~35.: Taxisofőr.~

Közel egy óráig még feküdtem és hallhattam, Harry mit csinál. Csak olyanokat hallottam, mint a mikróm zúgása, Harry telefonálása.. Egyszer bejött és kivitte magával Turtle-t, amit furcsálltam, mert úgy tudtam, hogy nem szereti a teknősöket.
Mikor már halálra untam magam, lassan felültem, nyújtózkodtam egy nagyot, majd kimásztam az ágyból és elhagytam a szobát.
-Jó reggelt Csipkerózsika! - mosolyodott el, ahogy meglátott.
-Szia Hazz - mosolyogtam én is és az ölébe ültem. 
-Jól vagy Szerelmem? - kérdezte halkan, kezeit finoman a combomra téve.
-Jól - sóhajtottam bánatosan és lehajtottam a fejem.
-Álmodban sírtál... - pillantott rám aggódva.
Úgy döntöttem, meghagyom neki a hitet, hogy valóban aludtam.
-Hmm... Fel sem tűnt - meredtem magam elé.
-Biztos van valami baj... Mondd el kérlek! - pillantása könyörgő volt.
A gondolataim ismét rossz irányba terelődtek és fejemet lehajtva szememből kiszökött pár csepp könny, ami combomon landolt.
-Látod, most is sírsz. Nagyon szépen kérlek, Kimberly! - szorította meg gyengéden a combomat Harry.
-Hazz, ne! Ne faggass most légyszíves! Nincs erőm, sem kedvem most erről beszélni - ráztam a fejem és felálltam az öléből, majd berongyoltam a konyhába.
Ittam egy pohár vizet, aztán elkezdtem öltözködni.
-Hová mész Kim? - lépett mellém aggodalmas arccal.
-Csak... Csak szükségem van... Mármint beszélnem kell... Mindegy, az a lényeg, hogy Perrievel vagy Eleanorral leszek - feleltem végül.
-De már elég késő van... - Harry.
-Nem baj. Semmi gond nem lesz, de most ki kell szellőztetnem a fejem - sóhajtottam és felkaptam a kulcsomat meg a telefonomat, aztán elhúztam.
Miközben gyors léptekkel meneteltem felhívtam Perrie-t.
-Szia Pezza! Figyelj csak, nagy gond lenne, ha átmennék hozzád? - kérdeztem gyorsan hadarva.
-Szia Kim! Dehogy lenne, úgy is itthon ülök egyedül. Gyere csak! - felelt örömmel a hangjában.
-Rendben. 20 perc és ott vagyok - mondtam és letettem, majd igyekeztem utólérni azt a taxit, ami éppen akkor tett ki egy öregasszonyt a háza előtt.
Rohantam, ahogy csak tudtam, és éppen elindult a taxis, mikor észrevette, hogy integetek neki, mint a sült bolond, így megállt és megvárta, hogy odaérjek hozzá.
-Huhh, köszönöm, hogy megvárt! - ültem be.
-Nagyon szívesen hölgyem. Hová vihetem? - kérdezte, én pedig bediktáltam neki a címet.
Elindultunk én pedig végig a telefonommal babráltam, de közben feltűnt, hogy a sofőr egyre jobban engem néz, egyre többször kapja rám a tekintetét.
-Megkérdezhetem, hogy mi olyan érdekes? - mosolyogtam barátságosan.
-Ööö... Csak hasonlít valakire. Nem. Nem is hasonlít. Biztos, hogy maga az - vigyorgott önelégülten.
Én csak kérdően néztem rá.
-Maga a One Direction-ös Harry Styles új barátnője nem? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-De. Honnan tudta? - kérdeztem vissza meglepetten.
-Hát, tudja, a lányom nagy Directioner, vagy hogy is hívják, és mióta nyilvánosságra került a maga kapcsolata a sráccal, ő az óta arról beszél és képeket mutogat nekem, hogy maga milyen szép, és hogy mennyire örül, hogy maga van Harryvel, meg egyebek. Hát, meg kell mondjam, igaza van és maga tényleg meglehetősen szép - nézett elismerően, miután elmondta, amire kíváncsi voltam.
-Hát, köszönöm - mosolyogtam. - Szóval ilyen kedves lánya van? Hmm... Elkérhetem a telefonját? És hogy hívják a lányt? - mutattam a műszerfal tetején heverő iPhone 5c-re.
-Őő, persze és Nicole - mondta óvatosan.
Elvettem a telefont  és elülső fényképezőre állítottam, majd lefotóztam vele magam.
-Van egy tolla meg egy papírja? - kérdeztem, mire ő egyik kezével -amelyikkel nem éppen a kormányt fogta -, odaadott egy tollat meg egy picit gyűrött papírlapot, én pedig írni kezdtem rá, a légzsák helyére téve a lapot.

"Kedves Nicole! 

Tudod, ma apukád taxijában utaztam és Ő felismert Engem, majd mesélt Nekem arról, hogy miket szoktál Rólam mondani neki. 
Ezzel a kis levéllel és a képpel szeretném Neked megköszönni, hogy Te nem tartozol a közé a sok lány közé, akik Engem rosszabbnál rosszabb üzenetekkel bombáznak. Köszönöm szépen, és csak, hogy tudd, és a lehető legboldogabb legyél, Harrynek mindenképpen mesélek rólad. ;) XoXo Kimberly♥"

-Itt is vagyunk! - mutatott a házra, ahová jönni akartam. 

-Köszönöm! Ezt pedig adja oda a lányának kérem és mutassa meg neki a képet is. Mennyi lesz az ide út ára? - kérdeztem a zsebemben lapuló pénzért nyúlva.

-Hagyja csak Kimberly. Tudja, a lányom nagyon fog örülni annak, amit maga most tett és nekem a lányom öröme a legfontosabb. Ezt az utat én állom magának - kacsintott barátságosan. 

-Egészen biztos ez uram? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 

-Teljesen - mosolygott. 

-Rendben. Köszönöm, viszlát! - intettem mosolyogva. 

-Én köszönöm és viszlát! - intett ő is és elhajtott. 

Én elindultam afelé a hatalmas, de gyönyörű ház felé, amelyben Perrie lakik.

Remélem tetszett! Pár kommentárt elfogadok, ha már hajnali 2-ig írtam. :D 

 xxSzikraa.♥*