~26.: Kórházi takaró.~

2013. Július. 12.

09:11

*Perrie Szemszöge.*

Soha nem éreztem magam ennyire nyomottnak. Egész éjjel itt voltam bent a kórházban. Próbáltam megnyugodni, de valahogy nem ment.
Mióta először bent voltam Kimberlynél csak rosszabbul voltam.
Látni, hogy milyen állapotban van... Senkinek nem kívánok ilyen kínt. Bár lehetséges, hogy az én érzéseim ez esetben eltörpülnek Harry fájdalma mellett.
Csak ültem és bambultam előre. Nem töltöttük bent sokan az éjszakát. Csak én, Louis, El, és miután Liam elment bejött Danielle is.
Négyen tébláboltunk egész éjszaka a kórház folyosóján. Danival egymásra dőlve próbáltunk aludni, több kevesebb sikerrel.
Elég korán reggel jött az orvos a szokásos reggeli vizitre, hogy megnézze, minden OK-e Kimmel és Harryvel.
Mikor kilépett Kimberly terméből csodálkozva nézte a kórlapot, majd ránk emelte a tekintetét.
-Ébren van. Nem tudom, hogyan, de ébren van és elég jó az állapota. Úgy tűnik nagyon, nagyon szerencsés lány - nézett ez orvos végig mindannyiunkon. - Bemehetnek hozzá. És... Egy bizonyos Harry-t emlegetett - mondta és elhaladt.
Én álltam fel először.
-Bemehetek hozzá én? - kérdeztem reménykedve.
-Persze. Menj csak - biccentett Louis én pedig fáradt léptekkel elindultam Kim ajtaja felé.
Beléptem és Kimberlynek felcsillant a szeme.
-Pezz! Szia - köszönt erőtlenül.
-Szia Kim. Hogy érzed magad? - kérdeztem és a homlokára tettem a kezemet.
-Ahhoz képest, hogy tegnap letarolt egy kamion, jól. Leszámítva azt, hogy alig tudok levegőt venni a bordáim miatt és mindenem fáj - felelt kissé mosolyogva. - Nagyon szörnyen nézek ki? - pislogott rám.
-Nem. Jól áll a kórházi takaró - nevettem.
-De most komolyan - mosolygott még mindig.
-Ahhoz képest, ami történt veled nagyon jól nézel ki - feleltem őszintén.
-Akkor jó - a szeme egy pillanatra lecsukódott, majd újra kinyílt.
-Kim, ha rosszul vagy, szólj! - figyelmeztettem.
-Nem, semmi bajom. Csak picit megszédültem. Valószínűleg az agyrázkódás miatt. Amúgy mennyi az idő? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Reggel fél 10 - válaszoltam könnyedén.
-Basszus, nekem már bent kéne lennem az irodában - aggódott Kimberly.
-Nyugi, felhívtam Charles-t. Azt mondta, hogy minden jót kíván neked és addig, amíg nem épülsz fel teljesen pihenj. Röviden ennyi - mondtam.
-Édes. Perrie? - nézett rám és kék szemei csillogtak.
-Tessék? - néztem rá vissza.
-Hol van Harry? - kérdezte és a hangjából aggodalmat szűrtem ki.
-Egy másik szobában. De jól van. Ő már tegnap magához tért. Egyből téged keresett és egész nap aggódott miattad. Kicsit idegbeteg állapotban van - húztam össze a szemöldököm.
-Mondd meg neki, hogy semmi bajom, és ne aggodalmaskodjon. Nagyon szeretem - mosolyodott el megint erőtlenül.
-Pihenj Kim! Szemmel láthatóan nagyon gyenge vagy - fogtam meg a kezét.
-Oké. De... beküldöd Louist? El kell neki mondanom, hogy még kiütve is hallottam, amit mondott, mikor bejött. Emlékszem rá - Kim.
-Jó. Beküldöm - eresztettem felé egy gyengéd félmosolyt és adtam neki egy puszit. - Majd még bejövök, ha ébren leszel - hagytam rá, majd kilépkedtem a szobából.
Kimentem és mindenki kérdő pillantásokat lövellt felém.
-Louis, téged hív - biccentettem az ajtó felé, amin az imént kijöttem.
Louis nagy és gyors léptekkel eltűnt az ajtó mögött én pedig bementem Harryhez, aki az ajkát rágva feküdt, ahol eddig.
-Ébren van - mondtam.
-Tényleg? És... beszéltél vele? Mit mondott? - faggatott.
-Igen, beszéltem vele. Azt üzeni, hogy semmi baja és ne aggodalmaskodj. És, hogy nagyon szeret - adtam át Kimberly üzenetét.
-Én is szeretem - mosolyodott el szomorúan. -Nem hiszem el, hogy miattam kerültünk ide - fogta a fejét Harry.
-Dehogy miattad! Ezt bebizonyították, hogy te teljesen szabályosan vezettél, csak az az elmebetek kamionos volt a hülye - magyaráztam.
-De én rángattam el tegnap Kimet - Harry.
-Te nem azzal a céllal rángattad el, hogy ide kerültök. Fejezd be ezt az önokolást és most törődj azzal, hogy mindketten életben vagytok! Ennél fontosabb most nincs is - mosolyogtam rá visszafogottan.
-Igazad van - sóhajtott megadóan. - Ő az életem. És az, hogy... javul az állapota csak boldogsággal tölt el. Nem is tudom mi lett volna velem, ha... - itt befogtam a száját.
-Csönd! Ilyenre ne is gondolj! Csak koncentrálj arra, hogy mindkettőtök rendben legyen, lehetőleg minél hamarabb - mondtam. - Hagylak téged is pihenni. Te nemsokára talpra állsz és láthatod Kimberly-t. Csak nyugi. Ne spilázd túl! - kacsintottam és kimentem.
Úgy döntöttem, hogy rám fér egy kávé, még csak ha a kórház szép szóval is visszafogott büféjének választékából válogathattam.
Kifizettem mindent, amit vásároltam. Nem volt túl sok minden, csak egy kis apróság, hogy senki ne bukjon ki.
Mindenkit megleptem egy-egy szendviccsel és kávéval. meg vettem egy zacskó m&m's-et, hátha valakinek nasizhatnékja támadna.
Visszamentem és csak ültem. Életemben nem esett még olyan jól egy átlagos szendvics és egy iszonyatosan rossz kávé, mint akkor. Kicsit feltöltődtem attól, hogy némi táplálékot juttattam a testembe.
Most, hogy Kimberly is valamennyire rendben van kicsit jobban éreztem magam. Ezzel biztosan nem voltam egyedül...

Háát meghoztam nektek ezt a részt is! :) 

Csak miattatok képes voltam fent maradni éjjel negyed 12-ig. :D Amúgy nem vagyok egy korán fekvő típus, de ha már fél 6-kor kelek reggel, nem éjszakázhatok. :) 

Szóval, remélem tetszett. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz új rész, de hozom, ahogy tudom!

Kiss&Hug: xxSzikraa.♥*