~23.: Munkaidő.~

2013. Július 11. 

16:35

A munkaidőm lejárata előtt másfél órával toppant be Perrie a szerkesztőséghez.
Láttam, amint elviharzik az irodám előtt.
Ismertem. Éreztem, hogy nemsokára hozzám is benéz.
Addig gondoltam, kimegyek, odaadom az asszisztensemnek az elkészült papírokat.
 -Kendra! Itt vannak azok a papírmunkák, amiket ma meg tudtam csinálni. Leadnád, ha szépen megkérlek? - mosolyogtam rá kedvesen.
-Jaj, Kimberly, persze! Amúgy pont jól jött, hogy szabadságra mentél. A kislányom megbetegedett és ottzhon kellett nekem maradnom. És mivel nem voltál itt ezért O'hara is sokkal könnyebben elengedett - mondta fülig érő szájjal.
-Örülök, hogy elengedett. De jól van a kislányod? Meggyógyult? - kérdeztem.
-Igen, hál' Istennek nem volt túl komoly a betegsége. Csak hőemelkedése volt és rosszul érezte magát - magyarázta Kendra.
 -Értem. Amúgy hány éves? - kíváncsiskodtam tovább.
-8. Vagyis pont holnap lesz 9 - büszkélkedett.
-De jó neki - kuncogtam.
-Hát ő mindig azt mondja, hogy bárcsak felnőtt lehetne - forgatta a szemét.
-Üzenem neki, hogy sose akarjon felnőni. És tartsa nagyon nagy becsben a családját - mondtam.
-Majd átadom - Kendra. - De most megyek akkor leadom a papírokat. Neked pedig további  jó munkát - intett ide.
-Neked is Kendra - vigyorogtam rá és újra az irodámba vonultam.

2013. Július 11.

18:06

Másfél óra elteltével már épp készültem elmenni, mikor kopogtak.
-Szabad! - kiáltottam, majd belépett Perrie. - Szia szöszi - öleltem meg.
-Szia. Máris mész? - kéredzte.
-Igen. Mára vége a munkaidőmnek és Harry minden bizonnyal már lent vár - mondtam és beraktam pár átnézni való papírt a táskámba.
-Tényleg? Hová mentek? - kíváncsiskodott.
-Vacsorázni. Nem tudom, hogy hová szeretne elvinni, de ha már visszajött Londonba... - mosolyogtam.
-Hát, akkor jó étvágyat a vacsorához. Remélem nem vagy olyan, mint a fekete özvegy, aki felfalja a párját - nevetett.
-Ki tudja...? - nevettem vele.
-Bolond. Na akkor hagylak is menni. És puszilom Haroldot - kacsintott viccesen.
-Jól van. Átadom - feleltem, miközben elhagytuk az irodámat.
Ismét lehúztam a mágneskártyám és bezáródott az irodám ajtaja.
-Akkor szia - öleltük és pusziltuk meg egymást.
Kifelé menet rengetek megvető pillantást kaptam a nálam alacsonyabb pozícióban dolgozó emberektől.
Gondolom mind látták, hogy jó barátként elköszöntem Perrie-től. Nem érdekelt, ki mit gondol.
Nagy léptekkel haladtam kifelé.
A lift csigalassúsággal araszolt lefelé a földszintre. Mikor kinyitódott az ajtaja Harry ott állt a recepciós pultnál nekem háttal.
Halkan lépkedtem mögé és hátulról átkaroltam.
-Szia - köszöntem neki vigyorogva.
-Szia - mosolygott rám ő is olyan mosollyal, amiből csak örömöt lehetett kiolvasni, hogy engem lát.
Megölelt és megcsókolt. A recepciós nő tátott szájjal nézte ezt végig.
-Mehetünk? - kérdezte a szemembe nézve.
Egy pillanatra leblokkoltam. Elvarázsoltak azok a gyönyörű, smaragdzöld szemei, aztán magamhoz tértem.
-Igen. Persze - feleltem, majd összekulcsoltam a kezeinket és elindultunk kifelé.
Harry Range Rover-je közvetlen a bejárat előtt állt. Beszálltunk a csillogó járműbe és elindultunk.
-Mégis hová akarsz menni vacsorázni? - kérdeztem félre biccentett fejjel.
-Majd meglátod - Harry.
-Félnem kell? - vontam fel a szemöldököm gyanúsan.
-Nem. Rettegned kell - kuncogott.
-Jéézus - fogtam a fejem.
-Amúgy hogy telt a napod? - pillantott rám.
-Durván. Sok volt a papír munka és még mindig van. Képzeld reggel bementem a Starbucksba venni egy kávét és a pultos srác randizni hívott - nevettem fel.
-De ugye nem fogadtad el a meghívását? - nézett aggodalmasan.
-Ha elfogadtam volna, akkor most nem itt csücsülnék melletted - húztam fel az orrom. - És amúgy is. Nekem nem kell más, csak az én Harry Stylesom - húzódott félmosolyra a szám.
-Szeretlek - Harry.
-Tudod, hogy én is - válaszoltam.  
Még 20 perc autókázás után kiértünk Londonból.
-Mégis hová akarsz vinni, amihez el kell hagynunk Londont? - kérdeztem.
-Még csak London belvárosát hagytuk el. És Anglia legjobb éttermébe megyünk - villantott rám egy féloldalas, gödröcskés mosolyt.
-Ugye nem a Julietbe akarsz vinni? - fordultam felé hirtelen.
Oké, örültem neki, de akkor is. Iszonyat drága étterem...
-Háát.... - Harry.
Én csak felsóhajtottam, hátra dőltem és az utat figyeltem.
Aztán történt valami, amire sem én, sem Harry nem számítottunk.
Éppen egy kereszteződésen akart Harry a zöld lámpán áthajtani, de az ellenkező sávból, pont az én oldalamról legalább 80-nal jött egy hatalmas kamion.
Kikerekedett a szemem, de már késő volt.
-HARRY!! - kiáltottam, aztán egy nagy csattanás és minden elsötétült...

Bocsánat, hogy nem lett túl hosszú, de most csak ennyire tellett tőlem. Remélem tetszett! :)

Pár kommentet elfogadok :D
xxSzikraa.♥*