~14.: Csak Perrie Edwards.~

"A csöndes utcákon végighaladva elénekeltünk pár Little Mix és 1D számot, és végig vihogtuk az utat."

2013 Július 7.

16:06

A házba belépve Levettük a cipőinket én pedig Louis keresésére indultam.
-El, hol van Loui? - kérdeztem, amikor már az egész alsó szintet végig jártam.
-Fent a szobájában. Nagyon bánja a dolgot... - húzta el a száját.
Nem szóltam semmit, csak felmentem az emeletre. Kettesével vettem a lépcső fokokat, majd bementem Louis szobájába.
-Kopp kopp - suttogtam halkan mikor beléptem. Becsuktam az ajtót és leültem Louis mellé.
-Kimberly, sajnálom, hogy feltettem azt a képet. De törlöm is, amint feltölt a telefonom - mondta.
-Nem kell Lou. Figyelj, bocs, hogy úgy felkaptam a vizet, de tudod azt hittem, hogy a munkám kárára fog menni - vontam vállat. - de rájöttem, hogy leszarom, hisz' a főnök úgy sem rúghat ki. Meg amúgy is. Legalább meg van az első közös képem Harry Stylessal - vigyorogtam. - És remélem tudod, hogy ezt még vissza kapod - fenyegettem viccesen.
Louis elmosolyodott.
-Akkor nem baj? Nem haragszol? - kérdezte remény teljes arc kifejezéssel.
-Nem, nem baj és nem is haragszom - feleltem.
-Köszönöm - mondta és megölelt.
-Ugyan. Hogy lehetne rád haragudni? - kérdeztem költőien.
Louis elmosolyodott.
-És mi van Harryvel? Ő most utálni fog téged vagy mi? - kérdeztem az ajkamat harapdálva.
-Nem hiszem. Max 1-2 napig nem áll velem szóba, de volt már ilyen - vont vállat lazán.
-Jól van.  Ne beszéljek vele azért?
-Nem, nem kell. Majd, mikor látja, hogy neked sincs semmi majd ő is megbékél - Louis.
-Oké. Lemegyünk?
-Aha - bólintott.
Lementünk és az egész délután úgy ment tovább, mintha semmi nem történt volna...

2013 Július 8.

10:11

Arra ébredtem, hogy valaki vagy valami egyenesen az arcomba liheg.
Kinyitottam a szememet és egy pillanatra megállt a szívem, majd kissé megnyugodtam.
Hatchi, Zayn és Perrie kutyája lihegett a fejembe.
-Szia kutyus - simogattam meg kacagva a fejét.
Ő csak heves farok csóválással reagált.
Felálltam az ágyból, felöltöztem és lementem. Nagy meglepetésemre a legtöbben már fent voltak.
-Jó reggelt! - köszöntem egy nagy ásítás után.
-Neked is - köszöntek a többiek.
-Mai program? - kérdeztem, miközben levetődtem a kanapéra Niall és Joy mellé.
-Nem tudom. De este Little Mix koncertre megyünk - mondta Perrie és belekortyolt a kávéjába.
-Igen? - kérdezett vissza mindenki, aki nem én voltam.
-Aha. Ma délután érkeznek a lányok, és este nagy koncert. Aki akar eljön, aki akar nem, de természetesen Backstage belépővel vagyis inkább a Little Mix vendégeiként jöttök - Perrie.
Erre támadt egy ötletem.
-Perrie, nagy baj lenne, ha én elmennék és írnék egy cikket... vagyi inkább egy beszámolót a koncertről? - csillant fel a szemem.
-Dehogy lenne baj! - ujjongott Pezz.
-Remek. Fel is hívom a főnököt - kacsintottam Perrie-re, aki elvigyorodott és bólintott.
Felmentem a telefonomért, leültem az ágyra és tárcsáztam Mr. O'hara telefonját.
Kétszer csöngött ki, aztán fel vette.
-Charles O'hara, tessék? - hallottam meg reszelős hangját némi irodai háttérzaj kíséretében.
-Jó napot Mr. O'hara, Kimberly vagyok. Elnézést a zavarásért, de lenne egy újabb ötletem - szóltam bele.
-Oh, Kimberly! Nem zavar, és örömmel hallgatom az ötletet - a hangjából őszinte kíváncsiság szűrődött.
-Az imént kaptam meghívást Perrie Edwardstól egy Backstage-ből nézhető Little Mix koncertre és az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha írnék a jövő havi lapba egy beszámolót? Itt van nálam a munka laptopom szóval mire hazaérek már meg is lenne az anyag képekkel és majdnem kész szerkesztéssel - mondtam.
-Perrie Edwardstól? Ismeri Perrie-t? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Igen - feleltem.
-Ő az unokahúgom. De amúgy remek ötlet Kimberly. Tetszik ez az aktivitás, de igazán nem kellene a szabadságát a munkába temetkezve töltenie - dorgált a főnök.
-Nem nagy dolog uram. Egy kettő meg írom azt a beszámolót és mikor hazaérek a szabadságról bemegyek és reggel az asztalán fogja várni az anyag - magyaráztam.
-Rendben Kimberly, de ha nincs kedve, akkor ne írja. Ömm... Lehetne egy kérdésem?
-Kettő is Mr. O'hara - mosolyogtam.
-Mióta ismeri Perrie-t? - kérdezte kíváncsian.
-Hát.. tudja itt vagyok Doncasterben Louis Tomlinsonnál, és ő általa ismertem meg.... tegnap - feleltem készségesen.
-Igen? - csodálkozott. - És hogy kerül maga Louis Tomlinsonhoz? - kérdezte gyanakvóan.
-Öhm... ez egy kicsit kényes téma. De röviden annyi, hogy kiderült néhány dolog a családomra és Louisra vonatkozóan és Lou elhozott Doncasterbe. De ha szeretné, majd elmesélem az irodában.
-Rendben. Majd, ha készen áll elmondja - Mr. O'hara mindig is megértő volt velem. - Viszont még egy kissé személyeskedő kérdésem, vagyis inkább mondandóm lenne és megértem, ha nem ad rá választ. Láttam a Twitteren egy képet, ahol maga és Harry Stlyes azt hiszem alszanak. Remélem tudja, hogy nem örülök, hogy összeszűrte azzal a fiúval a levet.... - O'hara.
-Neeem, dehogy! Nincs köztünk semmi, csak elaludtunk a díványon Louis meg lefotózta és feltette a netre. De gondoljon semmi rosszra kérem! - nevettem.
-Jól van Kimberly, de az a karrierjére és a lapra nem vet túl jó fényt..
-Tudom, és Louis nevében kérek elnézést a képért - sóhajtás. - Tudja kicsit... gyerekes. Vagyis nagyon gyerekes - kuncogtam.
-Értem. Most viszont mennem kell egy tárgyalásra. Sok sikert az esti koncerthez és üdvözlöm Perrie-t - mondta Mr. O'hara.
-Átadom. Viszlát! - és letettük.
Visszamentem a földszintre és leültem.
-Pezz, Mr. O'hara üdvözöl - adtam át a főnököm Perrie-nek szánt üzenetét.
-Remek. Majd fel kell hívnom - válaszolt mosolyogva Perrie. -Mennyi az idő? - kérdezte.
-11:03 - felelt Zayn.
-Huhh, akkor jó. Olyan 6 körül landol a lányok repülője és 7-re már megyünk készülődni a koncert helyszínére - Perrie.
-Juj, de várom! Ebből a cikkből hatalmas siker lesz! - csaptam össze a tenyerem.
-Mindig így pörögsz koncertek előtt Kimberly? - kérdezte vigyorogva Danielle.
Ez volt az első alkalom, hogy a bemutatkozásunk óta beszélni hallottam.
-Ez az első Backstage-s koncertem, ahová magával az előadóval megyek. És még rajta kívül nem is egy "sztárral" - mondtam és a "sztár" szónál kis idéző jeleket rajzoltam a levegőbe az ujjaimmal.
-Hát oks - nevetett mindenki.
Innentől egész tűrhetően folytattuk a délelőttöt.