~34.: Szerelmes tekintet.~

2013. Augusztus 7.

18:22

Ma délelőttre volt beutalóm az orvoshoz, így egy nap betegszabadságot vettem ki a szerkesztőségnél és elcipeltem magam. Valóban megkaptam azokat a gyógyszereket, amelyeket Harrynek említettem, így hazamentem és leültem az ebédlőasztalhoz egy pohár víz társaságában.

Nézegettem egy darabig azt a doboz gyógyszert, majd kipattintottam a helyéről egyet. Mielőtt bevettem volta, az ujjaim közé fogva a kis bogyócskát, elkezdtem vizsgálgatni. 

Biztos, hogy én ezt akarom? Hiszen... ő az én gyerekem lenne... Közös gyerekem Harryvel.
~Kimberly, minden hiába! Meg kell tenned! Te is tudod, hogy ez a legjobb neked is, Harrynek is és ennek a magzatnak is! ~ szólalt meg valami belülről.
Nagyot sóhajtottam és egy könnycseppek futottak végig az arcomon. Még egy mély levegőt vettem és gyorsan egy korty vízzel leküldtem a gyógyszert.
A fejemet fogva ültem tovább az asztalnál és többnyire csak sírtam.

2013. Augusztus 7.

20:29

Még mindig elég levert voltam. A gyógyszer, amit be kellett vennem órákra kábulttá tett, de még így is görcsszerűen törtek rám a sírásrohamok. 

Harry minden jelzés nélkül lépett be a lakásba, majd cipőjét az előszobában lerúgva sietett be hozzám. 

Az ajkamba haraptam, és még mielőtt beért volna, alvást színlelve magamra húztam a takarót és behunytam a szememet.

Mikor meglátta, hogy "nem vagyok ébren", lassan lépkedett a szőnyegpadlón, mikor pedig mellém ért óvatosan leült az ágyra és lesimította az arcomon maradt könnycseppeket. Művészi óvatossággal csak annyira nyitottam ki a szememet, hogy lássam arcát, ami most lágy érzelmet mutatott, de mégse vegye észre, hogy nézem. 

Zöld szemei kedvesen és szeretetteljesen siklottak végig arcomon, majd az egész testemen. Szinte sugárzott smaragdszínű szeméből az, hogy akár az életét is odaadná értem.

-Olyan szép... - suttogta magának, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem. 

Halkat sóhajtottam, mert már nem bírtam a sok kis levegővel, amivel eddig lélegeztem. Éreztem, ahogy egy újabb könnycsepp szökik ki szemhéjam alól, amit Harry zavarodott arccal, de letörölt. 

Ő is felsóhajtott, majd megpuszilt és kiment a szobából, behúzva maga után az ajtót.

Én továbbra sem nyitottam ki a szemem, mert nagyon kényelmesen elfeküdtem, viszont egy boldog mosoly kúszott az arcomra annak gondolatára, ami elhagyta Harry száját. 

Tekintete, ami engem lesett annyira... csodáló volt. Már-már fanatikus. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz valaki, aki még álmomban is úgy néz rám, mint a valaha létezett legnagyobb kincsre. De láttam szemeiben. Láttam azt a színtiszta szerelmet, azt a mély és áthatolhatatlan érzelmet, amelyet irántam, és csakis irántam táplált. És ez olyan dolog, amit viszonozok. A szerelem.

~33.: Valami nem okés...~

2013 Augusztus 3.

08:28

Kicsit több, mint két hét telt el a Directionerek letámadása óta. Azóta viszont voltak olyan lányok, akik engem is megállítottak egy kép erejéig még akkor is, ha épp egyedül voltam.
Már bejárok a munkahelyemre, de most a hétvégére való tekintettel nem vagyok bent a szerkesztőségben.
Reggel arra ébredtem, hogy forog a gyomrom és a tegnap esti vacsora tartalma igyekszik visszaküzdeni magát. Felpattantam az ágyból és kirohantam a mosdóba. Azonnal, ahogy beértem kidobtam a taccsot egyenesen a vécébe.
Egyszer csak egy kezet éreztem a hátamon, amint megnyugtatóan simogat és egy másikat, ami a hajamat próbálja hátrafogni. Harry próbálta kiszűrni, mi bajom lehet, de nem tudott semmire következtetni.
Pár napja már szinte minden reggel ilyen gondokkal küzdök, de még nekem sem sikerült rájönnöm, hogy mi van. Ám most valami nagyon furcsát éreztem. A méhem olyan furcsa rezgésszerűségeket küldött szét a testemben. Ebből leesett.
Lehet, hogy terhes vagyok? De hát... az óta nem is voltunk együtt Harryvel szexuálisan. Több, mint két hét. Az éppen elég. Basszus.
-Kim mi a baj? Napok óta minden reggel rókázol - nézett rám értelmetlenül, miközben épp fogat mostam az alapos gyomortisztítás után. Egy pillanatra lehunytam a szememet, majd néhány könnycsepp gördült ki a szememből, ahogy szembesültem a bajjal. Kimostam a számat, majd nekidőltem a mosdókagylónak, Harry pedig velem szemben állt.
-Hazz, eddig azt hittem, talán beteg vagyok, de most elgondolkoztam. Figyelj... Minden reggel rosszul vagyok. Legtöbbször hányok is. Érzékeny vagyok nagyjából mindenre. Lehet, hogy.... - Harry egyre kíváncsibban nézett rám. - Sok esélyt látok rá, hogy terhes vagyok - sóhajtottam. Harry egy pillanatra lefagyott, aztán hangosan kifújta a levegőt, miközben kezeivel az arcát dörzsölte.
-Basszameg... - csak ennyit mondott először. - De hát több, mint két hete... - itt elgondolkodott. - A rohadt életbe! - fordult meg és ököllel beleütött egyet az ajtófélfába, amitől én összerezzentem.
-Harry, kérlek ne légy feszült! - kértem őt halk, visszafogott hangon.
-Mégis, hogy a jó büdös picsába ne legyek feszült, amikor teherbe ejtettelek?! - kiáltott rám, én pedig elsírtam magam.
-Ne kiabálj velem Hazz! - kértem megint olyan halkan, de most már remegve és sírva. Harry kemény tekintete ellágyult és közelebb lépett hozzám.
-Ne haragudj! Nem kellett volna így rád kiabálnom... - Harry.
-Elhiszem, hogy most ideges vagy. De ne velem kiabálj kérlek! - pislogtam rá még mindig könnyes szemekkel.
-Mit tudunk ilyenkor csinálni? - kérdezte figyelembe sem véve előbbi mondataimat. 
-Fogalmam sincs, nem voltam még terhes - forgattam a szememet.
-De, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Először fekszem le veled, erre rögtön ilyen történik - rázta a fejét Harry és hátat fordított nekem.
-Ne aggódj Harry! - öleltem meg hátulról. - Esküszöm, nem lesz semmi baj. Ezt én ígérem meg neked. Holnap kérek egy időpontot az orvosomhoz és minden oké lesz jó? Azt hallottam ezekre lehet kapni valami gyógyszert... Ha kapok olyat, akkor minden megoldódik. Rendben? - támasztottam homlokomat megfeszült hátának.
-Oké.. - sóhajtott, majd megfordult és megölelt.

2013 Augusztus 3.

12:02

-Jaj ne már! - forgattam a szememet, mikor megláttam az éppen hevesen csörgő telefonomon a nevet.
-Ki az? - kérdezte Harry felkapva a fejét. 
-Mia - leheltem utálatosan és felvettem a telefont. - Mit akarsz? - kérdeztem egyből ellenségesen.
-Ja, csak annyit, hogy gratulálok, hogy sikerült megszédítened a göndört. Kíváncsi vagyok mennyi idő kell ahhoz, hogy rájöjjön, milyen kis céda vagy valójában, és, hogy hamar összetöröd majd a szívét - kuncogott gonoszan.
-Jézus, szerintem inkább hanyagol az idézőjeles jókívánságaiddal. Amúgy mit tudsz te erről? Ez szerintem az én magánéletem Harryvel, ehhez abszolút semmi közöd. Na, de ha csak ennyit szerettél volna, akkor szia - letettem.
-Minek hívott? - kérdezte Harry.
-Mert egy idióta - forgattam meg ismét a szememet, majd visszaültem Harry mellé, de az ebédet már nem bírtam folytatni.
Bebattyogtam a szobába és ledőltem az ágyra. Szédültem és elég rosszul is voltam.
-Mi van Kim? - kérdezte Harry mikor ő is bejött.
-Semmi - motyogtam egy párnába.
-Biztos? - Harry.
-Igen.. - feleltem.
-Szóval nem akarod elmondani. Oké - kuncogott és átölelt, majd a vállamhoz tette a fejét. - Nem tudom biztosan azt kellene-e tennünk, amit mondtál... - motyogta halkan a fülembe miközben kezét a hasamra csúsztatta, hogy jelezze, mire is gondol.
-Elbizonytalanodtál? - kérdeztem meglepődve.
-Nem, csak... belegondoltam, hogy... mi lenne, ha megszületne. Lehet, hogy egy... egy gyönyörű kisfiú, vagy egy kislány. És mindennél jobban meg akar születni... És talán... Nem véletlen ez az egész - hallottam rajta, hogy hangja kissé elérzékenyül, ezért felé fordultam és megláttam egyetlen könnycseppet a szemében, amelyet nem hagyott kiszökni.
-Harry... Lehet, hogy igazad van, de meg kell értened, hogy én nem 21 évesen akarok gyereket. Majd 2-3 év múlva talán, de most még nem érzem magam készen erre az egészre. Meg amúgy is elég korai lenne még.. Ne haragudj rám, de nekem nem menne. Most semmiképpen - mondtam a szemébe bocsánatkérő tekintettel.
-Persze. Megértem. Nekem is csak egy... Egy röpke gondolat volt - mosolyodott el halványan, de látszott rajta, hogy nem mond igazat, és hogy nem csak egy röpke gondolat volt, hanem komolyan elgondolkodott ezen.
Én csak megöleltem. Egy darabig ölelkeztünk én pedig éreztem, hogy valami apró nedvesség érkezik a vállamra.
Egy pillanatra csak néztem magam elé, aztán leesett és még szorosabban öleltem magamhoz Harryt, hiszen az a könnycsepp, amelyet magában tartott kiküzdötte magát onnan és most én bőrömet érintve haladt le a vállamon.
Ahogy belegondoltam, hogy Harry sír, nem bírtam visszatartani pár könnycseppet, amik viszont az ő szürke pólóját színezték sötétebbre.
Egymás karjában ejtettük a könnycseppeket, mégis csak én tudtam Harryről, hogy elérzékenyült. Ő mit sem sejtve, szorosan magához ölelve engem potyogtatta könnyeit, amivel engem kínzott a legjobban. De ő ezt nem tudta. 

~32.: Directioner.~

2013 Július 18.
09:23

Arra ébredtem, hogy Harry ajkai a nyakamat érintik, ujjai pedig csípőmet cirógatják.
-Hmm... Jó reggelt - suttogtam álmosan és felé fordultam.
-Neked is - mosolygott rám. - Gyönyörű vagy...
-Ja, el tudom képzelni - temettem tenyerembe az arcomat.
-A tegnap este hihetetlenül jó volt... - rosszfiús félmosolyra húzodott tökéletes szája.
-Nekem is - nevettem halkan, elpirulva.
Harry végigmérte testemet, amit egyetlen vékony lepedőszerű takaró fedett és megcsókolt.
Csókja egyből kizökkentett kómás állapotomból.
Ujjaim kócos hajába túrtak és még jobban húztam magamhoz.
-Mit reggelizünk? - kérdezte miután elhúzódott.
-Te mindig ennél? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát, aki Niall mellett lehúz 3 évet, az örököl pár tulajdonságot... - Harry.
-Jól van Hazz, csinálok valamit - kuncogtam halkan és gyengén kettőt rácsaptam tetovált hasára, majd felálltam és miután felvettem Harry pólóját, ami eddig a padlón hevert, kimentem a konyhába.
-Nehogy odaégesd Életem! - hallottam Harry mély, játékos hangját magam mögött.
Én csak felmutattam neki a középső ujjamat és szórakozottan odanyögtem neki annyit, hogy :
-Nem mindenki olyan, mint Te, Harry - majd a magam boldog szökkenéseivel beugrándoztam a konyhába.
Nem akartam pepecses reggelit készíteni, ezért csak kitettem az asztalra egy nagy tál gyümölcsöt, csináltam mellé teát, meg kitettem a hűtőből a narancslevet az asztalra, hátha Harry azt akar inni.
-Vájúhoz Göndör, ui, ui, ui! - kiáltottam ki a konyhából, majd' össze esve a nevetéstől.
-Fuu, most elkaplak! - hallottam meg Harry talpának dobogását, ahogy a lakásban felém sprintel.
-Áááá!! - sikítottam és kifutottam a konyhából, egyenesen a szobámba, ott pedig fel a galériára.
Harry hosszú, nyurga lábaival olyan gyorsan utolért, hogy szinte esélyem sem volt.
-Ne, ne, ne, nee!! - fulladoztam a nevetéstől, ahogy Hazz közeledett felém.
-De, de de, dee!! - nevetett és nekem támadt, és ahol tudott csikizni kezdett.
Levetettem magam a galérián elhelyezkedő ágyra és vergődve próbáltam kiszabadulni Harry erős karjai alól.
-Ne, Harry, hagyd abba kérlek! Kérlek Hazz!! - visítottam nevetve. A könnyek, amelyek a nevetéstől végigfolytak az arcomon egyre csak gyarapodtak.
-Mondd még egyszer, amit az előbb! - parancsolt, miközben ő is egyre jobban nevetett.
-Vájúhoz, ui, ui, ui! - ismételtem meg.
-Fogod még mondani? - kérdezte folyamatosan kínozva csiklandozásával.
-Amikor csak lehetőségem akad rá! - nevettem tovább, mivel nem bírtam abba hagyni.
-Fogod még mondani? - ismételte meg a kérdést és hevesebben kezdett csikizni.
-Áááááh.... áááááááá!!!! - sikítottam, mert válaszolni nem nagyon tudtam.
-Naaa? - Harry kicsit másképp, kicsit óvatosabban csikizett, hogy válaszolhassak neki.
-Nem, nem, nem, csak hagyd abba, kérleek!! - kiabáltam fulladozva.
-Megígéred? - hagyott alább Harry a csikizéssel.
-Meg - bólintottam és magamra húztam, megcsókoltam, majd felálltam és ismét lementem a konyhába. - Auuu... Most fáj az egész hasam... - biggyesztettem le az ajkamat, amire Harry adott egy puszit.
-Nagyon? - kérdezte aggódva.
-Meglehetősen - néztem fel rá haragot mímelve.
-Gyere, adok oda is egy puszit - kacsintott, majd felhúzta a pólómat, letérdelt elém és nyomott pár puszit lapos hasam puha bőrére is. - Na, jobb? - pillantott fel rám.
Két remegéshullám futott végig gerincem vonalán, majd bólintottam.
-Akkor most kaja - ült le Harry és nekilátott enni.
Én nem ettem sokat. Valamiért nem bírtam egy narancsnál többet megenni.
-Valami baj van? - kérdezte Harry, mikor látta, hogy egy falat narancs lenyelése is nagyobb erőfeszítésekbe telik.
-Nem... Semmi, csak nincs étvágyam - mosolyogtam rá halványan.
-Biztos? - nézett rám furán.
-Teljesen - erősítettem meg.
Harry tovább falatozott, közben pillantását végig óvatosan rajtam tartotta.

2013 Július 18.

11:41

Reggeli után kitaláltuk, hogy kicsit megmutatjuk magunkat a világnak és elmentünk Harryvel sétálni.
Remekül éreztem magam, egészen addig, amíg egy csoport őrülten sikoltozó tinilány - ahogy magukat nevezik, Directioner - be nem támadott bennünket.
Az egyikük ellenségesen közeledett felém, ahogy meglátta, hogy Harry és az én kezem össze van kulcsolva.
-Hülye picsa! - kiáltott rám már 15 méterről.
Én ettől a két röpke szótól már annyira megszeppentem, hogy nem tudtam tovább menni.
-Mégis mit képzelsz?! Nem veheted el tőlük Harry-t. Ő a miénk! Az enyém! - állt meg tőlem negyed lépésre fenyegetően a lány.
-Eszem ágában sem volt elvenni tőletek. De úgy tudtam, nektek az a legfontosabb, hogy Harry és a többi srác boldog legyen. Ha velem boldog az miért zavar benneteket? - kérdeztem halkan, visszafogottan.
-Mert ne egy olyannal legyen boldog, mint te! - pattogott.
Na erre felkaptam a vizet és kitörtem eddigi szende álarcom mögül.
-Mint én?! Nem is ismersz! Azt sem tudod, min mentem keresztül ez előtt, mit élek most át, és fogalmad sincs arról, hogy mit érzek most, mikor ok nélkül hordasz le mindennek - kerekedett ki a szemem a lány felé és elengedtem Harry kezét. - Hazz, te csak maradj itt velük nyugodtan, én elmegyek. Majd otthon találkozunk - fújtattam és gyors léptekkel otthagytam őket.
Amint becsuktam a bejárati ajtót a lakásban, az szinte egyből újra nyitódott is.
-Kimberly, minden oké? - kérdezte miközben nyugtatóan megölelt.
-Persze. Hogy ne lenne minden oké? Csak letámadott valami beteges Harry Styles rajongó. De amúgy tök jó minden - itt kiborultam és elsírtam magam.
-Semmi baj Kim... Ezek a lányok... még kicsik ahhoz, hogy megértsék a helyzetünket. az idősebb rajongók persze már felfogják mi is ilyenkor a szitu, de az ilyen kislányoknak, mint ő le sem esik, hogy mi van - Harry.
-De Harry tudod milyen rosszul esett? Egyszer csak odajön és már távolról lehord mindennek, csak mert látja, hogy veled vagyok. Lehet, hogy csak egy kis taknyos kislány volt, de akkor is nagyon rosszul esett... - sírtam tovább.
-Jó, ne sírj! Nem lesz semmi baj! Én szeretlek, a többi meg nem fontos - mosolygott rám biztatóan és még jobban magához ölelt.
Harry Styles. Ő az enyém, senki nem veheti el tőlem és mostantól nem érdekelnek az utálkozó rajongók, amíg ő itt van mellettem. És szeret.

~31.: Family Guy.~

2013. Július 17. 

10:34

Hazaérve nem tudtam mást tenni, minthogy bedőltem az ágyba. Fáradt voltam. Fáradt attól a sok mindentől, ami körülöttem történt. Jó, az utóbbi egy hétben nem sok volt az izgalmas esemény, de lelombozó volt az egész kórházi mizéria.
-Kim, ne hozzak valamit? - kérdezte leülve mellém Harry. Megsimította a hátamat, mivel éppen a hasamon feküdtem.
-Nem kell köszi... - sóhajtottam.
-Akkor én megyek. Hagylak pihenni - állt fel óvatosan és keze picit érintette a fenekemet is.
-Harry... - fogtam meg a kezét, miközben megfordultam.
-Hmm? - kérdezett halkan vissza.
-Nem alszol itt velem? Tudom, hogy fényes nappal van, de annyira régen aludtam már veled - néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ha ezt szeretnéd, akár holnapig itt vagyok - mosolygott rám édesen és lehuppant mellém az ágyra.
Átöleltük egymást és a csönd mindent átjárt.
Hihetetlenül jó volt forró karjai között feküdni, érezni, ahogy erős végtagjai körül fogják apró testemet... Biztonságban éreztem magamat mellette. Tudtam, hogy most semmi baj nem történhet. Szeret, most már itt van mellettem és nem hagy el. Legalább is remélem.
Lassanként kellemes, nyugodt álomba merültünk.

2013. Július 17. 

16:22

 Arra ébredtem, hogy Harry nincs mellettem. Csukott szemmel, a kezeim segítségével próbáltam kitapogatni, merre van, de nem igazán jutottam sokra vele. Erőt vettem magamon, felültem és lassan kinyitottam a szememet. Harry sehol. Láttam, hogy a telefonja ott van az éjjeli szekrényen, szóval biztos nem hagyott itt. Feltápászkodtam és kicammogtam a hálóból. Az orromat kellemes illat csapta meg, majd halk léptekkel a konyhába mentem.
Megláttam Harry-t, félmeztelenül, amint egy serpenyőnyi tojásrántottát csinál és épp a vöröshagymát önti hozzá a tojáshoz. Megkevergette, majd hagyta egy picit.
Mikor letette a fakanalat mögé léptem és hátulról megöleltem.
-Jó reggelt gyönyörűség -tette kezeit a hasán összekulcsolt kezeimre.
-Neked is jó reggelt - mosolyogtam és Harry megfordult a karjaim között, így már velem szemben állt.
-Hogy aludtál? - kérdezte a szemembe nézve. 
Tekintete csillogott, ahogy engem nézett. Ahogy belenéztem zöld íriszében láttam benne azt a tiszta, önzetlen érzelmet, amelyet irántam táplált. Halványan elmosolyodott és karjait derekamról arcomra csúsztatta, de közben egy pillanatra sem szakadt el tőlem tenyere. Feljebb emelte a fejemet és még jobban a szemembe nézett.
-Remekül. Na és te? - kérdeztem halkan. Harry teste megremegett, ahogy meleg leheletem hozzá ért.
-Én is. De az volt a legjobb, hogy melletted ébredtem - mosolygott és egyetlen lassú mozdulattal megcsókolt.
Olyan érzékien becézték puha ajkai az enyémet, mint eddig egyszer sem.
Egyik keze, ami eddig az arcomon volt vissza vándorolt a derekamra és annál fogva húzott közelebb magához.
Mikor elhúzódott tőlem ismét olyan szerelmes tekintettel méregetett engem, mint az előbb.
-Szeretlek - suttogta.
-Én is nagyon - mosolyogtam rá.
Imádom, mikor kimondja, hogy szeret. Volt már előtte fiúm, de egyikük sem mondta ki nyíltan, hogy szeret. Ha mégis, akkor annak tuti volt valami hátsó szándéka. Vagy nagyon ritkán csak azért mondták, mert tényleg így van.
Egyszer csak valami égett illat csapta meg az orrunkat, Harry pedig oda ugrott a rántottához.
-Na, ezért nem szabad férfit engedni a konyhába! - ültem le az egyik székre a konyhával egybekötött ebédlőben és vigyorogva kémleltem a göndör angyalt, amint épp a serpenyőből igyekszik kivakarni a kissé elszenesedett tojást.
-Veled voltam elfoglalva, szóval nem lehet egy szavad sem - kacsintott.
Elnevettem magam. Észrevettem, hogy nagyon nem megy neki, hogy kiszedje a koromtól leragadt rántottát, így odapattantam mellé, kikaptam a kezéből a fakanalat és a serpenyőt, majd a lehető legegyszerűbb mozdulattal kilöktem a rántottát a tányérra.
-Hogy megy ez a nőknek ilyen egyszerűen?! - motyogta az orra alatt.
-Mi értünk ehhez. Ti pasik nem konyhai beállítottságúak vagytok - vihogtam.
-Na, köszi - fonta össze a karjait sértődést színlelve.
Csak nyomtam az arcára egy puszit és letettem az asztalra a tányért két villával.
-Köszönjük a korai vacsorát Mr. Styles - emeltem meg picit egy kis darab rántottát, ami a villámra volt szúrva.
-Jó étvágyat Ms. Hill - tette ő is azt, amit én.
-Önnek is Mr. Styles - mosolyogtam egyre szélesebben.
Szép lassan megettük az összes rántottát és míg Harry mosogatott és mosolyogva merültem el tökéletes testének nagyszerű látványában.
-Kész. Elmosogattam, előtte kajáltunk. Mit szeretnél csinálni így lassan este 6 óra felé? - állt elém én meg megfogtam a kezeit és felálltam.
-Nézünk valami filmet? - biccentettem oldalra a fejemet.
-Nézhetünk - egyezett bele Harry és behúzott a nappaliba, ahol a legnagyobb tévé volt.
-Mihez van kedved? - kérdeztem.
-Mit szólnál egy horrorhoz? - Harry.
-Hát... Nagyon félős vagyok... - feleltem szégyenlősen.
-Megvédelek mindentől ne aggódj! - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Bleee.... Szereted a Family Guy-t? - kérdeztem végignézve az egyik polcon sorakozó Family Guy összes eddigi évadának DVD-jét.
-Legjobb. Nézünk azt? - kérdezett.
-Igeeen! - csillant fel a szemem és levettem a polcról azt, amelyikben benne van a kedvenc részem.

2013. Július 17.

18:25

-Neeeeee!! - visítottam a nevetéstől azon, ahogy Peter Griffin épp a pörgőrúgást kivitelezte vezetés közben.

-Ez egy elmebeteg sorozat - röhögött Harry is. 

-Az, de én imádom - törölgettem a nevetéstől kicsordult könnyeket a szememről.

Én néztem tovább a sorozatot, de azt vettem észre, hogy Harry a film helyett engem néz inkább. 

-Mi ilyen érdekes? - kérdeztem mikor már idegesített picit, hogy engem bámul. 

-Semmi, csak... Csak azt néztem, hogy hogy lehetsz ennyire szép - sóhajtott halkan és végigsimított az arcomon.

Én elvörösödtem és már csak arra reagáltam, hogy Harry hevesen csókol. 

Elfektetett a kanapén és keze a testemen kalandozott. 

-Várj, ezt kikapcsolom! - mondtam és egy gombnyomással eltűnt a tévéről a rajzfilm. 

Amint letettem a távirányítót Harry újra megtámadta ajkaimat. 

Szinte égett a vágytól csókja, ami olyan eszeveszett édes volt, mint a cukor. 

Lehúzta rólam a felsőmet, így elé tárultak melleim. Teljesen elkápráztatta a látvány. Mintha egy kisfiú lenne, aki kapott egy új játékvonatot. 

Ajkai a nyakamra vándoroltak és fogai néha belemélyedtek a nyakamba. 

Az estének igen kellemes és élvezetes folytatása volt ezek után...

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam túl gyorsan a részt, de tényleg hatalmas gondjaim voltak itthon. Nem kertelek nektek, tényleg úgy éreztem magam, mint egy darab semmi, akit senki nem szeret és csak úgy van, azért, hogy legyen. 

Megpróbálom hamar hozni a kövit. 

Ha lehet kérnék néhány komit! 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*

Újabb infók!

Az előző előtti bejegyzésben közöltem veletek, hogy lesz egy közönség találkozóm.
Most találtam egy jó időpontot, ami nem más, mint jövő hét kedd, azaz, 29-e, valószínűleg délelőtt 11 óra, Starbucks Westend.  Ha valakinek nem megfelelő az szóljon és változtatok, ha sokaknak nem jó.
Puszii: xxSzikraa.♥*
#BocsiAFölösBejegyzésért

~30.: Köszönöm Istenem!~

*Kimberly Hill szemszöge*

2013. Július 16.

14:32

Boldog vagyok. Már amennyire ilyen helyzetben boldog lehetek.
Hosszú feszült napok várakozással teli órái után végre Harry itt volt mellettem és fogta a kezem. Ennél több nem is kellett már. Mindössze annyi, hogy kiengedjenek innen. Innen, azaz a kórházból, ahová az autóbaleset után szállítottak.
-Elnézést uram, de ki kell fáradnia - lépett be egy orvos papírokkal a kezében.
-Rendben - bólintott Harry és fel állt, majd odahajolt a fülemhez. - Amint kimegy visszajövök édesem - adott egy puszit a homlokomra, elengedte a kezemet, majd kiment.
-Most leellenőrzöm, hogy minden rendben van-e, és ha úgy látom, hogy igen, akkor esélyes, hogy még holnap haza lesz engedve, de csak, ha akkor is minden oké lesz - mosolygott rám barátságosan.
-Remélem - csak ennyit mondtam halkan, majd az orvos oda lépett a mellettem települő gépek elé és írogatni kezdett a papírjára.
Vagy 5 percig firkálgatott, aztán felém fordult.
-Hát, úgy tűnik, a vér sűrűségén kívül minden rendben van. Arra azonban tudok gyógyszert felírni, és helyreáll pár hét elteltével - magyarázta és megint írt egy picit a papírjára.
-És most akkor... vagyis holnap hazamehetek? - kérdeztem izgatottan.
-Még nem biztos. Ez a holnapi ellenőrzéstől függ. De, ha mákja van, akkor igen. És figyeljen! Mindent megteszek annak érdekében, hogy holnap kiengedjék - tette a vállamra a kezét én pedig rámosolyogtam.
-Köszönöm - mondtam és az orvos csak egy kurtát bólintott és kiment. Helyét egyből Harry váltotta fel, aki érdeklődő tekintettel ült vissza a helyére és vette újra kezébe a kezemet.
-Na, mi a helyzet? - kérdezte.
-Semmi. Lehet, hogy holnap kiengednek, csak elvileg túl sűrű a vérem, amire valami gyógyszert fog felírni a doki. De azt mondta, hogy igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy minél hamarabb és lehetőleg holnap hazamehessek - mondtam.
-Ez remek hír! Nekem meg most szólt az én orvosom, hogy már ma hazamehetek. Azért vagyok már most utcai ruhában. Gyorsan átvedlettem - kacsintott.
-Neked legalább nem kell még egy éjszakán minimum bent töltened - nevettem erőtlenül. A bordáim ugyan még mindig sajogtak, ez volt már a legkisebb gondom.
-Dehogy nem. Ma talán egyszer haza megyek, de nem hagylak itt. Valamiért biztos vagyok benne, hogy holnap kiengednek - vigyorgott Harry boldogan.
-Őszintén remélem.... - csak ennyit mondtam és hanyagoltam is ezt a témát.
Helyette valami sokkal de sokkal jobb témára tereltem a beszélgetést.
-És most mi lesz így veled? Mármint a főnököd nem fog kirúgni? - kérdezte aggodalmas szemekkel.
-Biztos, hogy nem. Egyrészt tudja, hogy Perrie egy nagyon jó barátnőm, másrészt pedig nem vágná csak úgy ki az évtized, vagy talán év század legjobb főszerkesztőjét, aki a Fabulous-nál - vontam vállat egyszerűen.
-Remélem is. Én meg szerintem visszatérek a koncertekhez. Tudod, ebben a világbban, amiben én élek nincs egy kis betegállomány miatt megállás, ha csak nem kórházba került valamelyikünk. Most ez történt, de amint kiengednek kezdődik minden előröl - forgatta azokat a csodás zöld szemeit. Úgy válaszolta meg a még ki sem mondott kérdéseimet, mintha olvasna a gondolataimban.
-Na ezért nem lettem én előadó művész. Na meg cseppet sem vágytam annál nagyobb hírnévre, mint amekkora most is van nekem. Elég az, hogy mindenki tudja a nevem, de valamennyire csak egy arctalan név vagyok nagyjából mindenkinek..
-Én sem vágytam erre a "hírnévre". Csak mivel mindenki tudta a családban, hogy milyen úgymond "tehetséggel" vagyok megáldva ezért beneveztek egy tehetségkutatóba. Arról meg nem én tehetek, hogy összeraktak négy hasonló kaliberű sráccal, és mivel mi voltunk/vagyunk a tinilányok számára álompasi - itt megforgatta a szemét. - típusú fiúk ezért oda jutottunk ahová. Hidd el nekem, ha mind az öten ronda állatok lennénk, akik még nőhöz sem nyúltak életükben, akkor nem lett volna ekkora sikerünk és nem nőtte volna ki magát világhírűvé az a név, hogy "One Direction" és nem ismerné ebbe a bizonyos One Directionbe tartozó öt gyerek nevét minden harmadik ember - Kelt ki magából kissé Harry.
-Hét, Hazz, nyugi! Nem rosszból mondtam és még csak megsérteni sem akartalak. Szereltek te bolond, ne vedd magadra, ha valami félre érthetőt mondok! - szólaltam meg és a mondatom végén megcsókoltam.
-Ne haragudj. Nem tudom, mire kaptam fel ennyire a vizet - prüszkölt saját magán.
Én csak elmosolyodtam és ezzel jeleztem neki, hogy semmi baj nem történt.

/Másnap reggel/

2013. Július 17.

09:01

Nehezen nyitottam ki a szememet, de mikor kinyitottam Harry-t láttam meg, amint fejét az ágyra támasztva hangosan szuszogva alszik.
Mély levegőt vettem és minden erőmet összeszedve Feljebb ültem az ágyon.
Negyed óra múlva Harry felemelte a fejét, tekintetét pedig rám szegezte.
-Mióta vagy fent? - kérdezte egyből.
-Nem rég óta. Talán negyed órája - vontam vállat és sóhajtottam egyet.
Amint erősen kifújtam a levegőt nyílt a kórterem ajtaja és belépett rajta ugyan az az orvos, aki tegnap.
-Jó reggelt! - köszönt.
Mi vissza köszöntünk neki. Ezúttal nem küldte ki Harry-t, csak írogatott a lapjára.
-Nos, Ms. Hill, úgy látszik valóban semmi baja a vérsűrűségen kívül. Mint már mondtam arra írok fel gyógyszert. Még elintézek néhány papírt, és haza mehet. Addig elkezdhet készülődni. 5-10 percen belül vissza jövök - jelentette be és kiviharzott.
-Köszönöm Istenem! - emeltem az égre a szemeimet és elkezdtem kimászni az ágyból.
A sok fekvéstől teljesen elgémberedtek a lábaim és az egész testem.
Nagyot nyújtóztam, majd mikor észrevettem, hogy Harry előttem áll é várja, hogy megfogjam a kezét, tettem amire várt és két lábra álltam. Furcsa volt megint állni, de Harry karjai biztosan tartottak így esélyem sem volt elesni, vagy bármi ilyesmi.
-Oké, akkor most gyere közelebb! - utasított Harry és hátra lépett két nagy lépést.
-Hazz, miért kell ezt csinálni? - kérdeztem értetlenül.
-Mert hosszú ideig ágyban voltál. A lábaid elszoktak a járkálástól és hogy úgy mondjam fokozatosan kell vissza szoktatni a végtagjaidat - magyarázta.
-Aha. Vágom - bólintottam és pár apró, lassú, de biztos lépéssel áthidaltam a köztünk lévő távolságot.
Ezek után elkezdtem öltözködni. Ahogy elnéztem Perrie hozott be nekem ruhát és azt is a saját szekrényéből, mert azok a ruhák olyan "Perrie stílusúak" voltak. Felvettem őket és épp mikor belebújtam a cipőbe, akkor lépett be a doki.
-Jól van Ms. Hill, látom készen van. Akkor még ezt a lapot alá kellene írnia és már mehet is - mutatott a lapra, amit az orrom alá dugott és mellé egy tollat is adott.
Aláfirkantottam és kész is volt.
-Köszönöm a jó ellátást - mosolyogtam az orvosra. - Viszlát! - köszöntünk el Harryvel és elmentünk...

Remélem tetszett mindenkinek ez a rész! 

Amúgy, aki nem olvasta volna, annak itt írom le, hogy az őszi szünetben közönségtalálkozót szervezek. Akit érdekelnek a részletek menjen az előző bejegyzéshez és olvassa el! 

Most pedig néhány véleményt kérek erre a részre! Csak azért, mert az utóbbi időben eléggé kizökkentem az írásból, de remélem ez nem látszik nagyon meg. 

Puszillak benneteket: XxSzikraa.♥*

Meglepetés! <3

Halihóóó!
Szikraa él és most egy kis meglepetéssel érkezem.
Az a remek ötletem támadt, hogy mivel nemsokára itt az ősziszünet, szerveznék egy kis író-olvasó találkozót.
A Westendben lenne a Starbucksban.
Nem tudom, kit érdekelne ez, de reménykedem benne, hogy néhányótok örömmel találkozna velem, azaz Szikrával.
Programokra is gondoltam. Például elmesélnék nektek pár kulisszatitkot a blogjaimról és magamról, tehetnétek fel kérdéseket bármivel kapcsolatban, illetve az olyanoknak, akik őrülten oda vannak a blogjaimért/valamelyik blogomért esetleg aláírást is osztanék a kedvenc blog fejlécének nyomtatott változatára.
Tudom, elég elvetemült ötlet, hiszen nem vagyok olyan nagy író, de annak a kevés olvasómnak, akik vannak szeretnék minél nagyobb örömet okozni.
Arra is gondoltam, hogy ha ez a talákozó be jön, akkor minden nagyobb szünetben rendeznék egyet.
Remélem nem néztek ez után komplett idiótának, de ha esélyes, hogy eljöttök, akkor kommentbe jelezzétek felém.
Köszönöm a figyelmet drágáim. <3
XxSzikraa.<3*