~13.: Ébresztő.~

2013 Július 7.

05:48

-Jóóóóó reggeeeeelt!! - sipított Phoebe és Diasy, miközben felurottak az ágyra.
Elkezdtek ugrálni rajtam.
-Ne, ne, neee, lányok neee! - nyögtem kósmás hangon és az arcomat még jobban a párnába nyomtam.
-De, de deeee! - mondták a lányok minden egyes ugrásnál.
-Ahaaaaajjj - hisztiztem és kimásztam az ágyból.
Levánszorogtam a konyhába, kitöltöttem magamnak egy bögre kávét és bementem a nappaliba.
Nyúzottan döltem el a kanapén és nagyot sóhajtottam.
-Kitalálom - hallottam meg Harry még és elképesztően jó hangját. - Az ikrekkel aludtál, reggel nem hagytak kényelmesen és nyugodtan aludni, alias, azzal keltettek, hogy rajtad ugráltak és addig nem hagyták abba, amig ki nem keltél az ágyból - kuncogott és finoman arrébb tolva a lábaimat leült a kanapé másik végére.
Én elnevettem magam és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Ne mondd, hogy veled is eljátszották! - nevettem. Már majdnem visítottam a röhögéstől, de a kezemmel megpróbáltam elhalkítani egyre hangosabban kitörni készülő nyerítésemet.
-De. Nem is egyszer. Hozzá teszem, ma én voltam az első áldozat - nevetett velem Harry is.
-Ilyen nincs! - már a hasamat fogtam a nevetéstől. Nem bírtam visszafogni, hogy ne röhögjek.
-De van - Harry. - Bár az keményebb, amikor Louis is beszáll az ilyesfajta ébresztőbe - sziszegett fájdalmasan.
-Na ezt remélem sosem tapasztalom meg - húztam össze a szemöldököm.
-Jobban is jársz - Harry.
-Amúgy, hogy a fenében tudnak ezek a lányok hajnalok hajnalán maguktól felkelni? - kérdeztem nagyot ásítva.
-Fogalmam sincs, de a bátyjukra ütöttek - ásított Hazz is.
-Mindjárt elalszom.... - sóhajtottam fáradtan.
A szemeim lecsukódtak, de a lábaim zsibbadni kezdtek, mivel kényelmetlenül tartottam.
-Nem baj, ha....? - kérdeztem Harryt, felemelve a lábamat. Gondolom leesett neki, hogy mit akartam.
-Dehogy baj! - vigyorodott el Harry én pedig átvetettem a lábamat az ölében.
Elaludtam.

09:42

Harryvel a kanapén aludtunk el.
Amikor felkeltem és kinyitottam a szememet végignéztem a még alvó Harryn. A bal keze a vádlimon volt, míg a jobb keze a combom belső részén pihent.
Megköszörültem a torkomat és felpattantam a helyemről. Louis elröhögte magát, ezzel jó alaposan megijesztve engem.
-Szólhattál volna, hogy te is itt vagy. Élvezted a mozit? - kérdeztem gúnnyal a hangomban.
-Ha te azt tudnád... - kuncogott Louis.
-Remélem azért nem csináltál se vele se velem semmi baromságot - mondtam felvont szemöldökkel.
-Áh... nem - alig tudott megszólalni a nevetéstől.
Tuti csinált valamit, de én inkább nem akarok róla tudni...
-Na jó. még csak te vagy fent? - kérdeztem, miközben körbenéztem a nappaliba, amiben csak Louis, én és Harry voltunk.
-Nem. Mindenki jól meglesett benneteket, aztán mentek a maguk dolgára - Louis.
-Jesszus, ezt mindenki látta? - kerekedett ki a szemem.
Louis csak fülig érő szájjal vigyorogva bólintott.
-Bazdmeg... - csúszott ki a számon egy halk káromkodás.
-Kellett neked éppen Harry ölében elaludnod - vont vállat.
-Ja. Még mindjárt jobb, mintha Zayn, vagy Liam lenne. Ahogy tudom Zaynnek van a Little Mixes Perrie, Liamnek meg az a táncos csaj... Dinelle, vagy Doniella. Harry meg egyedülálló - forgattam a szemem.
-Még egyelőre - kuncogott. - Amúgy Liam barátnőjét Danielle-nek hívják - Louis.
-Olyan mindegy! Az a lényeg, hogy... - kezdtem, de egy ajtó csapódás félbeszakított.
Három lány lépett be az ajtón és jó hangulatban nevetgéltek.
-Itt vannak a csajok! - pattant fel Louis.
Először Eleanor aranyos, mosolygós, vidám arcát láttam meg.
Aztán egy szőke -pontosabban inkább fehér- hajú szépséget. Ő nem volt más, mint Perrie Edwards.
És végül egy fékezhetetlenül göndör hajú, sötét bőrű lányt.. Danielle-t.
Micsoda meglepetés, hisz' egy perccel ezelőtt éppen róluk beszéltünk. Vagyis jobban mondva inkább felmerültek a neveik.
-Kimberly! - lépett oda hozzám Eleanor, miután Louist üdvözölte egy öleléssel és csókkal.
-Szia Eleanor - mosolyogtam rá és megöleltük egymást.
-Mondtam, hogy még találkozunk - ujjongott, amikor elengedett.
-Hát igen. Igazad volt - ismertem el.
-Ők itt Perrie és Danielle. Perrie Zaynnel van, Danielle pedig Liammel - magyarázta El.
-Tudom El, újságíró vagyok, mindegyikőtökről tudok dolgokat - nevettem el magam.
-Ja, igen. Tényleg - El.
-Újságíró?! - vonta fel gyanakodva a szemöldökét Perrie.
-Ühüm - bólintottam.
-Akkor mit keresel itt? - kérdezte kicsit lenézően.
-Bocs. Újságíró, aki Louis rokona - válaszoltam ugyan olyan stílusban.
-Ja... az más. Bocsánat - szabadkozott Perrie.
-Semmi gáz - ráztam a fejem és rámosolyogtam. -Amúgy, hogy hivatalos legyek... Kimberly Hill vagyok - nyújtottam kezet a szőkeségnek.
-Perrie Edwards - rázott kezet velem mosolyogva.
Danielle felé is kezet nyújtottam, bár ő kissé vonakodva fogadta el barátságos közeledésemet, de végül kezet fogott velem.
-Danielle Peazer - mutatkozott be.
-Kimberly Hill - próbáltam megmosolyogtatni, de nem igazán ment.
Ez a Danielle nem tűnik valami életvidám, barátságos lánynak... Sőt, inkább kicsit elszállt és nagyképűnek látszik. Lehetséges, hogy először a bizalmába kell férkőznöm, aztán már nem lesz ilyen rideg.
-Nocsak, nocsak, itt vannak a csajok! - rohant le Zayn az emeletről. - Szia baby - mosolygott Perrie-re, aki visszanézett rá és megcsókolták egymást.
Liam egy fél perccel később jelent meg és ugyan úgy üdvözölte Danielle-t.
Végül mindenki lecsoszogott az emeletről és boldogan fogadták a három újonnan érkezett lányt.

14:22

-Te Louis, mi volt az a kép, amit reggel posztoltál Twitteren? - kérdezte Eleanor gyanúsan sandítva rám és Harryre.
Ne. Ne, ne, csak ezt ne!!
-Ja, csak Kimberly és Harry itt aludtak a kanapén én meg gondoltam közzéteszem. Aranyos volt - vigyorgott Louis.
-Cseszd meg Louis! - állt fel Harry és felbaktatott a szobába.
-Nem vagy normális mondták már? Ezt a média egyből fel fogja kapni - idegeskedtem.
-Dehogy fogja, nyugi már! - Louis.
-Dehogynem fogja! Újságíró vagyok, tudom, hogy hogy megy ez! Emiatt a kis hülyeség miatt lehet, hogy az egész karrieremnek lőttek - már majdnem kiabáltam.
-Kimberly, nem tudtam, hogy ez ilyen fontos, vagy hogy ez ilyen jelentős lehet - védekezett Louis.
-Óó, dehogyisnem tudtad! - mondtam idegesen kis híján kiabálva, majd felálltam és elhagytam a házat.
Elrohantam. Na jó, nem rohantam, csak gyorsan lépkedtem.
-Kimberly! Kimberly várj már! - jött utánam Perrie.
Megálltam, és bevártam. Amikor mellém ért tovább indultam az utcában.
-Figyelj, velem is volt már ilyen. Csak nekem ott volt közben Zayn és nem Zaynnel voltam a képen - mondta és próbált megállítani.
-Igen? - álltam meg és felvontam a szemöldököm.
-Igen. De menjünk be ide és elmesélem egy fagyi vagy egy süti mellett - mutatott az éppen mellettünk lévő cukrászdára.
-Hhhh... Oké - motyogtam és elindultam oda befelé.
Vettünk két fagyit és leültünk bent egy hűvös, árnyékos és fedett helyen.
-Szóval. Egy fiú barátommal, hangsúlyozom CSAK BARÁTOMMAL, hülyéskedtünk a DNA turné alatt a szállodában. Jade lefotózott bennünket az én mobilommal és feltöltötte a Twitteremre. Ebből olyan botrány lett, hogy hihetetlen. Minden mocsok ribancnak elhordtak a nagy Directionerek, mert azt hitték, hogy megcsalom Zaynt, pedig csak jól éreztük magunkat azzal a sráccal. Egy idő után leülepedett az egész és azt hiszem mindenki felfogta, hogy az a kép csak egy poén volt - Perrie.
-Jó, de neked nem vághatja derékba egy ilyen olyan könnyedén a karrieredet. Nekem pedig meglátja a főnököm és két lehetőség van. Vagy megértően fogadja, nevet rajta egy sort, majd el is felejti, esetleg még egy darabig húzza vele az agyamat, vagy pedig (és ez a valószínűbb megoldás), gondolkodás és magyarázat nélkül kirúg - mondtam az ajkamat biggyesztgetve.
-Basszus... Várj csak! Melyik magazinnál dolgozol? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
-A Fabulous magazin főszerkesztője vagyok. De ez miért olyan lényeges?  - néztem értetlenül.
-Nagy mákod van. Onnan téged nem rúghatnak ki - dőlt hátra a székében Perrie.
-Miért is? - vontam fel a szemöldököm.
-Egyrészt, mert jó író vagy, másrészt, mert ismerem a főnöködet, harmadrészt pedig mert a rokonom és, ha meg kérem, hogy egy bizonyos Kimberly Hill-t ne rúgjon ki, mert az a barátom, akkor nem fog kirúgni - vigyorgott Perrie.
-Na várj. Neked Charles O'hara a rokonod? - képedtem el.
-Igen. Anyai ágról a nagybátyám. Szerinted miért nincsenek pletykák a Little Mixről abban a magazinban? Mindig olyanokat enged csak írni, ami igaz is - vont vállat lazán Perrie.
-És tényleg. A Little Mix-szel kapcsolatban mindig szigorúbb volt - húztam össze a szemöldököm.
-Na ennyi. De akkor majd beszélek O'harával és nem lesz semmi gond okés? - Perrie.
-Okés - mosolyogtam.
-Szerintem visszamehetünk - állt fel óvatosan Perrie.
-Igen, menjünk - mondtam és én is felálltam, majd elindultunk visszafelé.
Amíg visszaértünk, egész végig nevettünk. Egy eldugott úton mentünk vissza, hogy minél kevesebben lássanak bennünket.