját. Egyedül a lába és a gerince azok, amik valami csoda folytán zúzódásokkal megúszták. És az agyrázkódása pedig a lehető legveszélyesebb, a belső vérzésről már nem is beszélve. A legnagyobb problémát pedig az jelenti, hogy túl sok ideig volt az autóroncsban ilyen állapotban és toxinok áramlottak a vérébe. Nagyon kevés esélyt látok rá, hogy túléli. Hiába van rákötve az összes létező kórházi műszer és kap rengetegféle gyógyszert vénásan, infúzióban, a sérüléseihez hasonlót a 10 éves orvosi pályafutásom alatt nem sokszor láttam - mondta szomorú arccal az orvosnő.
-Jézusom... Ha megkérdezhetem, mik azok a toxinok? - Eleanor.
-Az egy... - nagy sóhaj.- Méreg - felelt végül.
-Basszameg! - csak ennyit tudtam reagálni. két kezemet végighúztam az arcomon és próbáltam megnyugodni.
Persze, hogy nem ment.
-Viszont talán az segítene neki, ha mesterséges kómába ejtenénk. Bár ebben az állapotban talán még magától is kómába esik - doki.
-Mi kell ahhoz, hogy ezt megtegyék? - emeltem rá a tekintetem.
-A legközelebbi rokon beleegyezése - válaszolt.
-Az én lennék - jelentettem ki.
-Ezt majd megbeszéljük, ha legalább kicsit stabilizáltuk már a lány állapotát.
-Be lehet menni hozzá? - mutattam Harry termének ajtajával.
-Csak tessék. De vigyázzanak még vele - hagyta ránk és elhaladt.
Én kettőt koppintottam az ajtón, majd bementem. Mikor megláttam olyan érzés borította el a testem, ami leírhatatlan. Úgy éreztem, most azonnal összeesek.
-Harry? - álltam meg az ágya mellett.
Nem volt magánál.
-El... Kimennél egy picikét? - kérdeztem óvatosan.
-Persze - bólintott és elhagyta a termet.
Én leültem az ágy melletti székre és ahogy Harry arcát láttam elsírtam magam. Volt pár kisebb-nagyobb seb a fején, de a testén a látható helyeken lévő karcolások, vágások és durva sebek szívszorítóbbak voltak.
Az ágy szélére dőlve sírtam. Igen, férfi létemre elsírtam magam. Harry a legjobb barátom. Nagyon szeretem őt és szörnyű érzés így látni.
-K...Kimberly - hallottam meg erőtlen hangját, amire egyből felkaptam a fejem.
-Harry! Tudod, hogy hol vagy most? - kérdeztem azonnal.
Harry gyenge fejrázással jelezte, hogy nem.
-Autóbalesetetek volt. Most kórházban vagy te is és Kim is - világosítottam fel.
-Hol van Kimberly? Ugye életben van? Semmi baja igaz? Pár karcolással megúszta nem? - faggatott, nekem pedig akaratlanul is egy újabb könny gördült le az arcomon.
Fogalmam sem volt, hogyan közöljem vele, hogy 90% eséllyel elveszíti a szerelmét.
-Harry.... Tudod Kimberly... - kerestem a szavakat.
-M...Meghalt? - kérdezte és neki is könnyek gyűltek a szemébe.
-Nem. Nem halt meg. De nagyon rossz állapotban van. Az orvosnő azt mondta, hogy mindent megtesznek érte, de annyira súlyosak a sérülései, hogy nem sok az esély arra, hogy meg tudják menteni - magyaráztam halkan.
-Ugye most csak viccelsz? - kerekedett ki a szeme, miközben a szívét figyelő gép egyre gyorsabban pittyegett. - Mondd, hogy ez nem igaz! - kérlelt.
-Bárcsak tehetném - hajtottam le a fejem.
-Nem veszíthetem el. Még csak most lett az enyém - nyelt egy nagyot és kipislogott a szeméből pár könnyet.
-Biztosan minden oké lesz Hazz - biztattam, de legbelül nagyon is tudtam, hogy közel sem olyan biztos, hogy minden rendben lesz...

Remélem elég izgalmat csempésztem ebbe a részbe. Vélemények? Esetleg reakciók olvasás közben? mit váltott ki belőletek ez a rész? (válaszokat komiban)

xxSzikraa.♥*