~37.: Stúdió.~

2013 Augusztus 8.

11:08

Reggel még mindig elég fáradt voltam. Kitápászkodtam az ágyból és lementem a konyhába, ahol Perrie egy nagy bögre kávéval fogadott. 

-Jó reggelt - adta a kezembe. 

-Neked is - mosolyogtam, mikor elvettem a bögrét.

-Hogy aludtál? - kérdezte leülve az ebédlőasztalhoz. 

-Elég jól. Bár még mindig elég nyúzott vagyok a hajnali 2-ig tartó ruhapróbálások után... - sóhajtottam. 

-Félretettem neked azokat, amik nagyon jól álltak - vigyorgott. 

-Szerinted minden nagyon jól állt rajtam - forgattam a szememet.

-Jó, na hát nem tehetek róla - vont vállat. 

Ekkor megcsörrent a mobilom és megláttam, hogy Harry hív. 

Felvettem és beleszóltam. 

-Szia - köszöntem. 

-Szia. Hol vagy? Egész éjjel aggódtam - hallottam meg aggodalmas hangját. 

-Perrie-nél voltam. Ruhákat meg cipőket próbálgattunk - feleltem kérdésére. 

-Értem. És ma hazajössz? - kérdezett ismét. 

-Persze. De most keltem fel, úgyhogy majd délután  megyek szerintem - mondtam. 

-Jó. Akkor majd itthon találkozunk. Szia, puszi. Szeretlek - Harry. 

-Puszi. Én is - és letettük. 

-Na, mi van? - nézett rám Perrie. 

-Semmi. Állítólag egész éjjel aggódott miattam - válaszoltam. 

-Az igen. Hát igen, ő Harry - nevetett halkan. 

-Ja. Ő..

-És mit akarunk ma csinálni? Kivételesen szabadnapom van, legalábbis a nap második felében, így nem igazán van programom, szóval elmehetnénk valahová - ötletelt.
-Jó, majd meglátom mit tehetek. Uhmm... Zayn nem jön haza? - kérdeztem kíváncsian.
-Ő most épp Bradfordban van a családjánál.  Még egy darabig tuti nem lesz itthon. vagyis ma. Állítólag holnap jön - vont vállat Pezz.
-Értem. Amúgy a nap első felében mi a programod? - kérdeztem.
-Jaa, csak stúdiózunk a lányokkal. Ha szeretnél velünk tarthatsz - kacsintott.
-Oké, szívesen - mosolyodtam el.
-Akkor lassan készülhetünk szerintem, mert most van negyed 12, akkor szerintem jó, ha olyan egy óra felé elindulunk.
-Rendben - álltam fel és felindultam a szobába, ahol aludtam.
-Héé, Kim, adok egy farmert, meg egy felsőt jó? - lépett be a szobámba 10 perc elteltével Perrie.
-Hát, ha valami feljön a nagy seggemre, akkor jó - nevettem.
-Bolond nő... próbáld ezt fel! - dobta a kezembe azt, ami épp nála volt.
egy szép kék farmernadrág és egy szürkés póló volt a kezemben. Mell egy fekete bőrkabát és pár szép aranyszínű ékszer.

-Hát, jó... - kicsit zavarban voltam.
Mikor Perrie kiment  elkezdtem öltözni és csodák csodájára a nagy hátsó felemre tökéletesen illett a nadrág.
-Na? - lépett be Perrie kíváncsian, ő pedig már teljesen fel volt öltözve.
-Tökéletes - fordultam körbe a szobában álló tükör előtt.
-Na, ennek örülök! Én még kifestem magam - mondta unott hangon az utóbbi mondatot és közben kék szemeit forgatta.
Én csak kértem Perrietől egy alapozót és szempillaspirált és jól meg voltam smink ügyileg.
Mikor Perrie is elkészült úgy gondoltuk, elindulunk.

2013. Augusztus 8. 

13:42

Perrie és a többi Little Mix lány hihetetlenül jól teljesítettek a stúdióban. Én szinte végig tátott szájjal és csorgó nyállal figyeltem a hihetetlen hangokat és szinte a bőrömön éreztem azt az erőt és odaadást, amivel felénekelték a dalokat. 

Perrie-ről én magam készítettem egy igazán remek és aranyos képet.

Miután az új albumuk, a Salute névadószámát is felénekelték úgy döntöttek, hogy mindenki megy amerre lát. 

-Lányok, majd értekezünk. Két nap múlva úgy is koncert - ölelte meg mindegyik lányt Perrie.
-Jól van. Vigyázzatok magatokra - Jade.
-Puszi - intett Pezz és elmentünk.

Remélem, tetszett! :)  
Aki még nem tette volna meg, azt megkérem, hogy lájkolja az oldalamat! :)  
https://www.facebook.com/Szikraa.Official
3 komment után folytatom :)
Tudom, hogy idegesítő ez a komment határ, de engem picit frusztrál, hogy nem komiztok. :/ Ne haragudjatok!
Puszi: xxSzikraa.♥*

~36.: Próbálgatás.~

2013. Augusztus 7. 

21:56

Kopogtam kettőt és szőke barátnőm már nyitotta is nekem az ajtót.

-Szia Kim! De hiányoztál már! - ölelt meg szinte azonnal, amint meglátott az ajtóban. 

-Szia Pezz! Te is nekem! - öleltem vissza.

-Gyere beljebb és mesélj! Mi ez a hirtelen eljövetel otthonról? - kérdezősködött és mondhatni berángatott az ajtón. 

-Hát... Harry otthon van, nekem meg most valahogy nincs kedvem hozzá. Elég rossz kedvem van - kezdtem bele a történetembe, már, ha ezt lehet annak nevezni. 

-Mitől? - kérdezett aggódó arccal.

-Tudod, ma elkezdtem szedni azokat a gyógyszereket, amiket felírt nekem az orvos. Na, az kicsit földhöz vágott. Valahogy önkéntelenül belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha megszületne, és, hogy milyen lenne ő. És eszembe jutott az is, hogy így már nem tudhatom meg... - hajtottam le a fejemet. 

-Ne gondolj ilyenekre! Tudod mire gondolj ehelyett? Arra, hogy jobb így mindenkinek. Neked is, Harrynek is és neki is - mutatott a hasam felé. - Lehet, hogy x év múlva még együtt lesztek Harryvel és majd akkor közösen úgy döntötök, hogy akkor most kell nektek egy gyerek. Először tervezni kell, mert, ha nem teszed, könnyen összeomolhat körülötted minden - nézett a szemembe. 

-Igazad van Perrie. Ez leginkább Harry karrierjének rovására mehet. Meg az enyémre, de az nem érdekel annyira - vontam vállat. 

-Na látod! Akkor nincs semmi okod arra, hogy rossz kedved legyen - ölelgetett meg. 

-Köszönöm Perrie!  - mosolyogtam. 

-Akkor most csináljunk valamit, ami kicsit felvidít. Szóval. Mit szólnál, ha most megnéznénk meg azokat a cipőket, amit még Doncasterben ígértem? - kérdezte izgatott arccal. 

-Jó ötlet! Figyelemelterelésnek tökéletesen megfelel - pattantam fel a székről, ahol ültem.

-Gyere utánam! - intett én pedig lépésről lépésre haladtam mögötte. 

Felmentünk a lépcsőn és Perrie egy ajtót nyitott ki. Beléptem, Pezz felkapcsolta a villanyt és olyan látvány tárult elém, mint még talán sosem. 

Egy nagyobb cipőbolt méretű szoba, telis-tele szebbnél szebb cipőkkel. Polcok és szekrények tömkelege lepte be a szobát és több száz pár cipő ékeskedett rajtuk és bennük. Lélegzetelállító volt. 

-Azt a rohadt - -tátottam el a számat a rengetegféle és fajta cipő láttán. 

-Na, igen. Tádááámm! - vigyorodott el Perrie végighúzva ujját egy polcon. 

-Ez valami kegyetlen! - elkezdtem lassan és óvatosan lépkedni a polcok között, mintha attól félnék, hogy bármelyik pillanatban történhet valami. 

-Válaszd ki, amelyik tetszik, próbáld fel és, ha jó, akkor a tied - Perrie.

-Na, de honnan van neked ennyi topogód? - kérdeztem elképedve. 

-Tudod, szinte minden fellépésre, interjúra, koncertre, vörös szőnyeges megjelenésre vadonatúj cipőket kapunk. Én pedig, ami tetszik, azt megtartom - felelt lazán. 

-Úristen! Ez volt rajtad, mikor tavaly decemberben Zaynnel és a srácokkal New York-ban voltál! Mindig s imádtam ezt a surranót - vettem óvatosan a kezembe a csodaszép lapos talpú, fekete, amúgy tök egyszerű bakancsot. 

-Igen - nevetett Perrie. - Honnan tudod? - kérdezte meglepődve.

-Újságíró vagyok. Én voltam az első, aki leközölte, hogy New York-ban vagy a 1D-vel - forgattam a szemem játékosan. 

-Ja, bocs - Perrie. 

-Ha ha ha! - pattogtam. - Jézusom, nem tudok válogatni! Itt a cipőd az X-factor utolsó előadásáról. És ez pedig a legelső Kids Choice Awardson volt rajtad! - mutogattam sorra a cipőkre.

-Atya ég! Te ennyire Little Mix függő vagy?! - nézett rám olyan arccal, mint egy bolondra. 

-Nem. De még mindig újságírással foglalkozom - jelentettem ki ismét.

-Haha - Perrie. 

*1 és fél óra múlva*

-Jéézusom! Még életemben nem volt rajtam ennyi idő alatt ennyi cipő - dőltem hátra a kanapén, mikor visszaértünk a való világba.
-Jó neked - kuncogott Perrie és leheveredett mellém.
-Köszönöm, hogy mindent kivertél a fejemből! - öleltem át.
-Héé, még van egy nagy szobányi ruhám is - ült fel és rám nézett.
-Neeee!! - fogtam a fejem.
-Deeee!! Na gyere te! - felállt és felrántott engem is a kanapéról.
-Édes Istenem, szűz Mariskám, segíts! - nyöszörögtem, miközben felrángatott ismét a lépcsőn.
-Valamivel el kell terelni a figyelmedet... Muhahaa! - és benyitott egy ajtón, ami mögött ezernyi darab ruha volt.
-Egész éjszaka itt akarunk lenni? Már így is fél tizenkettő - hisztiztem. - Nem fogok hazaérni és Hazz ki fog borulni...
-Itt alszol. Majd felhívom Harry-t, hogy ne aggódjon - Perrie.
-De holnap dolgoznom is kell... - érveltem a hazamenetelem mellett.
-Majd Charles-t is felhívom. Nem probléma - vont vállat és levett egy vállfáról egy ruhát.
Lila miniruha volt, szép tartással.
-Brit Awards? - kérdeztem. Eszembe jutott, hogy ez akkor volt rajta.
-Könyvet írhatnál rólam... Vagyis rólunk - nevetett ismét.
-Jóóó, nem szól be! - nevettem én is.
-Ezt próbáld fel - dobta nekem a lila darabot. - Meg ezt - dobott nekem még egyet. - És ezt - dobálta felém a harmadik ruhát.
-Jézus, ennyi elég egyszerre. Ezt felpróbálom és aztán válogatunk még - nevettem és kicsit arrébb álltam.
Egész este ruhákat próbálgattam és nemsokára beszállt Pezz is.
Rengeteget baromkodtunk és jó éreztük magunkat.

Remélem tetszett ez a rész! xx
Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a következő linken található oldalt legyetek szívesek like-olni. 
https://www.facebook.com/Szikraa.Official
Előre is köszönöm mindenkinek! 
És még egy véleményt kérnék erről a részről! 
Puszi: xxSzikraa.♥*
 

~35.: Taxisofőr.~

Közel egy óráig még feküdtem és hallhattam, Harry mit csinál. Csak olyanokat hallottam, mint a mikróm zúgása, Harry telefonálása.. Egyszer bejött és kivitte magával Turtle-t, amit furcsálltam, mert úgy tudtam, hogy nem szereti a teknősöket.
Mikor már halálra untam magam, lassan felültem, nyújtózkodtam egy nagyot, majd kimásztam az ágyból és elhagytam a szobát.
-Jó reggelt Csipkerózsika! - mosolyodott el, ahogy meglátott.
-Szia Hazz - mosolyogtam én is és az ölébe ültem. 
-Jól vagy Szerelmem? - kérdezte halkan, kezeit finoman a combomra téve.
-Jól - sóhajtottam bánatosan és lehajtottam a fejem.
-Álmodban sírtál... - pillantott rám aggódva.
Úgy döntöttem, meghagyom neki a hitet, hogy valóban aludtam.
-Hmm... Fel sem tűnt - meredtem magam elé.
-Biztos van valami baj... Mondd el kérlek! - pillantása könyörgő volt.
A gondolataim ismét rossz irányba terelődtek és fejemet lehajtva szememből kiszökött pár csepp könny, ami combomon landolt.
-Látod, most is sírsz. Nagyon szépen kérlek, Kimberly! - szorította meg gyengéden a combomat Harry.
-Hazz, ne! Ne faggass most légyszíves! Nincs erőm, sem kedvem most erről beszélni - ráztam a fejem és felálltam az öléből, majd berongyoltam a konyhába.
Ittam egy pohár vizet, aztán elkezdtem öltözködni.
-Hová mész Kim? - lépett mellém aggodalmas arccal.
-Csak... Csak szükségem van... Mármint beszélnem kell... Mindegy, az a lényeg, hogy Perrievel vagy Eleanorral leszek - feleltem végül.
-De már elég késő van... - Harry.
-Nem baj. Semmi gond nem lesz, de most ki kell szellőztetnem a fejem - sóhajtottam és felkaptam a kulcsomat meg a telefonomat, aztán elhúztam.
Miközben gyors léptekkel meneteltem felhívtam Perrie-t.
-Szia Pezza! Figyelj csak, nagy gond lenne, ha átmennék hozzád? - kérdeztem gyorsan hadarva.
-Szia Kim! Dehogy lenne, úgy is itthon ülök egyedül. Gyere csak! - felelt örömmel a hangjában.
-Rendben. 20 perc és ott vagyok - mondtam és letettem, majd igyekeztem utólérni azt a taxit, ami éppen akkor tett ki egy öregasszonyt a háza előtt.
Rohantam, ahogy csak tudtam, és éppen elindult a taxis, mikor észrevette, hogy integetek neki, mint a sült bolond, így megállt és megvárta, hogy odaérjek hozzá.
-Huhh, köszönöm, hogy megvárt! - ültem be.
-Nagyon szívesen hölgyem. Hová vihetem? - kérdezte, én pedig bediktáltam neki a címet.
Elindultunk én pedig végig a telefonommal babráltam, de közben feltűnt, hogy a sofőr egyre jobban engem néz, egyre többször kapja rám a tekintetét.
-Megkérdezhetem, hogy mi olyan érdekes? - mosolyogtam barátságosan.
-Ööö... Csak hasonlít valakire. Nem. Nem is hasonlít. Biztos, hogy maga az - vigyorgott önelégülten.
Én csak kérdően néztem rá.
-Maga a One Direction-ös Harry Styles új barátnője nem? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-De. Honnan tudta? - kérdeztem vissza meglepetten.
-Hát, tudja, a lányom nagy Directioner, vagy hogy is hívják, és mióta nyilvánosságra került a maga kapcsolata a sráccal, ő az óta arról beszél és képeket mutogat nekem, hogy maga milyen szép, és hogy mennyire örül, hogy maga van Harryvel, meg egyebek. Hát, meg kell mondjam, igaza van és maga tényleg meglehetősen szép - nézett elismerően, miután elmondta, amire kíváncsi voltam.
-Hát, köszönöm - mosolyogtam. - Szóval ilyen kedves lánya van? Hmm... Elkérhetem a telefonját? És hogy hívják a lányt? - mutattam a műszerfal tetején heverő iPhone 5c-re.
-Őő, persze és Nicole - mondta óvatosan.
Elvettem a telefont  és elülső fényképezőre állítottam, majd lefotóztam vele magam.
-Van egy tolla meg egy papírja? - kérdeztem, mire ő egyik kezével -amelyikkel nem éppen a kormányt fogta -, odaadott egy tollat meg egy picit gyűrött papírlapot, én pedig írni kezdtem rá, a légzsák helyére téve a lapot.

"Kedves Nicole! 

Tudod, ma apukád taxijában utaztam és Ő felismert Engem, majd mesélt Nekem arról, hogy miket szoktál Rólam mondani neki. 
Ezzel a kis levéllel és a képpel szeretném Neked megköszönni, hogy Te nem tartozol a közé a sok lány közé, akik Engem rosszabbnál rosszabb üzenetekkel bombáznak. Köszönöm szépen, és csak, hogy tudd, és a lehető legboldogabb legyél, Harrynek mindenképpen mesélek rólad. ;) XoXo Kimberly♥"

-Itt is vagyunk! - mutatott a házra, ahová jönni akartam. 

-Köszönöm! Ezt pedig adja oda a lányának kérem és mutassa meg neki a képet is. Mennyi lesz az ide út ára? - kérdeztem a zsebemben lapuló pénzért nyúlva.

-Hagyja csak Kimberly. Tudja, a lányom nagyon fog örülni annak, amit maga most tett és nekem a lányom öröme a legfontosabb. Ezt az utat én állom magának - kacsintott barátságosan. 

-Egészen biztos ez uram? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 

-Teljesen - mosolygott. 

-Rendben. Köszönöm, viszlát! - intettem mosolyogva. 

-Én köszönöm és viszlát! - intett ő is és elhajtott. 

Én elindultam afelé a hatalmas, de gyönyörű ház felé, amelyben Perrie lakik.

Remélem tetszett! Pár kommentárt elfogadok, ha már hajnali 2-ig írtam. :D 

 xxSzikraa.♥*

~34.: Szerelmes tekintet.~

2013. Augusztus 7.

18:22

Ma délelőttre volt beutalóm az orvoshoz, így egy nap betegszabadságot vettem ki a szerkesztőségnél és elcipeltem magam. Valóban megkaptam azokat a gyógyszereket, amelyeket Harrynek említettem, így hazamentem és leültem az ebédlőasztalhoz egy pohár víz társaságában.

Nézegettem egy darabig azt a doboz gyógyszert, majd kipattintottam a helyéről egyet. Mielőtt bevettem volta, az ujjaim közé fogva a kis bogyócskát, elkezdtem vizsgálgatni. 

Biztos, hogy én ezt akarom? Hiszen... ő az én gyerekem lenne... Közös gyerekem Harryvel.
~Kimberly, minden hiába! Meg kell tenned! Te is tudod, hogy ez a legjobb neked is, Harrynek is és ennek a magzatnak is! ~ szólalt meg valami belülről.
Nagyot sóhajtottam és egy könnycseppek futottak végig az arcomon. Még egy mély levegőt vettem és gyorsan egy korty vízzel leküldtem a gyógyszert.
A fejemet fogva ültem tovább az asztalnál és többnyire csak sírtam.

2013. Augusztus 7.

20:29

Még mindig elég levert voltam. A gyógyszer, amit be kellett vennem órákra kábulttá tett, de még így is görcsszerűen törtek rám a sírásrohamok. 

Harry minden jelzés nélkül lépett be a lakásba, majd cipőjét az előszobában lerúgva sietett be hozzám. 

Az ajkamba haraptam, és még mielőtt beért volna, alvást színlelve magamra húztam a takarót és behunytam a szememet.

Mikor meglátta, hogy "nem vagyok ébren", lassan lépkedett a szőnyegpadlón, mikor pedig mellém ért óvatosan leült az ágyra és lesimította az arcomon maradt könnycseppeket. Művészi óvatossággal csak annyira nyitottam ki a szememet, hogy lássam arcát, ami most lágy érzelmet mutatott, de mégse vegye észre, hogy nézem. 

Zöld szemei kedvesen és szeretetteljesen siklottak végig arcomon, majd az egész testemen. Szinte sugárzott smaragdszínű szeméből az, hogy akár az életét is odaadná értem.

-Olyan szép... - suttogta magának, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem. 

Halkat sóhajtottam, mert már nem bírtam a sok kis levegővel, amivel eddig lélegeztem. Éreztem, ahogy egy újabb könnycsepp szökik ki szemhéjam alól, amit Harry zavarodott arccal, de letörölt. 

Ő is felsóhajtott, majd megpuszilt és kiment a szobából, behúzva maga után az ajtót.

Én továbbra sem nyitottam ki a szemem, mert nagyon kényelmesen elfeküdtem, viszont egy boldog mosoly kúszott az arcomra annak gondolatára, ami elhagyta Harry száját. 

Tekintete, ami engem lesett annyira... csodáló volt. Már-már fanatikus. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz valaki, aki még álmomban is úgy néz rám, mint a valaha létezett legnagyobb kincsre. De láttam szemeiben. Láttam azt a színtiszta szerelmet, azt a mély és áthatolhatatlan érzelmet, amelyet irántam, és csakis irántam táplált. És ez olyan dolog, amit viszonozok. A szerelem.

~33.: Valami nem okés...~

2013 Augusztus 3.

08:28

Kicsit több, mint két hét telt el a Directionerek letámadása óta. Azóta viszont voltak olyan lányok, akik engem is megállítottak egy kép erejéig még akkor is, ha épp egyedül voltam.
Már bejárok a munkahelyemre, de most a hétvégére való tekintettel nem vagyok bent a szerkesztőségben.
Reggel arra ébredtem, hogy forog a gyomrom és a tegnap esti vacsora tartalma igyekszik visszaküzdeni magát. Felpattantam az ágyból és kirohantam a mosdóba. Azonnal, ahogy beértem kidobtam a taccsot egyenesen a vécébe.
Egyszer csak egy kezet éreztem a hátamon, amint megnyugtatóan simogat és egy másikat, ami a hajamat próbálja hátrafogni. Harry próbálta kiszűrni, mi bajom lehet, de nem tudott semmire következtetni.
Pár napja már szinte minden reggel ilyen gondokkal küzdök, de még nekem sem sikerült rájönnöm, hogy mi van. Ám most valami nagyon furcsát éreztem. A méhem olyan furcsa rezgésszerűségeket küldött szét a testemben. Ebből leesett.
Lehet, hogy terhes vagyok? De hát... az óta nem is voltunk együtt Harryvel szexuálisan. Több, mint két hét. Az éppen elég. Basszus.
-Kim mi a baj? Napok óta minden reggel rókázol - nézett rám értelmetlenül, miközben épp fogat mostam az alapos gyomortisztítás után. Egy pillanatra lehunytam a szememet, majd néhány könnycsepp gördült ki a szememből, ahogy szembesültem a bajjal. Kimostam a számat, majd nekidőltem a mosdókagylónak, Harry pedig velem szemben állt.
-Hazz, eddig azt hittem, talán beteg vagyok, de most elgondolkoztam. Figyelj... Minden reggel rosszul vagyok. Legtöbbször hányok is. Érzékeny vagyok nagyjából mindenre. Lehet, hogy.... - Harry egyre kíváncsibban nézett rám. - Sok esélyt látok rá, hogy terhes vagyok - sóhajtottam. Harry egy pillanatra lefagyott, aztán hangosan kifújta a levegőt, miközben kezeivel az arcát dörzsölte.
-Basszameg... - csak ennyit mondott először. - De hát több, mint két hete... - itt elgondolkodott. - A rohadt életbe! - fordult meg és ököllel beleütött egyet az ajtófélfába, amitől én összerezzentem.
-Harry, kérlek ne légy feszült! - kértem őt halk, visszafogott hangon.
-Mégis, hogy a jó büdös picsába ne legyek feszült, amikor teherbe ejtettelek?! - kiáltott rám, én pedig elsírtam magam.
-Ne kiabálj velem Hazz! - kértem megint olyan halkan, de most már remegve és sírva. Harry kemény tekintete ellágyult és közelebb lépett hozzám.
-Ne haragudj! Nem kellett volna így rád kiabálnom... - Harry.
-Elhiszem, hogy most ideges vagy. De ne velem kiabálj kérlek! - pislogtam rá még mindig könnyes szemekkel.
-Mit tudunk ilyenkor csinálni? - kérdezte figyelembe sem véve előbbi mondataimat. 
-Fogalmam sincs, nem voltam még terhes - forgattam a szememet.
-De, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Először fekszem le veled, erre rögtön ilyen történik - rázta a fejét Harry és hátat fordított nekem.
-Ne aggódj Harry! - öleltem meg hátulról. - Esküszöm, nem lesz semmi baj. Ezt én ígérem meg neked. Holnap kérek egy időpontot az orvosomhoz és minden oké lesz jó? Azt hallottam ezekre lehet kapni valami gyógyszert... Ha kapok olyat, akkor minden megoldódik. Rendben? - támasztottam homlokomat megfeszült hátának.
-Oké.. - sóhajtott, majd megfordult és megölelt.

2013 Augusztus 3.

12:02

-Jaj ne már! - forgattam a szememet, mikor megláttam az éppen hevesen csörgő telefonomon a nevet.
-Ki az? - kérdezte Harry felkapva a fejét. 
-Mia - leheltem utálatosan és felvettem a telefont. - Mit akarsz? - kérdeztem egyből ellenségesen.
-Ja, csak annyit, hogy gratulálok, hogy sikerült megszédítened a göndört. Kíváncsi vagyok mennyi idő kell ahhoz, hogy rájöjjön, milyen kis céda vagy valójában, és, hogy hamar összetöröd majd a szívét - kuncogott gonoszan.
-Jézus, szerintem inkább hanyagol az idézőjeles jókívánságaiddal. Amúgy mit tudsz te erről? Ez szerintem az én magánéletem Harryvel, ehhez abszolút semmi közöd. Na, de ha csak ennyit szerettél volna, akkor szia - letettem.
-Minek hívott? - kérdezte Harry.
-Mert egy idióta - forgattam meg ismét a szememet, majd visszaültem Harry mellé, de az ebédet már nem bírtam folytatni.
Bebattyogtam a szobába és ledőltem az ágyra. Szédültem és elég rosszul is voltam.
-Mi van Kim? - kérdezte Harry mikor ő is bejött.
-Semmi - motyogtam egy párnába.
-Biztos? - Harry.
-Igen.. - feleltem.
-Szóval nem akarod elmondani. Oké - kuncogott és átölelt, majd a vállamhoz tette a fejét. - Nem tudom biztosan azt kellene-e tennünk, amit mondtál... - motyogta halkan a fülembe miközben kezét a hasamra csúsztatta, hogy jelezze, mire is gondol.
-Elbizonytalanodtál? - kérdeztem meglepődve.
-Nem, csak... belegondoltam, hogy... mi lenne, ha megszületne. Lehet, hogy egy... egy gyönyörű kisfiú, vagy egy kislány. És mindennél jobban meg akar születni... És talán... Nem véletlen ez az egész - hallottam rajta, hogy hangja kissé elérzékenyül, ezért felé fordultam és megláttam egyetlen könnycseppet a szemében, amelyet nem hagyott kiszökni.
-Harry... Lehet, hogy igazad van, de meg kell értened, hogy én nem 21 évesen akarok gyereket. Majd 2-3 év múlva talán, de most még nem érzem magam készen erre az egészre. Meg amúgy is elég korai lenne még.. Ne haragudj rám, de nekem nem menne. Most semmiképpen - mondtam a szemébe bocsánatkérő tekintettel.
-Persze. Megértem. Nekem is csak egy... Egy röpke gondolat volt - mosolyodott el halványan, de látszott rajta, hogy nem mond igazat, és hogy nem csak egy röpke gondolat volt, hanem komolyan elgondolkodott ezen.
Én csak megöleltem. Egy darabig ölelkeztünk én pedig éreztem, hogy valami apró nedvesség érkezik a vállamra.
Egy pillanatra csak néztem magam elé, aztán leesett és még szorosabban öleltem magamhoz Harryt, hiszen az a könnycsepp, amelyet magában tartott kiküzdötte magát onnan és most én bőrömet érintve haladt le a vállamon.
Ahogy belegondoltam, hogy Harry sír, nem bírtam visszatartani pár könnycseppet, amik viszont az ő szürke pólóját színezték sötétebbre.
Egymás karjában ejtettük a könnycseppeket, mégis csak én tudtam Harryről, hogy elérzékenyült. Ő mit sem sejtve, szorosan magához ölelve engem potyogtatta könnyeit, amivel engem kínzott a legjobban. De ő ezt nem tudta. 

~32.: Directioner.~

2013 Július 18.
09:23

Arra ébredtem, hogy Harry ajkai a nyakamat érintik, ujjai pedig csípőmet cirógatják.
-Hmm... Jó reggelt - suttogtam álmosan és felé fordultam.
-Neked is - mosolygott rám. - Gyönyörű vagy...
-Ja, el tudom képzelni - temettem tenyerembe az arcomat.
-A tegnap este hihetetlenül jó volt... - rosszfiús félmosolyra húzodott tökéletes szája.
-Nekem is - nevettem halkan, elpirulva.
Harry végigmérte testemet, amit egyetlen vékony lepedőszerű takaró fedett és megcsókolt.
Csókja egyből kizökkentett kómás állapotomból.
Ujjaim kócos hajába túrtak és még jobban húztam magamhoz.
-Mit reggelizünk? - kérdezte miután elhúzódott.
-Te mindig ennél? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát, aki Niall mellett lehúz 3 évet, az örököl pár tulajdonságot... - Harry.
-Jól van Hazz, csinálok valamit - kuncogtam halkan és gyengén kettőt rácsaptam tetovált hasára, majd felálltam és miután felvettem Harry pólóját, ami eddig a padlón hevert, kimentem a konyhába.
-Nehogy odaégesd Életem! - hallottam Harry mély, játékos hangját magam mögött.
Én csak felmutattam neki a középső ujjamat és szórakozottan odanyögtem neki annyit, hogy :
-Nem mindenki olyan, mint Te, Harry - majd a magam boldog szökkenéseivel beugrándoztam a konyhába.
Nem akartam pepecses reggelit készíteni, ezért csak kitettem az asztalra egy nagy tál gyümölcsöt, csináltam mellé teát, meg kitettem a hűtőből a narancslevet az asztalra, hátha Harry azt akar inni.
-Vájúhoz Göndör, ui, ui, ui! - kiáltottam ki a konyhából, majd' össze esve a nevetéstől.
-Fuu, most elkaplak! - hallottam meg Harry talpának dobogását, ahogy a lakásban felém sprintel.
-Áááá!! - sikítottam és kifutottam a konyhából, egyenesen a szobámba, ott pedig fel a galériára.
Harry hosszú, nyurga lábaival olyan gyorsan utolért, hogy szinte esélyem sem volt.
-Ne, ne, ne, nee!! - fulladoztam a nevetéstől, ahogy Hazz közeledett felém.
-De, de de, dee!! - nevetett és nekem támadt, és ahol tudott csikizni kezdett.
Levetettem magam a galérián elhelyezkedő ágyra és vergődve próbáltam kiszabadulni Harry erős karjai alól.
-Ne, Harry, hagyd abba kérlek! Kérlek Hazz!! - visítottam nevetve. A könnyek, amelyek a nevetéstől végigfolytak az arcomon egyre csak gyarapodtak.
-Mondd még egyszer, amit az előbb! - parancsolt, miközben ő is egyre jobban nevetett.
-Vájúhoz, ui, ui, ui! - ismételtem meg.
-Fogod még mondani? - kérdezte folyamatosan kínozva csiklandozásával.
-Amikor csak lehetőségem akad rá! - nevettem tovább, mivel nem bírtam abba hagyni.
-Fogod még mondani? - ismételte meg a kérdést és hevesebben kezdett csikizni.
-Áááááh.... áááááááá!!!! - sikítottam, mert válaszolni nem nagyon tudtam.
-Naaa? - Harry kicsit másképp, kicsit óvatosabban csikizett, hogy válaszolhassak neki.
-Nem, nem, nem, csak hagyd abba, kérleek!! - kiabáltam fulladozva.
-Megígéred? - hagyott alább Harry a csikizéssel.
-Meg - bólintottam és magamra húztam, megcsókoltam, majd felálltam és ismét lementem a konyhába. - Auuu... Most fáj az egész hasam... - biggyesztettem le az ajkamat, amire Harry adott egy puszit.
-Nagyon? - kérdezte aggódva.
-Meglehetősen - néztem fel rá haragot mímelve.
-Gyere, adok oda is egy puszit - kacsintott, majd felhúzta a pólómat, letérdelt elém és nyomott pár puszit lapos hasam puha bőrére is. - Na, jobb? - pillantott fel rám.
Két remegéshullám futott végig gerincem vonalán, majd bólintottam.
-Akkor most kaja - ült le Harry és nekilátott enni.
Én nem ettem sokat. Valamiért nem bírtam egy narancsnál többet megenni.
-Valami baj van? - kérdezte Harry, mikor látta, hogy egy falat narancs lenyelése is nagyobb erőfeszítésekbe telik.
-Nem... Semmi, csak nincs étvágyam - mosolyogtam rá halványan.
-Biztos? - nézett rám furán.
-Teljesen - erősítettem meg.
Harry tovább falatozott, közben pillantását végig óvatosan rajtam tartotta.

2013 Július 18.

11:41

Reggeli után kitaláltuk, hogy kicsit megmutatjuk magunkat a világnak és elmentünk Harryvel sétálni.
Remekül éreztem magam, egészen addig, amíg egy csoport őrülten sikoltozó tinilány - ahogy magukat nevezik, Directioner - be nem támadott bennünket.
Az egyikük ellenségesen közeledett felém, ahogy meglátta, hogy Harry és az én kezem össze van kulcsolva.
-Hülye picsa! - kiáltott rám már 15 méterről.
Én ettől a két röpke szótól már annyira megszeppentem, hogy nem tudtam tovább menni.
-Mégis mit képzelsz?! Nem veheted el tőlük Harry-t. Ő a miénk! Az enyém! - állt meg tőlem negyed lépésre fenyegetően a lány.
-Eszem ágában sem volt elvenni tőletek. De úgy tudtam, nektek az a legfontosabb, hogy Harry és a többi srác boldog legyen. Ha velem boldog az miért zavar benneteket? - kérdeztem halkan, visszafogottan.
-Mert ne egy olyannal legyen boldog, mint te! - pattogott.
Na erre felkaptam a vizet és kitörtem eddigi szende álarcom mögül.
-Mint én?! Nem is ismersz! Azt sem tudod, min mentem keresztül ez előtt, mit élek most át, és fogalmad sincs arról, hogy mit érzek most, mikor ok nélkül hordasz le mindennek - kerekedett ki a szemem a lány felé és elengedtem Harry kezét. - Hazz, te csak maradj itt velük nyugodtan, én elmegyek. Majd otthon találkozunk - fújtattam és gyors léptekkel otthagytam őket.
Amint becsuktam a bejárati ajtót a lakásban, az szinte egyből újra nyitódott is.
-Kimberly, minden oké? - kérdezte miközben nyugtatóan megölelt.
-Persze. Hogy ne lenne minden oké? Csak letámadott valami beteges Harry Styles rajongó. De amúgy tök jó minden - itt kiborultam és elsírtam magam.
-Semmi baj Kim... Ezek a lányok... még kicsik ahhoz, hogy megértsék a helyzetünket. az idősebb rajongók persze már felfogják mi is ilyenkor a szitu, de az ilyen kislányoknak, mint ő le sem esik, hogy mi van - Harry.
-De Harry tudod milyen rosszul esett? Egyszer csak odajön és már távolról lehord mindennek, csak mert látja, hogy veled vagyok. Lehet, hogy csak egy kis taknyos kislány volt, de akkor is nagyon rosszul esett... - sírtam tovább.
-Jó, ne sírj! Nem lesz semmi baj! Én szeretlek, a többi meg nem fontos - mosolygott rám biztatóan és még jobban magához ölelt.
Harry Styles. Ő az enyém, senki nem veheti el tőlem és mostantól nem érdekelnek az utálkozó rajongók, amíg ő itt van mellettem. És szeret.

~31.: Family Guy.~

2013. Július 17. 

10:34

Hazaérve nem tudtam mást tenni, minthogy bedőltem az ágyba. Fáradt voltam. Fáradt attól a sok mindentől, ami körülöttem történt. Jó, az utóbbi egy hétben nem sok volt az izgalmas esemény, de lelombozó volt az egész kórházi mizéria.
-Kim, ne hozzak valamit? - kérdezte leülve mellém Harry. Megsimította a hátamat, mivel éppen a hasamon feküdtem.
-Nem kell köszi... - sóhajtottam.
-Akkor én megyek. Hagylak pihenni - állt fel óvatosan és keze picit érintette a fenekemet is.
-Harry... - fogtam meg a kezét, miközben megfordultam.
-Hmm? - kérdezett halkan vissza.
-Nem alszol itt velem? Tudom, hogy fényes nappal van, de annyira régen aludtam már veled - néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ha ezt szeretnéd, akár holnapig itt vagyok - mosolygott rám édesen és lehuppant mellém az ágyra.
Átöleltük egymást és a csönd mindent átjárt.
Hihetetlenül jó volt forró karjai között feküdni, érezni, ahogy erős végtagjai körül fogják apró testemet... Biztonságban éreztem magamat mellette. Tudtam, hogy most semmi baj nem történhet. Szeret, most már itt van mellettem és nem hagy el. Legalább is remélem.
Lassanként kellemes, nyugodt álomba merültünk.

2013. Július 17. 

16:22

 Arra ébredtem, hogy Harry nincs mellettem. Csukott szemmel, a kezeim segítségével próbáltam kitapogatni, merre van, de nem igazán jutottam sokra vele. Erőt vettem magamon, felültem és lassan kinyitottam a szememet. Harry sehol. Láttam, hogy a telefonja ott van az éjjeli szekrényen, szóval biztos nem hagyott itt. Feltápászkodtam és kicammogtam a hálóból. Az orromat kellemes illat csapta meg, majd halk léptekkel a konyhába mentem.
Megláttam Harry-t, félmeztelenül, amint egy serpenyőnyi tojásrántottát csinál és épp a vöröshagymát önti hozzá a tojáshoz. Megkevergette, majd hagyta egy picit.
Mikor letette a fakanalat mögé léptem és hátulról megöleltem.
-Jó reggelt gyönyörűség -tette kezeit a hasán összekulcsolt kezeimre.
-Neked is jó reggelt - mosolyogtam és Harry megfordult a karjaim között, így már velem szemben állt.
-Hogy aludtál? - kérdezte a szemembe nézve. 
Tekintete csillogott, ahogy engem nézett. Ahogy belenéztem zöld íriszében láttam benne azt a tiszta, önzetlen érzelmet, amelyet irántam táplált. Halványan elmosolyodott és karjait derekamról arcomra csúsztatta, de közben egy pillanatra sem szakadt el tőlem tenyere. Feljebb emelte a fejemet és még jobban a szemembe nézett.
-Remekül. Na és te? - kérdeztem halkan. Harry teste megremegett, ahogy meleg leheletem hozzá ért.
-Én is. De az volt a legjobb, hogy melletted ébredtem - mosolygott és egyetlen lassú mozdulattal megcsókolt.
Olyan érzékien becézték puha ajkai az enyémet, mint eddig egyszer sem.
Egyik keze, ami eddig az arcomon volt vissza vándorolt a derekamra és annál fogva húzott közelebb magához.
Mikor elhúzódott tőlem ismét olyan szerelmes tekintettel méregetett engem, mint az előbb.
-Szeretlek - suttogta.
-Én is nagyon - mosolyogtam rá.
Imádom, mikor kimondja, hogy szeret. Volt már előtte fiúm, de egyikük sem mondta ki nyíltan, hogy szeret. Ha mégis, akkor annak tuti volt valami hátsó szándéka. Vagy nagyon ritkán csak azért mondták, mert tényleg így van.
Egyszer csak valami égett illat csapta meg az orrunkat, Harry pedig oda ugrott a rántottához.
-Na, ezért nem szabad férfit engedni a konyhába! - ültem le az egyik székre a konyhával egybekötött ebédlőben és vigyorogva kémleltem a göndör angyalt, amint épp a serpenyőből igyekszik kivakarni a kissé elszenesedett tojást.
-Veled voltam elfoglalva, szóval nem lehet egy szavad sem - kacsintott.
Elnevettem magam. Észrevettem, hogy nagyon nem megy neki, hogy kiszedje a koromtól leragadt rántottát, így odapattantam mellé, kikaptam a kezéből a fakanalat és a serpenyőt, majd a lehető legegyszerűbb mozdulattal kilöktem a rántottát a tányérra.
-Hogy megy ez a nőknek ilyen egyszerűen?! - motyogta az orra alatt.
-Mi értünk ehhez. Ti pasik nem konyhai beállítottságúak vagytok - vihogtam.
-Na, köszi - fonta össze a karjait sértődést színlelve.
Csak nyomtam az arcára egy puszit és letettem az asztalra a tányért két villával.
-Köszönjük a korai vacsorát Mr. Styles - emeltem meg picit egy kis darab rántottát, ami a villámra volt szúrva.
-Jó étvágyat Ms. Hill - tette ő is azt, amit én.
-Önnek is Mr. Styles - mosolyogtam egyre szélesebben.
Szép lassan megettük az összes rántottát és míg Harry mosogatott és mosolyogva merültem el tökéletes testének nagyszerű látványában.
-Kész. Elmosogattam, előtte kajáltunk. Mit szeretnél csinálni így lassan este 6 óra felé? - állt elém én meg megfogtam a kezeit és felálltam.
-Nézünk valami filmet? - biccentettem oldalra a fejemet.
-Nézhetünk - egyezett bele Harry és behúzott a nappaliba, ahol a legnagyobb tévé volt.
-Mihez van kedved? - kérdeztem.
-Mit szólnál egy horrorhoz? - Harry.
-Hát... Nagyon félős vagyok... - feleltem szégyenlősen.
-Megvédelek mindentől ne aggódj! - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Bleee.... Szereted a Family Guy-t? - kérdeztem végignézve az egyik polcon sorakozó Family Guy összes eddigi évadának DVD-jét.
-Legjobb. Nézünk azt? - kérdezett.
-Igeeen! - csillant fel a szemem és levettem a polcról azt, amelyikben benne van a kedvenc részem.

2013. Július 17.

18:25

-Neeeeee!! - visítottam a nevetéstől azon, ahogy Peter Griffin épp a pörgőrúgást kivitelezte vezetés közben.

-Ez egy elmebeteg sorozat - röhögött Harry is. 

-Az, de én imádom - törölgettem a nevetéstől kicsordult könnyeket a szememről.

Én néztem tovább a sorozatot, de azt vettem észre, hogy Harry a film helyett engem néz inkább. 

-Mi ilyen érdekes? - kérdeztem mikor már idegesített picit, hogy engem bámul. 

-Semmi, csak... Csak azt néztem, hogy hogy lehetsz ennyire szép - sóhajtott halkan és végigsimított az arcomon.

Én elvörösödtem és már csak arra reagáltam, hogy Harry hevesen csókol. 

Elfektetett a kanapén és keze a testemen kalandozott. 

-Várj, ezt kikapcsolom! - mondtam és egy gombnyomással eltűnt a tévéről a rajzfilm. 

Amint letettem a távirányítót Harry újra megtámadta ajkaimat. 

Szinte égett a vágytól csókja, ami olyan eszeveszett édes volt, mint a cukor. 

Lehúzta rólam a felsőmet, így elé tárultak melleim. Teljesen elkápráztatta a látvány. Mintha egy kisfiú lenne, aki kapott egy új játékvonatot. 

Ajkai a nyakamra vándoroltak és fogai néha belemélyedtek a nyakamba. 

Az estének igen kellemes és élvezetes folytatása volt ezek után...

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam túl gyorsan a részt, de tényleg hatalmas gondjaim voltak itthon. Nem kertelek nektek, tényleg úgy éreztem magam, mint egy darab semmi, akit senki nem szeret és csak úgy van, azért, hogy legyen. 

Megpróbálom hamar hozni a kövit. 

Ha lehet kérnék néhány komit! 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*