~31.: Family Guy.~

2013. Július 17. 

10:34

Hazaérve nem tudtam mást tenni, minthogy bedőltem az ágyba. Fáradt voltam. Fáradt attól a sok mindentől, ami körülöttem történt. Jó, az utóbbi egy hétben nem sok volt az izgalmas esemény, de lelombozó volt az egész kórházi mizéria.
-Kim, ne hozzak valamit? - kérdezte leülve mellém Harry. Megsimította a hátamat, mivel éppen a hasamon feküdtem.
-Nem kell köszi... - sóhajtottam.
-Akkor én megyek. Hagylak pihenni - állt fel óvatosan és keze picit érintette a fenekemet is.
-Harry... - fogtam meg a kezét, miközben megfordultam.
-Hmm? - kérdezett halkan vissza.
-Nem alszol itt velem? Tudom, hogy fényes nappal van, de annyira régen aludtam már veled - néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ha ezt szeretnéd, akár holnapig itt vagyok - mosolygott rám édesen és lehuppant mellém az ágyra.
Átöleltük egymást és a csönd mindent átjárt.
Hihetetlenül jó volt forró karjai között feküdni, érezni, ahogy erős végtagjai körül fogják apró testemet... Biztonságban éreztem magamat mellette. Tudtam, hogy most semmi baj nem történhet. Szeret, most már itt van mellettem és nem hagy el. Legalább is remélem.
Lassanként kellemes, nyugodt álomba merültünk.

2013. Július 17. 

16:22

 Arra ébredtem, hogy Harry nincs mellettem. Csukott szemmel, a kezeim segítségével próbáltam kitapogatni, merre van, de nem igazán jutottam sokra vele. Erőt vettem magamon, felültem és lassan kinyitottam a szememet. Harry sehol. Láttam, hogy a telefonja ott van az éjjeli szekrényen, szóval biztos nem hagyott itt. Feltápászkodtam és kicammogtam a hálóból. Az orromat kellemes illat csapta meg, majd halk léptekkel a konyhába mentem.
Megláttam Harry-t, félmeztelenül, amint egy serpenyőnyi tojásrántottát csinál és épp a vöröshagymát önti hozzá a tojáshoz. Megkevergette, majd hagyta egy picit.
Mikor letette a fakanalat mögé léptem és hátulról megöleltem.
-Jó reggelt gyönyörűség -tette kezeit a hasán összekulcsolt kezeimre.
-Neked is jó reggelt - mosolyogtam és Harry megfordult a karjaim között, így már velem szemben állt.
-Hogy aludtál? - kérdezte a szemembe nézve. 
Tekintete csillogott, ahogy engem nézett. Ahogy belenéztem zöld íriszében láttam benne azt a tiszta, önzetlen érzelmet, amelyet irántam táplált. Halványan elmosolyodott és karjait derekamról arcomra csúsztatta, de közben egy pillanatra sem szakadt el tőlem tenyere. Feljebb emelte a fejemet és még jobban a szemembe nézett.
-Remekül. Na és te? - kérdeztem halkan. Harry teste megremegett, ahogy meleg leheletem hozzá ért.
-Én is. De az volt a legjobb, hogy melletted ébredtem - mosolygott és egyetlen lassú mozdulattal megcsókolt.
Olyan érzékien becézték puha ajkai az enyémet, mint eddig egyszer sem.
Egyik keze, ami eddig az arcomon volt vissza vándorolt a derekamra és annál fogva húzott közelebb magához.
Mikor elhúzódott tőlem ismét olyan szerelmes tekintettel méregetett engem, mint az előbb.
-Szeretlek - suttogta.
-Én is nagyon - mosolyogtam rá.
Imádom, mikor kimondja, hogy szeret. Volt már előtte fiúm, de egyikük sem mondta ki nyíltan, hogy szeret. Ha mégis, akkor annak tuti volt valami hátsó szándéka. Vagy nagyon ritkán csak azért mondták, mert tényleg így van.
Egyszer csak valami égett illat csapta meg az orrunkat, Harry pedig oda ugrott a rántottához.
-Na, ezért nem szabad férfit engedni a konyhába! - ültem le az egyik székre a konyhával egybekötött ebédlőben és vigyorogva kémleltem a göndör angyalt, amint épp a serpenyőből igyekszik kivakarni a kissé elszenesedett tojást.
-Veled voltam elfoglalva, szóval nem lehet egy szavad sem - kacsintott.
Elnevettem magam. Észrevettem, hogy nagyon nem megy neki, hogy kiszedje a koromtól leragadt rántottát, így odapattantam mellé, kikaptam a kezéből a fakanalat és a serpenyőt, majd a lehető legegyszerűbb mozdulattal kilöktem a rántottát a tányérra.
-Hogy megy ez a nőknek ilyen egyszerűen?! - motyogta az orra alatt.
-Mi értünk ehhez. Ti pasik nem konyhai beállítottságúak vagytok - vihogtam.
-Na, köszi - fonta össze a karjait sértődést színlelve.
Csak nyomtam az arcára egy puszit és letettem az asztalra a tányért két villával.
-Köszönjük a korai vacsorát Mr. Styles - emeltem meg picit egy kis darab rántottát, ami a villámra volt szúrva.
-Jó étvágyat Ms. Hill - tette ő is azt, amit én.
-Önnek is Mr. Styles - mosolyogtam egyre szélesebben.
Szép lassan megettük az összes rántottát és míg Harry mosogatott és mosolyogva merültem el tökéletes testének nagyszerű látványában.
-Kész. Elmosogattam, előtte kajáltunk. Mit szeretnél csinálni így lassan este 6 óra felé? - állt elém én meg megfogtam a kezeit és felálltam.
-Nézünk valami filmet? - biccentettem oldalra a fejemet.
-Nézhetünk - egyezett bele Harry és behúzott a nappaliba, ahol a legnagyobb tévé volt.
-Mihez van kedved? - kérdeztem.
-Mit szólnál egy horrorhoz? - Harry.
-Hát... Nagyon félős vagyok... - feleltem szégyenlősen.
-Megvédelek mindentől ne aggódj! - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Bleee.... Szereted a Family Guy-t? - kérdeztem végignézve az egyik polcon sorakozó Family Guy összes eddigi évadának DVD-jét.
-Legjobb. Nézünk azt? - kérdezett.
-Igeeen! - csillant fel a szemem és levettem a polcról azt, amelyikben benne van a kedvenc részem.

2013. Július 17.

18:25

-Neeeeee!! - visítottam a nevetéstől azon, ahogy Peter Griffin épp a pörgőrúgást kivitelezte vezetés közben.

-Ez egy elmebeteg sorozat - röhögött Harry is. 

-Az, de én imádom - törölgettem a nevetéstől kicsordult könnyeket a szememről.

Én néztem tovább a sorozatot, de azt vettem észre, hogy Harry a film helyett engem néz inkább. 

-Mi ilyen érdekes? - kérdeztem mikor már idegesített picit, hogy engem bámul. 

-Semmi, csak... Csak azt néztem, hogy hogy lehetsz ennyire szép - sóhajtott halkan és végigsimított az arcomon.

Én elvörösödtem és már csak arra reagáltam, hogy Harry hevesen csókol. 

Elfektetett a kanapén és keze a testemen kalandozott. 

-Várj, ezt kikapcsolom! - mondtam és egy gombnyomással eltűnt a tévéről a rajzfilm. 

Amint letettem a távirányítót Harry újra megtámadta ajkaimat. 

Szinte égett a vágytól csókja, ami olyan eszeveszett édes volt, mint a cukor. 

Lehúzta rólam a felsőmet, így elé tárultak melleim. Teljesen elkápráztatta a látvány. Mintha egy kisfiú lenne, aki kapott egy új játékvonatot. 

Ajkai a nyakamra vándoroltak és fogai néha belemélyedtek a nyakamba. 

Az estének igen kellemes és élvezetes folytatása volt ezek után...

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam túl gyorsan a részt, de tényleg hatalmas gondjaim voltak itthon. Nem kertelek nektek, tényleg úgy éreztem magam, mint egy darab semmi, akit senki nem szeret és csak úgy van, azért, hogy legyen. 

Megpróbálom hamar hozni a kövit. 

Ha lehet kérnék néhány komit! 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*