~19.: Mia~

2013 Július 8.

17:22

A kérdések még mindig csak gyarapodtak bennem és egyre sem volt válaszom. Még. De volt egyetlen kérdés, amire pontosan tudtam a válasz valahol legbelül, de még hezitáltam az igen és a nem között kicsit kijjebb az agyamban. Előbb utóbb csak felszínre tör az, ami belül van...
A kérdés, aminek a válaszán még a legjobban agyaltam az az volt, hogy akarom-e Harry-t?
Csak úgy kattogott az agyam. Már annyi mindent végig gondoltam. Lassacskán bele hülyülök ebbe az egészbe.
Végül megkaptam azt választ a tudatalattimtól, amire leginkább szükségem volt. Az imént feltett kérdésre. Egy dobbanás, ami nem csak a szívemből jött, érzékeltette velem a helyes döntést.
Harryt kell választanom. Lehet, hogy most ez a szöveg is sablonos lesz, olyan, amit millió egyszer olvasni és hallani máshol, de soha nem éreztem ahhoz foghatót, amit Harryre gondolva.
Valami, amit még magam sem értek olyan erősen vonz hozzá, mint egy mágnes. Mintha valami sodorna felé.
Egy erős érzelem, ami talán még a szerelemnél is erősebb, bár nem tudom, mi lehet az. Úgy tudom nincs annál erősebb, mint a szerelmi, vagy a családi kötelék. De lehet, hogy mégis? Lehet, hogy valami egészen természetfeletti és talán még inkább megmagyarázhatatlan dolog köt hozzá, és az is lehetséges, hogy sosem tudom meg mi az.
Úgy éreztem közölnöm kell ezt vele is. Legalább is azt a részét, amitől nem nézne komplett elmebetegnek...
Mély levegőt vettem, felkészülve a legrosszabbra és elindultam lefelé.

*Eközben az irodában*

*Charles O'hara szemszöge*

2013 Július 8.

17:22

Most hívtak a portáról, hogy engem keres egy bizonyos Mia Cooper. Halvány gőzöm sem volt, hogy ki az és előre sem jelentette a látogatását senki, mégis  engedélyt adtam, hogy bejöjjön. Nagyon érdekelt a kiléte.
2 perce várakoztam az irodámban ücsörögve, de semmi. Aztán megjelent az üvegfal másik oldalán egy derékig érő, vörösesszőke hajú, karcsú nő. Még életemben nem láttam, szóval sejtettem, hogy ő lehet az a bizonyos Mia Cooper. Kopogott az ajtón én pedig kiszóltam, hogy jöjjön be.
-Jó napot. Charles O'hara vagyok - mutatkoztam be illedelmesen kezet nyújtva.
-Mia Cooper - felelte a lány, bár nem volt túl barátságos az az amúgy szép beszédhangja.
-Miben segíthetek Mia? - kérdeztem visszahelyezkedve a székembe.
-Mr. O'hara, tud arról, hogy az egyik alkalmazottja, név szerint Kimberly Hill utazgat és koncertekre jár? - kérdezte elég gúnyos hangon, miközben ő is leült.
-Persze, hogy tudom. Maga szerint ki engedte el őt Doncasterbe? - kérdeztem vissza ugyan olyan gúnyosan.
-Értem. És azt is tudja, hogy elfogadott tőlem egy állást a Mirror-nál? - vonta fel a szemöldökét.
-Maga a Mirror-nál dolgozik? A Mirrornál??? - képedtem el.
-Igen miért? - Mia.
-Tudom mit akar. Keresztbe tenni a Fabulousnak azzal, hogy a legjobb főszerkesztőjét akarja megpróbálni kirúgatni. Hát közlöm magával kisasszony, hogy ez nem fog sikerülni. Én vakon megbízom Kimberly-ben, és azt is tudom, hogy sosem fogadna el egy állást a Mirror-nál - egyre idegesebb voltam.
-Rendben. Akkor higgyen csak Kimberly-nek - állt fel a helyéről Mia.
-Viszont látásra Miss Cooper - intetten, hogy hagyja el az irodámat.
Mia csak prüszkölt egyet, fel állt és elhagyta a helységet.
Még, hogy Kimberly állást fogadott el a Mirror-nál. Biztos, hogy nem. Már csak azért sem, mivel egy nyerő ötletet adott a Mirror magazin ellen.
Kimberly tényleg a legmegbízhatóbb dolgozóm.