"A csöndes utcákon végighaladva elénekeltünk pár Little Mix és 1D számot, és végig vihogtuk az utat."
2013 Július 7.
16:06
A házba belépve Levettük a cipőinket én pedig Louis keresésére indultam.
-El, hol van Loui? - kérdeztem, amikor már az egész alsó szintet végig jártam.
-Fent a szobájában. Nagyon bánja a dolgot... - húzta el a száját.
Nem szóltam semmit, csak felmentem az emeletre. Kettesével vettem a lépcső fokokat, majd bementem Louis szobájába.
-Kopp kopp - suttogtam halkan mikor beléptem. Becsuktam az ajtót és leültem Louis mellé.
-Kimberly, sajnálom, hogy feltettem azt a képet. De törlöm is, amint feltölt a telefonom - mondta.
-Nem kell Lou. Figyelj, bocs, hogy úgy felkaptam a vizet, de tudod azt hittem, hogy a munkám kárára fog menni - vontam vállat. - de rájöttem, hogy leszarom, hisz' a főnök úgy sem rúghat ki. Meg amúgy is. Legalább meg van az első közös képem Harry Stylessal - vigyorogtam. - És remélem tudod, hogy ezt még vissza kapod - fenyegettem viccesen.
Louis elmosolyodott.
-Akkor nem baj? Nem haragszol? - kérdezte remény teljes arc kifejezéssel.
-Nem, nem baj és nem is haragszom - feleltem.
-Köszönöm - mondta és megölelt.
-Ugyan. Hogy lehetne rád haragudni? - kérdeztem költőien.
Louis elmosolyodott.
-És mi van Harryvel? Ő most utálni fog téged vagy mi? - kérdeztem az ajkamat harapdálva.
-Nem hiszem. Max 1-2 napig nem áll velem szóba, de volt már ilyen - vont vállat lazán.
-Jól van. Ne beszéljek vele azért?
-Nem, nem kell. Majd, mikor látja, hogy neked sincs semmi majd ő is megbékél - Louis.
-Oké. Lemegyünk?
-Aha - bólintott.
Lementünk és az egész délután úgy ment tovább, mintha semmi nem történt volna...
2013 Július 8.
10:11
Arra ébredtem, hogy valaki vagy valami egyenesen az arcomba liheg.
Kinyitottam a szememet és egy pillanatra megállt a szívem, majd kissé megnyugodtam.
Hatchi, Zayn és Perrie kutyája lihegett a fejembe.
-Szia kutyus - simogattam meg kacagva a fejét.
Ő csak heves farok csóválással reagált.
Felálltam az ágyból, felöltöztem és lementem. Nagy meglepetésemre a legtöbben már fent voltak.
-Jó reggelt! - köszöntem egy nagy ásítás után.
-Neked is - köszöntek a többiek.
-Mai program? - kérdeztem, miközben levetődtem a kanapéra Niall és Joy mellé.
-Nem tudom. De este Little Mix koncertre megyünk - mondta Perrie és belekortyolt a kávéjába.
-Igen? - kérdezett vissza mindenki, aki nem én voltam.
-Aha. Ma délután érkeznek a lányok, és este nagy koncert. Aki akar eljön, aki akar nem, de természetesen Backstage belépővel vagyis inkább a Little Mix vendégeiként jöttök - Perrie.
Erre támadt egy ötletem.
-Perrie, nagy baj lenne, ha én elmennék és írnék egy cikket... vagyi inkább egy beszámolót a koncertről? - csillant fel a szemem.
-Dehogy lenne baj! - ujjongott Pezz.
-Remek. Fel is hívom a főnököt - kacsintottam Perrie-re, aki elvigyorodott és bólintott.
Felmentem a telefonomért, leültem az ágyra és tárcsáztam Mr. O'hara telefonját.
Kétszer csöngött ki, aztán fel vette.
-Charles O'hara, tessék? - hallottam meg reszelős hangját némi irodai háttérzaj kíséretében.
-Jó napot Mr. O'hara, Kimberly vagyok. Elnézést a zavarásért, de lenne egy újabb ötletem - szóltam bele.
-Oh, Kimberly! Nem zavar, és örömmel hallgatom az ötletet - a hangjából őszinte kíváncsiság szűrődött.
-Az imént kaptam meghívást Perrie Edwardstól egy Backstage-ből nézhető Little Mix koncertre és az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha írnék a jövő havi lapba egy beszámolót? Itt van nálam a munka laptopom szóval mire hazaérek már meg is lenne az anyag képekkel és majdnem kész szerkesztéssel - mondtam.
-Perrie Edwardstól? Ismeri Perrie-t? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Igen - feleltem.
-Ő az unokahúgom. De amúgy remek ötlet Kimberly. Tetszik ez az aktivitás, de igazán nem kellene a szabadságát a munkába temetkezve töltenie - dorgált a főnök.
-Nem nagy dolog uram. Egy kettő meg írom azt a beszámolót és mikor hazaérek a szabadságról bemegyek és reggel az asztalán fogja várni az anyag - magyaráztam.
-Rendben Kimberly, de ha nincs kedve, akkor ne írja. Ömm... Lehetne egy kérdésem?
-Kettő is Mr. O'hara - mosolyogtam.
-Mióta ismeri Perrie-t? - kérdezte kíváncsian.
-Hát.. tudja itt vagyok Doncasterben Louis Tomlinsonnál, és ő általa ismertem meg.... tegnap - feleltem készségesen.
-Igen? - csodálkozott. - És hogy kerül maga Louis Tomlinsonhoz? - kérdezte gyanakvóan.
-Öhm... ez egy kicsit kényes téma. De röviden annyi, hogy kiderült néhány dolog a családomra és Louisra vonatkozóan és Lou elhozott Doncasterbe. De ha szeretné, majd elmesélem az irodában.
-Rendben. Majd, ha készen áll elmondja - Mr. O'hara mindig is megértő volt velem. - Viszont még egy kissé személyeskedő kérdésem, vagyis inkább mondandóm lenne és megértem, ha nem ad rá választ. Láttam a Twitteren egy képet, ahol maga és Harry Stlyes azt hiszem alszanak. Remélem tudja, hogy nem örülök, hogy összeszűrte azzal a fiúval a levet.... - O'hara.
-Neeem, dehogy! Nincs köztünk semmi, csak elaludtunk a díványon Louis meg lefotózta és feltette a netre. De gondoljon semmi rosszra kérem! - nevettem.
-Jól van Kimberly, de az a karrierjére és a lapra nem vet túl jó fényt..
-Tudom, és Louis nevében kérek elnézést a képért - sóhajtás. - Tudja kicsit... gyerekes. Vagyis nagyon gyerekes - kuncogtam.
-Értem. Most viszont mennem kell egy tárgyalásra. Sok sikert az esti koncerthez és üdvözlöm Perrie-t - mondta Mr. O'hara.
-Átadom. Viszlát! - és letettük.
Visszamentem a földszintre és leültem.
-Pezz, Mr. O'hara üdvözöl - adtam át a főnököm Perrie-nek szánt üzenetét.
-Remek. Majd fel kell hívnom - válaszolt mosolyogva Perrie. -Mennyi az idő? - kérdezte.
-11:03 - felelt Zayn.
-Huhh, akkor jó. Olyan 6 körül landol a lányok repülője és 7-re már megyünk készülődni a koncert helyszínére - Perrie.
-Juj, de várom! Ebből a cikkből hatalmas siker lesz! - csaptam össze a tenyerem.
-Mindig így pörögsz koncertek előtt Kimberly? - kérdezte vigyorogva Danielle.
Ez volt az első alkalom, hogy a bemutatkozásunk óta beszélni hallottam.
-Ez az első Backstage-s koncertem, ahová magával az előadóval megyek. És még rajta kívül nem is egy "sztárral" - mondtam és a "sztár" szónál kis idéző jeleket rajzoltam a levegőbe az ujjaimmal.
-Hát oks - nevetett mindenki.
Innentől egész tűrhetően folytattuk a délelőttöt.
2013. augusztus 15., csütörtök
2013. augusztus 14., szerda
~13.: Ébresztő.~
2013 Július 7.
05:48
-Jóóóóó reggeeeeelt!! - sipított Phoebe és Diasy, miközben felurottak az ágyra.
Elkezdtek ugrálni rajtam.
-Ne, ne, neee, lányok neee! - nyögtem kósmás hangon és az arcomat még jobban a párnába nyomtam.
-De, de deeee! - mondták a lányok minden egyes ugrásnál.
-Ahaaaaajjj - hisztiztem és kimásztam az ágyból.
Levánszorogtam a konyhába, kitöltöttem magamnak egy bögre kávét és bementem a nappaliba.
Nyúzottan döltem el a kanapén és nagyot sóhajtottam.
-Kitalálom - hallottam meg Harry még és elképesztően jó hangját. - Az ikrekkel aludtál, reggel nem hagytak kényelmesen és nyugodtan aludni, alias, azzal keltettek, hogy rajtad ugráltak és addig nem hagyták abba, amig ki nem keltél az ágyból - kuncogott és finoman arrébb tolva a lábaimat leült a kanapé másik végére.
Én elnevettem magam és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Ne mondd, hogy veled is eljátszották! - nevettem. Már majdnem visítottam a röhögéstől, de a kezemmel megpróbáltam elhalkítani egyre hangosabban kitörni készülő nyerítésemet.
-De. Nem is egyszer. Hozzá teszem, ma én voltam az első áldozat - nevetett velem Harry is.
-Ilyen nincs! - már a hasamat fogtam a nevetéstől. Nem bírtam visszafogni, hogy ne röhögjek.
-De van - Harry. - Bár az keményebb, amikor Louis is beszáll az ilyesfajta ébresztőbe - sziszegett fájdalmasan.
-Na ezt remélem sosem tapasztalom meg - húztam össze a szemöldököm.
-Jobban is jársz - Harry.
-Amúgy, hogy a fenében tudnak ezek a lányok hajnalok hajnalán maguktól felkelni? - kérdeztem nagyot ásítva.
-Fogalmam sincs, de a bátyjukra ütöttek - ásított Hazz is.
-Mindjárt elalszom.... - sóhajtottam fáradtan.
A szemeim lecsukódtak, de a lábaim zsibbadni kezdtek, mivel kényelmetlenül tartottam.
-Nem baj, ha....? - kérdeztem Harryt, felemelve a lábamat. Gondolom leesett neki, hogy mit akartam.
-Dehogy baj! - vigyorodott el Harry én pedig átvetettem a lábamat az ölében.
Elaludtam.
09:42
Harryvel a kanapén aludtunk el.
Amikor felkeltem és kinyitottam a szememet végignéztem a még alvó Harryn. A bal keze a vádlimon volt, míg a jobb keze a combom belső részén pihent.
Megköszörültem a torkomat és felpattantam a helyemről. Louis elröhögte magát, ezzel jó alaposan megijesztve engem.
-Szólhattál volna, hogy te is itt vagy. Élvezted a mozit? - kérdeztem gúnnyal a hangomban.
-Ha te azt tudnád... - kuncogott Louis.
-Remélem azért nem csináltál se vele se velem semmi baromságot - mondtam felvont szemöldökkel.
-Áh... nem - alig tudott megszólalni a nevetéstől.
Tuti csinált valamit, de én inkább nem akarok róla tudni...
-Na jó. még csak te vagy fent? - kérdeztem, miközben körbenéztem a nappaliba, amiben csak Louis, én és Harry voltunk.
-Nem. Mindenki jól meglesett benneteket, aztán mentek a maguk dolgára - Louis.
-Jesszus, ezt mindenki látta? - kerekedett ki a szemem.
Louis csak fülig érő szájjal vigyorogva bólintott.
-Bazdmeg... - csúszott ki a számon egy halk káromkodás.
-Kellett neked éppen Harry ölében elaludnod - vont vállat.
-Ja. Még mindjárt jobb, mintha Zayn, vagy Liam lenne. Ahogy tudom Zaynnek van a Little Mixes Perrie, Liamnek meg az a táncos csaj... Dinelle, vagy Doniella. Harry meg egyedülálló - forgattam a szemem.
-Még egyelőre - kuncogott. - Amúgy Liam barátnőjét Danielle-nek hívják - Louis.
-Olyan mindegy! Az a lényeg, hogy... - kezdtem, de egy ajtó csapódás félbeszakított.
Három lány lépett be az ajtón és jó hangulatban nevetgéltek.
-Itt vannak a csajok! - pattant fel Louis.
Először Eleanor aranyos, mosolygós, vidám arcát láttam meg.
Aztán egy szőke -pontosabban inkább fehér- hajú szépséget. Ő nem volt más, mint Perrie Edwards.
És végül egy fékezhetetlenül göndör hajú, sötét bőrű lányt.. Danielle-t.
Micsoda meglepetés, hisz' egy perccel ezelőtt éppen róluk beszéltünk. Vagyis jobban mondva inkább felmerültek a neveik.
-Kimberly! - lépett oda hozzám Eleanor, miután Louist üdvözölte egy öleléssel és csókkal.
-Szia Eleanor - mosolyogtam rá és megöleltük egymást.
-Mondtam, hogy még találkozunk - ujjongott, amikor elengedett.
-Hát igen. Igazad volt - ismertem el.
-Ők itt Perrie és Danielle. Perrie Zaynnel van, Danielle pedig Liammel - magyarázta El.
-Tudom El, újságíró vagyok, mindegyikőtökről tudok dolgokat - nevettem el magam.
-Ja, igen. Tényleg - El.
-Újságíró?! - vonta fel gyanakodva a szemöldökét Perrie.
-Ühüm - bólintottam.
-Akkor mit keresel itt? - kérdezte kicsit lenézően.
-Bocs. Újságíró, aki Louis rokona - válaszoltam ugyan olyan stílusban.
-Ja... az más. Bocsánat - szabadkozott Perrie.
-Semmi gáz - ráztam a fejem és rámosolyogtam. -Amúgy, hogy hivatalos legyek... Kimberly Hill vagyok - nyújtottam kezet a szőkeségnek.
-Perrie Edwards - rázott kezet velem mosolyogva.
Danielle felé is kezet nyújtottam, bár ő kissé vonakodva fogadta el barátságos közeledésemet, de végül kezet fogott velem.
-Danielle Peazer - mutatkozott be.
-Kimberly Hill - próbáltam megmosolyogtatni, de nem igazán ment.
Ez a Danielle nem tűnik valami életvidám, barátságos lánynak... Sőt, inkább kicsit elszállt és nagyképűnek látszik. Lehetséges, hogy először a bizalmába kell férkőznöm, aztán már nem lesz ilyen rideg.
-Nocsak, nocsak, itt vannak a csajok! - rohant le Zayn az emeletről. - Szia baby - mosolygott Perrie-re, aki visszanézett rá és megcsókolták egymást.
Liam egy fél perccel később jelent meg és ugyan úgy üdvözölte Danielle-t.
Végül mindenki lecsoszogott az emeletről és boldogan fogadták a három újonnan érkezett lányt.
14:22
-Te Louis, mi volt az a kép, amit reggel posztoltál Twitteren? - kérdezte Eleanor gyanúsan sandítva rám és Harryre.
Ne. Ne, ne, csak ezt ne!!
-Ja, csak Kimberly és Harry itt aludtak a kanapén én meg gondoltam közzéteszem. Aranyos volt - vigyorgott Louis.
-Cseszd meg Louis! - állt fel Harry és felbaktatott a szobába.
-Nem vagy normális mondták már? Ezt a média egyből fel fogja kapni - idegeskedtem.
-Dehogy fogja, nyugi már! - Louis.
-Dehogynem fogja! Újságíró vagyok, tudom, hogy hogy megy ez! Emiatt a kis hülyeség miatt lehet, hogy az egész karrieremnek lőttek - már majdnem kiabáltam.
-Kimberly, nem tudtam, hogy ez ilyen fontos, vagy hogy ez ilyen jelentős lehet - védekezett Louis.
-Óó, dehogyisnem tudtad! - mondtam idegesen kis híján kiabálva, majd felálltam és elhagytam a házat.
Elrohantam. Na jó, nem rohantam, csak gyorsan lépkedtem.
-Kimberly! Kimberly várj már! - jött utánam Perrie.
Megálltam, és bevártam. Amikor mellém ért tovább indultam az utcában.
-Figyelj, velem is volt már ilyen. Csak nekem ott volt közben Zayn és nem Zaynnel voltam a képen - mondta és próbált megállítani.
-Igen? - álltam meg és felvontam a szemöldököm.
-Igen. De menjünk be ide és elmesélem egy fagyi vagy egy süti mellett - mutatott az éppen mellettünk lévő cukrászdára.
-Hhhh... Oké - motyogtam és elindultam oda befelé.
Vettünk két fagyit és leültünk bent egy hűvös, árnyékos és fedett helyen.
-Szóval. Egy fiú barátommal, hangsúlyozom CSAK BARÁTOMMAL, hülyéskedtünk a DNA turné alatt a szállodában. Jade lefotózott bennünket az én mobilommal és feltöltötte a Twitteremre. Ebből olyan botrány lett, hogy hihetetlen. Minden mocsok ribancnak elhordtak a nagy Directionerek, mert azt hitték, hogy megcsalom Zaynt, pedig csak jól éreztük magunkat azzal a sráccal. Egy idő után leülepedett az egész és azt hiszem mindenki felfogta, hogy az a kép csak egy poén volt - Perrie.
-Jó, de neked nem vághatja derékba egy ilyen olyan könnyedén a karrieredet. Nekem pedig meglátja a főnököm és két lehetőség van. Vagy megértően fogadja, nevet rajta egy sort, majd el is felejti, esetleg még egy darabig húzza vele az agyamat, vagy pedig (és ez a valószínűbb megoldás), gondolkodás és magyarázat nélkül kirúg - mondtam az ajkamat biggyesztgetve.
-Basszus... Várj csak! Melyik magazinnál dolgozol? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
-A Fabulous magazin főszerkesztője vagyok. De ez miért olyan lényeges? - néztem értetlenül.
-Nagy mákod van. Onnan téged nem rúghatnak ki - dőlt hátra a székében Perrie.
-Miért is? - vontam fel a szemöldököm.
-Egyrészt, mert jó író vagy, másrészt, mert ismerem a főnöködet, harmadrészt pedig mert a rokonom és, ha meg kérem, hogy egy bizonyos Kimberly Hill-t ne rúgjon ki, mert az a barátom, akkor nem fog kirúgni - vigyorgott Perrie.
-Na várj. Neked Charles O'hara a rokonod? - képedtem el.
-Igen. Anyai ágról a nagybátyám. Szerinted miért nincsenek pletykák a Little Mixről abban a magazinban? Mindig olyanokat enged csak írni, ami igaz is - vont vállat lazán Perrie.
-És tényleg. A Little Mix-szel kapcsolatban mindig szigorúbb volt - húztam össze a szemöldököm.
-Na ennyi. De akkor majd beszélek O'harával és nem lesz semmi gond okés? - Perrie.
-Okés - mosolyogtam.
-Szerintem visszamehetünk - állt fel óvatosan Perrie.
-Igen, menjünk - mondtam és én is felálltam, majd elindultunk visszafelé.
Amíg visszaértünk, egész végig nevettünk. Egy eldugott úton mentünk vissza, hogy minél kevesebben lássanak bennünket.
05:48
-Jóóóóó reggeeeeelt!! - sipított Phoebe és Diasy, miközben felurottak az ágyra.
Elkezdtek ugrálni rajtam.
-Ne, ne, neee, lányok neee! - nyögtem kósmás hangon és az arcomat még jobban a párnába nyomtam.
-De, de deeee! - mondták a lányok minden egyes ugrásnál.
-Ahaaaaajjj - hisztiztem és kimásztam az ágyból.
Levánszorogtam a konyhába, kitöltöttem magamnak egy bögre kávét és bementem a nappaliba.
Nyúzottan döltem el a kanapén és nagyot sóhajtottam.
-Kitalálom - hallottam meg Harry még és elképesztően jó hangját. - Az ikrekkel aludtál, reggel nem hagytak kényelmesen és nyugodtan aludni, alias, azzal keltettek, hogy rajtad ugráltak és addig nem hagyták abba, amig ki nem keltél az ágyból - kuncogott és finoman arrébb tolva a lábaimat leült a kanapé másik végére.
Én elnevettem magam és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Ne mondd, hogy veled is eljátszották! - nevettem. Már majdnem visítottam a röhögéstől, de a kezemmel megpróbáltam elhalkítani egyre hangosabban kitörni készülő nyerítésemet.
-De. Nem is egyszer. Hozzá teszem, ma én voltam az első áldozat - nevetett velem Harry is.
-Ilyen nincs! - már a hasamat fogtam a nevetéstől. Nem bírtam visszafogni, hogy ne röhögjek.
-De van - Harry. - Bár az keményebb, amikor Louis is beszáll az ilyesfajta ébresztőbe - sziszegett fájdalmasan.
-Na ezt remélem sosem tapasztalom meg - húztam össze a szemöldököm.
-Jobban is jársz - Harry.
-Amúgy, hogy a fenében tudnak ezek a lányok hajnalok hajnalán maguktól felkelni? - kérdeztem nagyot ásítva.
-Fogalmam sincs, de a bátyjukra ütöttek - ásított Hazz is.
-Mindjárt elalszom.... - sóhajtottam fáradtan.
A szemeim lecsukódtak, de a lábaim zsibbadni kezdtek, mivel kényelmetlenül tartottam.
-Nem baj, ha....? - kérdeztem Harryt, felemelve a lábamat. Gondolom leesett neki, hogy mit akartam.
-Dehogy baj! - vigyorodott el Harry én pedig átvetettem a lábamat az ölében.
Elaludtam.
09:42
Harryvel a kanapén aludtunk el.
Amikor felkeltem és kinyitottam a szememet végignéztem a még alvó Harryn. A bal keze a vádlimon volt, míg a jobb keze a combom belső részén pihent.
Megköszörültem a torkomat és felpattantam a helyemről. Louis elröhögte magát, ezzel jó alaposan megijesztve engem.
-Szólhattál volna, hogy te is itt vagy. Élvezted a mozit? - kérdeztem gúnnyal a hangomban.
-Ha te azt tudnád... - kuncogott Louis.
-Remélem azért nem csináltál se vele se velem semmi baromságot - mondtam felvont szemöldökkel.
-Áh... nem - alig tudott megszólalni a nevetéstől.
Tuti csinált valamit, de én inkább nem akarok róla tudni...
-Na jó. még csak te vagy fent? - kérdeztem, miközben körbenéztem a nappaliba, amiben csak Louis, én és Harry voltunk.
-Nem. Mindenki jól meglesett benneteket, aztán mentek a maguk dolgára - Louis.
-Jesszus, ezt mindenki látta? - kerekedett ki a szemem.
Louis csak fülig érő szájjal vigyorogva bólintott.
-Bazdmeg... - csúszott ki a számon egy halk káromkodás.
-Kellett neked éppen Harry ölében elaludnod - vont vállat.
-Ja. Még mindjárt jobb, mintha Zayn, vagy Liam lenne. Ahogy tudom Zaynnek van a Little Mixes Perrie, Liamnek meg az a táncos csaj... Dinelle, vagy Doniella. Harry meg egyedülálló - forgattam a szemem.
-Még egyelőre - kuncogott. - Amúgy Liam barátnőjét Danielle-nek hívják - Louis.
-Olyan mindegy! Az a lényeg, hogy... - kezdtem, de egy ajtó csapódás félbeszakított.
Három lány lépett be az ajtón és jó hangulatban nevetgéltek.
-Itt vannak a csajok! - pattant fel Louis.
Először Eleanor aranyos, mosolygós, vidám arcát láttam meg.
Aztán egy szőke -pontosabban inkább fehér- hajú szépséget. Ő nem volt más, mint Perrie Edwards.
És végül egy fékezhetetlenül göndör hajú, sötét bőrű lányt.. Danielle-t.
Micsoda meglepetés, hisz' egy perccel ezelőtt éppen róluk beszéltünk. Vagyis jobban mondva inkább felmerültek a neveik.
-Kimberly! - lépett oda hozzám Eleanor, miután Louist üdvözölte egy öleléssel és csókkal.
-Szia Eleanor - mosolyogtam rá és megöleltük egymást.
-Mondtam, hogy még találkozunk - ujjongott, amikor elengedett.
-Hát igen. Igazad volt - ismertem el.
-Ők itt Perrie és Danielle. Perrie Zaynnel van, Danielle pedig Liammel - magyarázta El.
-Tudom El, újságíró vagyok, mindegyikőtökről tudok dolgokat - nevettem el magam.
-Ja, igen. Tényleg - El.
-Újságíró?! - vonta fel gyanakodva a szemöldökét Perrie.
-Ühüm - bólintottam.
-Akkor mit keresel itt? - kérdezte kicsit lenézően.
-Bocs. Újságíró, aki Louis rokona - válaszoltam ugyan olyan stílusban.
-Ja... az más. Bocsánat - szabadkozott Perrie.
-Semmi gáz - ráztam a fejem és rámosolyogtam. -Amúgy, hogy hivatalos legyek... Kimberly Hill vagyok - nyújtottam kezet a szőkeségnek.
-Perrie Edwards - rázott kezet velem mosolyogva.
Danielle felé is kezet nyújtottam, bár ő kissé vonakodva fogadta el barátságos közeledésemet, de végül kezet fogott velem.
-Danielle Peazer - mutatkozott be.
-Kimberly Hill - próbáltam megmosolyogtatni, de nem igazán ment.
Ez a Danielle nem tűnik valami életvidám, barátságos lánynak... Sőt, inkább kicsit elszállt és nagyképűnek látszik. Lehetséges, hogy először a bizalmába kell férkőznöm, aztán már nem lesz ilyen rideg.
-Nocsak, nocsak, itt vannak a csajok! - rohant le Zayn az emeletről. - Szia baby - mosolygott Perrie-re, aki visszanézett rá és megcsókolták egymást.
Liam egy fél perccel később jelent meg és ugyan úgy üdvözölte Danielle-t.
Végül mindenki lecsoszogott az emeletről és boldogan fogadták a három újonnan érkezett lányt.
14:22
-Te Louis, mi volt az a kép, amit reggel posztoltál Twitteren? - kérdezte Eleanor gyanúsan sandítva rám és Harryre.
Ne. Ne, ne, csak ezt ne!!
-Ja, csak Kimberly és Harry itt aludtak a kanapén én meg gondoltam közzéteszem. Aranyos volt - vigyorgott Louis.
-Cseszd meg Louis! - állt fel Harry és felbaktatott a szobába.
-Nem vagy normális mondták már? Ezt a média egyből fel fogja kapni - idegeskedtem.
-Dehogy fogja, nyugi már! - Louis.
-Dehogynem fogja! Újságíró vagyok, tudom, hogy hogy megy ez! Emiatt a kis hülyeség miatt lehet, hogy az egész karrieremnek lőttek - már majdnem kiabáltam.
-Kimberly, nem tudtam, hogy ez ilyen fontos, vagy hogy ez ilyen jelentős lehet - védekezett Louis.
-Óó, dehogyisnem tudtad! - mondtam idegesen kis híján kiabálva, majd felálltam és elhagytam a házat.
Elrohantam. Na jó, nem rohantam, csak gyorsan lépkedtem.
-Kimberly! Kimberly várj már! - jött utánam Perrie.
Megálltam, és bevártam. Amikor mellém ért tovább indultam az utcában.
-Figyelj, velem is volt már ilyen. Csak nekem ott volt közben Zayn és nem Zaynnel voltam a képen - mondta és próbált megállítani.
-Igen? - álltam meg és felvontam a szemöldököm.
-Igen. De menjünk be ide és elmesélem egy fagyi vagy egy süti mellett - mutatott az éppen mellettünk lévő cukrászdára.
-Hhhh... Oké - motyogtam és elindultam oda befelé.
Vettünk két fagyit és leültünk bent egy hűvös, árnyékos és fedett helyen.
-Szóval. Egy fiú barátommal, hangsúlyozom CSAK BARÁTOMMAL, hülyéskedtünk a DNA turné alatt a szállodában. Jade lefotózott bennünket az én mobilommal és feltöltötte a Twitteremre. Ebből olyan botrány lett, hogy hihetetlen. Minden mocsok ribancnak elhordtak a nagy Directionerek, mert azt hitték, hogy megcsalom Zaynt, pedig csak jól éreztük magunkat azzal a sráccal. Egy idő után leülepedett az egész és azt hiszem mindenki felfogta, hogy az a kép csak egy poén volt - Perrie.
-Jó, de neked nem vághatja derékba egy ilyen olyan könnyedén a karrieredet. Nekem pedig meglátja a főnököm és két lehetőség van. Vagy megértően fogadja, nevet rajta egy sort, majd el is felejti, esetleg még egy darabig húzza vele az agyamat, vagy pedig (és ez a valószínűbb megoldás), gondolkodás és magyarázat nélkül kirúg - mondtam az ajkamat biggyesztgetve.
-Basszus... Várj csak! Melyik magazinnál dolgozol? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
-A Fabulous magazin főszerkesztője vagyok. De ez miért olyan lényeges? - néztem értetlenül.
-Nagy mákod van. Onnan téged nem rúghatnak ki - dőlt hátra a székében Perrie.
-Miért is? - vontam fel a szemöldököm.
-Egyrészt, mert jó író vagy, másrészt, mert ismerem a főnöködet, harmadrészt pedig mert a rokonom és, ha meg kérem, hogy egy bizonyos Kimberly Hill-t ne rúgjon ki, mert az a barátom, akkor nem fog kirúgni - vigyorgott Perrie.
-Na várj. Neked Charles O'hara a rokonod? - képedtem el.
-Igen. Anyai ágról a nagybátyám. Szerinted miért nincsenek pletykák a Little Mixről abban a magazinban? Mindig olyanokat enged csak írni, ami igaz is - vont vállat lazán Perrie.
-És tényleg. A Little Mix-szel kapcsolatban mindig szigorúbb volt - húztam össze a szemöldököm.
-Na ennyi. De akkor majd beszélek O'harával és nem lesz semmi gond okés? - Perrie.
-Okés - mosolyogtam.
-Szerintem visszamehetünk - állt fel óvatosan Perrie.
-Igen, menjünk - mondtam és én is felálltam, majd elindultunk visszafelé.
Amíg visszaértünk, egész végig nevettünk. Egy eldugott úton mentünk vissza, hogy minél kevesebben lássanak bennünket.
2013. augusztus 10., szombat
Díj #1
Hálásan köszönöm a blog első díját
L.T.P.~
Most csak kettőt tudok... :)))
Még egyszer köszönöm a Díjat Dóra ♥
Ezer puszi: -Szikraa.♥
Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot!
2. Minden kérdésre ŐSZINTÉN kell válaszolnod.
3. Válaszolj a kérdéseimre!
4. Küldd el 3 embernek! (Nekem visszaküldeni NEM lehet)
1O dolog rólam :
Hány éves vagy?
14 ;)
Szereted a One Direction-t?
Ez csak természetes *-*
Ki a kedvenc énekesed?
Ha csak énekeseket nézünk, nem bandát, akkor jelen pillanatban éppen Olly Murs és Lana Del Rey, de mindig változik, ki a kedvencem. :3
Olvasod a blogom?
Nem.. :/
Mikor kezdted el a blogolást?
L.T.P.~
Most csak kettőt tudok... :)))
Még egyszer köszönöm a Díjat Dóra ♥
Ezer puszi: -Szikraa.♥
2013. július 22., hétfő
~12.: Az Ikrek.~
2013 Július 6.
17:39
17:39
Ma délelőtt elvittük a fiúkkal Louis húgait a vidámparkba. Mindenki jól érezte magát.
Louis úgy gondolta, hogy megszívat és a horror házban úgy intézte, hogy Harryvel legyek egy párban. Akaratlanul is Harryhez bújtam minden egyes ijesztőbb résznél. Végül azon kaptam magam, hogy mire kiértünk a horror házból Harry izmos karjába csimpaszkodva próbálom enyhíteni a félelmemet.
Most pedig itthon ülünk és meglepő módon semmit nem csinálunk.
Most éreztem úgy, hogy nem bírom tovább, hogy beszélnem kell Harryvel. Fel álltam a helyemről.
-Louis gyere velem! - mondtam halkan, Louis pedig fel állt és jött velem.
Igen, Louist hívtam, mert el kell neki mondanom a választ arra a kérdésre, amit még tegnap reggel kérdezett.
Ha már Harryvel nem beszélhetek, akkor legalább Louisnak mondjam el, mit érzek.
-Figyelj, Louis, választ akarok adni neked a tegnap feltett kérdésedre, amire tegnap kicsit felkaptam a vizet - jelentettem ki, amikor beértünk egy másik helységbe, ahol csak ketten voltunk.
-Igen? - csillant fel Louis szeme. - Akkor... Hallgatlak - mosolygott.
-Hát ugye... azt kérdezted, hogy hogyan érzek Harry iránt. A válaszom pedig a következő - itt egy pillanatra megálltam és mély levegőt vettem. - Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy felelőtlen módon beleestem és mint egy tinédzser kislány, teljesen oda vagyok érte - ráztam a fejemet és megharaptam az ajkamat, hogy lehetőleg ne bőgjem el magam.
Fogalmam sincs, hogy mi bőgni való lenne ezen a dolgon, de valahogy könnyek szöktek a szemembe.
-Komolyan? - vigyorodott el Louis.
-Khmm... Louis nem szeretném, hogy ezt Harry megtudja... Egyelőre - motyogtam halkan lesütött szemmel.
-Nyugodj meg, én nem mondom el neki. De gondolom hallottad, hogy ő mit mondott ebben a témában rólad... - Louis.
-Igen hallottam. És gondolom te meg nagyon jól tudod, hogy egy kicsit még... időre van szükségem ehhez is. Pont, mint minden máshoz, ami az utóbbi időben körülöttem történt - mondtam az ajkamat harapdálva.
-Persze, hogy tudom. Hidd el, én is voltam már olyan helyzetben, hogy minden a feje tetejére fordult körülöttem az események gyorsaságától. Nem egy jó érzés - vont vállat a száját félrehúzva Louis.
-Hát nem. Szóval akkor most ne is bolygassuk a dolgot. Mindenki törődjön a maga dolgával és kész - mosolyogtam.
-Oké - mosolygott vissza rám Lou.
-Szerintem vissza is mehetünk - mondtam és elindultam kifelé.
2013 Július 6.
20:25
-Kimberly, Kimberly! - szaladt oda hozzám Daisy, Louis egyik kishúga.
-Tessék? - hajtottam az ölembe a telefonomat, amit eddig babráltam.
-Alszol ma velem és Phoebe-vel? - kérdezte hatalmas boci szemekkel.
-Persze! De nektek már régen aludni kéne - dorgáltam őt mosolyogva.
-Igen, de téged várunk - lépett Daisy mellé Phoebe.
-Akkor elmegyek megfürdök és megyek is jó? - simogattam meg az ikrek fejét.
Ők csak bólintottak és beszaladtak Joyhoz a konyhába.
Nagyon megkedveltek a lányok azt hiszem.
Felálltam a fotelből, ami eddig a helyemet biztosította és felmentem az emeletre.
Összeszedtem a pizsamámat és bevonultam a fürdőszobába.
Zuhanyzás közben magamban egy Little Mix számot dudorásztam.
A "Change Your Life" az utóbbi időben a zenei lejátszási listám legelejére került, mivel úgy gondoltam, hogy nagyon passzol a jelenlegi állapotomhoz. Amúgy is szerettem ezt a számot. Mindig feldobott, ha kicsit borús kedvemben voltam.
Aztán hallottam, hogy nyílik a fürdő ajtaja, aztán pedig csukódik is..
-Basszus, tanulj már meg kopogni! - visítottam.
-Bocsi Kimberly! Nem volt szándékos és esküszöm nem láttam semmit! - hallottam Zayn hangját az ajtó mögül.
Én csak sóhajtottam egyet, leöblítettem magamat és kiléptem a zuhany kabinból.
Megtörölköztem, felvettem a pizsamámat, majd ismét lementem az emeletre.
-Zayn, nehéz lenne felemelni a kezed és kettőt koppintani egy ajtón, mielőtt csak úgy benyitsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Bocsi, én tényleg nem tudtam, hogy bent vagy - védekezett Zayn.
-Na mindegy - mondtam és elfordultam.
Nem számítottam rá, hogy Harry éppen mögöttem jön így bele ütköztem. Immáron második alkalommal.
-Bocsi - mondtam, majd kikerültem és lassan elindultam felfelé. - Jó éjt! - szóltam még oda mindenkinek, majd bementem Daisy és Phoebe szobájába.
-Kimberly!! - ugráltak az ikrek.
-Igen, igen, itt vagyok, de nagyon kifáradtam ma, szóval szükségem lenne egy ágyra, ahol alszom - magyaráztam türelmesen.
-Ott alszol kettőnk között - mutatott Phoebe egy hatalmas franciaágy felé.
Oda még Louis és Joy is el férne hármunkkal.
-Hát jó. Akkor szép álmokat csajok - mondtam és bevágódtam az ágyba.
-Jó éjt Kimberly - mosolyogtak a lányok és adtak egy-egy puszit az arcomra, én is nekik, majd miután leoltották a lámpán szép lassan elaludtunk.
~11.: Nocsak, Ki Talált Meg! ~
2013. Július 5.
13:31
Már mindenki fent van és mindenki kezében egy kávés bögrét szorongat. Én a nappali legeldugottabb zugában csücsülök és a telefonomat babrálom. Nagyjából mindenki ezt csinálta. Csak én még várom, hogy történjen valami.
A telefonom megremegett a kezemben és sorban 8 Facebook értesítés érkezett. Ebből 5 ismerősnek jelölés. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ki a fene jelölhetett be, aztán mikor megnyitottam villámcsapásként ért a felismerés, hogy Louis, Liam, Niall, Zayn, és Harry jelöltek be. Megforgattam a szememet és egyesével visszajelöltem mindenkit.
A másik három értesítés pedig egy régi barátnőmtől Miától érkezett.
Nézegette a képeimet és lájkolgatott. Elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy milyen régen beszéltem vele.
Mia volt a középsuliban a legjobb barátnőm. Az volt az egyetlen gond, hogy a suli után ő a Mirror magazinhoz ment dolgozni, ami ugye a Fabulous magazin egyik rivális lapja.
Onnantól nam tartottuk a kapcsolatot, hogy tavaly júniusban elkezdett kérdezősködni arról, hogy mi lesz a jövő havi címlapsztorink a Fabulous-nál. Nekem persze rögtön leesett, hogy koppintani akart, vagy beégetni a lapot, aminél dolgozom. Ebből összevesztem vele és azóta nem beszéltünk. Akkor most mit akar?
Gondoltam írok neki egy üzenetet.
Kimberly Hill : Szia! :)
Mia Cooper : Halihóó!! :D Mizujs? :))
Kimberly Hill : Semmi különös, szabadságon vagyok. És veled?
Mia Cooper : Máázlista.. Én meg dolgozok ezerrel. :/
Kimberly Hill : Van ilyen. És hogy megy a munka? :D
Mia Cooper : Szarul. Még mindig nem léptettek elő...
Kimberly Hill : Engem igen. Két hónapja lettem főszerkesztő. ^^
Mia Cooper : Gratula.! Ügyes vagy. És mennyi a fizetésed?
Kimberly Hill : Ez magán ügy Mia... Na jó, lelépek. Csáá. :)
Kiléptem a chatből és folytattam tovább a netezést. Nem igazán voltam kíváncsi Mia ömlengésére. Egy idő után szóba jött volna, hogy a Fabulous magazin még nem ért fel a Mirror sikerével. Akkor pedig idegességemben kikotyogtam volna, hogy ez már nincs így sokáig.
Olvasgattam kicsit... Próbáltam kizárni a zavaró hangokat és gondolatokat.
-Anyu, a lányok mikor jönnek haza? - kérdezte Joytól hangosan Louis.
-Szerintem 2-3 órán velül itthon lesznek, de fel hívom Lottie-t és megkérdezem - mondta lazán Joy, majd fel állt, és a vezetékes telefonhoz lépett.
Míg Joy telefonált mindenki folytatta azt a tevékenységét. A semmit tevést.
-El kell mennem vásárolni - jelentette ki Joy, mikor letette a kagylót.
-Minek? - kérdezte Louis vigyorogva.
-Egyrészt, mert nincs kaja és főzni kéne valamit, másrészt meg, ha a lányok hazaérnek a táborból tuti éhesek lesznek. Nem igazán volt rendes kajájuk a táborban - Joy.
-Mehetek veled? - kérdeztem egy hirtelen ötlettől vezérelve, miszerint ez egy tökéletes alkalom lesz elmenni innen egy kis időre.
-Perszee! Csak készüljünk el - mosolygott Joy.
Én felálltam és felmentem Louis szobájába, ahol a cuccaim voltak.
Felvettem egy egyszerű farmert, egy fehér sztreccs felsőt meg egy fekete Converse cipőt és készen álltam.
Letipegtem az emeletre. Ahogy elhaladtam a nappali előtt egy pillantást éreztem magamon. Harryét. Csak egyetlen másodpercre fordítottam oda a szememet, de láttam, hogy dülledt szemekkel és majdhogynem tátott szájjal néz.
Az ajkamba haraptam és a már készen várakozó Joy felé fordultam.
-Mehetünk - mosolyogtam és elindultunk.
5 perc alatt odaértünk kocsival a boltba és egész jó hangulatban mentünk be.
-Mi volt reggel az a feszült hangulat a nappaliban? - kérdezte váratlanul Joy, miközben éppen az mirelitek során mentünk végig.
-Milyen feszült hangulat? Én nem érzékeltem semmit - vontam vállat, mintha fogalmam sem lenne az egészről. Közben pedig nagyon is jól tudtam, hogy miről beszél. Amikor Harryvel és Louissal néha összeakadt a pillantásunk, mindig egy jól érzékelhető feszült és kellemetlen hangulat, sőt inkább feszültség buborék keletkezett.
-Jaj ne tedd a hülyét Kimberly! - bökött vállba vigyorogva Joy.
-Na jó... Ez egy kicsit friss dolog még nekem és nem esne jól, ha már most erről kellene beszélnem, szóval... ha most nem gond, akkor egy kicsit még magamban tartom - ráztam a fejemet.
-Jól van. Majd egyszer elmondod oké? - mosolygott biztatóan.
Én csak egy halovány mosollyal jeleztem, hogy rendben van.
Egy óra alatt vásároltunk be, majd vissza indultunk.
Haza érkezve a fiúk kijöttek az ajtóba és segítettek onnan cipekedni. Harry egy bizonytalan félmosollyal lépett oda elém.
-Hadd vegyem át - nyúlt a kezemben lévő szatyrokért.
-Oké - mondtam halkan és átcsúsztattam a kezébe a szatyrokat.
Ahogy a keze hozzáért az enyémhez, olyan érzést szabadított fel bennem, mintha pezsegne a bőröm. Mikor átvette a súlyos szatyrokat a szemembe nézett. Egy pillanatra megszűntem létezni, a szívem is kihagyott dobogni, majd olyan őrült vágtába csapott át, mint a rohanó lovak patkójának dobogása.
Most Harry mosolya kicsit biztosabbá vált, majd még egyszer tetőtől talpig végigmért és bement a konyhába a cuccokkal.
Basszus, hogy a fenében lehetnek valakinek ilyen gyönyörű zöld szemei?? Olyan varázslatos!
Istenem, Kimberly, fejezd be!!! - ordítottam magammal belül. - Nem áradozhatsz róla! Szüntesd meg ezeket a gondolatokat és koncentrálj másra!
Nem bírtam. Ez a fiú annyira... annyira lehetetlen... Hogy tud ennyi idő alatt magába habarítani egy nőt?
Fogalmam sincs, hogy hogyan kellene ezt kezelnem... Mit kezdjek magammal?
Isten Segíts!
~10.: Éppen Elég.~
2013. Július 5.
11:53
11:53
Reggel kényelmesen ébredtem. Fogalmam sincs, hogy mitől éreztem magam olyan jól.
Mikor kicsit kijózanodtam a kómás állapotomból, eléggé megijedtem.
Harry arca közel volt hozzám, tenyereink pedig össze voltak kulcsolódva.
Az arca még mindig nagyon békés volt. Éppen, mint tegnap este. Sőt talán még békésebb is.
Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak ezért nem is másztam ki az ágyból. Visszacsuktam a szemem, testemmel kicsit még közelebb húzódtam Harry forró testéhez.
Jó ideig így feküdtünk, aztán Harry lassan megmozdult. El engedte a kezemet, óvatosan elhúzódott tőlem. Kimászott az ágyból és érzékeltem, hogy még áll egy kicsit az ágy fölött. Majd éreztem, hogy ismét megsüllyedt egy kicsit Harry oldalán az ágy és egy ajkat éreztem a homlokomhoz érni. Aztán Harry helyén ismét csak a könnyű levegő és csak egy halk ajtó csukódást hallottam.
Megfordultam az ágyon és nagyot sóhajtottam.
A fejemet fogtam és agyaltam, hogy most ezek után hogyan menjek le?
Erőt vettem magamon, felálltam és elindultam lefelé.
Halkan araszoltam, mert gyanítottam, hogy még szinte mindenki alszik.
Éppen csak leértem a lépcsőn, hallottam, hogy Harry valakivel suttogva társalog a konyhában.
-...Tudom Louis, hogy most utálni fogsz ezért, de én tényleg úgy érzem, hogy szeretem - Harry.
-Figyelj Harry. Nekem Kimberly elmondta, hogy mennyire zavarja őt, hogy ilyen gyorsan történik vele minden. Ez amúgy tökre jogos, mert hirtelen kapott új... pontosabban csak családot, és csak úgy váratlanul öt fiú úgy kezeli őt, mint egy régi ismerőst. Szerintem várj ezzel picit. Legalább ezt ne érezze túl gyorsnak - Louis.
-De... Én... én tegnap megcsókoltam.... - hallottam Harry félő hangját.
-Mit csináltál?! - Louis suttogva őrjöngött.
Kikukucskáltam az ajtófélfa mögül és amit láttam kicsit megijesztett.
Louis idegesen, mereven állt Harry előtt, aki viszont lehajtott fejjel és bánatos arccal ült.
-Louis... én nem akartam, de ott volt a mosdóban és ahogy rám nézett... azokkal a gyönyörű kék szemekkel, amik ki voltak sírva. Nem tudtam magam türtőztetni - Harry.
-És Kimberly mit szólt? - kérdezte Louis kicsit megnyugodva.
-Meglepődött, de visszacsókolt - Harry felemelte a fejét. Szemei csillogtak.
Én akaratlanul is vissza emlékeztem arra a csókra.
Istenem!
Azok az ajkak... és az az isteni íz... Azt az érzést senki, semmivel nem váltotta még ki belőlem, amit Harry egyetlen csókjával, sőt érintésével kiváltott.
-Hát nem tudom Harry. Szerintem hagyd, hisz' biztosan szüksége van egy kis időre. Majd egy hét, vagy 3-4 nap múlva beszélsz vele és lehet, hogy még össze is jöttök, de pár napig maradj távol tőle... olyan értelemben, hogy ne erőszakold rá ezt a dolgot. Ne csókold meg még egyszer, stb. Érted? - Louis ezt úgy mondta, mintha valami nagy nő szakértő volna. Mondjuk lehet, mert neki van barátnője és lehetséges, hogy Eleanor kioktatja a nőkről.
-Oké Louis - bólintott Harry. - De.. te vagy most a legszerelmesebb a csapatban én pedig ugye, mint pár perccel ez előtt mondtam nem tudom megkülönböztetni, hogy ez most csak szexuális vonzalom, vagy szeretem-e. El tudnád nekem mondani, hogy milyen az, ha tényleg beleszeretek valakibe? - kérdezte szégyenlősen Harry.
-Ne mondd, hogy te még életedben nem voltál igazán szerelmes! - csapott a homlokára Louis.
-Hát.. voltam, de olyan régen, hogy nem igazán emlékszem - Harry.
-Tudod... ezt nem igazán lehet elmondani. Olyan érzés, mintha csak ő lenne az egyetlen lány a földön. Másra rá se néznél. Tudod van ez a rózsaszín köd, vagy minek hívják. Egy darabig úgy látod őt, mintha valami olyasmi venné körül, és ha rá gondolsz, akkor is. Mikor megfordul a fejedben a szerelmed tárgya, akkor... remegő érzés fog el és úgy érzed, csak ő kell. Mindent megtennél, hogy újra lásd, ha elszakadtok és szinte minden gondolatod kapcsolódik hozzá. A neten is csak az ő adatlapját tudod bújni, mert nincs jobb elfoglaltságod nála... - Louis úgy beszélt, hogy közbe a semmibe meredt és félig mosolygott. Valószínűleg Eleanor járhatott az eszében.
-Hmm... - Harry elgondolkozott. - Oké. Kösz tesó - mondta és fel állt.
Nagy léptekkel elindult kifelé, nekem pedig időm sem volt elbújni.
Kilépett a konyhából és riadtan rám szegezte csillogó zöld szemeit.
-Khm... Ööö... Mióta vagy itt? - kérdezte az ijedtségtől halkan.
-Elég régóta - feleltem és nagyot nyeltem.
Harry fújtatott egyet kicsit elmosolyodott magán és gyorsan távozott. Felment az emeletre ott pedig nem tudom hová.
Legszívesebben utána mentem volna, de valahogy nem volt erőm.
Inkább lassan beléptem a konyhába, ahogy kérdően felvont szemöldökkel Louis nézett rám.
Én az alsó ajkamat harapdálva néztem vissza rá.
-Mennyit hallottál abból, amit Harryvel beszélgettem? - kérdezte még mindig ugyan úgy felvont szemöldökkel, de most már félig mosolyogva.
-Éppen eleget ahhoz, hogy tudjam mi a helyzet - feleltem komoran.
-Na, de most komolyan. Honnantól hallottad a beszélgetésünket? - Louis.
-Onnantól, hogy Harry azt mondta neked, hogy tudja, hogy utálni fogod, de ő úgy érzi, hogy szeret - válaszoltam lesütött szemekkel.
Ahogy éreztem minden vérem az arcomba szállt és a fejem rák vörös lett.
-És te hogy érzel iránta? - kérdezte kedvesen.
-Jesszus, Louis, felcsaptál pszichológusnak, vagy mi? Ez még egyelőre az én dolgom. Hadd dolgozzak fel mindent a magam módján és a magam tempójában oké? - álltam fel az asztaltól és kiviharzottam a konyhából.
Átmentem a nappaliba és levágódtam a kanapéra. lehatottam a fejem és néztem magam elé a földre.
Harry szerelmes lenne belém? Ennyi idő után? De hiszen nem is ismer.. Lehet hogy létezik ez a "Szerelem-Első-Látásra" dolog? Mi van, ha igen? De mi van akkor, ha Harry csak azért mond ilyeneket, mert nem tudja megkülönböztetni a testi vágyat és a szerelmet? Mi van, ha összejövök vele, megdug, aztán meg a maga dolgára és úgy csinál, mintha semmi nem történt volna és nem lett volna kettőnk közt semmi?
Jártam már így. Hülye módon belehabarodtam egy fiúba, aki hírhedt volt a csábításairól. "összejöttünk", megfektetett aztán pedig szakított velem.
Ahogy én tudom, Harry sem egy szent. Több nője volt, mint ahány éves és egyikkel sem volt tovább egy, vagy fél évnél. Nem szeretnék többször senkinek az "áldozata" lenni. Nem akarok többször egy újabb érem lenni a sok között, sem egy nő, aki könnyen odaadja magát és aztán meg bele kell törődnie, hogy csak egy férfi vad szexuális vágyának kielégítésére volt jó.
Nem leszek még egyszer ilyen naiv. Először teperjen nálam Harry, ha tényleg szerelmes, és mutassa meg, hogy tényleg nem egy éjszakára szeretne velem lenni.
Szeretném elhinni, hogy amit Harry mondott Louisnak az mind igaz, szép és jó, de sajnos már nincs meg az a bizalmam a felém közeledő férfiak felé és nem vagyok az a hülye kislány, mint két és fél éve, aki csak azért adta oda a szüzességét egy fiúnak, mert szerelmes volt, pedig a srác nem akart többet egy szimpla jó dugásnál. Nem! Nem ismételem meg megint ezt a kicseszett nagy hibát. Kivárom mi lesz ennek a vége és majd kiderül, hogy hogyan tovább.
~9.: Most Akkor Mi Is Van?!~
"-Van jobb ötleted? Mit tudok ilyenkor csinálni? Olyan az életem, mint egy undorító brazil szappan opera, most meg itt sajnáltatom magam neked, mint az árva fő hős, aki nem tud mit kezdeni a... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert itt egy egészen furcsa dolog történt, amire abszolút nem számítottam és annyira meglepett, hogy teljesen lefagytam."
Harry egyetlen mozdulattal ajkait az enyémre nyomta. Akaratlanul is lehunytam a szememet, kezeim pedig a hajába vándoroltak és göndör fürtjeivel játszottak. Harry egyik keze a derekamra fonódott a másik pedig az arcomat érintette. Ahol Harry kezei és ajka hozzám ért ott olyan érzésem volt, mintha égnék. Teljesen lázba hozott ez a srác. Sosem éreztem még ehhez hasonlót csók közben.
Úgy csókolt, mint egy isten. Könnyedén és mégis keményen, lassan, de olyan szenvedéllyel, amilyet még sosem éreztem. A számban édeskés íz futott végig és a testem egy pillanatra megremegett.
Amikor ajka elvált tőlem zihálva szegeztem le a szememet a földre.
-Sajnálom, de nem bírtam tovább - mondta Harry halkan és kezével felemelte a fejemet, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
-Harry... - suttogtam lassan a nevét és lehunytam a szememet. Vártam, hogy még egyszer megcsókoljon.
-Nem tehetem - rázta a fejét. - Így sem kellett volna megcsókolnom téged - lihegte, miközben bűnbánó arccal elhúzta a kezét a derekamról.
-Akkor megteszem én - mondtam és gyorsan és erősen magamhoz húztam a fejét.
Most sokkal aktívabb voltam csók közben, mint az előbb, hiszen az előbb meglepetésként ért ez az egész.
Ajkaimmal játszottam Harryvel, miközben fogammal súroltam alsó ajkát. Erre a tettemre ő felmordult és erősen megragadta a derekamat és az ölébe ültetett. Keze a pólóm alá vándorolt és megpróbálta feljebb húzni, hogy kikapcsolhassa a melltartómat.
-Harry! - szóltam rá és hátra nyúltam nagy kezeiért. - Ezt ne itt - szóltam rá lihegve.
Leszálltam Harry öléből és odaálltam a tükör elé. Meg igazítottam a hajamat és a ruhámat, majd az ajtó felé indultam.
-Jössz? - kérdeztem Harryt.
-Mindjárt. Te menj csak nyugodtan - mondta, mire én egy bocsánat kérő pillantást vetettem felé, majd kimentem.
Olyan jó érzés volt megcsókolni... Az óta vágyom rá, hogy először rám mosolyogott.
Lehet, hogy csak a testem kívánja. Mármint... lehet, hogy csak szexuális értelemben vonzódom hozzá, de az is lehet, hogy még sem csak úgy. De mi van akkor, ha egyszer lefekszem vele és rájövök, hogy nekem tényleg csak arra kellett, hogy kielégítsem szexuális vágyaimat? Ha ez így lenne és Louis megtudná tuti kibelezne.
Nem játszhatok Kimberlyvel. El kell döntenem, hogy mire is van szükségem és mit is akarok pontosan. Nem bánthatom meg Kimberlyt.
De... Az a gond, hogy én tényleg nem tudom. Kimberly hihetetlenül jól néz ki. Vonzó lány, szép, okos meg minden. De nem tudom, hogy most csak a szexuális kielégületlenség vezérel, vagy a szerelem. Bár nem hiszem, hogy ennyi idő alatt bele tudnék valakibe szeretni... Habár... Mi van ha még is?
Istenem, csak én lehetek akkora fasz kalap, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak meg akarom dugni, vagy szeretem.
Úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje kimenni a mosdóból, így felálltam a kád széléről és Kimberly csókjától még mindig kicsit kábán kivánszorogtam a nappaliba.
-Na, csakhogy itt vagy Harold! - nevettek a többiek.
Én ledőltem az egyik fotelba és onnan figyeltem mindenkit. Főleg Kimberly-t.
Olyan szép volt, ahogy természetes könnyedséggel ült ott Joy mellett, néha elnevette magát a Louis által benyögött idióta poénokon... Olyan szép lány. A tengerkék szeme annyira elüt a hajától, hogy megbolondít...
Elég Harry!! - parancsoltam magamra. - Ne légy szerelmes belé! Gondolj csak Louisra. Nem hiszem, hogy díjazná ezt az egészet! Áll le és ne is gondolj rá többet! - belül ordítottam magammal.
-Louis felmehetek a szobádba? Rosszul vagyok kicsit... - játszottam meg magam.
-Persze Hazz, menj csak - mosolygott Louis mire én felálltam és felballagtam Louis szobájába. Ott ledőltem az ágyra és csak Kimberly-n agyaltam.
Vajon ő is úgy érez, mint én? Esetleg van neki valaki más és csak szánalomból csókolt meg? Vagy még csak halvány csírája sincs benne valami különleges érzelemnek irántam??
Ha ezekre a kérdésekre tudnám a választ....
Miután Harry felment az emeletre, Louis szobájába, ugyan olyan hangulatban ment tovább minden. Csak hiányzott a göndör mókamester.
Hát mindegy, ha rosszul van, akkor nem kell zaklatni.
De édes Istenem az a csók! Nem tudom kiverni a fejemből. Ez most megint olyan, mint egy szappan operában az a sok szar túlírt szerelem, de fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e egyáltalán vele kezdenem.
Megpróbálom kizárni a fejemből, de amióta a kocsiban megölelt olyan furcsa érzésem van, ha rá gondolok.
Aztán az a csók... Ahogy puha, húsos, meleg ajkai az enyémre tapadtak... Annyira leírhatatlan érzés volt. Mintha... egy egészen másik világba csöppentem volna.
Mint minden, természetesen ez is kibaszottul el volt sietve. Ráért volna ez a dolog Harryvel pár hét múlva is. Olyan sablonos ez így.
Sosem szerettem a "Szerelem-Első-Látásra" történeteket. Mindig a komplikáltabb dolgokért voltam oda.
Szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálom komplikálni a dolgokat köztem és Harry között, ha már minden ilyen túl gyors, zavaros, de mégis sablonos.
Bár... még egyelőre azt sem tudom, hogy Harry mit érez. De... ha megcsókolt, akkor nem hiszem, hogy semleges érzelmek fűznék hozzám...
Mindegy. Majd kicsit kavarok és komplikálok kicsit a dolgokon és kiderül minden. Lehet, hogy a végén még Harry karjaiban végzem...
-El szeretnék menni aludni... későre jár - dörzsöltem meg a szemeimet.
Az idő szinte elrepült, amíg itt lent ültünk és nevetgéltünk. Én pedig úgy el fáradtam, hogy már a szememet sem tudtam nyitva tartani.
-Menj fel a szobámba Kimberly! Mi még lent maradunk egy kicsit - mondta Louis.
-Melyik a te szobád? - kérdeztem.
-Menj fel az emeletre. Észre fogod venni, hogy melyik Louis szobája - mosolygott Joy.
-Oké, köszönöm. Jó éjt - mondtam és felmentem.
Tényleg rájöttem, melyik Louis szobája. Az egész kékre festett ajtón egy hatalmas "L" betű díszelgett, mellette pedig egy csomó focis matrica meg egyebek. Louis a nagy foci mániás..
Halkan bementem a szobába.
Két lépést után furcsa hangra lettem figyelmes. Olyan szuszogó hang. Felkapcsoltam a villanyt és megláttam, hogy Harry szuszog Louis ágyában.
Az ajkamba haraptam és Harry nyugodt arcán legeltettem a szememet. Olyan csodás látvány volt. Mintha egy angyalt látnék aludni. Mély levegőt vettem és bebújtam mellé az ágyba. Nem tudtam, mit tenni. Nem volt kedvem levánszorogni, elmagyarázni, hogy miért nem akarok egy ágyban aludni Harryvel és aztán még átcuccolni egy másik alvó helyre.
Inkább semmivel sem törődve beborultam a jó puha, meleg ágyba és nyakig betakaróztam.
Harry egyetlen mozdulattal ajkait az enyémre nyomta. Akaratlanul is lehunytam a szememet, kezeim pedig a hajába vándoroltak és göndör fürtjeivel játszottak. Harry egyik keze a derekamra fonódott a másik pedig az arcomat érintette. Ahol Harry kezei és ajka hozzám ért ott olyan érzésem volt, mintha égnék. Teljesen lázba hozott ez a srác. Sosem éreztem még ehhez hasonlót csók közben.
Úgy csókolt, mint egy isten. Könnyedén és mégis keményen, lassan, de olyan szenvedéllyel, amilyet még sosem éreztem. A számban édeskés íz futott végig és a testem egy pillanatra megremegett.
Amikor ajka elvált tőlem zihálva szegeztem le a szememet a földre.
-Sajnálom, de nem bírtam tovább - mondta Harry halkan és kezével felemelte a fejemet, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
-Harry... - suttogtam lassan a nevét és lehunytam a szememet. Vártam, hogy még egyszer megcsókoljon.
-Nem tehetem - rázta a fejét. - Így sem kellett volna megcsókolnom téged - lihegte, miközben bűnbánó arccal elhúzta a kezét a derekamról.
-Akkor megteszem én - mondtam és gyorsan és erősen magamhoz húztam a fejét.
Most sokkal aktívabb voltam csók közben, mint az előbb, hiszen az előbb meglepetésként ért ez az egész.
Ajkaimmal játszottam Harryvel, miközben fogammal súroltam alsó ajkát. Erre a tettemre ő felmordult és erősen megragadta a derekamat és az ölébe ültetett. Keze a pólóm alá vándorolt és megpróbálta feljebb húzni, hogy kikapcsolhassa a melltartómat.
-Harry! - szóltam rá és hátra nyúltam nagy kezeiért. - Ezt ne itt - szóltam rá lihegve.
Leszálltam Harry öléből és odaálltam a tükör elé. Meg igazítottam a hajamat és a ruhámat, majd az ajtó felé indultam.
-Jössz? - kérdeztem Harryt.
-Mindjárt. Te menj csak nyugodtan - mondta, mire én egy bocsánat kérő pillantást vetettem felé, majd kimentem.
*Harry szemszöge*
Olyan jó érzés volt megcsókolni... Az óta vágyom rá, hogy először rám mosolyogott.
Lehet, hogy csak a testem kívánja. Mármint... lehet, hogy csak szexuális értelemben vonzódom hozzá, de az is lehet, hogy még sem csak úgy. De mi van akkor, ha egyszer lefekszem vele és rájövök, hogy nekem tényleg csak arra kellett, hogy kielégítsem szexuális vágyaimat? Ha ez így lenne és Louis megtudná tuti kibelezne.
Nem játszhatok Kimberlyvel. El kell döntenem, hogy mire is van szükségem és mit is akarok pontosan. Nem bánthatom meg Kimberlyt.
De... Az a gond, hogy én tényleg nem tudom. Kimberly hihetetlenül jól néz ki. Vonzó lány, szép, okos meg minden. De nem tudom, hogy most csak a szexuális kielégületlenség vezérel, vagy a szerelem. Bár nem hiszem, hogy ennyi idő alatt bele tudnék valakibe szeretni... Habár... Mi van ha még is?
Istenem, csak én lehetek akkora fasz kalap, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak meg akarom dugni, vagy szeretem.
Úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje kimenni a mosdóból, így felálltam a kád széléről és Kimberly csókjától még mindig kicsit kábán kivánszorogtam a nappaliba.
-Na, csakhogy itt vagy Harold! - nevettek a többiek.
Én ledőltem az egyik fotelba és onnan figyeltem mindenkit. Főleg Kimberly-t.
Olyan szép volt, ahogy természetes könnyedséggel ült ott Joy mellett, néha elnevette magát a Louis által benyögött idióta poénokon... Olyan szép lány. A tengerkék szeme annyira elüt a hajától, hogy megbolondít...
Elég Harry!! - parancsoltam magamra. - Ne légy szerelmes belé! Gondolj csak Louisra. Nem hiszem, hogy díjazná ezt az egészet! Áll le és ne is gondolj rá többet! - belül ordítottam magammal.
-Louis felmehetek a szobádba? Rosszul vagyok kicsit... - játszottam meg magam.
-Persze Hazz, menj csak - mosolygott Louis mire én felálltam és felballagtam Louis szobájába. Ott ledőltem az ágyra és csak Kimberly-n agyaltam.
Vajon ő is úgy érez, mint én? Esetleg van neki valaki más és csak szánalomból csókolt meg? Vagy még csak halvány csírája sincs benne valami különleges érzelemnek irántam??
Ha ezekre a kérdésekre tudnám a választ....
*Kimberly szemszöge*
Miután Harry felment az emeletre, Louis szobájába, ugyan olyan hangulatban ment tovább minden. Csak hiányzott a göndör mókamester.
Hát mindegy, ha rosszul van, akkor nem kell zaklatni.
De édes Istenem az a csók! Nem tudom kiverni a fejemből. Ez most megint olyan, mint egy szappan operában az a sok szar túlírt szerelem, de fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e egyáltalán vele kezdenem.
Megpróbálom kizárni a fejemből, de amióta a kocsiban megölelt olyan furcsa érzésem van, ha rá gondolok.
Aztán az a csók... Ahogy puha, húsos, meleg ajkai az enyémre tapadtak... Annyira leírhatatlan érzés volt. Mintha... egy egészen másik világba csöppentem volna.
Mint minden, természetesen ez is kibaszottul el volt sietve. Ráért volna ez a dolog Harryvel pár hét múlva is. Olyan sablonos ez így.
Sosem szerettem a "Szerelem-Első-Látásra" történeteket. Mindig a komplikáltabb dolgokért voltam oda.
Szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálom komplikálni a dolgokat köztem és Harry között, ha már minden ilyen túl gyors, zavaros, de mégis sablonos.
Bár... még egyelőre azt sem tudom, hogy Harry mit érez. De... ha megcsókolt, akkor nem hiszem, hogy semleges érzelmek fűznék hozzám...
Mindegy. Majd kicsit kavarok és komplikálok kicsit a dolgokon és kiderül minden. Lehet, hogy a végén még Harry karjaiban végzem...
23:44
-El szeretnék menni aludni... későre jár - dörzsöltem meg a szemeimet.
Az idő szinte elrepült, amíg itt lent ültünk és nevetgéltünk. Én pedig úgy el fáradtam, hogy már a szememet sem tudtam nyitva tartani.
-Menj fel a szobámba Kimberly! Mi még lent maradunk egy kicsit - mondta Louis.
-Melyik a te szobád? - kérdeztem.
-Menj fel az emeletre. Észre fogod venni, hogy melyik Louis szobája - mosolygott Joy.
-Oké, köszönöm. Jó éjt - mondtam és felmentem.
Tényleg rájöttem, melyik Louis szobája. Az egész kékre festett ajtón egy hatalmas "L" betű díszelgett, mellette pedig egy csomó focis matrica meg egyebek. Louis a nagy foci mániás..
Halkan bementem a szobába.
Két lépést után furcsa hangra lettem figyelmes. Olyan szuszogó hang. Felkapcsoltam a villanyt és megláttam, hogy Harry szuszog Louis ágyában.
Az ajkamba haraptam és Harry nyugodt arcán legeltettem a szememet. Olyan csodás látvány volt. Mintha egy angyalt látnék aludni. Mély levegőt vettem és bebújtam mellé az ágyba. Nem tudtam, mit tenni. Nem volt kedvem levánszorogni, elmagyarázni, hogy miért nem akarok egy ágyban aludni Harryvel és aztán még átcuccolni egy másik alvó helyre.
Inkább semmivel sem törődve beborultam a jó puha, meleg ágyba és nyakig betakaróztam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)