~22.: Vacsora meghívás Harrytől.~

2013. Július 10.

10:35

Reggel kipihentem ébredtem. Miután megreggeliztem, ismét neki láttam a munkának.
Amint bekapcsolt a laptopom folytattam az írást.
Éppen a lehető legmélyebbre voltam merülve a cikk alkotása közben, mikor megcsörrent a telefonom.
A szememet forgatva vettem fel Harrynek.
-Szia Hazz - szóltam bele.
-Szia Kim - Harry. - Figyelj, ma este megyünk haza, szóval mi lenne, ha holnap találkoznánk?
-Hát... Tudod, holnap már megyek dolgozni. Szóval nem tudom... - hebegtem.
-Mikor végzel?
-Hatkor - feleltem.
-Akkor oda megyek érted és együtt vacsizunk. Neked az jó? - kérdezte.
-Elvileg igen - feleltem.
-Akkor holnap hatra ott vagyok az irodánál. Még emlékszem, hol van - kuncogott.
-Oké. Én biztos ott leszek - mosolyogtam magamban.
-Én is baby. Amúgy hogy vagy? Milyen volt az út vissza Londonba? - kérdezett.
-Jól vagyok köszi. És az út... hosszú volt, de legalább ott volt El, Dani, meg Perrie - válaszoltam.
-Értem. Azt hallottad, hogy Danielle meg Liam tegnap este szakítottak? - Harry.
-Komolyan? - képedtem el.
-Igen. Elvileg Danielle kiverte a hisztit, mert Liam nem ment vele vissza Londonba, aztán összevesztek, mindent egymás fejéhez vágtak és bumm... vége - mesélte Harry.
-Az szép. Nem gondoltam volna, hogy Danielle ilyen - mondtam, miközben a kezemben lévő madzaggal szórakoztam.
-Én sem. De remélem Liam hamar túllép rajta és talál valaki mást. Utálom szomorúnak látni.
-Beszéljek Danival? - ajánlottam.
-Nem kell. Majd megoldják ők. Mi ne szóljunk ebbe bele - Harry.
-Oké. Figyelj Harry, nekem meg kell írnom a koncert beszámolót. Nem haragszol meg, ha most leteszem? - kérdeztem óvatosan.
-Dehogy haragszom meg! Dolgozz csak. De holnap munka után velem leszel.
-Persze! Akkor... Szia. Szeretlek - köszöntem el.
-Én is. Puszi - és letettük. 
Nagyot sóhajtottam, majd visszatértem az eddigi munkámhoz.
Ismét nagyon későig voltam fent és javítgattam a beszámolót.
Mikor már alig bíztam nyitva tartani a szemeimet úgy döntöttem, hogy inkább alszom, hiszen holnap bemegyek az irodába és dol-go-zok.

2013. Július 11.

6:30

A hátamról a hasamra fordultam, majd fél perc elteltével vissza. Lassan felültem és hatalmasat ásítva nyújtózkodtam egyet.
A kora reggeli előbújó nap a lábamat sütötte és meleg sugarai annyira jól estek, hogy alig akartam felállni, de végül erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból.
Elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem, megetettem Turtle-t és elindultam. Mivel még bőven volt időm bementem a Starbuck's-ba és vette két kávét.
Azért kettőt, mert egy másik főszerkesztőre is gondoltam, akivel jóban vagyok. Ő a múltkor betegségre hivatkozva betegállományba vonult. Mostanra már biztos meggyógyult, így gondoltam meglepem egy kávéval.
-Milyen neveket írhatok a poharakra? - kérdezte a pultos srác a kávézóban, miután alaposan végigmért.
-Kimberly és Rosalie - feleltem.
-Kitalálom. Te vagy Kimberly igaz? - mosolygott.
-Igen. Tudom illik hozzám a nevem - nevettem el magam kicsit.
-Ja. Én Conor vagyok. Amúgy.. sokszor láttalak már itt a Starbuck's-ban. És úgy tudom, hogy író vagy a Fabulous-nál...
-Igen, szinte minden reggel beugrok munkába menet. Mit mondhatnék? Ez a kávé sokszor a napom fénypontja. És igen, a Faboulosnál dolgozom, de főszerkesztő, nem csak író.
-Ja, hát nem ezt mondanád a kávéról, ha itt dolgoznál - kacsintott. - de akinek jobb munkája van.. - kuncogott. 
Én elmosolyodtam és az egyik poharat, ami már színültig volt kávéval elvettem.
-Őőő... sokat agyaltam, hogy meg merjem-e kérdezni, de nem lenne kedved eljönni velem ma este... egy randira? - kérdezte rák vörösre pirulva.
Aranyos volt. Kb 18 éves lehetett. Elmosolyodtam és félresöpörtem a szemembe lógó hajamat.
-Bocsi, de van barátom - feleltem kissé zavarban.
-Oké. Semmi gond - mosolygott rám. -Itt a másik kávé is. 7 font lesz - mondta.
Odaadtam neki egy tízest, és mikor vissza akart adni szóltam.
-Nem kell visszaadni köszi - és elmentem.
Bementem az irodába és mielőtt a saját irodába léptem volna be, bekopogtam Rosalie-hoz.
-Szia Rose - köszöntem.
-Szia Kimberly! Mi újság? - köszöntött kedvesen.
-Semmi különös. Hoztam kávét. Csokis latte, tejjel és cukorral. Ahogy szereted - tettem le az asztalára.
-Óó, de édes vagy, köszönöm! - mosolygott.
-Meggyógyultál? - ültem le vele szembe.
-Fogjuk rá. De azért elhoztam egy doboz százas zsepit - Rose.
-Hehe. Min dolgozol éppen? - kérdeztem.
-Ööö... Egy cikket írok Macklemore-ról. Érdekes élete van a pasinak - vonta fel a szemöldökét.
-Tudom. Párszor már én is utána olvastam. Na jó én is megyek dolgozni. Majd beszélünk. Szia - intettem neki és elhagytam az irodáját.
Az én irodám előtt lehúztam a mágneskártyámat, hogy kinyíljon az ajtó és bementem.
Ahogy beléptem megcsapott az a jellegzetes iroda és eper illat, ami az irodámban uralkodik. Nagy levegőt vettem és letette a cuccaimat. Miután elővettem a munkagépet bekapcsoltam és nekiálltam.
Csak írtam, írtam, írtam és írtam. Szó szerint ömlöttek a szavak a gondolataimból.
Éppen az utolsó néhány mondatot gépeltem, mikor kopogtak az irodaajtón.
-Tessék! - szóltam ki, mire belépett Mr. O'hara. - Ó, jó napot főnök úr - mosolyogtam rá.
-Jó napot Kimberly. Magának nem lett volna még egy szabadnapja? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-De, csak tegnapelőtt hazajöttem Doncasterből és otthon nem tudtam mit kezdeni magammal, szóval úgy döntöttem, hogy ma bejövök - feleltem nemes egyszerűséggel.
-Értem. És hogy telt a nyaralása? Sikerült kipihennie magát?
-Talán túlságosan is - nevettem.
-Örülök. Egyébként Perrie ma bejön - O'hara
-Mi dolga van errefelé? - kérdeztem miközben átnyálaztam ma már másodjára az asztalomra felhalmozott papírokat.
-Csak "családlátogatásra" jön - nevetett.
-Értem. És mikor?
-Nem tudom. Időt nem mondott, ami nála annyit jelent, hogy vagy ma vagy holnap - vont vállat.
-Bár ilyen munkarendem lenne - mosolyogtam és két kisebb papír stóccá alakítottam az egy nagyot.
-Ha megoldható lenne, akkor ilyen munkarendje lenne. De hagyom magát dolgozni. Viszlát Kimberly - és kiment.
Én folytattam tovább a munkámat.  Egész álló nap írtam, dolgoztam, de élveztem, hogy végre nem fekszem otthon...

Bocsánat, bocsánat és bocsánat a késésért. 
Mostantól valószínűleg ez lesz, vagyis szeptembertől, mert egyrést két blogom van, másrészt pedig nyolcadikos leszek és rohadtul izgulok már most a felvételi miatt. Mivel nem vagyok egy jó tanuló ezért nagyon bele kell húznom ahhoz, hogy bárhová felvegyenek. Szóval nem nagyon lesz időm a neten lógni. Majd meglátjuk mi sül ki ebből. 
Remélem tetszett ez a rész! xxSzikraa.♥*