~21.: Harold Edward Styles.~

2013 Július 9.

10:06

Megfordultam az ágyban, a hátamról az oldalamra, Harry felé.
Kinyitottam a szemeimet és azt láttam, hogy már az ő gyönyörű zöld szemei is nyitva vannak és engem fürkésznek. Elmosolyodtam és szóra nyitottam a számat.
-Mióta nézel? - kérdeztem, mert sejtettem, hogy nem most nyitotta ki a szemét.
-Hmm... röpke háromnegyed órája. Nagyon szép vagy, amikor alszol - húzta fél oldalas mosolyra a száját.
Én csak feljebb kúsztam, hogy teljesen egymással szemben legyen az arcunk és adtam neki egy puszit.
-Le megyünk? - kérdeztem.
-Hadd élvezzem ki, hogy itt vagy mellettem! - kérte mosolyogva és szorosan átölelt a takaró alatt.
Én a mellkasába fúrtam a fejemet és lehunytam a szememet.
Szép lassan vissza aludtunk.

11:26

Mikor kinyitottam a szemet azt láttam, hogy Perrie mögött még vigyorogva ott áll Danielle és Eleanor és a Little Mix többi tagja.
-Mi van? - halkan suttogtam, nehogy Hazz felkeljen.
-Nem jössz ma vissza velünk Londonba? - kérdezte Danielle.
-Hmmm... - ezen elgondolkoztam, elvégre nekem ott van a teknősöm és még a cikket is meg kell szerkesztenem a koncertről. - Szerintem de. De előtte beszélek Harryvel - mondtam.
-Akkor siess, mert van 3 óránk, hogy elérjük a gépet - Eleanor.
-Oké - bólintottam, a lányok pedig kimentek.- Hazz. Harry, ébresztő! - keltegettem Göndört.
Semmi reakció. Hogy tud ilyen rohadt mélyen aludni?
-Harold! - szóltam rá sokkal hangosabban. Erre mély levegőt vett, a hátára fordult és kinyitotta a szemeit, majd kérdően nézett rám.
-Perrie és a lányok azt kérdezték, hogy elmenjek-e velük ma haza. Szerinted? - tettem fel a kérdést.
-Kimberly, azt csinálsz, amit akarsz. Attól, hogy együtt vagyunk nem kell mindenre engedélyt kérned - bújt hozzám.
-Tudom, csak gondoltam megkérdezlek, hátha van valami kivetésed - nyomtam egy puszit az orrára és elkezdtem kimászni az ágyból.
-Akkor mész? - kérdezte nagy boci szemekkel.
-Meg kell írnom a koncertbeszámolót a Little Mix koncertről. És van egy teknősöm, aki otthon vár - mondtam és a cuccaimhoz léptem.
Lekaptam a felsőmet, amiben aludtam, de elfelejtettem, hogy az alatt nem volt semmi.
Harry perverzen vigyorogva nézett. Én egy pillanatra vissza kaptam magam elé a pólót, aztán rájöttem, hogy minek takargatom magam? Harry a barátom és előbb utóbb azon is túlesünk, hogy teljes öltözék nélkül egy szál semmiben lásson. Ledobtam a ruhadarabot magam elől és kerestem egy hordható felsőt.
Miután a melltartóm is rajtam volt felvettem a felsőt és a mellé kiválasztott világos csőnadrágot is.
Sminkeltem, összepakoltam a cuccaimat és indulásra készen álltam.
-Te mikor jössz vissza Londonba? - kérdeztem, miközben átkaroltam Harryt. Már kint voltunk a reptéren és búcsúzkodtunk.
-Szerintem még egy, vagy két nap. De majd felhívlak - nyomott egy puszit a számra.
-Oké.
-"Kérjük a 340-es Londonba induló repülőjárat utasait, kezdjék meg a becsekkolást!" - hallottunk egy női bemondóhangot.
-Akkor... - kezdte Harry.
-Szia - mosolyogtam rá, majd elfordultam. - Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen itt hagylak! - fordultam vissza és a karjaiba vetettem magam.
Hosszú ölelés után még egy csók és elindultunk.
Mikor vissza pillantottam annyit láttam, hogy Harry és a többiek mosolyogva integetnek utánunk.
Aztán néhány lépés és a tömeg elnyelte őket, mi pedig egyre közelebb kerültünk Londonhoz.
Alig vártam, hogy hazaérjek. Hiányzott már Turtle és a fejemben már megírtam a koncertbeszámolót is. És a koncertbeszámolón kívül még be kell fejeznem a címlapsztorit a srácokról.
Rengeteg dolgom lesz otthon.
És még van valami, amit nem tudok.
Tegnap este Louissal szóba került, hogy nevet változtathatnék Hill-ről Tomlinson-ra.
Ezzel nekem egyetlen problémám lenne, méghozzá az, hogy, ha bárhol bemutatkozom és a Tomlinson nevet ejtem ki, mindenkinek Louis fog az eszébe jutni. Arról nem is beszélve, hogy könnyebben kitalálnak mindent a kotnyeles fajta firkászok.
Jó, oké az is benne van a pakliban, hogy a sajtó így is úgyis felkap mindent, amint kiderül, hogy Harryvel vagyok, de nem akarok még egy okot adni az sok rajondónak (ahogy magukat nevezik Directionereknek)  a féltékenységre, vagy a hisztire. Persze, vannak határeset rajongók, akik mindennél jobban örülnének nekem, de gyanítom, a legtöbbjüktől csak szidalmazó illetve halálos fenyegetésekkel teleírt üzeneteket kapnék. Így is egy utált, esetleg megtűrt személy leszek a Directionerek kicsiny, mégis azt hiszem nagyon összetartó világában.
Mindegy. Majd kiderül...

Nos, akkor remélem tetszik! :) 

A következő részt nem tudom, mikor tudom hozni, mert egyszerre két bloggal kell zsonglőrködnöm, de ígérem, hogy igyekszem, ahogy tudok :)

Love : xxSzikraa.♥*