*27.: Turn Your Face.~

Ezt a részt egy olyan olvasómnak küldöm, akivel teljesen váratlan módon sodort össze a sors, egészen véletlenül a This Is Us egyik vetítésén. Remélem tudja az, akiről szó van, hogy most épp rá gondolok ebben a kis szövegben! :DD

Jó olvasást mindenkinek! ♥

xxSzikraa.♥*

 2013. Július 12. 

16:44

-Perrie, énekelsz nekem valamit? - kérdezte Kimberly hatalmas szemekkel, mikor már egy ideje itt beszélgettünk.
-Persze. Mit?
-Turn Your Face-t. Annyira imádom azt a számot! - Kimberly.
Én csak elmosolyodtam és belekezdtem a dalba. A felénél még én is elsírtam magam, ugyanis néhány órával ezelőtt alaposan összevesztünk Zaynnel. Hosszú történet, de ez a dal most éppen illett arra a szitura, ami köztem és Zayn között folyt le.
Mikor már nem bírtam irányítani a hangomat, és az össze-vissza csuklott eltakartam az arcomat minkét kezemmel és csak ráztam a fejemet. Kieresztettem a könnyeket, ami eddig bizonytalanná tették a hangomat és a tenyerembe folytak a könnyeim.
-Pezz? Jól vagy? - kérdezte Kimberly aggódva.
-Persze Kim - szipogtam. - Most kimegyek picit jó? - álltam fel és miután Kim bólintott egy aprót elhagytam a termet.
Könnyeimet hagytam végig csorogni az arcomon és sebesen a női mosdó felé irányítottam lépteimet.
Amint beléptem az üres mosdóba szinte térdre rogytam és zokogtam. Zayn... Gyűlölök vele összeveszni akár egy percre is. Hiszen ő az életem. Nála jobban nem szeretek senkit...

*Louis szemszöge*

Perrie csak úgy sírva rohant ki Kimberly terméből.
Zayn miatt sírt. Láttam már őt párszor sírni, de csak akkor ilyen mikor Zaynnel van valami. Mély levegőt vettem és tárcsáztam Zayn számát, miután kihalásztam a farzsebemből az iPhone-mat.
-Cső haver, mi van Perrie-vel? - kérdeztem egyből, amint felvette.
-Szevasz Louis. Eléggé összekaptunk pár órája. Talán az a baja - sóhajtott.
-Min kaptatok össze? - kíváncsiskodtam.
-Csak sikeresen címlapra kerültünk. Mármint valahogy kiszivárgott, hogy Harry kórházban van autóbaleset miatt, ezt szuperül túlspilázta a sajtó egy része, csak úgy, mint mindent és most a fanok meg vannak bolondulva, hogy mi van Hazzal. Perrie meg kiverte a hisztit, hogy miért nem nyugtatom meg a rajongókat, hogy minden OK - Zayn.
-Hát... igaza van. Nem hagyhatjuk, hogy a fanok ki legyenek akadva. Aranyos Pezztől, hogy így aggódik a mi rajongóinkért - adtam végül igazat Perrie-nek.
-De akkor is! Ne üsse bele az orrát ebbe. Tudja, hogy nem szeretem, mikor valaki beleszül a dolgainkba, dolgaimba - Zayn.
-Na jó. figyelj!  tájékoztass mindenkit Twitteren, hogy Harryvel minden oké, az állapota stabil és semmi túlságosan komoly baja sincs, és hamarosan minden visszatér a rendes helyére - utasítottam. - Aztán békülj ki Perrievel. Ebben akkor is neki volt igaza, mondhatsz te bármit Zayn - dorgáltam le apukásan.
-Oké. Így lesz Louis - és letette.
Én csak megforgattam a szememet és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.
Nagyot sóhajtva indultam el kifelé a kórházból. Ideje lenne hazamennem, ledőlni. Eleget idegeskedtem már.
Kiértem a kocsihoz, amivel jöttem és beültem.  A motort elindítva szinte azonnal kiálltam a parkolóból és hazafelé hajtottam.

*Kimberly szemszöge*

/Visszaugrás kicsit az időben\

2013. Július 12. 

8:55

Iszonyatosan fájt mindenem. Ahogy levegőt vettem, mintha oldalba vágtak volna, olyan fájdalom hasított belém. Szemeimet nem volt erőm kinyitni. Mozdulni pedig már meg sem mertem. Fogalmam sem volt, mi történt.
Annyira emlékszem, hogy egy kereszteződésen mentünk keresztül Harryvel én pedig egyszer csak a nevét kiabáltam. Ennyi volt az egész. A többi kiesett. Iszonyatosan kába voltam. Amennyire tudtam végigmértem magam. Mindenem tele volt sebekkel és a vénámba egy hatalmas tű volt szúrva, amin keresztül mindent bejuttattak a szervezetembe. Infúzió. Sosem szerettem, mikor belém volt szúrva.
Lassan, megfontoltan vettem a levegőt és igyekeztem minél kevesebb fájdalmat okozni magamnak.
Miután láttam magamból valamennyit egy kép villant be a fejemben. Egy kép, amin az én göndör hajú, gödröcskés és egyenesen tökéletes szerelmem volt. Ő jutott eszembe.
Hol van most? Mit csinál éppen? Jól van? - csak ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege cikázott a fejemben.
Belegondoltam, hogy lehet, hogy már éppen egy hullaházban fekszik, hidegen, letakarva egy szemeteszsákkal. A szívembe mintha belemarkoltak volna, a mellkasom egyre gyorsabban emelkedett. Nem érdekelt a bordáimat kegyetlen módon kínzó fájdalom. Most az volt a legkevesebb...
Alig vártam, hogy valaki bejöjjön hozzám és közöljön velem mindent.
Éppen csak megfordult a fejemben az utóbbi mondat, nyílt az ajtó és belépett rajta egy csinos ruhás, fehér kis köpenyes nő.
Kissé kábult pillantásomat ráemeltem, ő pedig elámulva nézett.
-Jó reggelt - mosolygott, mikor kicsit magához tért az ámulatból. - Hogy van ma Miss Hill? Remélem tudja, hogy az orvosi könyvek szerint még legalább 2 napig kiütve kellett volna lennie. De úgy látszik a  fiatal szervezet valóban sokkal strapabíróbb manapság - heherészett és írogatott valamit a kezében tartott lapokra.
-Hol van Harry? - szólaltam meg.
Jéézusom! Borzasztó a hangom.
-A fiú, akivel együtt behozták? Mr. Styles? - kérdezett vissza.
-Igen, ő - bólintottam fájdalmasan.
-Hát, a magával szembeni teremben fekszik. Az ő állapota már tegnap rendben volt és már este magához tért. De, ha szeretné beküldhetem valamelyik hozzátartozóját. Mindenki kint vár. Csupa híresség. Maga ilyen jó családba tartozik? - kérdezte mosolyogva.
-Hát... így is mondhatjuk. De nagyjából mindenki csak egy barát. Kettőt kivéve - mosolyogtam vissza, csak sokkal erőtlenebbül
-Gondolom az egyik Mr. Styles - találgatott.
-Igen - feleltem.
-Óó, elnézést! Nem akartam bolygatni a magánéletét. Teljesen elfeledkeztem magamról - rázta a fejét és hosszú haja előre csúszott, amit azonnal ki is söpört az arcából.
-Nyugodjon meg, nem zavar. Ez a "bolygatás" még igazán semmi ahhoz képest, ami Harry mellett vár rám - forgattam a szemem.
-El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen híres sráccal együtt lenni. De nem lennék a maga helyében - kuncogott. - Viszont ne vegye tolakodásnak, de, ha bármikor szüksége lenne valamire... Gondolok itt barátra, vacsorázótársra, valakire, aki felvidítja, akkor itt engem biztos megtalál. Ja, és Ellie vagyok. Eleanor Whisper. Sebész főorvos - kacsintott.
-Nem veszem tolakodásnak és köszönöm. Sokat jelent ez most nekem - pislogtam nehezen.
-Akkor majd még bejövök... hozzád Kimberly. Remélem nem baj, ha veled hanyagolom ezt a hivatalos beszédet - vigyorgott.
-Nem baj egyáltalán. És oké - néztem rá Ellie pedig megfordult és kiment.
Néhány másodperc múlva Perrie lépett be. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok elmosolyodott, nekem pedig felcsillant a szemem, hogy bejött....

Nos, remélem tetszett! Nagyon bocsi a késésért! Imádlak titeket úgy, ahogy vagytok, de sajnos nem nagyon tudok gyakran részt hozni. Remélem ezért ez a rész megérdemel 5 komit *-*

LoveLoveLoveLove: xxSzikraa.♥